Petro Olekszijovics Porosenko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Petro Olekszijovics Porosenko
Munich Security Conference 2010 - KM 001 Sigorski.jpg
Született 1965. szeptember 26. (48 éves)
Bolhrad
Foglalkozása üzletember
politikus
diplomata
Iskolái Kijevi Egyetem

Petro Olekszijovics Porosenko (ukránul: Петро Олексійович Порошенко; Bolhrad, 1965. szeptember 26. –) ukrán üzletember, politikus. 2009–2010-ben Ukrajna külügyminisztere, 2012-ben kereskedelmi és gazdaságfejlesztési miniszter volt. A korábban az egyik legbefolyásosabb ukrán ipari csoport, a 2012-ben felszámolt Ukrprominveszt alapítója. Ukrajna leggazdagabb embereinek egyike, a Forbes listája szerint 1,3 milliárd dollárra becsült vagyonával a leggazdagabb ukránok listáján a 7. helyet foglalja el.[1]. A 2014. május 25-ig elnökválasztáson Ukrajna elnökévé választották, június 7-én lépett hivatalba.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ukrajna Odesszai területén, Bolhrad járási központban született. Apja Olekszij Ivanovics Porosenko (sz. 1936) gépészmérnök, anyja Jevhenyija Szerhijivna Porosenko (1937–2004). Gyermekkorát Bolhradban töltötte, és ott végezte el az általános és középiskolát is.

Szakmai karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1989-ben szerzett nemzetközi közgazdász végzettséget a kijevi Tarasz Sevcsenko Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Nemzetközi Jogi Karán. Ezt követően, 1989–1992 között aspiráns volt a Tarasz Sevcsenko Egyetemen, emellett asszisztensként dolgozott az egyetem Külgazdasági Kapcsolatok Tanszékén. 1990-től már az üzleti életben is tevékenykedett. 1990–1991 között a kisvállakozások és kisvállakozók Reszpublika nevű szervezetének vezérigazgató-helyettese, 1991–1993 között az Ukrajina Tőzsdeház Rt.-t irányította. 1993-tól 1998-ig az általa alapított Ukrprominveszt vezérigazgatója volt.

Cégbirodalmát kakaóbab-kereskedelemmel alapozta meg. 1990-ben kisebb édességgyártó üzemeket vásárolt, melyeket később Rosen (Roschen) néven[2] egyesített, amely néhány év múlva Ukrajna legnagyobb édességgyártó cégévé nőtt. A Rosen napjainkban hat ukrajnai és egy oroszországi gyárral (Lipeckben) rendelkezik. Az édességipar mellett Porosenko gazdasági érdekeltségei elsősorban a járműgyártáshoz kötődnek. Porosenko részesedéssel bír többek között a Lucki Autógyárban (LuAZ), az autóbuszokat előállító Bohdan autógyárban, valamint a kijevi Lenyinszka Kuznya hajógyárban. Gazdasági érdekeltségeit korábban az 1993–2012 között működött Ukrprominveszt fogta össze. Az Ukrajna középső vidékein lévő mezőgazdasági cégei elsősorban cukorrépa-termeléssel foglalkoznak. Médiaérdekeltségei közé tartozik az Ötös csatorna (Pjatij kanal).

Politikai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es évek végétől vesz részt azt ukrán politikai életben. 1998-ban párton kívüliként az Egyesített Szociáldemokrata Párt (SZDPUo) színeiben indult a parlamenti választáson. Az SZDPUo pártlistáján a 11. helyet foglalta el, de a választáson végül a Vinnicjai területen lévő 12. sz. egyéni választókerületben[3] szerzett mandátumot.[4] Az Ukrán Legfelsőbb Tanácsban az SZDPUo frakciójában foglalt helyet, és beválasztották a párt irányító testületének, a Politikai Tanácsnak (Politbjuro) is.

