1969-es Eurovíziós Dalfesztivál

Eurovíziós Dalfesztivál 1969
Teatro Real, Madrid, Spanyolország
Elődöntő	—
Döntő	1969. március 29.
Műsorvezető	Laurita Valenzuela
Győztes dal	Salomé (Vivo cantando) Lulu (Boom Bang-a-Bang) Lenny Kuhr (De troubadour) Frida Boccara (Un jour, un enfant)
Magyar versenyző	—
Szavazási rendszer	Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik 1-1 pontot adtak a legjobbnak ítélt dalnak.
Indulók száma	16
Először résztvevő országok	—
Visszatérő országok	—
Visszalépő országok	Ausztria
Nulla pontos dal	nem volt
Meghívott előadók	La España diferente című rövidfilm
Előző	Következő
◄1968	1970►

Az 1969-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a tizennegyedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Spanyolország fővárosa, Madrid adott otthont. A helyszín a madridi Teatro Real volt.

[szerkesztés] A résztvevők

Először fordult elő, hogy egy ország politikai okok miatt maradt távol: Ausztria Spanyolország diktátora, Francisco Franco elleni tüntetésként nem indult el a versenyen, így tizenhat dal versenyzett ebben az évben.^[1]

A Monacót képviselő Jean Jacques, mindössze 12 éves volt, így ő a verseny történetének egyik legfiatalabb résztvevője.

Másodszor vett részt a versenyen a portugál Simone de Oliveira, a luxemburgot képviselő Romuald Figuier (bár 1964-ben Monacót képviselte), és az 1960-ban Svédországot képviselő Siw Malmkvist (aki ebben az évben a német színeket képviselte), míg a norvég Kirsti Sparboe már harmadszor vett részt.

[szerkesztés] A verseny

A szürrealista spanyol művészt, Salvador Dalít felkérték, hogy vegyen részt a verseny színpadra vitelében. A Dalí által készített látványos fémszobor a színpad közepén kapott helyet.

Helyszíni riportok szerint a fiatal műsorvezetőnő, Laurita Valenzuela a verseny kezdete előtt megkérdezte az EBU jelenlévő felügyelőjét, Clifford Brownt, hogy mi a teendő, ha döntetlen az eredmény. Brown megnyugtatta, hogy erre még sosem került sor, és nem is fog. Miután a verseny négyes holtversennyel zárult, Valenzuela élcelődve kérdezte Brownt, hogy ilyenkor ki is pontosan a győztes.

A versenyt Chilében, Brazíliában, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban és Magyarországon is közvetítették, annak ellenére, hogy ezek az országok nem vettek részt. A műsorvezetőnő rájuk is gondolt nyitó beszédében, és "Jó estét!" felkiáltással a magyar nézőket is köszöntötte.^[2]

[szerkesztés] A szavazás

A szavazás ugyanúgy zajlott, mint az előző években: a résztvevő országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik 1 pontot adtak az általuk legjobbnak ítélt dalnak. A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Jugoszlávia volt az első szavazó, és Finnország az utolsó.

A szavazás során összesen öt ország váltotta egymást az élen: az első zsűri pontjai után még Németország állt az élre, ám az Egyesült Királyság rögtön átvette a vezetést. Ezután a brit, a francia és a spanyol dal felváltva állt az élre. Hollandia csak a tizennegyedikként szavazó francia zsűritől kapott hat pontnak köszönhetően csatlakozott az élbolyhoz. Az utolsó előtti zsűri pontjai után három ország holtversenyben állt az élen, majd a finn zsűritől kapott egy pontnak köszönhetően csatlakozott hozzájuk a brit dal is, így végül négyes holtversennyel ért véget a pontosztás. Franciaország, Hollandia, az Egyesült Királyság és a házigazda Spanyolország egyaránt tizennyolc ponttal állt az élen. Mivel a szabályok nem tértek ki arra, hogy mi a teendő döntetlen esetén, mind a négy országot győztesként hirdették ki. Ha a döntetlenre vonatkozó – később bevezetésre kerülő – szabály érvényben lett volna, akkor Franciaország nyert volna.

A négy ország mindegyike már korábban is nyert. Franciaország lett az első ország, amely négyszer is megnyerte a versenyt, Hollandia harmadszor győzött, az Egyesült Királyság és Spanyolország másodszor. Spanyolország lett az első ország, mely egymást követő két évben tudott diadalmaskodni.

