1966-os Eurovíziós Dalfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1966-os Eurovíziós Dalfesztivál
Villa Louvigny, Luxembourg, Luxemburg Luxemburg
ESC 1966 logo.png

Döntő 1966. március 5.
Műsorvezető Josiane Shen
Rendező csatorna Luxemburg CLT
Győztes dal Ausztria Udo Jürgens (Merci, Chérie)
Magyar versenyző
Szavazási rendszer Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik tetszőlegesen elosztottak 3 pontot a dalok között. A pontokat összeadták, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Ha csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak.
Indulók száma 18
Először részt vevő országok
Visszatérő országok
Visszalépő országok
Nulla pontos dal Monaco Monaco
Olaszország Olaszország
Meghívott előadók Les Haricots Rouges
Előző
Következő
◄1965
1967►

Az 1966-os Eurovíziós Dalfesztivál volt a tizenegyedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Luxemburg fővárosa, Luxembourg adott otthont. A helyszín a luxembourgi Villa Louvigny volt.

A résztvevők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A verseny mezőnye változatlan maradt az előző évihez képest, így ismét 18 dal versenyzett.

Először vett részt színes bőrű énekes a versenyen, a Hollandiát képviselő Milly Scott személyében.[1]

Az osztrák Udo Jürgens és az olasz Domenico Modugno egyaránt harmadszor vett részt a versenyen. Előbbi első, utóbbi utolsó helyen végzett ebben az évben.

Először fordult elő, hogy a dalverseny két későbbi műsorvezetője is szerepelt ebben az évben: a norvég énekesnő, Åse Kleveland 20 évvel később az 1986-os Eurovíziós Dalfesztivál műsorvezetője volt, a svéd énekesnő, Lill Lindfors pedig az 1985-ös Eurovíziós Dalfesztiválon látta el ugyanezt a feladatot.[1]

A verseny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ekkor vezették be azt a szabályt, mely szerint mindegyik résztvevőnek a saját országának egyik hivatalos nyelvén kell énekelnie.

A norvég énekes volt az első nő, aki szakítva a hagyományokkal nem elegáns ruhában, hanem nadrágban adta elő dalát.[1]

A főpróba során az olasz énekes, Domenico Modugno elégedetlen volt a zenekarral, és mérgesen elhagyta a színpadot. Sokáig kétséges volt, hogy egyáltalán fellép-e, de végül előadta dalát.[1]

A szavazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szavazás nem változott az 1964-es versenyen bevezetett rendszerhez képest. Az egyes országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik tetszőlegesen osztottak szét három pontot a dalok között. Ezután összeadták a pontokat, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Amennyiben csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak.

A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Németország volt az első szavazó, és az Egyesült Királyság az utolsó. A szavazás során három ország váltotta egymást az élen: az első szavazó után Belgium állt az élre, majd a belga pontok után három dal – a belga, a svéd és az osztrák – holtversenyben állt az élen. Ezt követően Ausztria állt az élre, majd előnyét végig őrizve zárt az élen, és még az is belefért, hogy az utolsó három szavazó mindegyikétől nulla pontot kapott. Összesen nyolc zsűri nem tartotta pontra érdemesnek a győztes dalt: ezek a német, a dán, a norvég, a finn, a svéd, a holland, az ír és a brit zsűri voltak. Emellett négy zsűritől gyűjtötte be a maximális öt pontot.

A szavazás során a luxemburgi közönség többször is kifejezte nemtetszését, amiért néhány zsűri egyértelműen a szomszédos országokra szavazott. Például a norvég zsűri mindhárom pontját a másik három skandináv országnak adta, illetve Svédország úgy végzett a második helyen, hogy tizenhat pontjából tizenötöt a szomszédos Dániától, Finnországtól és Norvégiától kapott. A füttyszó hamar nevetésbe váltott, amint a többi ország is hasonlóan szavazott: Spanyolország és Portugália egymásnak adta a maximális öt pontot, Hollandia Belgiumnak, Franciaország egyetlen pontját Monacótól kapta, majd amikor az ír zsűri az Egyesült Királyságnak adott öt pontot, már az ír szóvivő és a műsorvezetőnő is elnevette magát.[2] Egyértelművé vált, hogy a megnövekedett létszám mellett már nem praktikus, hogy az egyes zsűrik csak három dalt értékelhettek, így a következő évben megváltoztatták a szavazási rendszert.

