Palanka (Gračac)
| Palanka | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Gračac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23443 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 11 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 264 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 08′ 14″, k. h. 16° 04′ 29″Koordináták: é. sz. 44° 08′ 14″, k. h. 16° 04′ 29″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Palanka falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Gračachoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Zárától légvonalban 67, közúton 100 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 25, közúton 36 km-re délkeletre, Lika déli részén, a Velebit-hegység szélén, a Zrmanja jobb partján fekszik. A településről jó kilátás nyílik a Velebit-, a Dinári- és a Plješivica-hegység közötti völgyre. A karsztos Dinári-hegységen tör át a Zrmanja-folyó. Palankától északra emelkedik a Poštak-hegy, mely alatt a folyó forrása található.
Története[szerkesztés]
Palanka és a Zrmanja völgyének felső része már a rómaiak idejében is ismert volt, mivel itt haladt át az egyik fontos hadiút a „via militare”. A népvándorlás idején a mai horvátok ősei telepedtek le ezen a vidéken. A falu története szorosan kapcsolódik az általuk emelt, a felette magasodó hegyen épített Zvonigrad várához. A vár a középkorban a Bihácsról az akkori horvát királyi székhely, Knin felé menő fontos kereskedelmi és hadiutat ellenőrizte. 1220 körül a Šubić nemzetséghez tartozó „Buysenus” likai gróf volt az ura.[2] 1412-ben Nelipich Iváné, akinek Zsigmond magyar király engedélyezte, hogy váraival szabadon rendelkezzen. Ebben az oklevélben „castrum Zvonygrad” alakban szerepel.[2] 1435-ben a várat lányának Katalinnak, Frangepán János felségének adományozta. Ezután a Kurjaković nemzetségé volt, utoljára 1509-ben Karlovich János volt a tulajdonosa.[2] 1522-ben elfoglalta a török és csak 1685-ben szabadították fel a velencei hadak. 1699-ben még jelentősen átépítették és falai sokáig jó állapotban álltak, csak a 19. században kezdték meg bontásukat. A palankai római katolikus plébániát 1807-ben alapították, a katolikus templomot 1830-ban építették.[3] A településnek 1857-ben 401, 1910-ben 199 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1942-ben szerb felkelők a horvátok házait és templomát felgyújtották. A horvát lakosság részben elmenekült, a helyben maradókat leöldösték.[3] 1991-ben csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek.. A településnek 2011-ben 19 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 401 | 237 | 229 | 277 | 260 | 199 | 206 | 207 | 173 | 170 | 164 | 144 | 106 | 84 | 29 | 19 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A falu közelében a Velebit keleti lejtőjén találhatók Zvonigrad várának romjai.[6] A vár egykor a Likából Knin felé vezető utat ellenőrizte. Első említése a 13. század elején történt, amikor birtokosa a Šubić nemzetséghez tartozó Bysenius likai gróf volt. A török 1522-ben foglalta el és csak 1685-ben szabadították fel a velencei hadak. 1826-ig falai aránylag jó állapotban voltak, ekkor azonban Brkich ispán egy malom építése céljából engedélyezte köveinek felhasználását.[2] Ettől kezdve köveit fokozatosan elhordták. Még ma is megkülönböztethető azonban az egykori lakótorony és egy újabban épített épület a régi palota helyén. A várat hosszan elnyúló falak övezték, melyeket úgy osztottak meg, hogy a vár kettős külső várat kapott.[2]
- A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus templomát[7] 1830-ban építették. 1942-ben kifosztották és felgyújtották, évtizedekig csak a csupasz falai álltak. 1983-ban Pavlišić püspök és Pećo Butković plébános kezdeményezésére építették újjá.[3] Egyhajós épület, sokszög záródású szentéllyel és a nyugati homlokzat elé épített harangtornnyal. A templomba a torony földszintjén kialakított előcsarnokon át lehet bejutni. A tornyot feljebb körablak és nagyméretű, félköríves ablakok tagolják. A tetején piramis alakú toronysisakban végződik.
- A falu temetőjében található egykori nagybirtokosának a Šulentić családnak a síremléke. A sírt a II. világháború idején feltörték és kirabolták.
- Kusac nevű településrészétől délre is található egy középkori várrom. Ezen a településen a népi építészet jellegzetes példái is láthatók.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e Jupiter.elte.hu:Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában Zágráb, 1920. Archiválva 2012. április 25-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
- ↑ a b c Gospicko-senjska-biskupija.hr:Misa u župi bez jednoga vjernika (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: RZG-0232-1969.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6011.
További információk[szerkesztés]
- Gračac község hivatalos oldala (horvátul)
- Gračac információs oldala (horvátul)
- A Felsőkárolyvárosi pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
- A Gospić-zenggi római katolikus püspökség honlapja (horvátul)
- Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában Zágráb, 1920. (magyarul)
