1957-es Eurovíziós Dalfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1957-es Eurovíziós Dalfesztivál
Großer Sendesaal des Hessisches Rundfunk, Frankfurt am Main, NSZK NSZK
ESC 1957 logo.jpg

Döntő 1957. március 3.
Műsorvezető Anaïd Iplicjian
Rendező csatorna NSZK ARD
Győztes dal Hollandia Corry Brokken (Net als toen)
Magyar versenyző
Szavazási rendszer Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik 1 pontot adtak a legjobbnak ítélt dalnak.
Indulók száma 10
Először részt vevő országok Ausztria Ausztria
Dánia Dánia
Egyesült Királyság Egyesült Királyság
Visszatérő országok
Visszalépő országok
Nulla pontos dal
Meghívott előadók
Előző
Következő
◄1956
1958►

Az 1957-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a második Eurovíziós Dalfesztivál, melynek az NSZK-beli Frankfurt adott otthont. A helyszín a frankfurti Großer Sendesaal des Hessisches Rundfunk volt.

Az első versenyhez hasonlóan a legtöbben rádión kísérték a műsort, de jelentősen megnőtt azok száma, akik televízión nézték a versenyt.

Egyes híresztelések szerint azért Németország kapta meg a rendezés jogát, mert az előző évben ők végeztek a második helyen, viszont az első verseny eredménye sosem került nyilvánosságra, így ezt nem lehet tudni. Valójában ekkor még nem volt életben az a szabály, hogy az előző év győztese rendezi meg a versenyt, sőt azt tervezték, hogy az eredményektől függetlenül sor kerül mindegyik tagország rendezésére. Azonban ez az ötlet már nem volt praktikus, ahogy egyre több ország csatlakozott, így nem valósult meg.

A résztvevők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1957-ben csatlakozott a versenyhez Ausztria, Dánia és az Egyesült Királyság, akik már az 1956-os versenyre is jelentkeztek, de végül nem vettek részt. Ebben az évben már mindegyik ország csak egy-egy dalt nevezhetett, így összesen tíz dal versenyzett.

Másodszor vett részt a versenyen a holland Corry Brokken, aki ezúttal győzni tudott. Ugyancsak másodszor vett részt az előző év győztese, a svájci Lys Assia, ám ezúttal csak a nyolcadik helyen végzett.

A verseny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olasz dal 5 perc 9 másodperc hosszú volt, ezzel szemben a fellépési sorrendben közvetlenül előtte lévő Egyesült Királyság indulója mindössze 1 perc 52 másodpercet énekelt. Habár a szabályok kimondták, hogy egy dalnak három percnél rövidebbnek kell lennie, az olasz dalt nem zárták ki, viszont a következő évektől szigorúan betartatták a szabályt.[1]

Az 1957-es versenyben fordult elő először az is, hogy valaki egy látványelemmel kívánta emlékezetessé tenni produkcióját: a német énekesnő, Margot Hielscher egy telefonkagylóba énekelve adta elő a Telefon, Telefon című dalt.

A dán dal volt az első, melyet egy duó adott elő – az előző évben ezt még nem tették lehetővé a szabályok –, ezenkívül Birthe Wilke és Gustav Winckler váltotta a színpadon a verseny történetének első és leghosszabb csókját. Ennek oka, hogy a stáb egyik tagja elfelejtette megadni a csók végét jelentő előre megbeszélt jelzést. Ezt természetesen csak a televíziónézők láthatták.[1]

Ez volt az első verseny, ahol egy meghívott előadó sem volt.

A szavazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindegyik résztvevő ország tíz zsűritaggal rendelkezett. A zsűritagok 1 pontot adtak az általuk legjobbnak vélt dalnak. Az előző évvel ellentétben a zsűritagok nem szavazhattak a saját országuk dalára.[1] Ez volt az első alkalom, hogy nyílt volt a szavazás: a műsorvezetőnő és segítője telefonon keresztül vette fel a kapcsolatot a szóvivőkkel, a fellépési sorrenddel ellentétes sorrendben, vagyis Svájc volt az első szavazó, és Belgium az utolsó. Hollandia már az első szavazó zsűri után az élre állt, és az előnyét végig megőrizve, mindegyik országtól legalább egy pontot begyűjtve, fölényes győzelmet aratott.

Ez volt az első alkalom, hogy Hollandia nyert, illetve hogy nem a házigazda ország énekese diadalmaskodott.

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Ország Nyelv Előadó Dal Magyar fordítás Helyezés Pontszám
1 Belgium Belgium holland Bobbejaan Schoepen Straatdeuntje Utcai dal 8. 5
2 Luxemburg Luxemburg francia Danièle Dupré Amours mortes (tant de peine) Halott szerelmek (Oly sok fájdalom) 4. 8
3 Egyesült Királyság Egyesült Királyság angol Patricia Bredin All Minden 7. 6
4 Olaszország Olaszország olasz Nunzio Gallo Corde della mia chitarra A gitárom húrjai 6. 7
5 Ausztria Ausztria német Bob Martin Wohin, kleines Pony? Hová, kicsi póniló? 10. 3
6 Hollandia Hollandia holland Corry Brokken Net als toen Úgy, mint egykor 1. 31
7 Németország Németország német Margot Hielscher Telefon, Telefon 4. 8
8 Franciaország Franciaország francia Paule Desjardins La belle amour A szép szerelem 2. 17
9 Dánia Dánia dán Birthe Wilke és Gustav Winckler Skibet skal sejle i nat Ma éjjel indul a hajó 3. 10
10 Svájc Svájc francia Lys Assia L’enfant que j’étais A gyermek, aki voltam 8. 5

Ponttáblázat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zsűrik
Össz Belgium Luxemburg Egyesült Királyság Olaszország Ausztria Hollandia Németország Franciaország Dánia Svájc
 Belgium 5 2 2 1
 Luxemburg 8 1 4 3
 Egyesült Királyság 6 1 1 1 1 2
 Olaszország 7 1 1 2 2 1
 Ausztria 3 2 1
 Hollandia 31 5 3 1 1 6 1 4 3 7
 Németország 8 1 1 6
 Franciaország 17 2 4 2 1 6 2
 Dánia 10 2 3 5
 Svájc 5 1 1 1 2

A szavazás a fellépési sorrenddel ellentétesen történt.

Visszatérő előadók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előadó Ország Előző év(ek)
Corry Brokken Hollandia Hollandia 1956
Lys Assia Svájc Svájc 1956 (győztes)

Térkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

██ Részt vevő országok

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1957-es Eurovíziós Dalfesztivál témájú médiaállományokat.