Lovran

Lovran
Lovran
Lovran zászlaja
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Tengermellék-Hegyvidék
Község	Lovran
Rang	város
Polgármester	Emil Gržin
Irányítószám	51415
Körzethívószám	(+385) 051
Népesség
Teljes népesség	3241 fő (2006) +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	16 m
Terület	21 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lovran Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 17′ 53″, k. h. 14° 16′ 27″45.2980555556, 14.2741666667

Lovran (olaszul Laurana) város és község Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Liganj, Lovran, Lovranska Draga, Medveja és Tuliševica települések tartoznak hozzá.

Fekvése

Fiume központjától 15 km-re délnyugatra a Tengermelléken, az Isztriai-félsziget északkeleti részén fekszik.

Története

Lovran a rómaiak óta ismert település. Az egyik első település volt az Isztriai-félsziget keleti partján, noha ennek látható nyomai nem maradtak. A római uralom előtt területe a libur nép hazája volt, majd a rómaiak után a keleti gótok és a bizánciak uralma következett. A város neve először a 7. században bukkan fel egy névtelen szerző Ravennában írt Kozmagrafia című művében. A szlávok a 7. században érkeztek ide, azután a frankok uralma következett. A 9. században a horvát fejedelmek már a „dux Liburniae” Liburnia hercege címet is viselték. A 11. században IV. Krešimir horvát király idejében a terület I. Ulrik weimar-orlamündei őrgróf foglalta el és ettől fogva a német-római császár uralma alá tartozott. 1116-ban az isztriai területek egészen Fiuméig az aquileai pátriárka és vazallusai a duinói grófok igazgatása alá kerültek. Abu Abdalláh al-Idríszi a szicíliai normann király szolgálatában álló arab történetíró 1153-ban az akkori ismert világot leíró „A vágyakozónak gyönyörködtetése – A világtájak átszelése” (arabul Nuzhat al-musták fi l-ihtirák al-áfák) című művében Lovrant (Al-Wranah) már nagy és gazdaságilag fejlett kereskedelemmel rendelkező városként írja le. 1399-ban a duinói grófok kihalása után a Walsee grófi család birtokába jutott. Az 1489-ben kelt pazini urbárium szerint Lovran már a Pazini grófság része volt, mely elkülönült a szomszédos kastavi uradalomtól. 1578-ban a pazini urbárium szerint 160 háztartása és mintegy 800 lakosa volt. A 16. és 17. században a török támadások, valamint az uszkókok és Velence közötti harcok miatt a várost védőfalakkal vették körül. Egészen 1537-ig Petar Kružićnak Klissza uszkók védőjének haláláig Lovran a klisszai erődöt fegyverrel és hadianyaggal ellátó hajók fő kikötője volt. Lakossága 1599-ben és 1614-ben élte át a legnehezebb időket amikor a velenceiek kétszer is felgyújtották, majd 1616-ban teljesen elpusztították. Valvasor krajnai történetíró a Krajnai Hercegségről írott 1689-ben kiadott főművében (Die Ehre deß Herzogthums Crain) Lovrant fontos tengeri és kereskedelmi központként írja le, melynek környéke szőlőültetvényekben, olajfákban és nagy szemű gesztenyében gazdag. A 17. és 18. században Lovran fejlett hajózással és kereskedelemmel rendelkező kikötőváros, élénk kereskedelmi kapcsolatban Dalmáciával, Velencével, Anconával és Senigalliával. Botter pólai püspöknek a 18. század elején kelt egyházlátogatási okirata szerint Lovrannak ekkor 2900 lakosa volt. A rövid francia uralom után a város Isztria tartomány részeként újra Habsburg fennhatóság alá került. A hajózás virágzása a Kvarneren kedvezően hatott Lovran fejlődésére is és nagy jövedelmeket adott a hajótulajdonos családoknak. A vitorlás hajók 19. század végi letűnése után a város viszonylag gyorsan váltott a turizmus gazdasági kiaknázására. Bár az Észak-Adria főbb kikötőit elveszítette, a szomszédos Abbázia ekkor fejlődött új turisztikai és üdülőközponttá és ez Lovrant is ilyen irányú fejlődésre késztette. A régi városmag és a Fiume felé menő út körül számos szálloda és a pihenést szolgáló magán nyaraló épült, melyeket rendezett parkok és kertek vettek körül. A turizmus fellendülése magával hozta a szőlészet és borászat, a gyümölcs- és zöldségtermesztés, valamint a halászat és más, a turizmussal összefüggő gazdasági ágak fellendülését. 1885-ben megépült a Lovrant a Matulji vasútállomással összekötő út, majd valamivel később az Abbáziával és Fiuméval összekötő új főút is. A város már a századfordulón igen divatos nyaralóhelynek számított az Osztrák–Magyar Monarchia elit társadalmi köreiben. Az oktatás a településen kezdetben egyházi vonalon indult meg. Az oktatás olasz és német nyelven zajlott. Lovran iskoláját 1819-ben említik először, amikor háromosztályos iskola működött itt. 1838-ban olasz nyelven folyt az oktatás. 1855-ben nyílt meg az első horvát nyelven oktató iskola, ennek az 1863/64-es tanévben nyolcvan diákja volt. Az új iskola épülete 1877-ben nyílt meg, horvát tanítási nyelvvel, majd 1884-ben a helyi olaszok kérésére olasz nyelvvel bővült. Az I. világháború elején Lovranban három iskola működött horvát, német és olasz tanítási nyelvvel.

