Franciaország az Eurovíziós Dalfesztiválokon
| Franciaország | |
.svg) | |
| Adatok | |
| Műsorsugárzó |  |
| Nemzeti döntő | 1957–1959, 1961, 1970, 1973, 1976–1981, 1983–1987, 1999–2000, 2005–2007, 2014, 2018–2019, 2021–2022 |
| Belső kiválasztás | 1960, 1962–1969, 1971–1972, 1975, 1988–1998,2001, 2004 2008–2013, 2015–2017, 2020, 2023 |
| Részvételek és eredmények | |
| Részvételek | 64 |
| Első részvétel | 1956 |
| Legjobb eredmény | 1. (1958, 1960, 1962, 1969, 1977) |
| Legrosszabb eredmény | utolsó (2014) |
| Rendezések | Cannes 1959 Cannes 1961 Párizs 1978 |
| Összpontszám a döntőkben 2004 óta | 1620 (8.) |
| Külső hivatkozások | |
| Honlap | A France Télévisions eurovíziós honlapja Franciaország profilja a eurovision.tv-n |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Franciaország eddig hatvannégy alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon.
A francia műsorsugárzó a France Télévisions, amely 1950 óta tagja az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 1956-ban csatlakozott a versenyhez.
Franciaország eddig öt alkalommal, 1958-ban, 1960-ban, 1962-ben, 1969-ben és 1977-ben aratott győzelmet.
Története[szerkesztés]
Évről évre[szerkesztés]
Franciaország egyike annak a hét országnak, melyek részt vettek a legelső, 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválon. A korai években domináltak, 1958-ban, 1960-ban, 1962-ben és 1969-ben is nyerni tudtak. 1977-ben akkor rekordnak számító ötödik alkalommal végeztek az első helyen, azóta viszont egyszer sem. Később Luxemburg, Svédország és az Egyesült Királyság beállította, Írország pedig meg is döntötte a rekordot.
1974 volt az első esztendő, amikor nem vettek részt. A köztársasági elnök, Georges Pompidou halála miatt döntöttek a visszalépés mellett, mindössze néhány nappal a verseny előtt.[1] 1981 után a versenyt addig közvetítő TF1 csatorna visszalépett, a tévé egyik vezetője középszerűnek nevezte a versenyt.[2] A közvélemény nyomására a következő évben visszatértek, de már egy másik műsorsugárzóval. A nyolcvanas években korábbi sikereikhez képest gyengébb eredményeket értek el, majd 1990-ben és 1991-ben voltak legközelebb az újabb győzelemhez, sorozatban kétszer végeztek a második helyen. Valójában 1991-ben holtversenyben az élen végeztek, de a szabályok értelmében Svédországot hirdették ki győztesként. A versenyt 1999 és 2014 között a France 3 közvetítette. A dalfesztivál 2015-től visszakerült a France 2 csatornára.
A telefonos szavazás 1998-as bevezetése óta eredményeik látványosan leromlottak, és azóta csak négyszer tudtak az első tízben végezni. Az utóbbi évek rossz eredményei ellenére az évtizedek óta versenyző országok közül sokáig az egyetlen volt, amely még sosem végzett az utolsó helyen, 2014-ben azonban sikerült nekik, mindössze 2 pontot összegyűjtve. 2015-ben hasonlóan rossz eredményt értek el, huszonötödikek lettek. A 2016-os év változást hozott az eredményeikben, ekkor a hatodik helyezést érték el, majd a 2017-ben tizenkettedikek lettek, egy évvel később tizenharmadikak, 2019-ben pedig tizenhatodikak.
2020-ban Tom Leeb képviselte volna az országot, azonban március 18-án az Európai Műsorsugárzók Uniója bejelentette, hogy 2020-ban nem tudják megrendezni a versenyt a COVID–19-koronavírus-világjárvány miatt. A francia műsorsugárzó újabb lehetőséget adott volna az énekesnek az ország képviseletére a következő évben, amit ő visszautasított. 2021-ben így Barbara Pravi képviselte Franciaországot Voilà című dalával. A döntőben 499 ponttal második helyezett lett, utoljára harminc évvel ezelőtt, 1991-ben érték el ugyanezt a helyezést. A siker nem tartott sokáig, ugyanis 2022-ben ismét rossz eredményt értek el, utolsó előttiek lettek. 2023-ban tizenhatodikak lettek.
A 2000-ben bevezetett Négy Nagy státuszának köszönhetően minden évben automatikusan döntősek, és nem kell részt venniük az elődöntőben.
Nyelvhasználat[szerkesztés]
Franciaország eddigi hatvannégy versenydalából ötvenhárom francia nyelvű, egy korzikai nyelvű, egy breton nyelvű, kilenc kevert nyelvű: hat francia és angol, egy francia és kreol, egy francia és korzikai, egy pedig francia és spanyol nyelvű volt.[3]
A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis Franciaország indulóinak francia nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre, majd 1999-ben véglegesen eltörölték. Ők a szabad nyelvhasználat alatt is főleg francia nyelvű dalokkal neveztek. Sőt, amikor 2008-ban egy nagyrészt angol nyelvű dallal neveztek, még a francia parlamentben is felszólaltak a döntés ellen.[4] 2016-os és 2017-es dalaik nagyrészt francia nyelvűek voltak, azonban a refrén angolul hangzott el mindkét dalban.
Nemzeti döntő[szerkesztés]
Franciaországban nem alakult ki hagyományos, minden évben megrendezett nemzeti válogató. A francia induló kilétét vagy nemzeti döntő segítségével, vagy nemzeti döntő nélküli belső kiválasztással döntötték el.
