Eurovíziós Dalfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eurovision Song Contest new logo.png
Ha a következő magyar nemzeti döntőről szeretnél többet tudni, lásd: A Dal (2015)
Ha az idei versenyről szeretnél többet tudni, lásd: 2014-es Eurovíziós Dalfesztivál
Ha a következő versenyről szeretnél többet tudni, lásd: 2015-ös Eurovíziós Dalfesztivál
Ha a Junior Eurovíziós Dalfesztiválról szeretnél többet tudni, lásd: Junior Eurovíziós Dalfesztivál

Az Eurovíziós Dalfesztivál – helyesen: Eurovíziós Dalverseny – (angolul: Eurovision Song Contest, franciául: Concours Eurovision de la Chanson; 2007 és 2009 között az MTV, a valós elnevezésnek megfelelően, az Eurovíziós Dalverseny elnevezést használta) egy évente megtartott verseny az Európai Műsorsugárzók Uniójának (angol nevének rövidítése, EBU) aktív tagállamai között. A fesztivál keretében minden részt vevő ország benevez egy zeneszámot, amit élő adásban előadnak, majd szavaznak a többi résztvevő által benevezett számokra, hogy megtalálják a verseny legnépszerűbb dalát. Az országok az EBU-tag tévétársaságukon keresztül szerepelnek (Magyarországon az MTVA a tagja az EBU-nak), melyek feladata az országot képviselő énekes és dal kiválasztása.

A fesztivált 1956-os kezdése óta minden évben megtartották, így egyike a leghosszabb ideig tartó televíziós műsoroknak a világon. Ez egyben a világ legnagyobb dalversenye a nézők számát tekintve, melyet az előző években 100 és 600 millió közé tettek.[1][2] A világ nagy részén közvetítik, Európán kívül, többek közt Ausztráliában, Kanadában, Hongkongban, Indiában, Dél-Koreában, Új-Zélandon és az USA-ban; annak ellenére, hogy ezek az országok nem vehetnek részt a versenyen.[3]

A Dalfesztivált általában a megrendezett popzene fellegvárának tartják,[4] azonban a szereplő dalok stílus tekintetében széles skálán mozognak, van köztük arab, balkáni zene, dance, folk, görög, latin zene, metal, északi zene, pop-rap és rock is.

Az évek során, a Dalfesztivál kinőtte magát egyszerű televíziós kísérletből, és egy óriási méretű nemzetközi intézménnyé vált. Európa legtöbb országa részt vett már legalább egyszer a fesztiválon, és az „Eurovízió” (Eurovision) szó ismert az egész kontinensen.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dalfesztivál logója 2004 és 2014 között

Az 1950-es években, amikor Európa még a háború pusztításait heverte ki, a svájci székhelyű European Broadcasting Union (EBU) előállt egy nemzetközi dalverseny ötletével, amelyben az országok az EBU országaiba egyszerre sugárzott televízió műsorban vettek volna részt. Az ötlet Marcel Bezençon francia EBU alkalmazottól származik, egy 1955-ös monacói találkozón merült fel. [5] A verseny az akkor már létező, Olaszországban tartott sanremói dalfesztiválon alapult,[6] és egyben az élő televíziós közvetítés technikai kísérleteként is tekintették: akkoriban sok ország összekapcsolása egy széles körű nemzetközi hálózatban ambiciózus elképzelésnek számított. Műholdas televízió sugárzás még nem volt, és az úgynevezett Eurovíziós Hálózat (Eurovision Network) földi mikrohullámú adók hálózatából állt.[7] Az Eurovízió (Eurovision) nevet az EBU hálózatával kapcsolatban először George Campey brit újságíró használta a London Evening Standard-ben, 1951-ben.[8]

Az első Dalfesztivált a svájci Luganóban tartották 1956. május 24-én. Hét ország vett részt; mindegyik 2 dalt küldve be, így összesen 14 dal hangzott el. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy országonként több mint egy dalt adtak elő: 1957 óta az összes Dalfesztivál 1 dalt engedett meg országonként.[9] Az 1956-os Dalfesztivált a rendező ország, Svájc nyerte.

A műsort legelőször „Eurovision Grand Prix” (Eurovíziós Nagy-díj) néven ismerték. A „Grand Prix” elnevezést átvették a frankofón államok, ahol a Dalfesztivál „Le Grand-Prix Eurovision de la Chanson Européenne” néven vált ismertté.[10] A „Grand Prix”-t azóta elhagyták az elnevezésből, és helyettesítették a „Concours”-szal (verseny).[11] Az Eurovíziós Hálózatot használták hír- és sportprogramok nemzetközi közvetítésére az EBU által szervezett egyéb különleges programok mellett.[12] Azonban, a Dalfesztivál magasan a legnagyobb profilú ezek közül, és régóta az Eurovízió név szinonimája lett.

Formátum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A győztes dalszövegírónak adott trófea 1995-ben

A Dalfesztivál formátuma az évek során sokat változott; az alaptételek azonban megmaradtak: a részt vevő országok dalokat küldenek be, amit élő televíziós műsorban előadnak és az EBU az Eurovíziós Hálózaton keresztül egyszerre az összes országban közvetíti. Egy „ország”-ot, mint résztvevőt egy televíziós társaság képvisel az adott országból. A műsort az egyik részt vevő ország rendezi, és az adást a rendező város előadóterméből közvetítik. A műsor alatt, miután minden dalt elénekeltek, az országok leadják szavazataikat a többi ország előadásaira: a saját dalra nem lehet szavazni. A műsor végén kikiáltják győztesnek a legtöbb pontot elnyert dalt. Neki csupán egy trófea jár, és a győzelem dicsősége, ugyanakkor szokás a nyertes dal szövegírójának is trófeát adni és a győztes országot felkérni a következő évi verseny megrendezésére.[9]

Jaana Pelkonen és Mikko Leppilampi a 2007-es Eurovíziós Dalfesztivál műsorvezetői a döntő egyik próbáján

A műsort minden esetben egy vagy több televíziós bemondó nyitja, a legkülönfélébb világnyelveken üdvözölve a show nézőit. A legtöbb rendező ország megpróbálja kihasználni a széles körű nemzetközi közönségre alapozva a show lehetőségeit az ország turisztikai reklámozására, így gyakran láthatunk videófelvételeket a rendező nemzet különböző tájairól az egyes előadások között. A dalok közt és a szavazásra való felhívás közt egy átvezető előadás van, ami a szórakoztatás bármilyen elképzelhető formája lehet. Az átvezető előadások közt volt a The Wombles (1974.)[13] és a Riverdance első bemutatása (1994).[14]

A közvetítések előtt játszott főcímzene a Marc-Antoine Charpentier Te Deum-jának prelúdiuma.[5]

Az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjét általában egy tavaszi szombat estén tartják Közép-Európai nyári idő szerint 21 órai kezdettel. Általában májusi napot választanak, bár tartottak már márciusban is Dalfesztivált. 2004 óta, a részt venni kívánó országok nagy száma miatt, egy Elődöntőnek nevezett kvalifikációs kört is tartottak a döntő előtti szerdán vagy csütörtökön. A 2008-as Eurovíziós Dalfesztivál óta pedig két elődöntőt is rendeznek.

Részvétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

██ Országok, melyek már legalább egyszer részt vettek

██ Országok, melyek még egyszer sem vettek részt

██ Országok, amelyek jelezték részvételi szándékukat, de mégsem indultak el

Alkalmas résztevőknek a European Broadcasting Union aktív tagjai számítanak (a társult tagok nem vehetnek részt). Azok az aktív tagok, akiknek állama az Európai Sugárzási Területen (European Broadcasting Area) belülre esik, vagy akik tagja az Európa Tanácsnak.[15] Az Európai Sugárzási Területet a Nemzetközi Telekommunikációs Unió (International Telecommunication Union) határozza meg. [16][17]

Az aktív tagoknak olyan szervezetek számítanak, amelyek sugárzásai (elméletben) elérhetőek azon ország teljes lakosságának, ahol a központjuk van.[15]

Ha egy aktív EBU-tag részt kíván venni, meg kell felelnie a Dalfesztivál szabályaiban (melyből minden évben újat írnak) lefektetett feltételeknek. 2006-ban ezek közé tartozik az előző évi verseny sugárzása, és a szabályokban meghatározott részvételi díj megfizetése a határidő előtt az EBU-nak a részvétel évében.

Megjegyzendő, hogy a részvételi alkalmasság nem függ Európán belüli földrajzi elhelyezkedéstől, a névben szereplő „Euro” ellenére, és nincs semmi köze az Európai Unióhoz. Ez megmagyarázza Izrael részvételét a fesztiválokon, annak ellenére, hogy sem a földrajzi, sem a politikai Európának nem része. 1980-ban Marokkó, egy észak-afrikai ország, is szerepelt a fesztiválon.

Eddig ötven ország szerepelt legalább egyszer. Ezek a következőek (az első részvétel éve szerint sorba rakva):

Az Európai Műsorsugárzók Uniójának tagállamai, melyek egyszer sem vettek részt a dalfesztiválon:

Korábbi, már nem létező EBU-tagországok:

Korábbi EBU-tagország, amely egyszer sem vett részt:

‡ Jugoszlávia, majd Szerbia és Montenegró egy név alatt szerepelt, annak ellenére, hogy a különböző években különböző tagállamok képviselték.

Magyarok az Eurovízión[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1979-ben az Eurovízión a Németországot képviselő Dschinghis Khan együttes egyik tagja a magyar származású Leslie Mandoki,[18] egyik énekesnője pedig az Edina Pop nevet használó Késmárky Marika volt. Késmárky 1969-ben az Egy fiú a házból című dallal megnyerte a magyar Táncdalfesztivált, majd az NSZK-ba költözött. 1972-ben a Meine Liebe will ich dir geben című dallal benevezett arra a versenyre, melyen kiválasztották, hogy mi legyen az NSZK versenydala abban az évben az Eurovíziós Dalfesztiválon, de nem ő nyert.

1993-ban a Dalfesztiválon való részvételhez Magyarországnak a Kvalifikacija za Millstreet nevű előválogatáson kellett részt vennie, ahol Szulák Andrea Árva reggel című számával nem ért el kvalifikációs pozíciót. A nem kvalifikáló országok a következő évben indulhattak, az 1993-as fesztivál utolsó helyein végzettek helyett.