Monaco és Olaszország dala pont nélkül zárta a versenyt. Mindkét ország először kapott nulla pontot.

Ausztria első győzelmét aratta. A Merci Chérie című győztes dal előadása előtt Udo Jürgens egy szójátékkal – „Merci jury”, azaz „Köszönöm, zsűri” – köszönte meg a bizalmat.

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Ország Nyelv Előadó Dal Magyar fordítás Helyezés Pontszám
1 Németország Németország német Margot Eskens Die Zeiger der Uhr Az óra mutatói 10. 7
2 Dánia Dánia dán Ulla Pia Stop - mens legen er go’ Állj meg, amíg jó az út 14. 4
3 Belgium Belgium francia Tonia Un peu de poivre, un peu de sel Egy csipet bors, egy csipet só 4. 14
4 Luxemburg Luxemburg francia Michèle Torr Ce soir je t’attendais Ma este vártalak 10. 7
5 Jugoszlávia Jugoszlávia szlovén Berta Ambrož Brez besed Szavak nélkül 7. 9
6 Norvégia Norvégia norvég Åse Kleveland Intet er nytt under solen Nincs új a nap alatt 3. 15
7 Finnország Finnország finn Ann Christine Nyström Playboy 10. 7
8 Portugália Portugália portugál Madalena Iglesias Ele e ela Ő és ő 13. 6
9 Ausztria Ausztria német Udo Jürgens Merci, Chérie Köszönöm drágám 1. 31
10 Svédország Svédország svéd Lill Lindfors és Svante Thuresson Nygammal vals Régi-új keringő 2. 16
11 Flag of Spain (1945 - 1977).svg Spanyolország spanyol Raphael Yo soy aquél Én vagyok az 7. 9
12 Svájc Svájc francia Madeleine Pascal Ne vois-tu pas? Nem látod? 6. 12
13 Monaco Monaco francia Tereza Bien plus fort Még erősebben 17. 0
14 Olaszország Olaszország olasz Domenico Modugno Dio, come ti amo Istenem, mennyire szeretlek 17. 0
15 Franciaország Franciaország francia Dominique Walter Chez nous Nálunk 16. 1
16 Hollandia Hollandia holland Milly Scott Fernando en Filippo Ferdinánd és Fülöp 15. 2
17 Írország Írország angol Dickie Rock Come Back to Stay Gyere vissza, hogy maradj 4. 14
18 Egyesült Királyság Egyesült Királyság angol Kenneth McKellar A Man Without Love Egy férfi szerelem nélkül 9. 8

Ponttáblázat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zsűrik
Össz Németország Dánia Belgium Luxemburg Jugoszlávia Norvégia Finnország Portugália Ausztria Svédország Flag of Spain (1945 - 1977).svg Svájc Monaco Olaszország Franciaország Hollandia Írország Egyesült Királyság
 Németország 7 1 5 1
 Dánia 4 1 3
 Belgium 14 5 3 1 5
 Luxemburg 7 1 5 1
 Jugoszlávia 9 3 1 5
 Norvégia 15 1 3 3 3 5
 Finnország 7 3 3 1
 Portugália 6 1 5
 Ausztria 31 5 5 5 1 1 3 5 3 3
 Svédország 16 5 5 5 1
 Spanyolország 9 1 5 3
 Svájc 12 1 5 3 3
 Monaco 0
 Olaszország 0
 Franciaország 1 1
 Hollandia 2 1 1
 Írország 14 3 3 5 3
 Egyesült Királyság 8 3 5

Visszatérő előadók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előadó Ország Előző év(ek)
Udo Jürgens Ausztria Ausztria 1964, 1965
Domenico Modugno Olaszország Olaszország 1958, 1959

Térkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

██ Részt vevő országok

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1966-os Eurovíziós Dalfesztivál témájú médiaállományokat.