Bóra (szél)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Bóra (Bernus, Barnus, Borino, horvátul bura, szlovénül burja). Az isztriai és dalmát tengerparton, legtöbbször a téli évszakban fújó száraz, hideg szél, időnként rendkivül erős rohamokkal.

Bóra szélvihar, Starigrad mellett

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bóra elnevezés a görög mitológiai alak, Boreász (görögül: Βορέας) nevéből származik. Jelentése: észak. A szelek királyának tartották, aki leginkább az északi és északkeleti szeleken uralkodott és egy sötét trákiai barlangban lakott. Zsákjával megszelídítette a szeleket. Asztraiosz titán és Éósz hajnalistennő fia.

Kialakulása, iránya, kiterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bóra szélvihar az Adria partjainál

A bóra észak-északkelet, északkelet vagy kelet-északkeleti irányból fúj, vagyis a szárazföld felől tart a partvidék felé. Erőssége és gyakorisága a hóval takart hegyvidék és az Adriai tenger meleg medencéje közötti hőmérsékleti különbség miatt jön létre. Amikor az Adria DK-i részén alacsony légnyomás van, vagy Közép-Európában a légnyomás erősen emelkedik, akkor az Adria keleti partján kialakul a bóra. Hatása Trieszt-Albánia között az egész partvidékre kiterjed, de erősségéből Lessina vidékén már sokat veszít. A téli félévben néha heteken át dühöng, nyáron ritkább és gyengébb (Borino). Fiume, Zengg és Trieszt környéke a bórának leginkább kitett terület. Néha olyan hevesen csap le a tengerre, hogy a porzó vízcseppek ködként (fumarea spalmeggio) borítják a vizet. Ekkor a tengeren tartózkodni veszélyes. A bóra időjárás hosszabb és mélyebb apályt, rövidebb és kevésbé magas dagályt okoz.

A bóra elleni védekezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykori Osztrák–Magyar Monarchiában kiépült fiumei vasútvonal bórának kitett vonalán – Lic és Buccari között – ún. bórafalakat építettek az erős széllökések ellen. A kőfalak 2,70 méter magasak, szélességük alul: 1 méter körüli, felső részük kb. 0,5 méter. A falak habarcsba rakott mészkőből vannak. A bórafalak megépítése előtt a több mint 200 km/órás sebességgel dühöngő bóra két alkalommal is felborította a vasúti kocsikat.

Előrejelzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bórának vannak bizonyos előjelei: a magas hegyek csúcsain kialakuló ún. "felhősapkák", valamint az északkeleti láthatáron a tenger felülete csipkéződik. A parttól távolodva csökken a bóra ereje. Nyáron általában csak pár óráig tart, de időről időre akár egy-két napig is eltarthat. A legkeményebb bórák a Kvarnergg területén, a Velebiti-csatornában, Šibenik és Split partjainál, a Pelješacnál és Dubrovniknál fordulnak elő. Erőssége elérheti a 200 km/h-t is.

Az eddig mért legnagyobb szélerősségű bórák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hely Sebesség m/s Sebesség km/h A szélvihar ideje
Montenegró 42,9 m/s 151,2 km/h (1978. január 5.)
Trieszt 64,2 m/s 231,5 km/h (1994. október 29.)
Krki híd 65,8 m/s 237 km/h (2013. november 11.)[1]
Krk sziget 69,0 m/s 248,4 km/h (1994. október 29.)
Split 48,5 m/s 172,8 km/h (1994. október 29.)
Makarska 69,5 m/s 250,2 km/h (1996. január 26.)
Dalmát partok (átlag) 33,0 m/s 118,8 km/h (2004. november 15.)
Dalmát partok (széllökések) 60,0 m/s 216,0 km/h (2004. november 15.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]