Így, magyar vonatkozásban Bayer Friderika az első olyan magyar énekes, aki részt vett az Eurovíziós Dalfesztiválon Magyarország képviseletében, az 1994-es versenyen, Dublinban. Ő érte el a legjobb eredményt magyarként, negyedik helyezett lett Kinek mondjam el vétkeimet? című dalával.

A sikert kudarc követte 1995-ben, a Szigeti Csaba által előadott Új név a régi ház falán című dal mindössze három pontot kapott, és így Magyarország a 22., utolsó előtti lett.

1996-ban - a házigazda Norvégia kivételével - mindegyik országnak részt kellett vennie egy előválogatón. A 29 dalból az első 22 jutott tovább. Delhusa Gjon Fortuna című dalával holtversenyben végzett Finnországgal a 22. helyen, de végül Finnország kapta az utolsó továbbjutó helyet, így Magyarország 1993-hoz hasonlóan nem vehetett részt a nemzetközi döntőn.

A kudarc után a következő próbálkozás 1997-ben történt, a V.I.P. együttes Miért kell, hogy elmenj? című dala a 12. lett, majd a következő évben Charlie a A holnap már nem lesz szomorú ismét kudarcot hozott; 4 ponttal, és az elért 23. helyezéssel (a 25 indulóból) ez eddig Magyarország legrosszabb helyezése a Dalfesztivál döntőinek történetében.

Charlie szereplését követően Magyarország sokáig nem indult a Dalfesztiválon, egészen a NOX 2005-ös nevezéséig. Ők Forogj, világ! című dalukkal az első indulók voltak, akiknek a 2004-ben bevezetett elődöntőben is meg kellett küzdeniük a közönség kegyeiért a döntőbe jutáshoz. A döntőbe az elődöntőből 167 ponttal, 5.-ként jutottak tovább, a döntőben 97 ponttal ismét a 12. pozíciót hozták el Magyarországnak.

2006-ban nem volt magyar induló, pénzügyi okok miatt. 2007-ben, mint az Év Felfedezettje kategória győztese a Fonogram Díjátadón[19] Rúzsa Magdi képviselte Magyarországot a Helsinkiben tartott Dalversenyen. Rúzsa Magdi a korábbi magyar fellépőkkel ellentétben angolul adta elő dalát.[20] Bár majdnem kizárták a versenyből, mert az Unsubstantial Blues (magyarul Aprócska Blues) című dalának egy részletét a szabályokban megadott határidő (2006. október 1.) előtt elénekelte (2005. november 2., Megasztár 3. széria; 2. válogató), kiadója tagadta, hogy megszegték volna ezzel a szabályokat.[21][22] Az elődöntőből 224 ponttal, a későbbi győztes Szerbia mögött másodikként jutott tovább, a döntőben 128 ponttal a 9. helyet érte el.

2008-ban a Magyar Televízió nemzeti döntő keretében választotta ki az országot képviselő énekest, és ebbe telefonos szavazással a nézőket is bevonta. A győztes Csézy lett, egy addig kevésbé ismert énekesnő, Szívverés című dalával. A dal szerzője Rakonczai Viktor maga is részt vett már Eurovízión, a V.I.P. együttes tagjaként.[23] A nemzeti döntő végeredménye sok résztvevőnek nem tetszett, bundát emlegettek.[24] Hivatalos információk szerint az összesített végeredmény döntetlen volt Csézy és a második helyezett Szekeres Adrienn között, akit a szakmai zsűri első helyre sorolt, de Csézyre többen szavaztak a közönségből, ezért lett ő az első.[25] A 2008-as Eurovíziós Dalfesztiválen először két elődöntőt rendeztek. Csézy a második elődöntőben szerepelt, de nem sikerült továbbjutnia a döntőbe. 2009-ben Ádok Zoltán volt a Magyar Televízió jelöltje, de végül Dance with Me dalával nem sikerült kivívnia a továbbjutást.

2011-ben hazánkat az MTV belső kiválasztásával a 2010-es X-Faktor egyik versenyzője, Wolf Kati képviselte a What About My Dreams? című dallal, és a döntőben a 22. helyet szerezte meg.

2012 januárjában és februárjában az MTV és az MTVA közreműködésével egy háromrészes nemzeti döntőt rendeztek, A Dal-t. A február 11-én megtartott harmadik döntőt végül a Compact Disco nevű formáció nyerte Sound Of Our Hearts című dalukkal, így ők képviselhették Magyarországot 2012-ben Azerbajdzsán fővárosában a nemzetközi versenyen, ahol az elődöntőben 52 ponttal a 10. és a döntőben 19 ponttal a 24. helyezést érték el.

2013 februárjában és márciusában hat show-műsort adott a magyar közmédia. A három elődöntőben összesen harminc dal versenyzett a két középdöntőbe, majd a döntőbe jutásért. A műsorok során a szakmai zsűri, illetve a közönség szavazata döntött arról, hogy ki képviselje Magyarországot a svédországi Malmőben. A műsor házigazdái Gundel Takács Gábor és Novodomszky Éva voltak. A győztes ByeAlex lett, aki a "Kedvesem" című számával nyerte meg a magyar válogatót. ByeAlex a dalfesztivál döntőjében 84 ponttal a 10. helyet érte el, ami a harmadik legjobb helyezés, amit magyar versenyző el tudott érni az Eurovíziók történetében.

Kiválasztási módszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden országnak be kell küldenie egy dalt a részvétel évében. Egyetlen kivétel ez alól az első Dalfesztivál, amire mindegyik ország két dalt küldött be. Szabály tiltja meg a verseny napjától függő dátum előtt kereskedelmi forgalomba bocsátott, vagy sugárzott dalok beküldését.[26] E szabály célja biztosítani, hogy csak új dalokat küldenek be, és nem már sikerre szert tettek, ami előnyben részesítené a beküldő országot.

Az országok saját belátásuk szerint választják ki a dalokat: lehet ez a televízió belső döntése vagy a televízió közönsége telefonos szavazáson választhat több dal közül. Az EBU ez utóbbit ajánlja, hiszen ez több nyilvánosságot hoz a Dalfesztiválnak. Ezeket a nyilvános versenyeket Nemzeti Döntőknek nevezik. Magyarországon 2012 óta A Dal című műsorfolyam során választják ki az indulót.

Néhány ország nemzeti döntője legalább akkora – ha nem nagyobb –, mint maga a Nemzetközi Eurovíziós dalfesztivál. A kiválasztási folyamat állhat több elődöntőből, például a svéd kiválasztás a Melodifestivalen (szószerint Dallam fesztivál) során 32 dalt mutatnak be 4, az ország különböző pontjain lévő nagy arénákban tartott elődöntőn, a stockholmi döntő előtt. Ez a legnagyobb televíziós műsora az évnek a nézettségi adatokat tekintve Svédországban.[27] Spanyolországban 2002-ben bevezették a Operación Triunfo nevű valóságshowt, melynek győztese képviseli az országot az Eurovíziós Dalfesztiválon.[28]

A kiválasztási módszertől függetlenül a dal adatait véglegesíteni kell, és az EBU-nak elküldeni a fesztivál előtti hetekben lejáró határidő előtt.

Rendezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dalfesztivál egyedi lehetőség egy ország bemutatására turista-célpontként. A műsor alatt nem lehetnek reklámok, de az egyes számok között leadott videoklipek (amíg átszerelik a színpadot a következő számhoz) alkalmat adnak az ország jellegzetességeinek bemutatására, és felkelthetik a 100 millió európai néző figyelmét az ország iránt.[29]

2005 nyarán Ukrajna megszüntette a turistákkal szembeni vízum-követelményeket a Dalfesztivál rendezésére időzítve.[30]

Globen, Stockholm: a 2000-es Eurovízió rendezője.

A rendezés előkészületei a Dalfesztiválon való győzelem után heteken belül megkezdődnek, miután a nyertes megerősíti az EBU-nak, hogy szándékoznak és megvan a képességük az eseményt megrendezni. Megnevezik a rendező várost (általában a fővárosra esik a választás), és egy megfelelő koncert-helyszínt. A legnagyobb koncert helyszín egy koppenhágai futball stadion a Parken volt, mely körülbelül 38 ezer nézőt fogadott be 2001-ben mikor Dánia rendezte a fesztivált.[9] A legkisebb település, ahol Dalfesztivált tartottak Millstreet volt, Írországban, 1993-ban. A falunak 1500 lakosa volt[31] – bár a helyszín a Green Glens Aréna ennél jóval több nézőt fogadott be.[32]

A rendező város és helyszín kiválasztásakor mindig számításba kerül a közelben lévő hotelek és sajtó létesítmények elérhetősége.[33] 2005-ben Kijevben kevés hotel szoba volt, mert a Dalfesztivál szervezői arra kérték az ukrán kormányt, hogy állítsák meg a nem a szervezők által ellenőrzött foglalásokat, ennek eredményeként sokak foglalását lemondták. [34] A Dalfesztivál hatása a rendező városra fordítottan arányos annak méretével: 2003-ban Rigában a városközpontot virtuálisan elfoglalták az eurovíziós delegáltak.

Költségvetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dalfesztivál költségeinek nagy részét az esemény szponzorai és a többi részt vevő állam hozzájárulásai állják (a részvételi és közvetítési díjakkal).[35] A rendezés költségeit, melyek 2007-ben elérték a 13 millió eurót, kiegészítheti állami támogatás[36] és szponzorálás is. A műsor ideje alatt nincsen reklámszünet, bár volt olyan év, melyben a szavazások előtt ez engedélyezett volt.[35] A Fesztivál költségeinek körülbelül, fele, harmada terheli a rendező országot. Ugyanakkor, a rendezés még így is megterheli a rendező országokat, különösen a kisebbeket (bár a terheik a korábbi évekhez képest csökkentek). Észtországnak van Európában a legkisebb televíziós társasága, 2002-ben a szponzori támogatásokkal, jegyeladásokkal nullszaldós eredményt értek el az Eurovíziós Dalfesztivál 26 millió dolláros rendezési költségei mellett.[37]

Eurovíziós hét[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eurovíziós hét kifejezés arra a hétre utal, amíg a Dalfesztivál zajlik. Mivel ez egy élő show, az Eurovíziós Dalfesztivál megköveteli a fellépőktől, hogy gyakorolják be az előadásukat a próbákon, hogy a nagy estén minden simán menjen. Az otthoni próbák mellett minden résztvevőnek megadatik több színpadi próba lehetősége is az Eurovízió koncerttermében. Ezeket a próbákat több nap során bonyolítják le a szombati esemény előtt és így a delegációk a rendező városban már napokkal a verseny előtt megérkeznek. Ez azt eredményezi, hogy az újságírók és rajongók is jelen vannak a megelőző napokban, és így az Eurovíziós Dalfesztivál eseményei tovább tartanak a televízión közvetített pár óránál. Több hivatalosan akkreditált szállodát választanak a delegációknak, és buszjáratok szállítják a fellépőket a koncert helyszínére és vissza.

