1988-as Eurovíziós Dalfesztivál
| Eurovíziós Dalfesztivál 1988 | |
| RDS Simmonscourt Pavilion, Dublin |
|
| Elődöntő | — |
| Döntő | 1988. április 30. |
| Műsorvezető | Pat Kenny Michelle Rocca |
| Győztes dal | (Ne partez pas sans moi) |
| Magyar versenyző | — |
| Szavazási rendszer | Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1-8, 10, és 12 pontot kapnak. |
| Indulók száma | 21 |
| Először résztvevő országok | — |
| Visszatérő országok | — |
| Visszalépő országok | |
| Nulla pontos dal | |
| Meghívott előadók | Hothouse Flowers, Johnny Logan |
|
|
|
|
|
|
Az 1988-as Eurovíziós Dalfesztivál volt a harmincharmadik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Írország fővárosa, Dublin adott otthont. A helyszín a dublini RDS Simmonscourt Pavilion volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A résztvevők
Ciprus alig pár héttel a verseny előtt lépett vissza, miután kiderült, hogy a nevezett daluk (Yiannis Dimitrou - Thimame) korábban már az 1984-es ciprusi nemzeti döntőn is részt vett, a szabályok pedig nem engedélyezik, hogy egy évnél korábbi dalok versenyezzenek.[1] A fellépési sorrendben másodikak lettek volna. Így huszonegy dal versenyzett ebben az évben.
Az 1969-es Eurovíziós Dalfesztivál után tizenkilenc évvel, másodszor szerepelt a svéd Tommy Körberg. Ugyancsak másodszor vett részt a versenyen a portugál Dora és a török MFÖ. A dán Hot Eyes pedig 1984 és 1985 után már harmadszor csatlakozott a mezőnyhöz.
[szerkesztés] A verseny
A dán Hot Eyes előadása nemcsak amiatt maradt emlékezetes, hogy már harmadszor vettek részt. A duó női tagja, Kirsten Siggard ugyanis nyolc hónapos terhesen állt színpadra, és néhány héttel a verseny után született meg kisfia.
Először fordult elő az is, hogy anya és lánya együtt versenyzett, a német Maxi és Chris Garden személyében.
Ugyancsak első alkalommal történt meg, hogy egy korábbi műsorvezető énekesként tért vissza. Az izraeli Yardena Arazi az 1979-es Eurovíziós Dalfesztiválon volt az est házigazdája.
[szerkesztés] A szavazás
A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.
Ausztria – ezzel a szavazási rendszerrel – először zárta nulla ponton a versenyt.
Érdekesség, hogy először fordult elő, hogy Törökország pontot adott Görögországnak, pedig ekkor már mindkét ország több, mint tíz éve versenyzett. Viszont a törököknek még egészen 1997-ig kellett várniuk ugyanerre.
Minden idők egyik legizgalmasabb szavazását láthatták a nézők. Mikor még három zsűritag volt hátra – francia, portugál és jugoszláv – az Egyesült Királyságnak 133 pontja volt, szemben a második Svájc 118 pontjával. A francia zsűri meglepetésre mindössze egy pontot adott Svájcnak, ekkor eldőlni látszott a verseny, azonban a brit dal pontot sem kapott. Ezután a portugál zsűri 3 pontot adott a brit dalnak, és Svájcnak 12 pontot. Így az utolsó zsűri előtt 136-131 volt az állás. A jugoszlávok csak 6 pontot adtak Svájcnak, és ezzel ugyan ők kerültek az élre 1 ponttal, de valószínű volt, hogy az Egyesült Királyság is fog pontot kapni. Először fordult elő, hogy az utolsó zsűritag utolsó, 12 pontjának kihirdetésekor még nem dőlt el a verseny – ezt Franciaország kapta, így nem változott az állás és végül mindössze egy ponttal, 137-136-ra nyert Svájc és Céline Dion.
Ez volt Svájc második győzelme. Rekordot jelentő harminckettő évet kellett várniuk erre, hiszen korábban az első, 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválon nyertek. (Ezt később Dánia döntötte meg, mikor 1963 után harminchét évvel, 2000-ben nyertek másodszorra.)
Céline Dion később minden idők egyik legsikeresebb énekesnőjévé vált. Rajta kívül az itt Luxemburgot képviselő Lara Fabian is nemzetközi karriert futott be.[1]
[szerkesztés] Eredmények
[szerkesztés] Ponttáblázat
[szerkesztés] Visszatérő előadók
| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| Tommy Körberg | 1969 | |
| Boulevard | 1987 | |
| MFÖ | 1985 | |
| Yardena Arazi | 1976 (Chocolate Menta Mastik tagjaként) | |
| Hot Eyes | 1984, 1985 | |
| Dora | 1986 |
[szerkesztés] Térkép
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||

