Valun

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Valun
Valun1.jpg
Valun kikötője
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Tengermellék-Hegyvidék
Község Cres
Jogállás falu
Irányítószám 51557
Körzethívószám (+385) 051
Népesség
Teljes népesség 59 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 7,12 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 0 - 60 m
Terület 8,29 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Valun (Horvátország)
Valun
Valun
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 54′ 15″, k. h. 14° 21′ 40″Koordináták: é. sz. 44° 54′ 15″, k. h. 14° 21′ 40″

Valun (olaszul: Vallon di Cherso) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Creshez tartozik.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cres szigetének középső részén részén, Cres városától légvonalban 8 km-re délnyugatra, a Cresi-öböl átellenes oldalán, a Valuni-öböl partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valun neve valószínűleg a latin „vale” (völgy) főnévből származik, mivel a szárazföld felől meredek domboldalak veszik körül. Valun az egykori Bućev falu kikötőjeként keletkezett. Bućev nagyon régi település volt, kialakulását az 1000 körüli időre teszik. Szent Márk templomát a 8. században építették. A mai plébániatemplom falából került elő a valuni tábla egy óhorvát és latin nyelven, glagolita és latin betűkkel írt 11. századi sírkőlap darabja. A táblán három generáció, nagyanya, fia és unokája (Teha, Bratohna és Juna valószínűleg Bućev lakói voltak) neve van megörökítve.[2] Bućev lakói eredetileg földműveléssel, juhtenyésztéssel foglalkoztak. Később egyre inkább áttértek a halászatra és a tenger felé orientálódtak. 1810 körül elhagyva a régi települést később az öböl partjára kezdtek áttelepülni. 1820-ra a régi falu teljesen elhagyatottá vált. Maradványai a Szent Márk templom mellett ma is megtalálhatók. A falu legnagyobb épületét a palotát Filip Vidić építette a saját részére, de amikor Fiumébe költözött a felét a valuni híveknek adta el, akik itt alakították ki a plébániát.[3] A település a sziget többi részével együtt a 18. század végéig velencei, majd 1822-től osztrák uralom alatt állt. 1867 és 1918 között az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 189, 1910-ben 266 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A II. világháború idején olasz csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszláviához került. 1991-ben az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 59 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
189 190 262 264 258 266 286 240 231 173 126 81 63 68 62 59

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szűz Mária Királynő tiszteletére szentelt plébániatemploma 1851-ben épült.
  • Szent Márk tiszteletére szentelt temploma a temetőben áll. A templom a 11. században épült, egykor ez volt a falu plébániatemploma.
  • A valuni tábla egy óhorvát és latin nyelven, glagolita és latin betűkkel írt 11. századi sírkőlap darabja. A plébániatemplom tetőszerkezetéből gerendatartó támasztékként került elő. A táblán három generáció, nagyanya, fia és unokája (Teha, Bratohna és Juna) neve van megörökítve. Kutatók szerint a baškai táblánál is régebbi. Ma a plébániatemplom sekrestyéjében őrzik.[2]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valun látképe az öböl felől  
Valun öbölpart  
Kikötői részlet  
Lapidárium a glagolita kőtáblák másolataival  
Kilátás a templomtól  
Valun öbölpart  
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Valun témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2013. június 30.)
  2. ^ a b Stare crkve Cresa i Losinja (horvát nyelven). www.casopis-gradjevinar.hr. (Hozzáférés: 2013. június 30.)
  3. Valun (horvát nyelven). www.gimnazija-cres.hr. (Hozzáférés: 2013. június 30.)
  4. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  5. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]