Minden részt vevő műsorszolgáltató választ egy delegáció-vezetőt, akinek feladata a delegáció tagjainak mozgásának koordinálása, és aki az ország képviselőjeként lép fel az EBU felé a rendező országban.[26] A delegáció tagjai közé tartoznak a fellépők, szövegírók, zeneszerzők, hivatalos sajtódelegáltak, és -ha az adott évben használnak zenekart, és a dal azt megkívánja- egy karmester. Igény szerint tagja lehet egy kommentátor, minden műsorszolgáltató saját kommentálást fűzhet a tévé- vagy rádióadásukhoz, amit leadnak. A kommentátoroknak a célra szolgáló kommentáló fülkét biztosítanak, a koncertterem hátsó felében, a közönség mögött.

Próbák és sajtókonferenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észtország próbál a 2006-os versenyre.

Hagyományosan a delegációk a verseny előtti vasárnap érkeztek, hogy jelen lehessenek a hétfő reggel kezdődő próbákon. Azonban az elődöntő 2004-es bevezetésével és így a résztvevők számának emelkedésével az első próbák már az Eurovíziós Hét előtti héten elkezdődnek. Az elődöntőben részt vevő országok négy napig próbálnak, csütörtöktől vasárnapig minden országnak két próba engedélyezett. Az egyenesen a döntőbe kvalifikált országok az Eurovíziós Hét hétfőjén és keddjén próbálnak.[38]

Svájc sajtótájékoztatót tart a 2006-os Eurovíziós Dalfesztiválon

Miután mindegyik ország próbált, a delegáció találkozik a show művészeti igazgatójával a videónéző teremben. Itt megnézik a próbán készült felvételeket megbeszélve a kameraállásokat, világítást és koreográfiát a legnagyobb esztétikai hatás elérésére a televíziós adás során. Ezen a ponton jelentheti be a delegáció-vezető különleges igényeit a fellépéshez, és kérheti ezek biztosítását a rendező műsorszolgáltatótól. A találkozót követően a delegáció sajtókonferenciát tart, ahol a sajtó akkreditált tagjai kérdéseket tehetnek fel. [38] A próbák és sajtótájékoztatók egyszerre zajlanak, míg az egyik ország sajtótájékoztatót tart, addig a következő már próbál a koncertteremben. A rendező sajtóirodája elkészíti sajtótájékoztatón felmerülő kérdések és válaszok összefoglalóját és azokat az újságírók számára rendelkezésre bocsátja.

Az Eurovíziós Hét szerdáján az elődöntő két jelmezes főpróbáját tartják, aztán másnap reggel tartanak még egyet az esti előadás előtt. Miután a döntőn fellépők végső sorrendje ismert, két jelmezes főpróbát tartanak pénteken, és még egyet szombat reggel az aznap esti döntő közvetítése előtt.

Partik és az Euroclub[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eurovíziós Hét hétfőjén hagyományosan egy polgármesteri fogadást tartanak, ahol a városvezetés megünnepli, hogy a városukba jött az Eurovízió. Ezt általában egy nagy, a város tulajdonában lévő helyszínen tartják a belvárosban. Az összes delegációt meghívják, és a partit általában élő zene, ingyen étel- és ital és az utóbbi években tűzijáték kíséri.[39]

Az elődöntő és a döntő után show-utáni partik vannak a rendezvény helyszínén, vagy más erre alkalmas helyen a városban.

Egy Euroclubot is üzemeltetnek a hét mindennapján, egy Eurovízió témájú éjszakai szórakozóhelyet, ahová az összes akreditált személyt meghívják.[40]

Ez alatt az egy hét alatt több delegációnak is szokása volt külön bulikat tartania a hivatalosan szponzoráltak mellett. Azonban az új évezredben a szokás az, hogy a nemzeti delegációk ünnepléseiket az Euroclubban tartják meg.[39]

A Dalfesztivál győztesei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1956-ban első Lys Assia és a 2008-as győztes Dima Bilan a 2009-es Eurovíziós Dalfesztiválon.
A 2014-es győztes; Ausztria indulója, Conchita Wurst

Az Eurovíziós Dalfesztivál megnyerése egyedi alkalmat szolgáltat a győztes művész(ek)nek hogy a sikerükre és az őket körülvevő publicitásra alapozva elindítsák vagy kiterjesszék nemzetközi karrierjüket. Ugyanakkor a fesztivál története alatt relatíve kevés győztesből vált nemzetközi sztár.

2007-ben és 2008-ban a győztesek egy európai Győztesek Turnéján vettek részt.[41] Ezt 2009-ben pénzügyi okok miatt megszüntették.

Művészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A leghíresebb eurovíziós együttes, amely a győzelem után került reflektorfénybe, az ABBA volt: Waterloo című dalukkal 1974-ben, Svédország színeiben megnyerték a Dalfesztivált. Az ABBA korának egyik legsikeresebb zenekara lett. Az ő sikerükön felbuzdulva két évvel később a hasonló felállású brit Brotherhood of Man vett részt a versenyen, és ők is nyertek a Save Your Kisses For Me című dalukkal.

Nemzetközi hírnevet és sikert szerzett Céline Dion is, aki 1988-ban Svájc képviseletében nyerte meg a versenyt a Ne Partez Pas Sans Moi című dallal. Céline sikerét ugyanakkor nem kötik közvetlenül a Dalfesztivál megnyeréséhez, mert nemzetközi hírnevet csak pár évvel utána szerzett. Sikeresek voltak még a dalversenyen Gigliola Cinquetti, France Gall, Udo Jürgens, Sandie Shaw, Vicky Leandros, a Lordi, Alexander Rybak, Lena, Loreen és Conchita Wurst is, akik azon felül, hogy megnyerték a versenyt, dalaik is világslágerré váltak.

A többi győztes közt vannak ismert művészek, akik a fesztivált karrierjük közepén nyerték meg, amikor már sikeresek voltak.

Néhány művész ugyanakkor az ismeretlenségbe süllyedt, győzelmük óta csekély vagy semmilyen hatást sem gyakorolva a nemzetközi zenei világra.

Országok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eurovízió győzteseit ábrázoló térkép[42] A színek a győzelmek számát jelölik
Év Ország Előadó Dal A cím magyar fordítása
1956 Svájc Svájc Lys Assia Refrain Refrén
1957 Hollandia Hollandia Corry Brokken Net als toen Úgy, mint egykor
1958 Franciaország Franciaország André Claveau Dors, mon amour Aludj, szerelmem
1959 Hollandia Hollandia Teddy Scholten Een beetje Egy picit
1960 Franciaország Franciaország Jacqueline Boyer Tom Pillibi
1961 Luxemburg Luxemburg Jean-Claude Pascal Nous les amoureux Mi, a szerelmesek
1962 Franciaország Franciaország Isabelle Aubret Un premier amour Egy első szerelem
1963 Dánia Dánia Grethe és Jørgen Ingmann Dansevise Táncdal
1964 Olaszország Olaszország Gigliola Cinquetti Non ho l’età (per amarti) Nem vagyok elég idős (szeretni téged)
1965 Luxemburg Luxemburg France Gall Poupée de cire, poupée de son Viaszbaba, rongybaba
1966 Ausztria Ausztria Udo Jürgens Merci, Chérie Köszönöm drágám
1967 Egyesült Királyság Egyesült Királyság Sandie Shaw Puppet on a String Marionettbábu
1968 Flag of Spain (1945 - 1977).svg Spanyolország Massiel La, la, la
19691 Flag of Spain (1945 - 1977).svg Spanyolország Salomé Vivo cantando Az éneklésnek élek
Franciaország Franciaország Frida Boccara Un jour, un enfant Egy nap, egy gyermek
Hollandia Hollandia Lenny Kuhr De troubadour A trubadúr
Egyesült Királyság Egyesült Királyság Lulu Boom Bang-a-Bang
1970 Írország Írország Dana All Kinds of Everything Mindenféle dolog
1971 Monaco Monaco Séverine Un banc, un arbre, une rue Egy pad, egy fa, egy út
1972 Luxemburg Luxemburg Vicky Leandros Après toi Utánad
1973 Luxemburg Luxemburg Anne-Marie David Tu te reconnaîtras Ráismersz magadra
1974 Svédország Svédország ABBA Waterloo
1975 Hollandia Hollandia Teach-In Ding-A-Dong
1976 Egyesült Királyság Egyesült Királyság Brotherhood of Man Save Your Kisses for Me Őrizd meg a csókjaidat nekem
1977 Franciaország Franciaország Marie Myriam L’oiseau et l’enfant A madár és a gyermek
1978 Izrael Izrael Izhar Cohen & Alphabeta A-Ba-Ni-Bi Sze-ret-lek
1979 Izrael Izrael Gali Atari & Milk and Honey Hallelujah
1980 Írország Írország Johnny Logan What’s Another Year? Mit ér egy újabb év
1981 Egyesült Királyság Egyesült Királyság Bucks Fizz Making Your Mind Up Meggondolod magad
1982 Németország Németország Nicole Ein bißchen Frieden Egy kis béke
1983 Luxemburg Luxemburg Corinne Hermès Si la vie est cadeau Ha az élet ajándék
1984 Svédország Svédország Herreys Diggi-Loo Diggi-Ley
1985 Norvégia Norvégia Bobbysocks La det swinge Engedd ringatózni
1986 Belgium Belgium Sandra Kim J’aime la vie Szeretem az életet
1987 Írország Írország Johnny Logan Hold Me Now Ölelj most át
1988 Svájc Svájc Céline Dion Ne partez pas sans moi Ne menj el nélkülem
1989 Jugoszlávia Jugoszlávia Riva Rock Me Rázz fel
1990 Olaszország Olaszország Toto Cutugno Insieme: 1992 Együtt: 1992
1991 Svédország Svédország Carola Fångad av en stormvind Egy szélvihar rabságában
1992 Írország Írország Linda Martin Why Me Miért én?
1993 Írország Írország Niamh Kavanagh In Your Eyes Szemeidben
1994 Írország Írország Paul Harrington és Charlie McGettigan Rock ’n’ Roll Kids Rock 'n' Roll kölykök
1995 Norvégia Norvégia Secret Garden Nocturne Noktürn
1996 Írország Írország Eimear Quinn The Voice A hang
1997 Egyesült Királyság Egyesült Királyság Katrina and the Waves Love Shine a Light Fényt gyújt a szeretet
1998 Izrael Izrael Dana International Diva Díva
1999 Svédország Svédország Charlotte Nilsson Take Me to Your Heaven Vigyél a mennyországodba
2000 Dánia Dánia Olsen Brothers Fly on the Wings of Love Szállj a szerelem szárnyain
2001 Észtország Észtország Tanel Padar, Dave Benton & 2XL Everybody Mindenki
2002 Lettország Lettország Marie N I Wanna Akarok
2003 Törökország Törökország Sertab Erener Everyway That I Can Mindenféleképpen
2004 Ukrajna Ukrajna Ruslana Wild Dances Vad táncok
2005 Görögország Görögország Helena Paparizou My Number One Az én első helyezettem
2006 Finnország Finnország Lordi Hard Rock Hallelujah
2007 Szerbia Szerbia Marija Šerifović Molitva Imádság
2008 Oroszország Oroszország Dima Bilan Believe Hinni
2009 Norvégia Norvégia Alexander Rybak Fairytale Tündérmese
2010 Németország Németország Lena Satellite Műhold
2011 Azerbajdzsán Azerbajdzsán Ell/Nikki Running Scared Rémülten szaladok
2012 Svédország Svédország Loreen Euphoria Eufória
2013 Dánia Dánia Emmelie de Forest Only Teardrops Csak könnycseppek
2014 Ausztria Ausztria Conchita Wurst Rise Like a Phoenix Felszállni, mint egy főnix
2015
1 1969-ben négy ország egyszerre volt nyertes, mert nem volt szabály döntetlen esetére.

