IV. Krešimir horvát király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IV. Krešimir
Petar Kresimir IV.JPG
Kresimir emlékszobra Šibenikben

Ragadványneve Nagy
Horvát királyság királya
Uralkodási ideje
1058 – 1074
Koronázása Biograd ?
1059
Elődje I. István
Utódja Dmitar Zvonimir
Szlavics
Életrajzi adatok
Uralkodóház Trpimir-ház
Kresimir-ház
Született
Velence ?
Nyughelye Szigeti Szent István-templom
Édesapja I. István
Édesanyja Orseolo Joscella (Hicela)

IV. (Nagy) Krešimir horvát király (10581075), [1] a középkori Horvát Királyság uralkodója volt. Nevezetesen energetikus király volt, uralma alatt Horvátország elérte területi kiterjedésének tetőpontját, ami miatt kapta a „Nagy” ragadványnevet[2]. Székhelyét Nin és Biograd városokban tartotta[3], valamint megalapította Šibenik városát, melyet manapság „Krešimir városának” becéznek.[4][5]

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kresimir I. István és Orseolo Joscella fia volt[6]. Velencében nőtt föl. Apja halála után örökölte a trónt és a következő évben lett megkoronázva. Nem tudni hol történt meg a koronázás, de egyes történészek szerint Biogradban lehetett[7]. Uralkodása kezdetétől apja hódító politikáját követte. 1059-ben, majd ismét 1060-ban II. Miklós pápa megparancsolta, hogy a horvát egyházban vezessék be a római liturgiát. Ez kiváltképp fontos volt a pápaság számára, miután 1054-ben bekövetkezess a Nagy egyházszakadás a katolikus és az ortodox egyház közt. Kresimir és a főnemesség támogatták a pápát.

Az alacsony nemesség és a parasztok, viszont, nem lelkesedtek a reformok után. Az akkori horvát papok a bizánci liturgiát követték, beleértve a hosszú szakálakat és a házasodást. Továbbá a szertartásokat szláv (glagolita) nyelven tartották, amig a pápa a latin nyelv bevezetését követelte. Emiatt 1063-ban föllázadott a papság, de válaszul 1064-ben eretnekeknek lettek bélyegezve és ki lettek közösítve az egyházból. Kresimir kíméletlenül elbánt a lázadókkal és teljesen a nyugati egyház mellé sorakozott. Szándéka a dalmát lakosság integrálása volt, ugyanis az egyház segítségével csökkenthetné a városokban lakó nemesség hatalmát. Kresimir uralmának vége felé a feudalizmus elterjedt az egész országban, Dalmácia pedig sikeresen egybefűződött a horvát állammal.[8]

A feudalizmus terjedésével növekedett az állami bevétel is. Kresimir a pénzt hatalma erősítésére használta, valamint új városok és templomok alapítására. Ekkor jöttek létre vagy ki lettek bővítve Biograd, Nin, Šibenik, Karin, és Skradin városok. Többek között a biográdi Keresztelő Szent János bencés monostort is ő alapította, valamint földet adományozott az egyháznak. 1066-ban Zárában megalapította a Szent Mária-monostort, melynek első apácája Čika, saját rokona volt.

Területi hódítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kresimir adománylevele a rabi püspökségnek.[3]

Kresimir kiterjesztette Horvátország határait az Adriai-tengermelléken, valamint a Balkán-félsziget belsejébe is.[7] A szlavóniai Dmitar Zvonimir bánt kinevezte Horvátország bánjának. Így sikerült újból egyesítenie a két különálló horvát tartományt.

1069-ben a bizánci császár elismerte Kresimir uralmát Dalmácia azon területei fölött, melyek 997 óta Bizánc uralma alatt álltak. A Bizánci Birodalom ugyanis kétfrontos háborút vívott a szeldzsuk törökök és a normannok ellen, és Kresimir kihasználta az alkalmat, hogy elkapja a regnum Dalmatiae et Chroatia címet.

1071-ben a Manzikerti csatában a bizánciak katasztrofális vereséget szenvedtek a szeldzuk törököktől, mire a szerbek fellázadtak Makedóniában. 1072-ben Kresimir segítséget nyújtott a lázadóknak. 1075-ben a normannok megtámadták Horvátországot. Amico gróf április végétől május elejéig ostromolta Rabot, de nem tudta elfoglalni a szigetet. Viszont sikerült neki fogságába ejteni a horvát királyt. Szabadságáért Kresimirnek át kellett adnia sok városát, beleértve mindkét fővárosát, valamint Zára, Spalato és Trogirt is. Hívei nagy váltságdíjat is fizettek érte. Ennek ellenére nem engedték szabadon a királyt. A következő két évben a Velencei Köztársaságnak sikerült kiűzni a normannokat, de a városokat megtartotta magának.[9]

Halála és az öröklődési gondok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uralkodásának vége felé Kresimirnek nem volt fia, csak egy lánya, Neda. Testvérei már elhunytak, és ezzel véget ért a III. Kresimir oldaláról származó Trpimir-ház. IV. Kresimir rokonát, Dmitar Zvonimir szlavóniai bánt nevezte ki utódának, aki a család Szvetoszláv Szuronja oldaláról származott. Miután Kresimir meghalt normann fogságban, Dmitar vette át az uralmat.[10]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bíró László, Ress Imre, Sokcsevits Dénes: A horvátok története (7. század eleje – 2011) (kronológia). História, 5–6. sz. (2011)
  2. Ante Oršanić, "Hrvatski orač", 1939.
  3. ^ a b http://arhinet.arhiv.hr/_DigitalniArhiv/Monumenta/HR-HDA-876-7.htm
  4. Šibenik - a story of four citadels
  5. Dragutin Pavličević, Povijest Hrvatske. Zagreb, 2007.
  6. http://www.genealogy.euweb.cz/italy/orseolo.html
  7. ^ a b Ferdo Šišić: Pregled povijesti hrvatskoga naroda, 1920, Zagreb (horvátul)
  8. Marcus Tanner, Croatia - a nation forged in war - Yale University Press, New Haven 1997 ISBN 0-300-06933-2
  9. N. Klaić, I. Petricioli, Zadar u srednjem vijeku do 1409., Filozofski fakultet Zadar, 1976
  10. Ferdo Šišić, Povijest Hrvata; pregled povijesti hrvatskog naroda 600. - 1918., Zagreb ISBN 953-214-197-9


Előző uralkodó:
I. István
Horvátország uralkodója
10581074
Trpimirović-ház
Horvát címer
Következő uralkodó:
Szlavics
Dmitar Zvonimir