Orlec
| Orlec | |
 | |
| Orlec | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Tengermellék-Hegyvidék |
| Község | Cres |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 51557 |
| Körzethívószám | (+385) 051 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 88 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 235 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 52′ 52″, k. h. 14° 25′ 26″Koordináták: é. sz. 44° 52′ 52″, k. h. 14° 25′ 26″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Orlec témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Orlec (olaszul: Aquilonia) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Creshez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Cres szigetének középső részén részén, Cres városától légvonalban 9 km-re délre, a sziget keleti partjától 2 km-re egy 235 méter magas dombon fekszik.
Története[szerkesztés]
A 16. század elején Dalmácia kontinentális részéről a török elől menekült horvátok által alapított település. Lakói eredetileg pásztorok voltak. Nevét onnan kapta, hogy környékén sasok (orlovi), azaz tulajdonképpen fakó keselyűk építettek fészkeket. Ez a vidék ma is a madárfaj védett területe. A település a sziget többi részével együtt a 18. század végéig velencei, majd 1822-től osztrák uralom alatt állt. 1867 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 305, 1910-ben 381 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszláviához került. 1991-ben az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 93 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 305 | 307 | 313 | 334 | 356 | 381 | 449 | 453 | 425 | 400 | 382 | 309 | 241 | 148 | 122 | 93 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Remete Szent Antal tiszteletére szentelt plébániatemploma a 16. század elején épült. A 18. században és a 20. század elején átalakították.
Skulka egy őskori erődített település[4] volt Orlec területén, mely körülötte épített öt, különböző elrendezésű sáncgyűrűn belül helyezkedik el. Falai nagyobb kőtömbökből, szárazon rakott technikával épültek. A sáncok külső külső kerülete mintegy 130 m. A bejárati kapu a legkönnyebben megközelíthető oldalon helyezkedik el, mely több fejlődési fázisban alakult ki. A régészeti kutatás közvetlenül a bejárati épület közelében, valamint a külső és a belső sánc között nagyobb mennyiségű kerámia- és csontanyagot, csont- és kőszerszámot talált, melyek a késő bronzkor és vaskor idejéből származnak.
A Szent Mihály-kápolna Orlec környékének egyik román stílusú kápolnája.[5] Ezek a kápolnák olyan lelkipásztori lakások maradványai, amelyeket a 16. század óta Orlec települése váltott fel. A kápolna tönkrement, a falak és a palával borított félkör alakú apszis azonban megmaradt. Egy falazott kőoltárt és falazott oltárelválasztó falat is megtartották, de átrendezték és megerősítették. A téglalap alakú portál monolit áthidalóval és ajtófélfákkal rendelkezik. A bejárat ferde spalettái e kápolna keltezését valamivel korábbi időszakra datálják.
A Szent János-kápolna az egyik olyan román stílusú kápolna[6] Orlec területén, amelyet a 12. és a 13. században építettek. Az egyhajós, keletelt épület, félkör alakú apszissal rendelkezik. Az épületet rétegesen rakott, faragott kövekből, míg az apszist diadalívét vakolt, durván faragott kövekből építették. A portál téglalap alakú, vakolt kerettel, az oromzat harangtornya részben összeomlott. A fa tetőszerkezet is részben összeomlott. Az elülső falak nyeregtetős előtetőkkel, szélfogókkal vannak lezárva, hogy megvédjék a fatetőt a széltől. Az apszis belsejében található többrétegű mészbevonatok alatt vöröses falikép nyoma látható.
Védett épület az Orlec 7. szám alatti olajprésmalom,[7] egy nyeregtetős kőépület, nyitott mennyezettel. Berendezése olajbogyó zúzó berendezésből és egy olajprésből áll, melyek jól mutatják az olajbogyók hagyományos feldolgozási módját.
A Batajni 106. szám alatt egy hagyományos pásztorszállás[8] látható. Egy lakóépületből, egy gazdasági épületből áll, melynek részei egy istálló és egy „mrgara” komplexum, melyek egy száraz falú, elkerített területek a juhok fejésére és nyírására. Ismert adatok szerint ez a pásztorlakás minden bizonnyal már a 16. században is létezett, de a korábbi keltezés sem kizárt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1768.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1845.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2211.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-795.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1844.