Írország tartja a legtöbb győzelem rekordját, a Dalfesztivált hétszer nyerték meg, a kilencvenes évek közepén zsinórban háromszor. A második helyen öt győzelemmel Franciaország, Luxemburg, Svédország és az Egyesült Királyság áll. Utóbbi tizenötször végzett a második helyen, így az Egyesült Királyságé a legjobb eredmény a Fesztiválokon, az ötvennégy versenyből húsz alkalommal az első kettő között voltak.

A Fesztivál kezdeti évei a "hagyományos" Eurovíziós országok – Franciaország, Hollandia, Luxemburg – győzelmét hozta. Azonban ezen országok sikere az utóbbi évtizedekben csökkent: Hollandia utoljára 1975-ben, Franciaország 1977-ben, Luxemburg 1983-ban nyert. Az utolsó alkalom, hogy Luxemburg részt vett a fesztiválon 1993 volt.

A 21. század első évei az addig győzelem nélküli országok győzelmét hozta, "új" Eurovíziós és sok éve részt vevő, de eddig nyeretlen országok képében. 2001 és 2008 között minden év egy addig nyerés nélküli ország győzelmét hozta. 2006-ban Finnország nyert, azután, hogy már negyvenöt éve részt vett a Dalfesztiválon, és az addigi legjobb eredménye mindössze egy 6. hely volt még 1973-ból. Ukrajnának nem kellett ennyit várnia, második szereplésükkel nyertek 2004-ben. Szerbia - független államként - első évében nyert, 2007-ben. Megjegyzendő, hogy Montenegróval közös politikai egységként 2004-ben és 2005-ben is indultak, Jugoszlávia tagjaként pedig már 1961 óta. 2008-ban Ororszország aratta első győzelmét, azután, hogy korábban már nagyon sokszor közel álltak ehhez: 2000-ben és 2006-ban a második, 2003-ban és 2007-ben a harmadik helyen végeztek korábban. Azerbajdzsán pedig 2008-as debütálása óta mindig a legjobb tízben végzett a döntőben, 2009-ben harmadikok, 2013-ban másodikok lettek, 2011-ben pedig megnyerték a versenyt.
Oroszország győzelme után Málta a legjobb eredményekkel rendelkező, de még győzelem nélküli ország: ők 2002-ben és 2005-ben lettek másodikok, 1992-ben és 1998-ban pedig harmadikak.

Portugália vett részt a legtöbb Dalfesztiválon győzelem nélkül. 1964-ben szerepeltek először, és egészen 2012-ig várták az első győzelmüket, ami után visszaléptek a versenytől. Legjobb eredményük egy hatodik helyezés, 1996-ból.

Szabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A részt vevő országoknak számos szabályt be kell tartaniuk. Minden évben új változatot készítenek, amely egyértelműen meghatározza a határidőket. Sok szabály foglalkozik olyan dolgokkal, mint szponzori megállapodások és a műsor újrasugárzásának joga. A legjelentősebb szabályok, melyek befolyásolják a Dalfesztivál formátumát, valamelyest változtak az évek során, és itt ki vannak emelve.

Rendezési szabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1958-ban elhatározták, hogy akkortól a győztes országé a következő évi rendezés első visszautasításának joga. [9] Az 1957-es Eurovíziós Dalfesztivál győztese Hollandia volt, és a holland TV elfogadta az 1958-as rendezés felelősségét. Az évek során csak öt alkalommal fordult elő, hogy nem a győztes ország rendezte a következő évi versenyt. Ezek a kivételek:

  • 1960 – a BBC rendezte Londonban, miután Hollandia elállt a rendezéstől anyagi okokból. Azért választották az Egyesült Királyságot, mert ők lettek a másodikak 1959-ben.[43]
  • 1963 – a BBC rendezte Londonban, miután Franciaország elállt a rendezéstől anyagi okokból. Bár az Egyesült Királyság csak negyedik lett 1962-ben, de Monaco és Luxembourg (a második és harmadik helyezett) szintén elállt.[43]
  • 1972 – A BBC rendezte Edinburgh-ban, miután Monaco képtelen volt megfelelő helyszínt biztosítani: a monacói tévé a BBC-t kérte fel, az előző tapasztalataik miatt.[43]
  • 1974 – A BBC rendezte Brighton-ban, miután Luxemburg elállt a rendezéstől anyagi okokból. A BBC kezdett ismertté válni mint az alapértelmezett rendező a nyertes ország elállása esetén.[44]
  • 1980 – a NOS rendezte Hágában miután Izrael elállt anyagi okokból, és mert a fesztiválra kiválasztott nap (április 19.) az Izraeli Emlékezési Napjára esett. A hollandok azután ajánlották fel a rendezést, miután több más tévétársaság (köztük a BBC) sem volt hajlandó arra.[43]

Az anyagi okoból való elállások azért következtek be, mert az adott társaságok a megelőző években már tartottak Dalfesztivált az egymást követő nyeréseknek köszönhetően.

1981 óta mindegyik Dalfesztivált az előző évi győztes országban tartották.

Élő zenére vonatkozó szabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden vokált élőben kell elénekelni, nem lehet hang a háttérzenében.[26] 1999-ben a horvát dal háttérzenéjében olyan hangok voltak, melyek gyanúsan emberi hangnak hallatszottak. A horvát delegáció azt állította, hogy azok nem emberi hangok voltak, hanem vokált utánzó, digitálisan előállított hangok. Az EBU ennek ellenére úgy határozott, hogy a horvátok megszegték a szabályokat, és a jövőbeni kvalifikációk alapjául szolgáló ötéves pontátlagukban az adott évben kapott pontjaikat 33%-kal csökkentették.[43]

1956-tól 1998-ig a rendező ország feladata volt, hogy élő zenekart biztosítson a résztvevőknek. 1973-ig minden zenét a rendező által biztosított zenekarnak kellett játszania. 1973-tól előre felvett háttérzene is engedélyezett volt, ugyanakkor a rendező országnak továbbra is biztosítania kellett az élő zenekart, hogy a résztvevőknek választási lehetőségük legyen. Amennyiben háttérsávot alkalmaztak, az abban hallott összes hangszernek jelen kellett lennie a színpadon. 1997-ben ezt a rendelkezést eltörölték.[43]

1999-ben a szabályokat módosították, így a rendezőnek már nem volt kötelező a zenekar biztosítása, csak ha úgy döntöttek.[43] A rendező műsorszolgáltató abban az évben az izraeli IBA volt, akik a zenekar mellőzése mellett döntöttek a költségek csökkentése érdekében, és így 1999 lett az első év, amikor minden számot előre felvett háttérzenével (élő vokál kíséretében) adtak elő. A zenekar azóta nem jelent meg a Dalfesztiválon; az utolsó megjelenésük a BBC által 1998-ban Birminghamben rendezett Dalfesztivál volt.

Nyelvi szabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az anyanyelven éneklést megkövetelő szabályt az évek során többször megváltoztatták. 1956 és 1965 között nem vonatkozott szabály arra, milyen nyelven lehet énekelni. 1966-tól egy szabály megkövetelte, hogy a dalokat a részt vevő ország valamelyik hivatalos nyelvén kell elénekleni.[9]

A nyelvi megkötések 1973-ig tartottak, amikor azokat megszüntették, és a fellépők újra szabadon énekelhettek bármelyik általuk választott nyelven.[9] A 70-es évek közepén több nyertes kihasználta az újonnan szerzett szabadságot, azzal, hogy a nem angol anyanyelvű országok is angolul léptek fel, köztük az ABBA is 1974-ben.

1977-ben az EBU úgy döntött, hogy visszatér a nemzeti nyelvi megkötéshez.[9] Ugyanakkor külön engedményt biztosítottak Németországnak és Belgiumnak, mert az általuk előadandó dal kiválasztásának menete már túl előrehaladott stádiumban volt ahhoz, hogy megváltoztassák.[43]

1999-ben a szabályt újra módosították, és ismét engedélyezték a szabad nyelvválasztást.[9] Ez a nyelvészeti szabadság vezetett odáig, hogy a 2003-as belga résztvevő, az Urban Trad egy teljesen kitalált nyelven énekelt.[45] A 2006-os holland induló, a Treble, félig angolul, félig egy kitalált nyelven énekelt.[46] 2008-ban a belga indulók ismét egy kitalált nyelven adták elő O Julissi Na Jalini című dalukat. Mára már jelentős túlsúlyba kerültek az angol nyelven előadott dalok (például a 2004-es verseny döntőjében rekordmennyiségű, tizennégy angol nyelvű dal követte egymást), ezért 2007-ben a lett Bonaparti.lv úgy döntött, hogy olaszul adja elő a számát, ezzel kitűnve a többi angol nyelvű előadó közül.

