1977-es Eurovíziós Dalfesztivál
| Eurovíziós Dalfesztivál 1977 | |
| Wembley Conference Centre, London |
|
| Elődöntő | — |
| Döntő | 1977. május 7. |
| Műsorvezető | Angela Rippon |
| Győztes dal | (L’oiseau et l’enfant) |
| Magyar versenyző | — |
| Szavazási rendszer | Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1-8, 10, és 12 pontot kapnak. |
| Indulók száma | 18 |
| Először résztvevő országok | — |
| Visszatérő országok | |
| Visszalépő országok | |
| Nulla pontos dal | nem volt |
| Meghívott előadók | Acker Bilk |
|
|
|
|
|
|
Az 1977-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a huszonkettedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek az Egyesült Királyság fővárosa, London adott otthont. A helyszín a londoni Wembley Konferencia Központ volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A résztvevők
Egy év kihagyás után visszatért Svédország.
Sokáig úgy tűnt, hogy Tunézia lesz a verseny első afrikai résztvevője, ám néhány héttel a verseny előtt visszaléptek. Ha részt vettek volna, a fellépési sorrendben a negyedikek lettek volna. Nem vett részt Jugoszlávia sem, így összesen 18 dal versenyzett.[1]
Másodszor vett részt a versenyen a monacói Michèle Torr (1966-ban Luxemburgot képviselte), az osztrák Beatrix Neundlinger (1972 után), a portugál Fernando Tordo és Paulo de Carvalho (1973, illetve 1974 után), az ír The Swarbriggs együttes (1975 után) és az izraeli Ilanit, aki az 1973-as Eurovíziós Dalfesztiválon debütáló ország első indulója volt. Ugyancsak másodszor szerepelt a belga együttes három női tagja, akik 1970-ben Hollandiát képviselték.
[szerkesztés] A verseny
Először – és eddig utoljára – fordult elő, hogy a versenyt el kellett halasztani. Az eredetileg április 2-ára tervezett verseny idején a BBC dolgozói sztrájkoltak. A versenyt egy hónappal később, május 7-én tartották meg.[1]
Ismét érvénybe léptették az 1973-as Eurovíziós Dalfesztiválon eltörölt nyelvhasználatot korlátozó szabályt. Tehát minden résztvevő országnak a hivatalos nyelveinek egyikén kellett énekelnie. Belgium és Németország ebben az évben mentesült e szabály alól, mivel már a szabálymódosítás előtt kiválasztották indulójukat.[1]
Az ebben az évben használt pontozótábla volt az első, melyen az egyes országok zászlajai is helyet kaptak. Az 1970-es verseny óta szokássá vált képeslapok ezúttal hiányoztak. Bár a BBC készített rövidfilmeket – egy londoni szórakozóhelyre invitálták az előadókat, és az összejövetel vidám pillanatait megörökítő filmeket készítettek – ám a norvég delegáció nem engedte, hogy leadják adásban, mivel a tizennyolc éves norvég énekesnőt többször is alkohol fogyasztása közben mutatta a videó, ami a norvég törvények szerint nem megengedett. Hasonló panasszal élt a svéd delegáció is, és a BBC-nek már nem volt ideje új képeslapokat forgatni. Helyette a dalok között a kamera a közönség sorait mutatta, miközben a zenekar halk zenét játszott.[1]
[szerkesztés] A szavazás
A szavazási rendszer megegyezett az 1975-ös versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők a fellépési sorrendnek megfelelően hirdették ki a pontokat.
A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Írország volt az első szavazó, míg Franciaország az utolsó. A szavazás során öt ország váltotta egymást az élen: az első zsűri után Finnország állt az élen, míg Monaco pontjai után Izrael, Olaszország és Franciaország osztozott az első helyen. Ezt követően a házigazda Egyesült Királyság állt az élen. A görög zsűri pontjai után holtverseny alakult ki a brit és a francia dal között, ezután utóbbi vette át a vezetést és innentől kezdve már végig meg tudta őrizni előnyét. A győztes dal három zsűritől – német, svájci, finn – gyűjtötte be a maximális tizenkettő pontot, éppen feleannyitól, mint a zsűriket jobban megosztó brit dal. A legkevesebb, három pontot, a norvég zsűri adta a győztesnek.
Franciaország akkor rekordnak számító, ötödik alkalommal győzött, azóta viszont egyszer sem. Később Luxemburg és az Egyesült Királyság beállította ezt a rekordot, Írország pedig meg is döntötte.[1]
A francia dal mindegyik zsűritől kapott pontot. Franciaországnak sorozatban másodszor sikerült ez. Az Egyesült Királyság tizedik alkalommal zárta a versenyt a második helyen, és zsinórban a tizenegyedik alkalommal végeztek az első négy hely egyikén.
[szerkesztés] Eredmények
[szerkesztés] Ponttáblázat
[szerkesztés] Visszatérő előadók
| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| The Swarbriggs | 1975 | |
| Michèle Torr | 1966 (Luxemburg színeiben) | |
| Beatrix Neundlinger (Schmetterlinge tagja) | 1972 (Milestones tagjaként) | |
| Fernando Tordo (Os Amigos tagja) Paulo de Carvalho (Os Amigos tagja) |
1973 1974 |
|
| Ilanit | 1973 | |
| Bianca Maessen (Dream Express tagja) Patricia Maessen (Dream Express tagja) Stella Maessen (Dream Express tagja) |
1970 (Hearts of Soul tagjaiként, Hollandia színeiben) |
[szerkesztés] Térkép
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||

