Savar
| Savar | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Sali |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23 282 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 35 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 56 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 03′ 40″, k. h. 15° 01′ 05″Koordináták: é. sz. 44° 03′ 40″, k. h. 15° 01′ 05″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Savar falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Salihoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Zárától légvonalban 18 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 18 km-re, közúton 24 km-re északnyugatra a Dugi-sziget középső részén, az azonos nevű kis öböl felett, Luka és Brbinj között fekszik. Tengerpartja rendkívül tagolt, számos kis öböllel rendelkezik.
Története[szerkesztés]
Első írásos említése 1279-ben a 13. században történt. Neve a neves horvát nyelvész Petar Skok szerint a görög „szaurosz” (gyík) főnévből származik. A régi forrásokban általában „Sauro” néven szerepel, a „Savar” alak 1457-ben tűnik fel először.[2] A középkorban egy Remete Szent Antal tiszteletére szentelt kolostor állt itt Szent András templomával együtt, de ezek 1505-ben elpusztultak. A Volujak nevű mocsár mellett még mindig látszanak romjai.[2] A falu területe a sziget többi részéhez hasonlóan Zárához tartozott, majd 1409-től a várossal együtt a Velencei Köztársaság része lett. A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Dugi otok 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 151, 1910-ben 242 lakosa volt. Az első világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1943. május 7. és 13. között a megszálló olasz csapatok az egész települést felégették, lakosságát részben megölték, részben koncentrációs táborokba hurcolták.[2] Emiatt a falu ma látható épületei mind a háború után épültek. A népesség nagyarányú csökkenése azonban nem a háború következtében, hanem a háború után megindult kivándorlás (főként Amerikába és Ausztráliába) miatt történt. A falunak 2011-ben 53 lakosa volt, akik hagyományosan halászattal és újabban egyre inkább turizmussal foglalkoznak.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 151 | 167 | 178 | 177 | 202 | 242 | 284 | 298 | 286 | 282 | 197 | 188 | 93 | 85 | 57 | 53 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Savari-öbölben álló kis Szent Peregrin templomot[5] már 1300-ban említik. A templom egy kis szigetecskén áll, amelyet ma töltés köt össze a Dugi-szigettel. Iveković és Petricioli horvát régészek szerint a 7. és 9. század közötti időben épült. 1670-ig ez volt a falu plébániatemploma, amelyet ekkor Przago érsek határozata alapján a falu közepén álló Kármelhegyi Boldogasszony templomba helyeztek át. Ezután a Szent Pelegrin templom temetőkápolnaként szolgált. A mali iži Szűz Mária rotunda mellett ez a megye másik eredeti óhorvát építészeti stílusban épített temploma. A templom mai formájában négyszög alaprajzú, ugyancsak négyszögletes szentéllyel, amely egyben a templom legrégebben épített része. A szentély nagyon szerény építésű, mérete 3,35 x 3,35 méter, magassága a talajtól a boltozatot képező kupola tetejéig 5 méter. Később ehhez építették hozzá a hajót és a sekrestyét és a régi épület az új templom szentélye lett. A templomban Szent Peregrin kis méretű szobra látható.[2]
- A Kármelhegyi boldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma a település közepén áll. A templomot 1670-ben a zárai Franceschi család építtette. Barokk keresztelőmedencéjén 17. századi glagolita felirat látható az 1672-es évszámmal. Eredetileg a Szent Peregrin templomban állt. A templomnak három márvány oltára van. A főoltár képén a Boldogasszony képe látható. A két mellékoltár Jézus Szíve és a Lourdes-i Szűzanya tiszteletére van szentelve, rajtuk Jézus és Szűz Mária szobra áll. A templomban még egy Szent Jeromos és egy Szent József szobor is található. Kincsei között említésre méltó egy 15. századi gótikus körmeneti kereszt, egy barokk feszület a 17. századból és egy 14. századi ostyatartó pixis. Mindhárom tárgyat 1976-óta a zárai egyházművészeti múzeum őrzi.[2]
- Savar természeti látványossága a határában található Strašna-cseppkőbarlang. A barlangot 1898-ban említik először és a „Liburnija” barlangkutató egyesület munkájának köszönhetően az ország egyik legelső látogatható barlangja volt, melyet már 1900-ban megnyitottak a látogatók előtt. Bejárata 70 méter magasságban nyílik a tengerszint felett, az impozáns bejárat szélessége 10 méter, magassága 7 méter. A barlangot 1904-ben maga Ferenc József császár is meglátogatta. Később azonban bezárták, amelyben talán az is közrejátszott, hogy Zita hercegné a látogatáskor a lábát törte.[6] Ismételt megnyitását és védettség alá helyezését a savari illetőségű Vladimir Šarunić kezdeményezte 2000-ben. Első megnyitása után 107 évvel 2007. július 5-én nyitották meg újra. A barlangban már az ősember is járt, ezt igazolja az itt talált, pattintott kovakőből készített kőkés.[7]
- A Vlakno-barlang a jégkorszak vége óta emberi lakóhely, a régió legrégebbi ismert emberi lakóhelye. A barlang egy kis, 30 m2-es terület, amely a sziget legszűkebb részén, Luka és Savar települések között helyezkedik el 60 m tengerszint feletti magasságban. Nyílása délnyugatra néz. A barlangban végzett kutatások hozzávetőleges képet nyújtottak a vadászó ember szerszámairól, az élelmét képező állatfajokról, valamint a környéket korábban körülvevő különféle növényfajok maradványairól. A C14 elemzés eredményei és adatai szerint a barlangot a késő paleolitikum időszakában, az i. e. 7000 és 12 000 közötti időszakban lakták.[8]
- Savar egykori kőbányájáról is híres, ahonnan a zárai római fórum és paloták, Róma és Velence templomai, de még az ENSZ New York-i székházának építéséhez is szállítottak követ.
További információk[szerkesztés]
- Sali község hivatalos oldala (horvátul)
- Dugi otok turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Zára turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
- Luka turistainformációk Archiválva 2015. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (magyarul)
- A Strašna-barlang honlapja (horvátul)
- A Horvát Idegenforgalmi Közösség honlapja: A Strašna pec-barlangot 103 év elteltével nyitották meg a látogatók előtt (magyarul)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Savar (Savar története és egyházi emlékei) Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1568.
- ↑ Strasnapec.com (horvátul)
- ↑ Dugiotok.hr:Strašna peć (horvátul)
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3432.