Közvetítési szabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindegyik részt vevő közvetítő köteles a műsort egészben leadni: beleértve az összes dalt, a szavazást és összefoglalókat.[26] 1999-et követően a közvetítőknek meg volt adva a lehetőség rövid reklámok beiktatására.[47]

Színház a színpadon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eurovíziós Dalfesztiválon sokszor nem csak a zene miatt, hanem a színpadra vitt műsor miatt is szavaznak egyes országokra. 2008-ban már rengeteg ország nem is a zenével érdemelte ki a közönség figyelmét: például 2006-ban a finnek, illetve 2007-ben az izraeliek vagy az ukránok. Az ukránok 2007-es sikere után 2008-ban a lett, spanyol, bosnyák, észt és az ír induló is humorosra vette a figurát: például az írek Dustint, a pulykabábot nevezték a versenyre.

Politikai ügyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1978-ban, amikor a szavazás során nyilvánvalóvá vált Izrael győzelme a jordán tévé reklámra váltott és virágok képét mutatta.[43] A Dalfesztivál után a jordán sajtó nem volt hajlandó elismerni Izrael győzelmét, és Belgiumot jelentették ki győztesnek (akik másodikok lettek)[48] 2005-ben Libanon szeretett volna részt venni, ám a libanoni törvények nem engedélyezik Izrael elismerését, így a libanoni tévé nem kívánta sugározni az izraeli dalt. Az EBU tájékoztatta őket, hogy ezzel megszegnék a fesztivál szabályait, így végül Libanon kénytelen volt visszalépni. A késői visszalépésük pénzbüntetést és 3 év eltiltást vont maga után, hiszen már megerősítették a részvételüket, és a határidő lejárt.[49]

Más említésre érdemes szabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az első Dalfesztiválon 1956-ban nem volt korlátozás a dal hosszát illetően. 1957 után - mivel az olasz induló több mint 5 és fél perces volt - egy 3 és fél perces limitet vezettek be, amit később pontosan 3 percre változtattak.[9]
  • Az EBU nem korlátozza a fellépők vagy dalszövegírók nemzetiségét, az egyes közvetítők szabadon bevezethetnek ilyen korlátozásokat.[26]
  • Az egyszerre színpadon levő előadók száma legfeljebb hat lehet[26]
  • Az előadás vagy dalszöveg nem hozhatja a Dalfesztivált rossz hírbe.[26]
  • 1990 óta csak 16 éven felüliek lehetnek a színpadon. (Így az 1986-os dalverseny 13 éves belga győztese el sem indulhatott volna, ha már akkor is érvényben lett volna ez a szabály.) [26]

Szavazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szavazási rendszer az évek folyamán sokat változott. A modern rendszer, a Borda számolás adaptációja, 1975-től van érvényben. Az országok egytől nyolcig és 10 illetve 12 pontot osztanak ki a versenyben részt vevő többi dal között, a kedvenc szám kapja a 12 pontot.

Történelmileg egy ország pontjai fölött egy belső zsűri döntött, de 1997-ben öt ország (Ausztria, Franciaország, Németország, Svédország és az Egyesült Királyság) a telefonos szavazással kísérletezett, országaik közönségének megadva a lehetőséget, hogy tömegesen szavazzanak kedvenc dalaikra. A kísérlet sikeres volt,[43] és 1998-tól minden országot arra biztatnak, hogy a telefonos szavazást alkalmazzák, ahol lehetséges. Tartalék zsűrit továbbra is készenlétben tart minden ország, arra az esetre, ha a telefonos szavazás sikertelen lenne (műszaki vagy egyéb problémák miatt). Napjainkban a telefonos szavazás mellett SMS-ben is lehet szavazni. A szavazás akármelyik módját használják – telefon, SMS, zsűri – nem lehet ugyanarra az országra szavazni, mint ahol a szavazatot leadták; más szóval egyik ország sem szavazhat a saját dalára. Általában csak a miniállamok - Monaco, Andorra - használtak zsűrit. 2008 után ismét nagy szerephez jutott a tartalék zsűri, mert mindkét elődöntőből a zsűri listája alapján dőlt el egy-egy továbbjutó kiléte. 2009-ben a döntőben már egy szakmai zsűri és a telefonos szavazatok közösen alakították ki az egyes országok pontjait, 2010-től ezt már az elődöntőre is bevezették, egyúttal eltörölve a 2008-as és 2009-es elődöntőkben alkalmazott zsűri-szabadkártyát.

Szavazási rendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A verseny történetében eddig hétféle szavazási rendszer volt érvényben, az alábbiak:

Szavazási rendszer Alkalmazás éve(i)
Mindegyik országnak 2 zsűritagja volt, akik 1 és 10 között pontozták mindegyik dalt. 1956
Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik 1 pontot adtak a legjobbnak ítélt dalnak. 1957-1961, 1967-1970, 1974
Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik 3, 2 és 1 pontot adtak a legjobbnak ítélt daloknak.
A pontokat összeadták, és az első három dal kapott 3, 2 és 1 pontot.
1962
Mindegyik országnak 20 zsűritagja volt, akik 5, 4, 3, 2 és 1 pontot adtak a legjobbnak ítélt daloknak.
A pontokat összeadták, és az első öt dal kapott 5, 4, 3, 2 és 1 pontot.
1963
Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik tetszőlegesen elosztottak 3 pontot a dalok között.
A pontokat összeadták, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot.
Ha csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak.
1964-1966
Mindegyik országnak 2 zsűritagja volt a helyszínen, egy 25 évnél idősebb és egy 25 évnél fiatalabb.
Mindkét zsűritag 1 és 5 között pontozta az összes dalt.
1971-1973
Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1-8, 10, és 12 pontot kapnak. 1975-

A szavazatok prezentálása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Digitális eredménytábla, miközben Johnny Logan bejelenti a 2004-es ír szavazatokat

Miután az átvezető előadásnak vége, amikor az összes pontot összeszámolták, a műsorvezető(k) egyesével felhívják az összes szavazó országot, hogy jelentsék be a szavazásuk végeredményét. 1994 előtt a bejelentések telefonvonalon keresztül történtek; a hangot a koncertteremben kihangosították, illetve a tévéadásban is hallhatóvá tették. A megbízhatóbb műholdas hálózatok megjelenésével 1994-től a szavazatok szóvivői saját országukban kamera előtt olvasták fel a szavazatokat. Az alkalmat gyakran kihasználják az egyes országok azzal, hogy szóvivőjüket az adott ország egy híres helyét mutató háttér előtt filmezik. Az évek során hagyománnyá vált, hogy a szóvivők rövid üzenetben megköszönhetik a műsorvezetőknek és a szervezőknek a show-t, mielőtt az országuk által kiosztott pontokat bemutatnák.

A szavazatokat 1980-tól növekvő sorrendben olvassák fel, a 12 ponttal zárva. A pontokat a Dalfesztivál műsorvezetői megismétlik angolul és franciául, ez eredményezi a híres douze point felkiáltást, amikor a műsorvezető elismétli a legnagyobb eredményt franciául.

1957 és 2003 között az országokat a daluk előadásának sorrendjében hívták (vagy – jellemzően az első években – fordított sorrendben). 2004 óta az országok szavazatbejelentési sorrendje megváltozott – az elődöntő miatt és amiatt, hogy részt nem vevő országok is szavazhattak. 2004-ben az országokat az (ISO kódjuk szerinti) ábécésorrendben hívták.[50] 2005-ben a nem kvalifikált elődöntősök szavazatait jelentették be először csütörtök esti fellépési sorrendjükben, majd a döntősök jelentették be szavazataikat az előadásuk sorrendjében. 2006 óta minden évben külön sorsolást tartottak a szavazatok bejelentési sorrendjének megállapítására.[51]

Az 1969-es négyes holtversenyt követő bojkott miatt radikálisan megváltoztatták a pontozási rendszert: 1971 és 73 között minden ország két esküdtet küldött, akik jelen voltak a Fesztivál helyszínén, és a rájuk irányított kamerák előtt jelentették be a szavazataikat. 1973-ban az egyik svájci esküdt úgy döntött, ő lesz a show sztárja és egy óriási színpompás gesztusokkal kísért előadást csinált a szavazatok bemondásából.[43] Ezt a rendszert a következő évre megszüntették.

1956-ban a szavazatokat nem jelentették be, egy zsűri egyszerűen bejelentette, hogy Svájc nyert .(Természetesen szavazás ekkor is volt, csak annak eredménye soha nem került nyilvánosságra). 1957 és 1987 között a pontokat egy valódi pontjelzőtáblán jelezték a színpad oldalán. Ahogy a digitális grafikai technológiák fejlődtek, a fizikai eredményjelzőket 1988-ban egy digitális változatra cserélték, amit meg lehet jeleníteni a TV képernyőkön a program igazgatójának döntése alapján.[52]

2006-ban az EBU a műsor idejének -amit nagyrészt az egyes pontok bejelentése foglalt le- csökkentése mellett döntött, mivel egyre több ország szavazott. A 2006-os Dalfesztivál óta a pontok 1-től 7-ig automatikusan megjelentek a képernyőn és a bemondók csak a 8, 10 és 12 pontok nyerteseit olvasták fel egyesével.[51]

A szavazás az EBU választási megfigyelőjének elnökletével történik, aki felelős azért, hogy a pontokat rendben és sorban kiosztják. A megfigyelőt előre értesítik a következő öt ország szavazatairól, hogy kizárják a taktikai szavazással való visszaéléseket; ahol például egy ország megváltoztathatná a szavazatait az előző országok szavazási trendjeinek alapján.[47]


Döntetlen első helyezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1969-ben még nem volt a döntetlen esetére kidolgozott rendszer, és négy ország – Franciaország, Spanyolország, Hollandia és az Egyesült Királyság – is első lett a pontjaik alapján. Mivel nem voltak előre meghatározott szabályok erre az esetre, mind a négy országot győztesnek kiálották ki. Ez elégedetlenséget okozott a legtöbb nem nyertes ország körében és tömeges kilépések fenyegettek. Ausztria, Finnország, Svédország, Norvégia és Portugália nem vett részt az 1970-es versenyen az előző évi eredménnyel szembeni tiltakozásként. Ez arra késztette az EBU-t, hogy dolgozzon ki egy döntetlent feloldó szabályt.[43]