A kezdeti években rendezett nemzeti döntők során egy zsűri választotta ki a francia indulót.[5]
1976 és 1987 között a kihagyott 1982-es verseny kivételével mindig rendeztek nemzeti döntőt. A döntőt elődöntők előzték meg, és a nézők telefonos szavazás segítségével választották ki a nyertest.[6] 1988 és 1998 között minden alkalommal a francia tévé kért fel egy énekest az indulásra. Később 1999-ben és 2000-ben, illetve 2005 és 2007 között rendeztek nemzeti döntőt, ám a rossz eredmények miatt 2007 óta ismét a belső kiválasztás mellett döntöttek.[7]
Résztvevők[szerkesztés]
Visszaléptetett indulók[szerkesztés]
| Év | Előadó | Dal | Magyar fordítás |
|---|---|---|---|
| 1974 | Dani | La vie à vingt-cinq ans | Élet huszonöt évesen |
Szavazástörténet[szerkesztés]
1956–2023[szerkesztés]
|
Franciaország a következő országoknak adta a legtöbb pontot a döntőben:
|
Franciaország a következő országoktól kapta a legtöbb pontot a döntőben:
|
Franciaország még sosem adott pontot a döntőben a következő országoknak: Fehéroroszország, Grúzia, Marokkó Montenegró és Szlovákia.
Franciaország még sosem kapott pontot a döntőben Szlovákiától.
|
Franciaország a következő országoknak adta a legtöbb pontot az elődöntőben:
|
Franciaország még sosem adott pontot az elődöntőben Andorrának.
Rendezések[szerkesztés]
| Év | Város | Helyszín | Műsorvezető(k) |
|---|---|---|---|
| 1959 |  Franciaország, Cannes
|
Palais des Festivals | Jacqueline Joubert |
| 1961 | Franciaország, Cannes
|
Palais des Festivals | Jacqueline Joubert |
| 1978 | Franciaország, Párizs
|
Palais des Congrès | Denise Fabre és Léon Zitrone |
Háttér[szerkesztés]
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Díjak[szerkesztés]
Marcel Bezençon-díj[szerkesztés]
| Kategória | Év | Előadó | Dal | Zeneszerző(k) Szöveg / zene |
Eredmény az Eurovízión | Helyszín | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Helyezés | Pontszám | ||||||
| Sajtódíj | 2002 | Sandrine François | Il faut du temps | Patrick Bruel, Marie-Florence Gros / Patrick Bruel, Rick Allison | 5. | 104 |  Észtország, Tallinn
|
| 2018 | Madame Monsieur | Mercy | Émilie Satt és Jean-Karl Lucas | 13. | 173 |  Portugália, Lisszabon
| |
| 2021 | Barbara Pravi | Voilà | Barbara Pravi, Igit, Lili Poe, Elodie Filleul, Jérémie Arcache | 2. | 499 |  Hollandia, Rotterdam
| |
| Zeneszerzői díj | 2011 | Amaury Vassili | Sognu | Daniel Moyne, Quentin Bachelet / Jean-Pierre Marcellesi, Julie Miller | 15. | 82 |  Németország, Düsseldorf
|
| Művészeti díj | 2021 | Barbara Pravi | Voilà | Barbara Pravi, Igit, Lili Poe, Elodie Filleul, Jérémie Arcache | 2. | 499 | Hollandia, Rotterdam
|
OGAE-szavazás[szerkesztés]
| Kategória | Év | Előadó | Dal | Eredmény az Eurovízión | Helyszín | |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Helyezés | Pontszám | |||||
| OGAE Song Contest Poll | 2016 | Amir | J’ai cherché | 6. | 257 |  Svédország, Stockholm
|
ESC Radio Awards[szerkesztés]
| Kategória | Év | Előadó | Dal | Eredmény az Eurovízión | Helyszín | |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Helyezés | Pontszám | |||||
| Legjobb női előadó | 2017 | Alma | Requiem | 12. | 135 |  Ukrajna, Kijev
|
| Legjobb együttes | 2018 | Madame Monsieur | Mercy | 13. | 173 | Portugália, Lisszabon
|
Galéria[szerkesztés]
-
Jonatan Cerrada Isztambulban (2004) -
A Les Fatals Picards Helsinkiben (2007) -
Sébastien Tellier Belgrádban (2008) -
Patricia Kaas Moszkvában (2009) -
Jessy Matador Oslóban (2010) -
Amaury Vassili Düsseldorfban (2011) -
-
Amandine Bourgeois Malmőben (2013) -
-
Lisa Angell Bécsben (2015) -
-
-
A Madame Monsieur Lisszabonban (2018) -
Bilal Hassani Tel-Avivban (2019) -
.jpg)
.jpg)
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az 1974-es Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ Az 1982-es Eurovíziós Dalfesztivál összefoglalója francia nyelven. eurofans.free.fr. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ Franciaország indulóinak listája. diggiloo.net. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ Franciaország: egy parlamenti képviselő hivatalos panasza a nyelvi kérdésben. esctoday.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)[halott link]
- ↑ 1961-es francia nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ 1976-os francia nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ 2006-os francia nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
Lásd még[szerkesztés]
Az Eurovíziós Dalfesztiválon részt vevő országok | |
|---|---|
| Aktív EBU-tagországok (37) | |
| Inaktív EBU-tagországok (11) | |
| Korábbi EBU-tagországok (2) | |
| Már nem létező EBU-tagországok (2) | |
| Debütálását tervezte, de nem indult el (2) | |
| Lehetséges jövőbeni EBU-tagországok (3) | |
A vastag betűs országok legalább egyszer győztek már a dalfesztiválon. | |