Probléma adódott abból, hogy a győzteseknek szánt érmekből nem volt elég a helyszínen. Szerencsére pont négy volt, így legalább az énekesek kaptak. A dalszerzőknek és szövegíróknak később küldték el a plaketteket.^[1]

Az eredménnyel sok ország elégedetlen volt, emiatt a következő, 1970-es versenytől többen visszaléptek, és a szavazási rendszer megváltoztatását szorgalmazták.^[1]

[szerkesztés] Eredmények

#	Ország	Nyelv	Előadó	Dal	Magyar fordítás	Helyezés	Pontszám
1	Jugoszlávia	szerbhorvát	Ivan & 3M	Pozdrav svijetu	Üdvözlet a világnak	13.	5
2	Luxemburg	francia	Romuald Figuier	Catherine	Katarina	11.	7
3	Spanyolország	spanyol	Salomé	Vivo cantando	Az éneklésnek élek	1.	18
4	Monaco	francia	Jean Jacques	Maman, Maman	Anya, anya	6.	11
5	Írország	angol	Muriel Day	The Wages of Love	A szerelem ára	7.	10
6	Olaszország	olasz	Iva Zanicchi	Due grosse lacrime bianche	Két nagy fehér könny	13.	5
7	Egyesült Királyság	angol	Lulu	Boom Bang-a-Bang	Bumm beng beng	1.	18
8	Hollandia	holland	Lenny Kuhr	De troubadour	A trubadúr	1.	18
9	Svédország	svéd	Tommy Körberg	Judy, min vän	Barátom, Judy	9.	8
10	Belgium	holland	Louis Neefs	Jennifer Jennings	—	7.	10
11	Svájc	német	Paola del Medico	Bonjour, Bonjour	Jó napot, jó napot	5.	13
12	Norvégia	norvég	Kirsti Sparboe	Oj, oj, oj, så glad jeg skal bli	Jaj, jaj, jaj, milyen boldog leszek	16.	1
13	Németország	német	Siw Malmkvist	Primaballerina	Balett-táncos	9.	8
14	Franciaország	francia	Frida Boccara	Un jour, un enfant	Egy nap, egy gyermek	1.	18
15	Portugália	portugál	Simone de Oliveira	Desfolhada portuguesa	Portugál kukoricafosztás	15.	4
16	Finnország	finn	Jarkko és Laura	Kuin silloin ennen	Úgy, mint akkor	12.	6

[szerkesztés] Ponttáblázat

		Zsűrik
		∑	YUG	LUX	ESP	MON	IRE	ITA	GBR	NED	SWE	BEL	SUI	NOR	GER	FRA	POR	FIN
	Jugoszlávia	5		0	1	0	0	0	0	0	0	1	0	0	0	0	3	0
	Luxemburg	7	1		0	3	0	0	0	1	0	1	0	0	1	0	0	0
	Spanyolország	18	1	2		3	1	0	0	0	0	3	0	1	3	2	2	0
	Monaco	11	0	0	2		0	4	0	2	2	1	0	0	0	0	0	0
	Írország	10	0	0	0	0		0	1	1	1	0	3	0	1	0	0	3
	Olaszország	5	1	0	0	1	1		0	0	0	0	0	0	0	0	1	1
	Egyesült Királyság	18	2	4	0	0	0	3		1	5	0	0	0	1	0	1	1
	Hollandia	18	0	2	0	1	0	3	0		0	1	4	1	0	6	0	0
	Svédország	8	0	0	0	0	0	0	0	1		0	0	3	0	0	1	3
	Belgium	10	0	0	2	0	0	0	3	1	0		2	2	0	0	0	0
	Svájc	13	2	0	0	0	3	0	2	0	0	1		1	2	0	0	2
	Norvégia	1	0	0	0	0	0	0	0	0	1	0	0		0	0	0	0
	Németország	8	3	0	2	0	0	0	0	0	0	1	0	1		1	0	0
	Franciaország	18	0	1	0	2	4	0	4	2	1	0	1	0	1		2	0
	Portugália	4	0	0	2	0	0	0	0	0	0	1	0	0	0	1		0
	Finnország	6	0	1	1	0	1	0	0	1	0	0	0	1	1	0	0
A tábla a fellépés sorrendjében van rendezve

[szerkesztés] Visszatérő előadók

Előadó	Ország	Előző év(ek)
Romuald Figuier	Luxemburg	1964 (Monaco színeiben)
Louis Neefs	Belgium	1967
Kirsti Sparboe	Norvégia	1965, 1967
Siw Malmkvist	Németország	1960 (Svédország színeiben)
Simone de Oliveira	Portugália	1965