Popovići (Benkovac)
| Popovići | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Benkovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23420 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 183 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 236 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 04′ 31″, k. h. 15° 39′ 47″Koordináták: é. sz. 44° 04′ 31″, k. h. 15° 39′ 47″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Popovići falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Zárától légvonalban 35, közúton 44 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 12 km-re északkeletre, Dalmácia északi részén, Ravni kotari területén fekszik.
Története[szerkesztés]
Popovići már a középkorban is létező falu volt. Nevét a 15. században egy horvát vitéz Dragojlo Popović neve után kapta.[2] Első írásos említése 1514-ben a zárai Szent Krševan kolostor egyik okiratában történt. Abban az időben mintegy 150 katolikus lakos élt a faluban.[2] Popovićon állt egykor Otavac ősi horvát vára is, melyet a török 1523-ban foglalt el. A lakosság a közeli, falakkal jól védett Ninbe menekült.[2] A velenceiek a 17. század közepén rövid időre visszafoglalták, de a török uralom egészen 1685-ig tartott. A plébániához két templom is tartozott, melyeket Szent Mihály arkangyal és Páduai Szent Antal tiszteletére szenteltek. 1694-ben Juraj Parčić meglátogatta a Szent Mihály templomot, mely a leírás szerint egy mérföldre található a falutól, szűk és gyengén fedett. Nincsen sem képe, sem tabernákuluma, sem keresztelőmedencéje, sem liturgikus tárgyai. A falu lakói állattartással, földműveléssel, kőfejtéssel és megmunkálással foglalkoztak.[2] A falu ezután 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 410, 1910-ben 595 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 79 százaléka horvát, 20 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb igazgatás alá került. Katolikus templomait lerombolták, a horvát lakosság elmenekült. . 1995 augusztuságban a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. A falunak 2011-ben 210 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 410 | 417 | 444 | 476 | 487 | 595 | 615 | 620 | 618 | 646 | 692 | 699 | 565 | 543 | 209 | 210 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a 18. században épült. 1967-ben megújították. 1991-ben a szerbek támadása során súlyosan megrongálódott. 1997 és 2001 között újjáépítették. Oltárképe védőszentjét ábrázolja. A szembemiséző oltár kőből készült, rajra Szent József szobrával. Kőből van faragva a keresztelőmedemce is. Harangtornyában két harang található.[2]
- A Mihály arkangyal templom[5] a temetőben állt. A 12. században építették és egy 1609-ből származó felirat volt benne. Ez volt a falu első plébániatemploma. A szerb agresszó idején aláaknázták és felrobbantották. A temetőt is lerombolták, több sírt és síremléket megszentségtelenítettek. A templom és a temető ma is romokban áll.[2]
- A Pod Otavac településrész feletti Otavac nevű lelőhelyen a vaskortól az újkorig lakott, több régészeti rétegből álló településnyomok találhatók.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e f Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Popovići Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6177.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6276.
Források[szerkesztés]
- Benkovački kraj kroz vjekove Benkovac, 1987. YU ISBN 86-7377-010-6
- A Građevinar folyóirat 2009. évi 6. száma
További információk[szerkesztés]
- Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
- Ravni kotari és Bukovica kulturális öröksége (horvátul)
