Szádrév
| Szádrév | |||
| Óváros | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Megye | Primorsko-Goranska | ||
| Rang | város | ||
| Polgármester | Tomislav Klarić | ||
| Irányítószám | 51222 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 7773 fő +/- | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Szádrév weboldala | |||
Szádrév (horvátul Bakar, olaszul Buccari) város Horvátországban, Primorsko-Goranska megyében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Címere
Szádrév város címerét Mária Terézia adományozta 1799-ben a szabad királyi város jogával együtt. A címerkép jellemző keletkezésének korára. Kétszer vágott pajzs, a felső mező vörössel és ezüsttel sakkozott, a középső mezőben kék alapon három zöld halmon egy-egy ezüst bástya, az alsó mezőben arany alapon fekete horgony látható harántosan ezüst kötéllel.
[szerkesztés] A név eredete
A település neve (Bakar) horvátul rezet jelent.
[szerkesztés] Fekvése
A horvát tengerpart egyik legfestőibb kisvárosa Fiumétól 15 km-re délkeletre a fekszik. A Bakari-öböl 4,6 km mélyen nyúlik be a szárazföldbe. Mélysége eléri a 40 métert. Szádrév mint egy amfiteátrum, úgy öleli körül az öböl egy részét. A belvárost 1968-ban az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították.
A település két nagyobb részből áll: a felső városrész a Grad magasabban helyezkedik el, itt a vár a legismertebb épület, mely 1530-ban a település legkorábbi részét képezte. Falait a 18–19. században bontották le.
Az alsó városrész két részből áll, a Zagrad és Primorje részekből közel a parthoz. Ez később alakult ki és itt épült ki a város kereskedelmi és forgalmi központja. Mindkét városrész jellemzői a mediterrán jellegű, szűk, lejtős utcák festői kilátással és látványos kis terekkel.
[szerkesztés] Története
A régészeti kutatások tanúsága szerint a város területe már a történelem előtti időkben is lakott volt, majd a rómaiak Volcera nevű települése állt itt. A város fejlődésének virágkorát a középkorban élte. Először a 13. században említik, ekkor Szádrév a vinodoli egyházközséghez tartozott. II. András uralkodása alatt 1225-ben Szádrév és Vinodol a Frangepánok birtoka lett, majd 1550-től 1670-ig Zrínyi Péter kivégzéséig a Zrínyieké. Ekkor elkobozták a családtól és Habsburg birtok lett és az általuk kinevezett kapitányok kormányozták. Ez az időszak a város gazdasági hanyatlásának korszaka. A hanyatlásnak Mária Terézia rendelete vetett végett, melyben 1778-ban Szádrévet szabad királyi várossá emelte, kikötőjét pedig szabad kikötővé nyilvánította.
Ekkor a városka ismét látványos fejlődésnek indult, egymás után emelkedtek új épületei. 1849-ben tengerészeti iskola nyílt, 1875-ben pedig itt alapították a Horvát Hajózási Társaságot.
A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Sušaki járásához tartozott. 1910-ben 2092 lakosából 1922 horvát volt. A Károlyváros – Fiume vasútvonal kiépülésével a tengeri forgalom mindinkább Fiuméba tevődött át, ezzel ismét csökkent jelentősége, de mély kikötőjével 100 éves tengerészeti iskolájával ma is a horvát tengerpart egyik hajózási központja. Ma mintegy 8000, túlnyomóan horvát lakosa van. Az utóbbi években a turizmus fellendülésével a város és polgárai mind nagyobb jövedelemre tesznek szert.
[szerkesztés] Látnivalók
- A városka legmagasabb pontján áll a Frangepánok 16. században a török ellen épített várkastélya, mely mai formájában a 17. században épült ki.
- A Szent Margit templom 1668-ban Zrínyi Péter rendeletére épült.
- A Szent Kereszt és a Szűz Mária templom 16. századi.
- A Szent András plébániatemplom 1830-ban épült.
- A városi menhely 1526-ban, a plébánia épülete 1514-ben, a püspöki palota 1499-ben épült.
- Mindemellett még számos barokk palota is látható a városban, melyek egykor gazdag patrícius családok (Petacci, Bataglini stb.) otthonai voltak.