2000 elején kilépett az SZDPUo frakciójából és saját frakciót, valamint pártot alapított Szolidaritás (Szolidarnyiszty) néven. 2000. július 18-án Porosenko Szolidaritás pártja és további négy másik párt, a Volodimir Ribak vezette Ukrajna Regionális Újjászületése Párt (Partyija rehionalnoho vidrodzsennya Ukrajini), Valentin Langyik Munka Pártja (Partyija Praci), Leonyid Csornoveckij Szép Ukrajnáért Pártja (Za kraszivu Ukrajinu), valamint Olekszij Kapuszta Nyugdíjasok Összukrajnai Pártja (Vszeukrajinszka partyija penszionyeriv) megállapodást írt alá az egyesülésről, és létrehozták a Regionális Megújulás Pártja – Ukrán Munkás Szolidaritás szervezetet, melynek kongresszusa november 17-én hagyta jóvá az egyesülést. Az új politikai pártnak Valentin Landik és Volodimir Ribak mellett Petro Posenko volt a társelnöke. 2001 márciusában a párt nevét Régiók Pártja (PR) névre változtatták és Mikola Azarovot választották meg pártelnöknek, ettől kezdve Porosenko a párt elnök-helyettese volt.

2001 decemberében Porosenko a Szolidaritással kivált a Régiók Pártjából és Viktor Juscsenko Mi Ukrajnánk Blokkjához csatlakozott, egyúttal a pártszövetség választási stábjának a vezetője lett. A 2002-es parlamenti választáson a szavazatok 25%-t megszerző, ellenzéki Mi Ukrajnánk Blokk pártlistáján Porosenko ismét képviselői mandátumot szerzett. 2002–2005 között a költségvetési bizottság elnöke volt, majd 2006-tól a pénzügyi bizottságot vezette. Az ellenzéki Mi Ukrajnánk Blokkban vállalt részvétele a 2000-es évek elején hátrányosan érintette a gazdasági tevékenységét.

Viktor Juscsenko elnökké választása után 2005. február 8-án kinevezték az elnök mellett működő Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBOU) titkárává. Fontos szerepet játszott a 2005. március 5-én a Mi Ukrajnánk Blokk tagszervezetei által létrehozott Mi Ukrajnánk (Nasa Ukrajina) párt megszervezésében, a kezdetektől tagja volt a párt vezető testületének. 2005 őszén az első Timosenko-kormány több tagjával szemben fogalmazódott meg korrupciós vád, Porosenkóval szemben Olekszandr Zincsenko, az elnöki adminisztráció korábbi államtitkára fogalmazott meg ilyen vádakat. A Timosenko-kormányt a korrupciós vádak nyomán Juscsenko menesztette, Porosenko pedig a helyzet tisztázása érdekében szeptember 5-én lemondott az RNBOU titkári posztjáról. Szeptember végén Porosenko beperelte Zincsenkót. A bíróság végül nyilvános a megalapozatlan vádak miatt bocsánatkérésre kötelezte Zincsenkót.

Porosenko rövid időre háttérbe vonult, majd 2007. február 22-én őt nevezték ki az Ukrán Nemzeti Bank (NBU) Igazgatótanácsa elnökévé. Ezt a posztot 2009. október 9-ig töltötte be, amikor a második Timosenko-kormányban felkréték a külügyminiszteri tisztségre. 2010. március 11-ig, a Timosenko-kormány hivatali idejének végéig látta el a külügyminiszteri teendőket.

2012. március 23-tól december 24-ig Mikola Azarov kormányában gazdaságfejlesztési és kereskedelmi miniszter volt.

A 2012. októberi parlamenti választáson független jelöltként ismét a 12. sz. választókerületben indult, ahonnan parlamenti mandátumot szerzett. A Legfelsőbb Tanácsban frakción kívüli, független képviselőként tevékenykedett, és az európai integrációs bizottság tagja volt.

2014. június 7-től Ukrajna államfője.[5]

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nős, felesége Marija Anatolijivna Porosenko (sz. 1962) kardiológus.

Négy gyermekük van: Olekszij (sz. 1985), Jevhenyija (sz. 2000), Olekszandra (sz. 2000) és Mihajlo (sz. 2001).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Petro Porosenko a Forbes honlapján
  2. A cég neve Porosenko vezetéknevéből ered: PoROSENko
  3. A 12. sz. választókerület Vinnicja város és a Vinnicjai járás egyes szavazóköreit foglalja magában
  4. Petro Porosenko a III. összehívású Legfelsőbb Tanács (1998–2002) képviselői adatbázisában az Ukrán Legfelsőbb Tanács honlapján (ukránul)
  5. [1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hto je hto v Ukrajinyi (Ki kicsoda Ukrajnában), K.I.SZ. Kiadó, Kijev, 2004, ISBN 966-8039-30-0, p. 676.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Petro Olekszijovics Porosenko témájú médiaállományokat.