Amennyiben az este végén az első helyezésért döntetlen alakulna ki, akkor megszámolják, hány országtól kaptak pontokat a döntetlen országok, és amelyik a legtöbb másik országtól kapott pontot, az lesz a győztes. Ha az eredmény még így is döntetlen, a maximális pontszámok (12 pont) elnyerésének a számát hasonlítják össze. Ha még mindig döntetlen lenne, akkor a 10 pont-ok számát, majd a 8-ét stb. hasonlítják össze. Abban a nagyon valószínűtlen esetben, ha még mindig döntetlen lenne az állás, akkor ezeket az országokat közösen kiáltják ki győztesnek. Ugyanezt a módszert alkalmazzák az elődöntő tizedik, vagy a döntő tizedik helyénél, ami az utolsó olyan helyezés, ami automatikusan kvalifikálja az országot a következő évi döntőbe.[26]

1969 óta az első alkalom, hogy két vagy több ország döntetlen volt az első helyért 1991-ben történt, amikor Franciaországnak és Svédországnak is összesen 146 pontja volt. Az 1991-es döntetlent feloldó szabályok még nem tartalmazták a kitételt a pontot ítélő országok számának összehasonlítására (mellyel Franciaország nyert volna), hanem a 12 pontok odaítéléseinek a számolásával kezdték. Mind a franciák, mind a svédek négyszer kaptak 12 pontot, ám mivel Svédország többször kapott 10 pontot, ezért őket mondták ki a győztesnek.[43]

Legmagasabb pontszámok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyezés Ország Év Dal Előadó Pont Helyezés az Eurovízión
1. Norvégia Norvégia 2009 Fairytale Alexander Rybak 387 1.
2. Svédország Svédország 2012 Euphoria Loreen 372 1.
3. Finnország Finnország 2006 Hard Rock Hallelujah Lordi 292 1.
4. Ausztria Ausztria 2014 Rise Like a Phoenix Conchita Wurst 290 1.
5. Dánia Dánia 2013 Only Teardrops Emmelie de Forest 281 1.
6. Ukrajna Ukrajna 2004 Wild Dances Ruslana 280 1.
7. Oroszország Oroszország 2008 Believe Dima Bilan 272 1.
8. Szerbia Szerbia 2007 Molitva Marija Šerifović 268 1.
9. Szerbia és Montenegró Szerbia és Montenegró 2004 Lane moje Željko Joksimović 263 2.
10. Oroszország Oroszország 2012 Party for Everybody Buranovskiye Babushki 259 2.
11. Görögország Görögország 2004 Shake It Sakis Rouvas 252 3.
12. Oroszország Oroszország 2006 Never Let You Go Dima Bilan 248 2.
13. Németország Németország 2010 Satellite Lena 246 1.
14. Hollandia Hollandia 2014 Calm After The Storm The Common Linnets 238 2.
15. Ukrajna Ukrajna 2007 Dancing Lasha Tumbai Verka Serduchka 235 2.
16. Azerbajdzsán Azerbajdzsán 2013 Hold Me Farid Mammadov 234 2.
17. Görögország Görögország 2005 My Number One Helena Paparizou 230 1.
Ukrajna Ukrajna 2008 Shady Lady Ani Lorak 230 2.
19. Bosznia-Hercegovina Bosznia-Hercegovina 2006 Lejla Hari Mata Hari 229 3.
20. Egyesült Királyság Egyesült Királyság 1997 Love Shine a Light Katrina & the Waves 227 1.

Forrás:[53]

A verseny bővülése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendszeres résztvevők 1992-ben. Jugoszlávia piros színnel jelölve; 1991-ben indultak utoljára egy név alatt az itteni nemzetek.
Rendszeres részvevők 1994-ben. A közép- és kelet-európai országok megjelenése és a különálló ex-jugoszláv államok okozzák a nagy változást az 1992-es részvételi térképhez képest.

Az egyes években részt vevő országok száma meredeken nőtt az évek során, az 1956-ban induló 7-ről a 80-as évek közepére már húsz fölé emelkedett. 1993-ban 25 ország vett részt a versenyben, köztük abban az évben először Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Szlovénia, akik külön neveztek Jugoszlávia felbomlása miatt.

Mivel a Dalfesztivál egy élőben sugárzott televíziós program, ezért egy ésszerű határt kell szabni a hosszának. Az elmúlt években a névleges limit három óra volt, de az adások esetenként ezen túlnyúltak. 2005-ben a program kevéssel volt rövidebb 3 és fél óránál. A szavazat bemondások idejének rövidítése után, 2006-ban a fesztivál hossza három óra és öt perc volt.

Előválogatás és leminősítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1993 óta több ország szeretett volna indulni a Dalfesztiválon, mint ahány ésszerű keretek közt elfért volna egy TV műsorban. Több leminősítési vagy kvalifikációs rendszert kipróbáltak, hogy limitálják az adott évben részt vevő országok számát. Az 1993-as év két újítást vezetett be. Az egyik egy előválasztási verseny volt Ljubljanában, ahol hét új ország versengett 3 helyért a nemzetközi versenyben.[43] Bosznia Hercegovina, Horvátország, Észtország, Magyarország, Románia, Szlovénia és Szlovákia vett részt a Kvalifikacija za Millstreet-ben (Kvalifikáció a Millstreet-re), és a három volt Jugoszláv köztársaság – Bosznia Hercegovina, Horvátország és Szlovénia – kvalifikált egy helyre a nemzetközi döntőben. A másik újítás a leminősítés volt, az 1993-ban hat legrosszabb helyezést elért országnak ki kellett hagynia a következő évi versenyt, hogy az 1993-as előválasztáson elbukott országoknak legyen helye az 1994-es versenyen,[43] rajtuk kívül 1994-ben először vett részt Litvánia, Lengyelország és Oroszország.

A leminősítés folytatódott 1994-ben és 95-ben, de 96-ban egy másik előválogatási rendszert alkalmaztak, melyben majdnem minden ország részt vett. A dalok hangkazettáit az egyes országok zsűrijeinek küldték el a show előtti hetekben, akik kiválasztották melyik dalok kerülnek be a nemzetközi adásba.[54] Norvégia az 1996-os rendező (miután az előző évi versenyt megnyerte) automatikusan kvalifikált és ezért nem kellett keresztülmennie az előválogatáson.

Az egyik ország, melynek nem sikerült a kvalifikáció 1996-ban Németország volt. Mint az EBU egyik legnagyobb pénzügyi támogatója, és a legnagyobb európai közönséggel rendelkező ország, sem ők, sem az EBU nem örült a kizárásuknak a nemzetközi döntőből.[54]

Az „Öt Nagy”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország 1996-os sikertelen kvalifikálása miatt új szabályt alkottak: 2000-től négy kiválasztott ország mindig kvalifikál a döntőbe, függetlenül előző évi eredményeitől.[43] Ezt a különleges státuszt azzal érdemelték ki, hogy ők a négy legnagyobb anyagi támogatói az EBU-nak (mely támogatás nékül az Eurovíziós Dalfesztivál nem lenne lehetséges). Ez a négy ország Németország, Franciaország, Spanyolország és az Egyesült Királyság. Az érinthetetlen státuszuk miatt ez a négy ország a „Big Four” (magyarul „Négy Nagy”) néven vált ismertté. 2011-ben Olaszország visszatérésével ez a státusz megváltozott „Öt Nagy”-ra, így a 2011-es döntőben is 25 dal versenyzett, viszont a 2012-es versenyen – mivel nem „Öt Nagy” ország nyerte meg – hatan voltak alanyi jogon a döntőben. Legutóbb 2003-ban volt ilyen sok – huszonhat – résztvevője a döntőnek.

Kvalifikáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1997 és 2001 között az országok az előző öt évi szerepléseik pontátlaga alapján szerepeltek. Azonban sok elégedetlenség fogalmazódott meg ezzel a rendszerrel szemben, mert egy országnak megtilthatták a szereplést a korábbi rossz eredményei miatt, függetlenül a friss próbálkozásuk lehetséges sikerétől. Ez vette rá az EBU-t, hogy hozzon létre a problémára egy véglegesebbnek remélt megoldást, ami az évi két show tartása volt: egy kvalifikációs kör és egy döntő. Erre a két showra elegendő közvetítési idő jutna ahhoz, hogy minden részt venni kívánó ország szerepelhessen minden évben. A kvalifikációs kör az Eurovíziós Elődöntő néven vált ismertté.

Sikertelen pályázók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyre több ország igyekszik Európán kívülről jelentkezni a megmérettetésre több kevesebb sikerrel. Néhány sikertelen pályázó:

  • A katari műsorsugárzó a Qatar Radio, amely jelenleg társult tagja az Európai Műsorsugárzók Uniójának, de 2011-ben csatlakozni szeretett volna a versenyhez, azonban nem vették fel az Európai Műsorsugárzók Uniójába, ami a versenyen való részvétel egyik alapvető feltétele.
  • A libanoni műsorsugárzó a Télé Liban, amely 1950-ben lett tagja az Európai Műsorsugárzók Uniójának. Libanon először a 2005-ös Eurovíziós Dalfesztiválon akart volna részt venni, de mivel a Télé Liban kijelentette, hogy az izraeli dal alatt reklámot fognak adni, így pénzbüntetés és 3 év eltiltás miatt nem vehettek részt a versenyen. A libanoni induló már megvolt, Aline Lahoud a Quand Tout S'Enfuit című dalával képviselte volna az országot.

Elődöntő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2004-es Eurovíziós Dalfesztiválra egy elődöntő néven ismertté vált kvalifikációs kört vezettek be. Ezt az elődöntőt az Eurovíziós Hét szerdáján tartották, a döntőhöz hasonló formában, amit a szokott időben szombaton 19:00 UTC órakor sugároztak. A későbbi években az elődöntő programját az Eurovíziós Hét csütörtökjén tartották.

Az elődöntőben azok az országok szerepeltek, melyeknek előző évi helyezése nem volt elég magas a döntőbe jutáshoz. Az első tíz helyezett egyeneságon került a következő évi dalverseny döntőjébe, emelett a Négy Nagy szabály is életben maradt, így Franciaország, Németország, Spanyolország és az Egyesült Királyság szintén automatikusan a döntőbe jutott. A döntőben a tíz legjobb helyezést elérő ország garantált helyet szerzett a következő évi döntőben, az elődöntőben való szereplés nélkül. Ebbe a tíz pozícióba nem számolják bele a Négy Nagyot, így például 2005-ben Málta annak ellenére volt automatikusan döntős, hogy 2004-ben csak a tizenkettedik helyen zárt, mivel a Négy Nagy közül kettő, Spanyolország és Németország is az első tízben zárt.[26] 2004 és 2007 között így huszonnégy ország indulója vett részt a döntőben.

