1989-es Eurovíziós Dalfesztivál
| Eurovíziós Dalfesztivál 1989 | |
| Palais de Beaulieu, Lausanne, |
|
| Elődöntő | — |
| Döntő | 1989. május 6. |
| Műsorvezető | Jacques Deshenaux Lolita Morena |
| Győztes dal | |
| Magyar versenyző | — |
| Szavazási rendszer | Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1-8, 10, és 12 pontot kapnak. |
| Indulók száma | 22 |
| Először résztvevő országok | — |
| Visszatérő országok | |
| Visszalépő országok | — |
| Nulla pontos dal | |
| Meghívott előadók | Guy Tell, Céline Dion |
|
|
|
|
|
|
Az 1989-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a harmincnegyedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a svájci Lausanne adott otthont. A helyszín a Lausanne-i Palais de Beaulieu volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A résztvevők
Ciprus egy év kihagyás után tért vissza, így ismét huszonkettő dal versenyzett.
Két résztvevő, az izraeli Gili Natanael és a francia Nathalie Pâque mindössze tizenkettő és tizenegy évesek voltak. Sokan hangot emeltek az ellen, hogy gyerekek versenyezzenek, ezért az EBU a következő évtől bevezette azt a máig érvényben lévő szabályt, hogy csak tizenhat évnél idősebb előadók léphettek színpadra.[1]
Dalszerzőként versenyzett a Modern Talking egyik tagja, Dieter Bohlen, ráadásul két dallal is: az osztrák és a német dalnak is ő volt a szerzője.[1]
Az 1970-es verseny után mindössze másodszor fordult elő, hogy egyetlen visszatérő előadó sem volt a mezőnyben.
[szerkesztés] A verseny
A versenyt az előző év nyertese, Céline Dion nyitotta a győztes dal egy részletével, illetve új, Where Does My Heart Beat Now című dalának világpremierjével. Utóbbi az amerikai Billboard Hot 100 lista negyedik helyéig jutott, és Dion első világslágere lett.[1]
Először fordult elő, hogy egy dalnak két karmestere is volt. A dán karmester (aki valójában egy táncos volt) a dal egy pontján átadta a stafétát a valódi karmesternek, majd a színpadra vonult és csatlakozott a táncosokhoz.
Ez az egyetlen alkalom a dalverseny történetében, hogy Svájc indulója romans nyelven énekelt.[1]
[szerkesztés] A szavazás
A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.
Izland először zárta pont nélkül a versenyt. Érdekesség, hogy a korábbi három szereplésük alkalmával mindannyiszor a tizenhatodik helyen végeztek.
Jugoszlávia első, és egyetlen győzelmét aratta, míg az Egyesült Királyság sorozatban másodszor, összesen már a tizenkettedik alkalommal végzett a második helyen.
Máig ez az utolsó alkalom, hogy a fellépési sorrendben utolsóként előadott dal győzött.
[szerkesztés] Eredmények
[szerkesztés] Ponttáblázat
[szerkesztés] Térkép
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||

