Lovranska Draga
| Lovranska Draga | |
_by_artist_Davor_Sanvincenti_02.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Tengermellék-Hegyvidék |
| Község | Lovran |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Emil Gržin |
| Irányítószám | 51415 |
| Körzethívószám | (+385) 051 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 50 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 375 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 16′ 05″, k. h. 14° 14′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 16′ 05″, k. h. 14° 14′ 45″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lovranska Draga (olaszul: Dosso di Laurana) falu Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Lovranhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Fiume központjától 17 km-re, községközpontjától 4 km-re délnyugatra a Tengermelléken, az Isztriai-félsziget északkeleti részén, az Učka-hegység keleti lejtőin fekszik. Az Učka Nemzeti Park területére esik. A települést teraszos szőlőültetvények és gyümölcsösök szegélyezik. A Potok nevű kis patak folyik át rajta, mely Medvejánál ömlik a tengerbe. A patak legnevezetesebb szakasza a vízesés, az Učka Nemzeti Park egyik legszebb vízesése. A vízeséshez kiépített sétaút vezet. A szétszórt házakat régi utak és ösvények kötik össze a tengerparttal. Egykor ezeken hordták a helyi asszonyok eladni a tejet és zöldséget Lovranba.
Története[szerkesztés]
A Medvejica-folyó szurdokának területe bővelkedik őskori és ókori régészeti lelőhelyekben. Az egyik oldalon lévő Oporovina- vagy Poduporica-barlangok, a másik oldalon pedig a Vrtačke peći barlangok találhatók az itteni sziklákon. A felsoroltakon kívül még számos barlang és mélyedés található, amelyek többsége olyan régészeti lelőhely, mint Zemunica, Podoraj, Vela Peć, Pinkina Peć, Podbela Peć. Az Oporovina többrétegű hely, a késő neolitikum, a kőrézkor, a bronzkor és a késő ókor leleteivel. A Vrtaška függőleges, megközelíthetetlen sziklákban elhelyezkedő félbarlangok sorozata bronzkori és késő ókori leletekkel.[2]
1880-ban 101, 1910-ben 260 lakosa volt. Az első világháború után az Olasz Királyság szerezte meg ezt a területet, majd az olaszok háborúból kilépése után 1943-ban német megszállás alá került. 1945 után a területet Jugoszláviához csatolták, majd ennek széthullása után a független Horvátország része lett. Lakói húsz éve még intenzíven foglalkoztak mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással, zöldség és gyümölcstermesztéssel. A településnek 2011-ben 51 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 101 | 237 | 238 | 260 | 0 | 0 | 199 | 183 | 149 | 137 | 120 | 91 | 71 | 51 |
Nevezetességei[szerkesztés]
A falu bejáratánál áll a Mihály arkangyal tiszteletére szentelt barokk kápolna. A kápolna búcsúnapján szeptember 29-én nagy népi ünnepség veszi kezdetét, melyen a vendégeket a hagyományos, répából és babból készített helyi ételekkel kínálják.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2728.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