Az elődöntő bevezetésével a részt nem vevő országok számára is lehetőség nyílt a szavazásra: az automatikusan döntős országok szavazhatnak – 2004 óta kötelező módon – az elődöntő országaira, anélkül, hogy ők maguk részt vennének abban; és az elődöntő országai, melyek nem kvalifikálnak a döntőbe, szintén szavazati joggal rendelkeznek szombati döntőn.

Az elődöntőben a szavazatok összeszámolása után a tíz legtöbb szavazatot, és így a döntőbe jutást elért országok nevét véletlenszerű sorrendben bejelentik. A pontok számát az EBU visszatartja a döntő utánig, nehogy az eredmény befolyásolja a szombati eredményt taktikai szavazással, vagy máshogy.

Ez a rendszer 2008-ban szűnt meg, amikor már két elődöntőt is rendeztek, miután a 2007-es verseny elődöntőjében már irreálisan sok, huszonnyolc ország versenyzett tíz továbbjutó helyért. Az újítás értelmében a döntőbe csak a Négy Nagy – 2011-től Olaszországgal Öt Nagy – illetve a házigazda jut automatikusan, az összes többi országnak a két elődöntő egyikében kell kivívnia a továbbjutást. Az első elődöntőt az Eurovíziós hét keddjén, a másodikat csütörtökön rendezik. A húsz elődöntős továbbjutó, és az öt/hat automatikusan döntős ország összesen huszonöt/huszonhat döntős résztvevőt jelent.

Az elődöntős országoknak kötelező élőben közvetíteniük és szavazniuk abban az elődöntőben, amelyikben versenyeznek. A másik elődöntő közvetítéséről az egyes műsorsugárzók döntenek, de szavazati joggal ott nem rendelkeznek. Az öt/hat automatikus döntőst egy sorsolással elosztják a két elődöntő között: az egyiket nekik is kötelező sugározniuk, és szavazniuk kell az ottani résztvevőkre, a másikban nincs szavazati joguk.

Kritikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dalfesztivált többször kritizálták az évek során a zenei tartalma és a „politikai szavazás” miatt.

Zenei stílus és előadás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy és szerteágazó zenei ízlésű nemzetközi közönség miatt, és mert az országok a legtöbb ember szavazatát szeretnék elnyerni, a dalok nagy része tipikus pop volt. Az ettől való eltérés ritkán hozott sikert, és emiatt a Dalfesztivál zenéjét régimódinak és „rágógumi pop"-nak tartják. [55] Ezt a trendet azonban 2006-ban megtörte Lordi, a finn heavy metal együttes lavinaszerű győzelme. Lévén, hogy látványra építő műsor, sok fellépő a szavazók figyelmét nem csak a zenével kívánja elnyerni.

Leslie Mandoki, aki 1979-ben Németország színeiben a Dschinghis Khan együttes tagjaként indult a Fesztiválon, 2007-ben megfogalmazott véleménye szerint a Fesztivál ellaposodott, művészi értelemben a jelentéktelenségbe süllyedt és azon már nem bukkannak fel a zenei világot hosszú távon meghatározó együttesek.[18][56] Mandokival egy véleményen van Uj Péter is, az Index főszerkesztője, aki a Dalfesztivált a lemezpiac és az internet korában anakronizmusnak tartja.[4]

Politikai szavazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dalfesztivált régóta politikai intézménynek tartják, ahol az országok a pontokat a más országokkal fennálló kapcsolataik alapján osztják ki, és nem a zsűri (vagy a telefonos szavazók) adott dalról alkotott véleménye alapján.[57] A szavazási minták egyik elemzése azt mutatja, hogy bizonyos országok előnyben részesítenek meghatározott politikai szövetséges országokat.[58] A Dalfesztivál védelmezői szerint egyes országok azért juttatnak aránytalanul magas pontszámokat másoknak, mert ezen országok lakóinak hasonló a zenei ízlésük és kultúrájuk,[59] és így valószínűbb hogy élvezik egymás zenéjét: például Görögország és Ciprus azért ad egymásnak gyakran 12 pontot, mert a két országnak közös zenei ipara és nyelve van, és az egyik országban népszerű művészek a másikban is azok. A 2007-es elődöntőt erős kritika érte a nyugat-európai nézők részéről, mert csak kelet-európai országok jutottak a döntőbe.[60] A döntőbeli szavazást, a Time magazin „Béke és Megbékélési Bizottság”-nak nevezte, mert korábban háborúban álló, vagy egymással ellenséges országok egymás dalaira szavaztak.[29] Néhány brit parlamenti képviselő annyira felháborodott a politikai szavazás miatt, hogy beadványt terjesztettek a Parlament elé, elítélve és az európai népek közti kapcsolatra ártalmasnak ítélve azt, felszólítva a BBC-t, hogy követelje a szavazási rendszer megváltoztatását, vagy lépjen ki a versenyből.[61]

Az Eurovíziós Dalfesztivál a populáris kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eurovíziós Dalfesztiválra több említés történik filmekben, televíziós és rádió sorozatokban illetve színpadi darabokban. A filmek közül megemlíthető a Jubilee című 1977-es film, amiben Anglia Euróvíziós fellépőjeként utalnak az egyik szereplőre, holott Anglia soha nem szerepel a Dalfesztiválon, mert azon EBU tagok indulnak, és a BBC az egész szigetországot képviseli. Az Ezel-Bosszú mindhalálig című sorozatban is említést tesznek a Dalfesztiválról: az egyik epizód egyik visszaemlékezésében Kenan Birkan Selma Hünelnek mondja, hogy dalával indulhatna az Eurovízión.

A televíziós említések közül említésre tarthat számot a Monty Python Repülő Cirkusza Hogyan ismerjük fel a különböző testrészeket? epizódjának utolsó jelenetében, amely tartalmazott egy szkeccset a Dalfesztiválról. A versenyzők különböző európai nemzetek rendőrei voltak, a paródia részeként a pontszámokat több nyelven és szörnyű akcentusokkal, köztük sok nem európaival, mondták be.

A 2004 és 2005 között futott How to Start Your Own Country (Hogyan kezdjél saját országot, Danny Wallace (mint az általa alapított Lovely nevű ország királya) megpróbálja beküldeni saját szerzeményét a Stop The Mugging And Start The Hugging (Hagyd abba a rablást és kezd el az ölelést) című számot a 2006-os Eurovíziós Dalfesztiválra. A fesztivál megfigyelője Svante Stockselius találkozik Dannyvel, és megértő a céljával. Ugyanakkor tájékoztatja, hogy Lovely nem léphet be a Fesztiválra, mert nincs nemzeti tévé- vagy rádióállomása, és így nem csatlakozhat az EBU-hoz. Danny ezután a BBC-nek (ami az Egyesült Királyságot képviselő EBU-tag), megpróbálva megszerezni támogatásukat, de a zsűrijük nem volt lenyűgözve.

A 2005-es MTV Európai zenei díjátadón Sacha Baron Cohen műsorvezető kiparodizálta a Dalfesztivált rendező kelet-európai országokat. Mint a Kazah TV kitalált TV-személyisége Borat, Cohan azzal nyitotta a díjátadót, hogy üdvözölte a nézőket a 2005-ös Eurovízós Dalfesztiválon. A díjátadó show tartalmazott, több, kevésbé nyilvánvaló utalást a Dalfesztiválra, a túlságosan hosszúra nyújtott néptánc jelenetekkel (melyek gyakoriak a Dalfesztivál átvezető jelenetében) és a (még szintén hamis) Kazakh elnök értelmetlen megjelenésével.

Dan Mazar és Damien Jones egyes hírek szerint mozifilmet készül készíteni az Eurovíziós Dalfesztivált kiparodizálva Eurovision: The Movie (Eurovízió: A film) címmel.[62]

Az országok rangsora pontszámok alapján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi táblázat a 2004-es Eurovíziós Dalfesztivál – az elődöntők bevezetése – óta összegyűjtött összes döntős pontot tartalmazza, ezáltal rangsorolva az országokat, továbbá feltüntetve a döntőbe jutás átlagát.

██ Az adott évben első helyezett ország

██ Az adott évben második helyezett ország

██ Az adott évben harmadik helyezett ország

██ Az ország az elődöntőben kiesett az adott évben

██ Az ország nem vett részt az adott évben

A döntőbe jutás átlaga: a továbbjutások száma osztva a részvételek számával százalékosan.

# Ország Törökország
2004
Ukrajna
2005
Görögország
2006
Finnország
2007
Szerbia
2008
Oroszország
2009
Norvégia
2010
Németország
2011
Azerbajdzsán
2012
Svédország
2013
Dánia
2014
Összpontszám Döntőbe jutás átlaga
1. Ukrajna Ukrajna 280 30 145 235 230 76 108 159 65 214 113 1655 100%
2. Oroszország Oroszország 67 57 248 207 272 91 90 77 259 174 89 1631 100%
3. Görögország Görögország 252 230 128 139 218 120 140 120 64 152 35 1598 100%
4. Svédország Svédország 170 30 170 51 47 33 185 372 62 218 1338 91%
5. Törökország Törökország 195 92 91 163 138 177 170 172 1138 89%
6. Azerbajdzsán Azerbajdzsán 132 207 145 221 150 234 33 1122 100%
7. Norvégia Norvégia 3 125 36 182 387 35 7 191 88 1054 82%
8. Románia Románia 18 158 172 84 45 40 162 77 71 65 72 964 100%
9. Bosznia-Hercegovina Bosznia-Hercegovina 91 79 229 106 110 106 51 125 55 952 100%
10. Dánia Dánia 125 26 60 74 149 134 21 281 74 944 82%
11. Örményország Örményország 129 138 199 92 141 41 174 914 88%
12. Szerbia Szerbia 268 160 72 85 214 799 71%
13. Németország Németország 93 4 36 49 14 35 246 107 110 18 39 751 100%
14. Moldova Moldova 148 22 109 68 27 97 81 71 623 80%
15. Izland Izland 16 64 218 41 61 46 47 58 551 73%
Spanyolország Spanyolország 87 28 18 43 55 23 68 50 97 8 74 551 100%
17. Finnország Finnország 292 53 35 22 57 13 72 544 64%
18. Magyarország Magyarország 97 128 53 19 84 143 524 75%
19. Grúzia Grúzia 97 83 136 110 50 476 71%
20. Albánia Albánia 106 53 55 48 62 146 470 55%
21. Málta Málta 50 192 1 31 41 120 32 467 64%
22. Egyesült Királyság Egyesült Királyság 29 18 25 19 14 173 10 100 12 23 40 463 100%
23. Olaszország Olaszország 189 101 126 33 449 100%
24. Franciaország Franciaország 40 11 5 19 47 107 82 82 21 14 2 430 100%
25. Izrael Izrael 154 4 124 53 71 406 45%
26. Szerbia és Montenegró Szerbia és Montenegró 263 137 400 100%
27. Ausztria Ausztria 9 64 290 363 43%
Hollandia Hollandia 11 114 238 363 27%
Litvánia Litvánia 162 28 23 63 70 17 363 55%
30. Lettország Lettország 153 30 54 83 320 36%
31. Észtország Észtország 129 44 120 19 312 36%
32. Horvátország Horvátország 50 115 56 44 45 310 50%
33. Ciprus Ciprus 170 46 27 65 308 40%
34. Írország Írország 7 93 5 25 119 46 5 300 64%
35. Macedónia Macedónia 47 52 56 73 71 299 45%
36. Fehéroroszország Fehéroroszország 145 18 48 43 254 36%
37. Svájc Svájc 128 30 19 64 241 36%
38. Belgium Belgium 7 143 71 221 27%
39. Szlovénia Szlovénia 66 96 9 171 27%
40. Portugália Portugália 69 57 43 169 30%
41. Bulgária Bulgária 157 157 11%
42. Lengyelország Lengyelország 27 14 62 103 33%
43. Montenegró Montenegró 37 37 17%
44. San Marino San Marino 14 14 20%
45. Andorra Andorra 0 0%
Csehország Csehország 0 0%
Monaco Monaco 0 0%
Szlovákia Szlovákia 0 0%

