1965-ös Eurovíziós Dalfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1965-ös Eurovíziós Dalfesztivál
Sala di Concerto della RAI, Nápoly,
Olaszország Olaszország
Döntő 1965. március 20.
Műsorvezető Renata Mauro
Rendező csatorna Olaszország RAI
Győztes dal Luxemburg France Gall (Poupée de cire, poupée de son)
Magyar versenyző
Szavazási rendszer Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik tetszőlegesen elosztottak 3 pontot a dalok között. A pontokat összeadták, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Ha csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak.
Indulók száma 18
Először részt vevő országok Írország Írország
Visszatérő országok Svédország Svédország
Visszalépő országok
Nulla pontos dal Belgium Belgium
Finnország Finnország
Németország Németország
Flag of Spain (1945 - 1977).svg Spanyolország
Meghívott előadók Mario del Monaco
Előző
Következő
◄1964
1966►

Az 1965-ös Eurovíziós Dalfesztivál volt a tizedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek az olaszországi Nápoly adott otthont. A helyszín a nápolyi Sala di Concerto della RAI volt.

A résztvevők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először vett részt Írország, mely később a verseny legsikeresebb országa lett.

Egy év kihagyás után tért vissza Svédország, így összesen rekordmennyiségű tizennyolc dal versenyzett.

Másodszor vett részt a versenyen a spanyol Conchita Bautista, a Jugoszláviát képviselő Vice Vukov, és az osztrák Udo Jürgens is. Utóbbi a következő, 1966-os versenyen is részt vett, és onnan már győztesként távozott.

A verseny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez volt az első alkalom, hogy egy ország dala teljes egészében nem a nemzeti nyelven szólalt meg, ugyanis Svédország dala angol nyelvű volt. Az ellenkezés miatt a következő évtől bevezetésre került az a szabály, mely szerint mindegyik résztvevőnek a saját országának egyik hivatalos nyelvén kell énekelnie.[1]

Ez volt az első verseny, amelyet az Eurovízió kelet-európai megfelelője, az Intervízió is közvetített.[1]

A szavazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szavazás nem változott az 1964-es versenyen bevezetett rendszerhez képest. Az egyes országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik tetszőlegesen osztottak szét három pontot a dalok között. Ezután összeadták a pontokat, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Amennyiben csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak.

A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Hollandia volt az első szavazó, és Svájc az utolsó. Luxemburg rögtön az első szavazó után az élre állt, és bár a második, brit zsűri pontjai után még Monaco beérte pontszámban, ám a luxemburgi dal ezután végig vezetve az élen zárt. Az előnyt annak ellenére is sikerült megőrizni, hogy a korábbi évekhez viszonyítva sok, összesen hét zsűri sem tartotta pontra érdemesnek a győztes dalt. Ezek a brit, a belga, a monacói, a portugál, az olasz, a jugoszláv és furcsa módon az énekesnő hazája, Franciaország zsűrije voltak. Emellett négy ország zsűrijétől gyűjtött be a maximális öt pontot. Luxemburg másodszor tudott diadalmaskodni, és a Serge Gainsbourg által írt dal világsláger lett.[1]

Az Egyesült Királyság végzett a második helyen, immáron ötödik alkalommal. Érdekesség, hogy ez a második hely a legjobb eredmény, amelyet a fellépési sorrendben kettes sorszámmal valaha elértek. Még soha senkinek nem sikerült nyernie innen, és a legtöbb utolsó helyezett dalt – szám szerint kilencet – kettes sorszámmal adták elő.[2]

Akárcsak az előző három évben, ismét négy ország maradt pont nélkül. Ezúttal Belgium, Finnország, Németország és Spanyolország énekese távozott üres kézzel. Mind a négy ország másodszor kapott nulla pontot.

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Ország Nyelv Előadó Dal Magyar fordítás Helyezés Pontszám
1 Hollandia Hollandia holland Conny van den Bos Het is genoeg Elég volt 11. 5
2 Egyesült Királyság Egyesült Királyság angol Kathy Kirby I Belong Tartozok valakihez 2. 26
3 Flag of Spain (1945 - 1977).svg Spanyolország spanyol Conchita Bautista ¡Qué bueno, qué bueno! Milyen jó, milyen jó 15. 0
4 Írország Írország angol Butch Moore I'm Walking the Streets in the Rain Esőben sétálok az utakon 6. 11
5 Németország Németország német Ulla Wiesner Paradies, wo bist du? Hol vagy Édenkert? 15. 0
6 Ausztria Ausztria német Udo Jürgens Sag ihr, ich lass sie grüßen Mondd meg neki, hogy üdvözlöm 4. 16
7 Norvégia Norvégia norvég Kirsti Sparboe Karusell Körhinta 13. 1
8 Belgium Belgium holland Lize Marke Als het weer lente is Amikor újra tavasz lesz 15. 0
9 Monaco Monaco francia Marjorie Noël Va dire à l’amour Menj, mondd meg a szerelemnek 9. 7
10 Svédország Svédország angol Ingvar Wixell Absent Friends Barátok hiánya 10. 6
11 Franciaország Franciaország francia Guy Mardel N’avoue jamais Sose valld be 3. 22
12 Portugália Portugália portugál Simone de Oliveira Sol de inverno Téli napfény 13. 1
13 Olaszország Olaszország olasz Bobby Solo Se piangi, se ridi Ha sírsz, ha nevetsz 5. 15
14 Dánia Dánia dán Birgit Brüel For din skyld A Te kedvedért 7. 10
15 Luxemburg Luxemburg francia France Gall Poupée de cire, poupée de son Viaszbaba, rongybaba 1. 32
16 Finnország Finnország finn Viktor Klimenko Aurinko laskee länteen Nyugaton kel fel a Nap 15. 0
17 Jugoszlávia Jugoszlávia szerbhorvát Vice Vukov Čežnja Vágyódás 12. 2
18 Svájc Svájc francia Yovanna Non, à jamais sans toi Nem, örökké nélküled 8. 8

Ponttáblázat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

France Gall és Serge Gainsbourg átveszi a díjat.
Zsűrik
Össz Hollandia Egyesült Királyság Flag of Spain (1945 - 1977).svg Írország Németország Ausztria Norvégia Belgium Monaco Svédország Franciaország Portugália Olaszország Dánia Luxemburg Finnország Jugoszlávia Svájc
 Hollandia 5 5
 Egyesült Királyság 26 5 1 6 3 1 5 5
 Spanyolország 0
 Írország 11 3 5 3
 Németország 0
 Ausztria 16 3 5 5 3
 Norvégia 1 1
 Belgium 0
 Monaco 7 5 1 1
 Svédország 6 3 3
 Franciaország 22 1 3 1 3 5 3 1 5
 Portugália 1 1
 Olaszország 15 3 1 1 3 3 3 1
 Dánia 10 5 5
 Luxemburg 32 5 1 3 5 5 3 1 1 5 3
 Finnország 0
 Jugoszlávia 2 1 1
 Svájc 8 3 5

Visszatérő előadók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előadó Ország Előző év(ek)
Conchita Bautista Flag of Spain (1945 - 1977).svg Spanyolország 1961
Udo Jürgens Ausztria Ausztria 1964
Vice Vukov Jugoszlávia Jugoszlávia 1963

Térkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

██ Részt vevő országok

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Az 1965-ös Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 14.)
  2. escnation.com, Record book. escnation.com. (Hozzáférés: 2009. június 14.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1965-ös Eurovíziós Dalfesztivál témájú médiaállományokat.