A településnek 1857-ben 1484, 1910-ben 1409 lakosa volt. Az I. világháború után az Olasz Királyság szerezte meg ezt a területet, majd az olaszok háborúból kilépése után 1943-ban német megszállás alá került. 1945 után a területet Jugoszláviához csatolták, majd ennek széthullása után a független Horvátország része lett. A településnek 2011-ben 3283, a községnek összesen 4056 lakosa volt.

A mai város

A Szent György-templom

Lovranban a turizmus még ma is jelentős. A tenger és a közeli Učka-hegység által egyaránt jótékonyan befolyásolt, kellemes mikroklímájánál fogva Lovran szinte minden évszakban kiváló pihenést biztosít az idelátogatóknak. A környék gazdag természetes növénytakarója, a városka mintegy 12 km hosszú tengerparti sétánya („lungomare”) és a Kvarner-öböl hegyvonulatai igazán változatos kikapcsolódási lehetőségeket kínálnak a vendégeknek - a gyalogtúrázástól, hegymászástól, kerékpározástól, kocogástól kezdve a vitorlázáson, úszáson, búvárkodáson és kajakozáson át egészen a vadvízi evezésig. Lovranban ér véget a Voloskóban induló sétaút. A város körül vezet egy sétaút a sziklafalon, ahonnan kitűnő rálátás nyílik az óvárosra. Ha elfáradunk, szép parkokban pihenhetünk, sziklákkal szabdalt öblöcskékben fürödhetünk. A régió kulturális és történelmi örökségben gazdag. Az idők folyamán többször elpusztult, de kicsiny városmagja fennmaradt. Lovran Budapest XVII. kerületének a testvérvárosa.

Lakosság

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
1484	470	644	621	847	1409	896	1122	1229	2419	2745	2989	3484	3640	3241	3283

Nevezetességei

• Szent György tiszteletére szentelt plébániatemploma eredetileg román stílusban épült a 13. században. A 15. században új szentélyt építettek hozzá és gótikus hálóboltozattal fedték be. A templomot környékbeli mesterek késő gótikus falfestményei díszítik. A festmények 1470 és 1479 között készültek és két mester munkáira különíthetők el. A boltozat és az oldalfalak felső része kastavi, míg az alsó rész isztriai mester műve. A templom mai barokk formáját a 18. században kapta, amikor két barokk kápolnával bővítették és összekötötték a harangtoronnyal.
• A templommal szemben található a régi városháza, szintén középkori eredetű épület. Szent György fából faragott, a sárkányt legyőző szobra a város védőszentjeként a 19. században került a kapuzat fölé. Az épület homlokzatán neves helyi családok címerei láthatók.
• A Keresztelő Szent János kápolna alapjai a 12. században épültek. A kápolnában a névadó szent életét ábrázoló falfestmények láthatók.
• A Szentháromság kápolna körül volt egykor a régi városi temető. Az egyedülálló formájú kápolna eredeti gótikus ajtó és ablakkeretei máig fennmaradtak. A kápolnában található Gašpar Bekarić lovrani plébános 1595-ben faragott glagolita írásos sírköve. Konstanzi Albert mester alkotásainak tartott késő gótikus freskói a 15. században készültek. A gótikus faragott kőkapuzatába kora középkori díszítések vannak beépítve.

További információk

• Lovran község hivatalos honlapja (horvátul)
• Lovran turisztikai honlapja (angolul)
• Adriagate
• Videó