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Aljazeera.net: Finland wins Eurovision contest, 2006. május 21. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  2. Matthew Murray: Eurovision Song Contest – International Music Program. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  3. bbc.co.uk: Eurovision Trivia, 2002. (Hozzáférés: 2006. július 18.) (PDF)
  4. ^ a b "Teljesen jelentéktelen az Eurovíziós Dalfesztivál"”, Stop / InfoRádió, 2007. május 12. (Hozzáférés ideje: 2007. május 17.) 
  5. ^ a b Patrick Jaquin: Eurovision's Golden Jubilee, 2004. december 1. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  6. bbc.co.uk: History of Eurovision, 2003. [2004. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 20.)
  7. George T. Waters: Eurovision: 40 years of network development, four decades of service to broadcasters, 1994. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  8. David Fisher: Media Statistics: 1951, 2006. január 28. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  9. ^ a b c d e f g h i eurovision.tv: Historical Milestones, 2005. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  10. Franck Thomas & Laurent Balmer: Histoire 1956 à 1959, 1999. (Hozzáférés: 2006. július 17.) (French)
  11. eurovision.tv: Le site Web officiel du Concours Eurovision de la Chanson, 2006. (Hozzáférés: 2006. július 17.) (Francia)
  12. EBU: The EBU Operations Department, 2005. június 14. (Hozzáférés: 2006. július 20.)
  13. eurovision.tv: 1974: Brighton, United Kingdom. (Hozzáférés: 2006. július 27.)
  14. Clive Barnes: Riverdance Ten Years on. (Hozzáférés: 2006. július 27.)
  15. ^ a b EBU: Membership conditions, 2006. február 22. (Hozzáférés: 2006. július 18.)
  16. International Telecommunication Union: Extracts From The Radio Regulations, 1994. (Hozzáférés: 2006. július 18.) PDF
  17. The "European Broadcasting Area" is bounded on the west by the western boundary of Region 1, on the east by the meridian 40° East of Greenwich and on the south by the parallel 30° North so as to include the western part of the USSR, the northern part of Saudi Arabia and that part of those countries bordering the Mediterranean within these limits. In addition, Iraq, Jordan and that part of the territory of Turkey lying outside the above limits are included in the European Broadcasting Area.
  18. ^ a b Jelentéktelenségbe süllyedt – Leslie Mandoki keményen bírálta az Eurovíziós Dalfesztivált”, HVG, 2007. május 9. (Hozzáférés ideje: 2007. május 15.) 
  19. Szombaton osztják a Fonogramokat”, Index, 2007. február 23. (Hozzáférés ideje: 2007. május 15.) 
  20. Eurovízió: Rúzsa Magdi angolul énekel”, Népszabadság, 2007. március 13. (Hozzáférés ideje: 2007. május 15.) 
  21. Rúzsa Magdi nem szegi meg az eurovíziós versenyszabályt”, velvet, 2007. április 21. (Hozzáférés ideje: 2007. május 15.) 
  22. Viniker, Barry. „Did Magdi break the rules?”, Esctoday.com, 2007. április 20. (Hozzáférés ideje: 2007. május 19.) 
  23. Magyar, Televízió. „Csézy képviseli Magyarországot az Eurovízión”, eurovision.mtv.hu, 2008. február 9. (Hozzáférés ideje: 2008. február 9.) 
  24. Blikk, Blikk. „Botrány az Eurovíziós Dal - fesztiválon!”, Blikk.hu, 2008. február 11. (Hozzáférés ideje: 2008. február 11.) 
  25. Zene.hu, Zene.hu. „Csézy-Szekeres Adrien: 29-29 Eláruljuk mi döntött a holtversenyben!”, Zene.hu, 2008. február 11. (Hozzáférés ideje: 2008. február 11.) 
  26. ^ a b c d e f g h i j eurovision.tv: Rules of the 2005 Eurovision Song Contest, 2005. (Hozzáférés: 2006. július 18.)
  27. Vitor Pinto: Western European Markets "TV sector recovering", 2005. 10. (Hozzáférés: 2006. július 15.) PDF
  28. Terra Networks España: Operación Triunfo: Un intenso camino hacia el festival de eurovision. (Hozzáférés: 2006. július 22.) (Spanish)
  29. ^ a b Coll, Bryan. „But How Did They Sound? A Review Of This Year's Eurovision Performances”, TIME, 2007. május 15. (Hozzáférés ideje: 2007. május 15.) 
  30. Helen Fawkes, BBC News: Ukrainian hosts' high hopes for Eurovision, 2005. május 19. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  31. cork-guide.ie: Millstreet, 2006. május 19. (Hozzáférés: 2006. július 18.)
  32. doteurovision.com: Eurovision 1993 – The Venue. (Hozzáférés: 2006. július 18.)
  33. esctoday.com: Where do we go next year?, 2006. május 31. (Hozzáférés: 2006. július 19.)
  34. John Marone, The Ukrainian Observer: Where Do We Put The Foreign Tourists?. (Hozzáférés: 2006. július 18.)
  35. ^ a b RULES OF THE 2003 EUROVISION SONG CONTEST, 2002. október 2. (Hozzáférés: 2007. május 14.)
  36. West-Soley, Richard. „ESC stirs up budget debate”, 1924. szeptember 6. (Hozzáférés ideje: 2007. május 14.) 
  37. The price of Eurovision victory”, BBC NEWS, 1914. május 4. (Hozzáférés ideje: 2007. május 17.) 
  38. ^ a b Rehearsal Schedule. eurovision.tv, 2006. (Hozzáférés: 2006. május 26.)
  39. ^ a b Latest news from Athens. eurovision.tv, 2006. május 11. (Hozzáférés: 2006. május 25.)
  40. Sietse Bakker: A thens 2006: where's the party?. esctoday.com, 2006. május 3. (Hozzáférés: 2007. május 8.)
  41. Floras, Stella. „Eurovision goes global!”, Esctoday.com, 2007. április 18. (Hozzáférés ideje: 2007. május 19.) 
  42. 1989-ben ugyan Jugoszlávia nyerte a dalfesztivált, de az együttes a horvát tagköztársaságból származott.
  43. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p O'Connor, John Kennedy. The Eurovision Song Contest 50 Years The Official History. London: Carlton Books Limited. ISBN 1-84442-586-X (2005) 
  44. eurovision.tv: 1974: Brighton, United Kingdom. (Hozzáférés: 2006. július 18.)
  45. Urban Trad, 2004. szeptember 28. (Hozzáférés: 2006. július 18.)
  46. eurovision.tv: Treble will represent the Netherlands. (Hozzáférés: 2006. július 18.)
  47. ^ a b Rules of the 44th Eurovision Song Contest, 1999 (PDF). EBU, 1998. október 13. (Hozzáférés: 2006. július 18.)
  48. Gisella Farrell: The Sun Online – Fifty Years of Eurovision, 2005. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  49. BBC News: Lebanon withdraws from Eurovision, 2005. március 18. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  50. Eurovision 2004 – Voting Briefing. eurovision.tv, 2004. május 12. (Hozzáférés: 2005. május 7.)
  51. ^ a b Results from the draw. eurovision.tv, 2006. március 21. (Hozzáférés: 2006. május 27.)
  52. A to Z of Eurovision. bbc.co.uk. [2005. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. augusztus 9.)
  53. [1]
  54. ^ a b Eurovision 1956-96. TV & Radio Bits. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  55. Jack Stevenson: Eurovision: The Candy-Coated Song Factory, 2006. május 4. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  56. Kommandósdit játszottak”, Népszabadság, 2007. május 10. (Hozzáférés ideje: 2007. május 15.) 
  57. BBC News: Eurovision votes 'farce' attack, 2004. május 16. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  58. Daniel Fenn, Omer Suleman, Janet Efstathiou & Neil F. Johnson, Oxford University: Connections, cliques and compatibility between countries in the Eurovision Song Contest, 2006. május 22. (Hozzáférés: 2006. július 15.) PDF
  59. Laura Spierdjik & Michel Vellekoop, University of Twente: Geography, Culture, and Religion: Explaining the Bias in Eurovision Song Contest Voting, 2006. május 18. (Hozzáférés: 2006. július 15.) PDF
  60. Strong acts make Eurovision final. BBC News, 2007. május 11. (Hozzáférés: 2007. május 12.)
  61. Rendall, Alasdair. „United Kingdom: Eurovision reaches the Houses of Parliament”, oikotimes.com (Hozzáférés ideje: 2007. május 15.) 
  62. EUROVISION MOVIE PLANNED, 2007. május 14. (Hozzáférés: 2007. május 14.)

Ez a szócikk részben vagy egészben a Eurovision Song Contest című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Eurovíziós Dalfesztivál témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]