Pristeg
| Pristeg | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Benkovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23420 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 266 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 171 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 57′ 27″, k. h. 15° 38′ 05″Koordináták: é. sz. 43° 57′ 27″, k. h. 15° 38′ 05″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pristeg falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Zárától légvonalban 37, közúton 47 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 12 km-re délre Dalmácia északi részén, Ravni kotar területén, Vrána északkeleti szomszédságában, a Zágráb-Split autópálya mellett fekszik.
Története[szerkesztés]
Pristeg első írásos említése 1405-ben történt amikor határában egy háromszögletű tornyot építettek és amelyből mára csak romok maradtak.[2] Dalmácia többi részével együtt 1409-től velencei uralom alatt állt. 1527-ben a környező településekkel együtt elfoglalta a török. 1636-ban Veliki Pristegnek 220, Mali Pristegnek 60 katolikus lakosa volt.[2] A török uralom 1683-ig tartott, amikor hosszú felszabadító harcok után a megszállókat elűzték. Ezzel párhuzamosan új népesség költözött be az üresen hagyott területre, mely részben katolikus horvát, részben pravoszláv (tulajdonképpen szerb) volt, akiket a korabeli velencei források vlachoknak, illetve morlakoknak neveznek. Az első időben még Vrána egyházi irányítása alá tartozott. Arról nincs adat, hogy katolikus plébániáját mikor alapították, de 1700-ban már egyházi vizitációt tartottak a településen.[2] 1670-ben épített plébániatemplomát Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelték. 1754-ben a szomszédos Ceranjéval együtt 215 lakosa volt.[2] 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a Campo Formió-i béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 417, 1910-ben 680 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 43 százaléka szerb, 55 százaléka horvát nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb igazgatás alá került. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült, később csak kevesen tértek vissza. A településnek 2011-ben 316 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 417 | 592 | 392 | 433 | 552 | 680 | 693 | 787 | 1025 | 1122 | 1155 | 1156 | 1063 | 960 | 368 | 316 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Középkori tornyának romjai.
- Mária bemutatása tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1892-ben épült. 1991-ben a fellázadt szerbek lerombolták. A templomot alapjaitól újjá kellett építeni, felszentelését 1999-ben Ivan Prenđa érsek végezte. Oltárát 2001-ben szentelték fel. A templom egyhajós épület sekrestyével. Főoltára márványból készült szentségtartóval és Szűz Mária fából faragott szobrával, melyek a templom lerombolásakor megsemmisültek. Új szembemiséző oltára kőből épült a 2000. év jubileumi szimbólumával.[2]
- Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelt régi katolikus plébániatemploma 1670-ben épült, körülötte található a falu temetője. 1991-ben a szerbek aláaknázták és felrobbantották, ennek során a temetőben is súlyos károk keletkeztek. A templom a mai napig is romokban áll.[2]
- Szent Miklós kápolnáját 1750-ben a helyiek építették. A délszláv háború idején több gránáttalálat érte, melynek következtében tetőszerkezetét és berendezését is súlyos károk érték. A kápolnában fából faragott oltár áll. A faluban magánterületen még egy kis Szent Miklós kápolna is áll.[2]
- A plébániaházat a háború idején felgyújtották, 1999-ben építették újjá.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e f g Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Pristeg Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
Benkovački kraj kroz vjekove Benkovac, 1987. YU ISBN 86-7377-010-6
További információk[szerkesztés]
- Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
