1977-es Eurovíziós Dalfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1977-es Eurovíziós Dalfesztivál
Wembley Conference Centre, London,
Egyesült Királyság Egyesült Királyság
ESC 1977 logotyp.png

Döntő 1977. május 7.
Műsorvezető Angela Rippon
Rendező
csatorna
Egyesült Királyság BBC
Győztes dal Franciaország Marie Myriam (L’oiseau et l’enfant)
Magyar versenyző
Szavazási rendszer Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1-8, 10, és 12 pontot kapnak.
Indulók száma 18
Először
részt vevő
országok
Visszatérő
országok
Svédország Svédország
Visszalépő
országok
Jugoszlávia Jugoszlávia
Nulla pontos
dal
Meghívott előadók Acker Bilk
Előző
Következő
◄1976
1978►

Az 1977-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a huszonkettedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek az Egyesült Királyság fővárosa, London adott otthont. A helyszín a londoni Wembley Konferencia Központ volt.

A résztvevők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy év kihagyás után visszatért Svédország.

Sokáig úgy tűnt, hogy Tunézia lesz a verseny első afrikai résztvevője, ám néhány héttel a verseny előtt visszaléptek. Ha részt vettek volna, a fellépési sorrendben a negyedikek lettek volna. Nem vett részt Jugoszlávia sem, így összesen 18 dal versenyzett.[1]

Másodszor vett részt a versenyen a monacói Michèle Torr (1966-ban Luxemburgot képviselte), az osztrák Beatrix Neundlinger (1972 után), a portugál Fernando Tordo és Paulo de Carvalho (1973, illetve 1974 után), az ír The Swarbriggs együttes (1975 után) és az izraeli Ilanit, aki az 1973-as Eurovíziós Dalfesztiválon debütáló ország első indulója volt. Ugyancsak másodszor szerepelt a belga együttes három női tagja, akik 1970-ben Hollandiát képviselték.

A verseny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először – és eddig utoljára – fordult elő, hogy a versenyt el kellett halasztani. Az eredetileg április 2-ára tervezett verseny idején a BBC dolgozói sztrájkoltak. A versenyt egy hónappal később, május 7-én tartották meg.[1]

Ismét érvénybe léptették az 1973-as Eurovíziós Dalfesztiválon eltörölt nyelvhasználatot korlátozó szabályt. Tehát minden résztvevő országnak a hivatalos nyelveinek egyikén kellett énekelnie. Belgium és Németország ebben az évben mentesült e szabály alól, mivel már a szabálymódosítás előtt kiválasztották indulójukat.[1]

Az ebben az évben használt pontozótábla volt az első, melyen az egyes országok zászlajai is helyet kaptak. Az 1970-es verseny óta szokássá vált képeslapok ezúttal hiányoztak. Bár a BBC készített rövidfilmeket – egy londoni szórakozóhelyre invitálták az előadókat, és az összejövetel vidám pillanatait megörökítő filmeket készítettek – ám a norvég delegáció nem engedte, hogy leadják adásban, mivel a tizennyolc éves norvég énekesnőt többször is alkohol fogyasztása közben mutatta a videó, ami a norvég törvények szerint nem megengedett. Hasonló panasszal élt a svéd delegáció is, és a BBC-nek már nem volt ideje új képeslapokat forgatni. Helyette a dalok között a kamera a közönség sorait mutatta, miközben a zenekar halk zenét játszott.[1]

A szavazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szavazási rendszer megegyezett az 1975-ös versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők a fellépési sorrendnek megfelelően hirdették ki a pontokat.

A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Írország volt az első szavazó, míg Franciaország az utolsó. A szavazás során öt ország váltotta egymást az élen: az első zsűri után Finnország állt az élen, míg Monaco pontjai után Izrael, Olaszország és Franciaország osztozott az első helyen. Ezt követően a házigazda Egyesült Királyság állt az élen. A görög zsűri pontjai után holtverseny alakult ki a brit és a francia dal között, ezután utóbbi vette át a vezetést és innentől kezdve már végig meg tudta őrizni előnyét. A győztes dal három zsűritől – német, svájci, finn – gyűjtötte be a maximális tizenkettő pontot, éppen feleannyitól, mint a zsűriket jobban megosztó brit dal. A legkevesebb, három pontot, a norvég zsűri adta a győztesnek.

Franciaország akkor rekordnak számító, ötödik alkalommal győzött, azóta viszont egyszer sem. Később Luxemburg, az Egyesült Királyság és Svédország beállította ezt a rekordot, Írország pedig meg is döntötte.[1]

A francia dal mindegyik zsűritől kapott pontot. Franciaországnak sorozatban másodszor sikerült ez. Az Egyesült Királyság tizedik alkalommal zárta a versenyt a második helyen, és zsinórban a tizenegyedik alkalommal végeztek az első négy hely egyikén.

