1982-es Eurovíziós Dalfesztivál
| Eurovíziós Dalfesztivál 1982 | |
| Harrogate International Centre, Harrogate |
|
| Döntő | 1982. április 24. |
| Műsorvezető | Jan Leeming |
| Rendező csatorna | |
| Győztes dal | (Ein bißchen Frieden) |
| Magyar versenyző | — |
| Szavazási rendszer | Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1-8, 10, és 12 pontot kapnak. |
| Indulók száma | 18 |
| Először résztvevő országok | — |
| Visszatérő országok | — |
| Visszalépő országok | |
| Nulla pontos dal | |
| Meghívott előadók | Jan Leeming |
|
|
|
|
|
|
Az 1982-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a huszonhetedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a nagy-britanniai Harrogate adott otthont. A helyszín a Harrogate-i International Centre volt.
Tartalomjegyzék |
A résztvevők [szerkesztés]
Nem vett részt ebben az évben Franciaország, mert a francia TF1 tévé elégedetlen volt a versennyel. A következő évben visszatértek, de akkor már egy másik műsorsugárzóval.[1] Két héttel a verseny előtt visszalépett Görögország is, a görög induló Themis Adamantidis Sarantapente Kopelies című dala lett volna, és a fellépési sorrendben eredetileg a második helyre sorsolták.[1] Így összesen tizennyolc dal versenyzett.
Másodszor vett részt a versenyen az 1980-as Eurovíziós Dalfesztiválon görög színeket képviselő Anna Vissi, aki ezúttal Ciprus versenyzője volt. 24 évvel később, 2006-ban őt érte az a megtiszteltetés, hogy hazai pályán képviselhesse Görögországot. Ez egyébként a leghosszabb idő, ami egy énekes két szereplése között eltelt.
Ugyancsak másodszor vett részt a norvég Jahn Teigen, aki 1978-ban az első énekes lett, aki 0 ponttal zárt a hagyományos pontozási rendszerben. A norvég duó másik fele, Anita Skorgan 1977 és 1979 után harmadszor vett részt. Harmadszor vett részt a belga Stella is: 1970-ben Hollandiát, 1977-ben Belgiumot képviselte. Dala francia nyelvű volt, annak ellenére, hogy nem beszélte a nyelvet.[1]
A verseny [szerkesztés]
A verseny megnyitója egy, a helyszínül szolgáló Harrogate városát bemutató rövidfilm volt. A dalok utáni szünetben pedig Yorkshire-t és a Howard-kastélyt bemutató képeket vetítettek a közönségnek.
A szavazás [szerkesztés]
A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.
Németország első, és egészen 2010-ig egyetlen győzelmét aratta, azután hogy az előző két évben a második helyen végeztek. A dal 161 ponton zárt, mely a maximálisan megszerezhető 204 pontnak a 78.92%-a. Ezzel az 1976-os győztes után ez a dalverseny történetének második legsikeresebb dala.
A rendkívül fölényes győzelem több rekordot is eredményezett. Az Ein bißchen Frieden ("Egy kis béke") című dal rekord mennyiségű kilenc zsűritől kapta meg a maximális 12 pontot. Ezt a rekordot később az 1997-es és a 2005-ös győztes döntötte meg, melyek tízet kaptak, majd a 2009-es győztes, amely tizenhatot kapott és a 2012-es győztes, aki tizennyolcat kapott.
Az első és második helyezett közötti 61 pontos különbség pedig a dalverseny döntőinek történetében a negyedik legnagyobb különbségű győzelem. (1997-ben 70 pontos volt a különbség, 2012-ben 113, 2009-ben pedig 169.)
Ennek ellenére mégsem a győztes, hanem a negyedik helyen végzett belga dal csatlakozott azon dalokhoz, melyek mindegyik zsűritől kaptak pontot. A német dalnak egyedül a luxemburgi zsűri nem adott pontot. Mikor Ausztria zsűrije mindössze 1 pontot adott Németországnak, a közönség nevetésben tört ki.
Finnország 1965 után, a verseny történetében harmadszor (és mindmáig utoljára) zárta pont nélkül a versenyt.
A hagyományoknak megfelelően a verseny végén újra előadták a győztes dalt. A mindössze 18 éves Nicole ekkor német-, angol-, francia- és holland nyelven énekelte el a dalt, amelyet a közönség óriási ovációval fogadott.[1] A dal angol nyelvű változata (Little Peace) az Egyesült Királyság slágerlistájának első helyéig jutott; ez az utolsó Eurovíziós-nyertes, melynek ez sikerült.
Eredmények [szerkesztés]
Ponttáblázat [szerkesztés]
| Zsűrik | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Össz | ||||||||||||||||||||
| 32 | 7 | 4 | 5 | 2 | 1 | 6 | 1 | 4 | 2 | |||||||||||
| 78 | 6 | 7 | 6 | 3 | 7 | 2 | 8 | 5 | 4 | 5 | 7 | 10 | 8 | |||||||
| 40 | 6 | 4 | 4 | 6 | 2 | 2 | 6 | 10 | ||||||||||||
| 76 | 4 | 12 | 6 | 10 | 4 | 5 | 3 | 12 | 1 | 2 | 6 | 2 | 1 | 7 | 1 | |||||
| 20 | 8 | 3 | 1 | 3 | 3 | 2 | ||||||||||||||
| 0 | ||||||||||||||||||||
| 97 | 2 | 2 | 4 | 12 | 2 | 6 | 2 | 10 | 12 | 7 | 10 | 10 | 10 | 8 | ||||||
| 85 | 5 | 4 | 12 | 3 | 8 | 8 | 5 | 3 | 7 | 5 | 7 | 12 | 6 | |||||||
| 67 | 7 | 3 | 8 | 5 | 3 | 4 | 8 | 5 | 4 | 8 | 2 | 5 | 3 | 2 | ||||||
| 57 | 10 | 7 | 7 | 6 | 8 | 6 | 4 | 4 | 5 | |||||||||||
| 96 | 8 | 5 | 5 | 2 | 6 | 5 | 2 | 8 | 7 | 4 | 10 | 10 | 7 | 6 | 3 | 4 | 4 | |||
| 52 | 1 | 8 | 6 | 7 | 10 | 4 | 1 | 8 | 7 | |||||||||||
| 5 | 3 | 1 | 1 | |||||||||||||||||
| 21 | 4 | 1 | 12 | 1 | 3 | |||||||||||||||
| 100 | 10 | 10 | 1 | 1 | 12 | 10 | 2 | 10 | 7 | 7 | 6 | 1 | 3 | 8 | 12 | |||||
| 8 | 3 | 5 | ||||||||||||||||||
| 49 | 1 | 2 | 7 | 1 | 6 | 5 | 5 | 3 | 5 | 8 | 3 | 3 | ||||||||
| 161 | 12 | 10 | 8 | 12 | 10 | 12 | 12 | 8 | 1 | 10 | 12 | 12 | 12 | 12 | 6 | 12 | ||||
Visszatérő előadók [szerkesztés]
| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| Fatima Padinha (Doce tagja) Teresa Miguel (Doce tagja) |
1978 (Gemini tagjaiként) | |
| Anita Skorgan Jahn Teigen |
1977, 1979 1978 |
|
| Sally Ann Triplett (Bardo tagja) | 1980 (Prima Donna tagjaként) | |
| Anna Vissi | 1980 (Görögország színeiben) | |
| Stella Maessen | 1970 (Hearts of Soul tagjaként, Hollandia színeiben), 1977 (Dream Express tagjaként) |
Térkép [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||

