1975-ös Eurovíziós Dalfesztivál
| Eurovíziós Dalfesztivál 1975 | |
| Stockholmsmässan, Stockholm |
|
![]() |
|
|
|
|
| Döntő | 1975. március 22. |
| Műsorvezető | Karin Falck |
| Rendező csatorna | |
| Győztes dal | (Ding-A-Dong) |
| Magyar versenyző | — |
| Szavazási rendszer | Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1-8, 10, és 12 pontot kapnak. |
| Indulók száma | 19 |
| Először résztvevő országok | |
| Visszatérő országok | |
| Visszalépő országok | |
| Nulla pontos dal | — |
| Meghívott előadók | John Bauer |
|
|
|
|
|
|
Az 1975-ös Eurovíziós Dalfesztivál volt a huszadik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Svédország fővárosa, Stockholm adott otthont. A helyszín a stockholmi Stockholmsmässan volt.
Tartalomjegyzék |
A résztvevők [szerkesztés]
Ismét csatlakozott a mezőnyhöz egy év kihagyás után Franciaország és két év után Málta.
Törökország ebben az évben vett részt először a versenyen, emiatt a vele konfliktusban álló Görögország visszalépett. Ennek ellenére rekordnak számító tizenkilenc dal versenyzett.
Az 1973-as svéd dal háttérénekesei, a The Dolls ezúttal a házigazda svéd mellett a belga, a portugál és a svájci dal előadásában is közreműködtek háttérénekesként. A norvég Ellen Nikolaysen korábban az 1973-as együttes tagjaként, 1974-ben háttérénekesként, ezúttal pedig szólóénekesként versenyzett, így ez számára sorozatban a harmadik szereplés volt. Korábban Lys Assia, Corry Brokken és Udo Jürgens tett ugyanígy, majd később az izlandi Hera Björk, aki 2010-ben szólóénekesként, az előző két évben pedig háttérénekesként szerepelt.[1]
A verseny [szerkesztés]
A portugál és a jugoszláv énekesek a zsűrik által követett főpróbán angol nyelven adták elő a dalukat, ám a verseny napján saját nyelvükön. A belga és a német indulók pedig kevert változatot adtak elő: a hivatalos nyelvű változatba angol részeket illesztettek. Néhány ország pedig – főleg a skandinávok – teljes egészében angolul énekeltek.
A szavazás [szerkesztés]
Ebben az évben új szavazási rendszert dolgoztak ki, amely azóta is érvényben van. Mindegyik ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 10 és 12 pontot kaptak. Viszont a szóvivők a fellépési sorrendben osztották ki a pontokat.[1] Ennek hibájára hamar rájöttek, mivel a szavazás unalmassá vált, mikor - a verseny történetében először - a fellépési sorrendben első dal győzött, majd 1976-ban ez megismétlődött. Az 1980-as Eurovíziós Dalfesztiváltól fogva a szóvivők már növekvő sorrendben osztották ki a pontokat, és így alakult ki a ma is használt szavazási rendszer.
A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Hollandia volt az első szavazó, míg Olaszország az utolsó. A szavazás során három dal váltotta egymást az élen. Az első három zsűri pontjai után a verseny történetének első "12 pontját" begyűjtő Luxemburg volt az első helyen, majd az Egyesült Királyság vette át a vezetést. A holland dal a brit zsűritől kapott tizenkét pontnak köszönhetően állt az élre először. A briteknek ezután egyszer még sikerült visszavenniük a vezetést, míg az izraeli zsűri pontjai után holtversenyben álltak az élen. Ezt követően azonban a hollandok már végig meg tudták őrizni előnyüket. A győztes dal hat zsűritől – norvég, brit, máltai, izraeli, spanyol, svéd – gyűjtőtte be a maxmális tizenkettő pontot. A legkevesebb, egy pontot, az olasz zsűri adta.
Hollandia negyedszer – és eddig utoljára – diadalmaskodott. A Teach-In nevű együttes Ding-A-Dong című dala ma már popzenei örökzöldnek számít. Ez volt az első dal az 1959-es, szintén holland győztes óta, amely mindegyik zsűritől kapott pontot. (Nem számítva természetesen az 1971-1973 közötti dalokat, amikor a szavazási rendszer miatt mindegyik zsűri mindegyik dalnak adott pontot.)
Az Egyesült Királyság kilencedik alkalommal végzett a második helyen.
Eredmények [szerkesztés]
Ponttáblázat [szerkesztés]
| Zsűrik | |||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Össz | |||||||||||||||||||||
| 152 | 8 | 5 | 8 | 10 | 12 | 6 | 8 | 12 | 12 | 3 | 12 | 4 | 10 | 10 | 7 | 12 | 12 | 1 | |||
| 68 | 6 | 6 | 4 | 7 | 1 | 6 | 4 | 12 | 1 | 4 | 3 | 10 | 4 | ||||||||
| 91 | 8 | 12 | 3 | 8 | 7 | 2 | 7 | 1 | 7 | 12 | 8 | 8 | 8 | ||||||||
| 15 | 8 | 3 | 4 | ||||||||||||||||||
| 84 | 12 | 10 | 3 | 7 | 3 | 5 | 6 | 5 | 5 | 8 | 6 | 4 | 10 | ||||||||
| 11 | 2 | 2 | 7 | ||||||||||||||||||
| 77 | 7 | 2 | 10 | 6 | 2 | 1 | 5 | 6 | 8 | 7 | 5 | 4 | 2 | 12 | |||||||
| 22 | 3 | 4 | 2 | 5 | 1 | 7 | |||||||||||||||
| 138 | 4 | 3 | 12 | 10 | 12 | 7 | 8 | 12 | 8 | 10 | 10 | 12 | 7 | 5 | 10 | 5 | 3 | ||||
| 32 | 1 | 8 | 5 | 2 | 4 | 2 | 7 | 1 | 2 | ||||||||||||
| 17 | 5 | 7 | 3 | 2 | |||||||||||||||||
| 40 | 10 | 1 | 1 | 1 | 1 | 5 | 2 | 1 | 1 | 6 | 3 | 6 | 2 | ||||||||
| 3 | 3 | ||||||||||||||||||||
| 22 | 3 | 4 | 2 | 1 | 2 | 2 | 3 | 5 | |||||||||||||
| 74 | 5 | 12 | 6 | 10 | 12 | 5 | 4 | 8 | 8 | 1 | 3 | ||||||||||
| 16 | 2 | 12 | 2 | ||||||||||||||||||
| 53 | 7 | 5 | 3 | 5 | 4 | 4 | 4 | 3 | 4 | 8 | 6 | ||||||||||
| 72 | 7 | 7 | 8 | 1 | 6 | 7 | 2 | 3 | 8 | 6 | 6 | 6 | 5 | ||||||||
| 115 | 6 | 4 | 4 | 3 | 6 | 10 | 10 | 10 | 10 | 6 | 5 | 10 | 1 | 12 | 10 | 7 | 1 | ||||
Visszatérő előadók [szerkesztés]
| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| Ellen Nikolaysen | 1973 (Bendik Singers tagjaként) |
Térkép [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ^ a b Az 1975-ös Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||