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Ország Nyelv Előadó Dal Magyar fordítás Helyezés Pontszám
01 Írország Írország angol The Swarbriggs Plus Two It’s Nice to Be in Love Again Jó érzés újra szerelmesnek lenni 3. 119
02 Monaco Monaco francia Michèle Torr Une petite française Egy francia kislány 4. 96
03 Hollandia Hollandia holland Heddy Lester De mallemolen A körhinta 12. 35
04 Ausztria Ausztria német Schmetterlinge Boom Boom Boomerang Bumm bumm bumeráng 17. 11
05 Norvégia Norvégia norvég Anita Skorgan Casanova Casanova 14. 18
06 Németország Németország angol Silver Convention Telegram Távirat 8. 55
07 Luxemburg Luxemburg francia Anne-Marie B Frère Jacques János bátyám 16. 17
08 Portugália Portugália portugál Os Amigos Portugal no coração Portugália a szívemben 14. 18
09 Egyesült Királyság Egyesült Királyság angol Lynsey De Paul és Mike Moran Rock Bottom Mélypont 2. 121
10 Flag of Greece (1822-1978).svg Görögország görög Paszhálisz, Mariána, Robert és Bessy Máthima szolféz Szolfézs lecke 5. 92
11 Izrael Izrael héber Ilanit Ahava hi sir lisnajim A szerelem egy dal két embernek 11. 49
12 Svájc Svájc német Pepe Lienhard Band Swiss Lady Svájci hölgy 6. 71
13 Svédország Svédország svéd Forbes Beatles Beatles 18. 2
14 Flag of Spain (1977 - 1981).svg Spanyolország spanyol Micky Enséñame a cantar Taníts meg énekelni 9. 52
15 Olaszország Olaszország olasz Mia Martini Libera Szabadon 13. 33
16 Finnország Finnország finn Monica Aspelund Lapponia Lappföld 10. 50
17 Belgium Belgium angol Dream Express A Million in One, Two, Three Egymillió egy-két-háromra 7. 69
18 Franciaország Franciaország francia Marie Myriam L’oiseau et l’enfant A madár és a gyermek 1. 136

Ponttáblázat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zsűrik
Össz Írország Monaco Hollandia Ausztria Norvégia Németország Luxemburg Portugália Egyesült Királyság Flag of Greece (1822-1978).svg Izrael Svájc Svédország Flag of Spain (1977 - 1981).svg Olaszország Finnország Belgium Franciaország
 Írország 119 8 1 5 12 5 8 1 12 10 12 8 12 4 8 3 10
 Monaco 96 5 8 1 6 1 6 7 12 2 6 10 8 12 5 2 5
 Hollandia 35 3 3 1 1 1 7 1 10 8
 Ausztria 11 5 2 3 1
 Norvégia 18 3 2 2 1 5 5
 Németország 55 1 1 3 2 2 8 8 8 5 5 5 6 1
 Luxemburg 17 2 7 8
 Portugália 18 2 2 1 4 3 6
 Egyesült Királyság 121 12 7 12 7 10 12 12 8 8 3 2 4 12 12
 Görögország 92 10 10 4 4 4 6 10 5 3 1 7 12 1 6 6 3
 Izrael 49 7 7 5 3 5 10 3 6 1 2
 Svájc 71 6 10 10 5 4 4 6 4 4 10 8
 Svédország 2 2
 Spanyolország 52 6 1 7 7 3 4 3 7 7 7
 Olaszország 33 8 6 3 3 2 2 2 7
 Finnország 50 12 4 6 8 2 7 5 2 4
 Belgium 69 4 12 6 8 4 7 10 5 6 4 3
 Franciaország 136 10 4 8 7 3 12 10 5 6 7 10 12 6 10 10 12 4

Visszatérő előadók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előadó Ország Előző év(ek)
The Swarbriggs Írország Írország 1975
Michèle Torr Monaco Monaco 1966 (Luxemburg színeiben)
Beatrix Neundlinger (Schmetterlinge tagja) Ausztria Ausztria 1972 (Milestones tagjaként)
Fernando Tordo (Os Amigos tagja)
Paulo de Carvalho (Os Amigos tagja)
Portugália Portugália 1973
1974
Ilanit Izrael Izrael 1973
Bianca Maessen (Dream Express tagja)
Patricia Maessen (Dream Express tagja)
Stella Maessen (Dream Express tagja)
Belgium Belgium 1970 (Hearts of Soul tagjaiként, Hollandia színeiben)

Térkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

██ Részt vevő országok

██ Országok, melyek korábban részt vettek, de ebben az évben nem

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1977-es Eurovíziós Dalfesztivál témájú médiaállományokat.