HDTV

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A HDTV (High-Definition Television) egy televíziós sugárzási norma, amely az eddigi (PAL, SECAM, NTSC) szabványoknál jelentősen nagyobb felbontású képet tesz lehetővé. Az ilyen közvetített adás már digitális formában továbbítódik, eltérően a korábbi analóg átviteltől. Félreértések elkerülése érdekében meg kell jegyezni, hogy a névben szereplő High-Definition elsősorban a felbontási specifikációkból adódó előnyösebb megjelenítési lehetőségekre céloz, mintsem a mindenkori kép minőségére, vagy annak élességére, amely nagyban függ a felvétel körülményeitől.

Videó-eszközök felbontásának fejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 350×240 (250 soros): Video CD
  • 330×480 (250 soros): Umatic, Betamax, VHS, Video8
  • 400×480 (300 soros): Super Betamax, Betacam (professzionális)
  • 440×480 (330 soros): Analóg adás
  • 480x576 (400 soros): SVCD(PAL)
  • 560×480 (420 soros): LaserDisc, Super VHS, Hi8
  • 670×480 (500 soros): Növelt képélesség Betamax
  • 720×480 (500 soros): DVD, miniDV, Digital8, Digital Betacam (professzionális)
  • 720×480 (400 soros): Széles képernyős DVD (anamorfikus)
  • 854×480 (480 soros): WVGA, D-VHS, HD DVD, Blu-ray (480p)
  • 1280×720 (720 soros): D-VHS, HD DVD, Blu-ray, HDV (miniDV - 720p)
  • 1920×1080 (1080 soros): D-VHS, HD DVD, Blu-ray, HDV (miniDV - 1080i - 1440 vízszintes pixeleket interpolálták 1920-ra), HDCAM SR (professzionális)

Alapvető felbontások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különböző szabványos felbontások

A HDTV szabvány több felbontást határoz meg:

  • 480p: 720×480 pixel
  • 720p: 1280×720 pixel
  • 1080i: 1920×1080 pixel (interlaced)(képkockánként felváltva a páros és a páratlan képsorok) natív 1280×1080 pixel, HDCAM/HDV 1440×1080
  • 1080p: 1920×1080 pixel
  • 2160p: 3840×2160 Quad HDTV

(p) Progressive (folyamatos)

(i) Interlace (váltott soros)

Ezek közül csak a 720p és 1080p tekinthető szabványos HDTV felbontásnak.

Nem minden HDTV eszköz képes megjeleníteni pixel-helyesen az összes felbontást, ám a kapott jelet mindegyik képes átalakítani olyan felbontásúvá, amit magán a képernyőn meg tud jeleníteni.

HD-ready logó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai kereskedelmi testület, az EICTA és az ASTRA bevezette a HD-ready logót, amelyet azokhoz a megjelenítőkhöz használhatnak, amelyek tökéletesen együttműködnek a HDTV-s beltéri egységekkel, a HDTV adásokat meg tudják jeleníteni, és teljesítik a minimális műszaki követelményeket, amelyeket a testület meghatározott. A specifikáció minimum 720 soros felbontást követel meg, 16:9-es képernyőformátumban. Kompatibilisnek kell lennie a 1080p, 1080i és a 720p jelekkel mind 50, mind 60 Hz-es képfrekvenciánál, és rendelkeznie kell HDMI csatlakozóval (beépített HDCP tartalomvédelemmel).

HD hang[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A HD képhez jobb minőségű hang is tartozhat. A két vezető hangformátum fejlesztő, a Dolby és a DTS is kifejlesztett olyan új hangformátumokat, amelyek jól illenek a igényesebb képminőséghez. Ezek a Dolby TruHD és a DTS-HD. Mindkettő jellemzője, hogy a hang tömörítetlen (96 kHz/24 bit), így 100%-ig azt a hangot kapjuk a filmekhez, amit a stúdióban a hangmérnök kikevert. Maximum 8 csatorna lehetséges (7.1), bár a kapacitás még több csatornára is elegendő lenne, a következő generációs lemezformátumok (Blu-ray és HD DVD) szabványa legfeljebb 8 csatornát engedélyez. További érdekesség, hogy a nagyobb sávszélesség miatt a hagyományos digitális hangkimeneteken (optikai és koaxiális) ez a két hangformátum nem vihető át, csak HDMI 1.3 kapcsolaton keresztül. Így két megoldás lehetséges. A Blu-ray vagy HD DVD lejátszó átalakítja a hangot a lemez lejátszása közben, és a már dekódolt hanganyagot küldi át az erősítőnek optikai vagy koaxiális kapcsolaton keresztül. Amennyiben viszont erősítőnk vagy Tv készülékünk képes Dolby TruHD vagy DTS-HD dekódolásra, a HDMI bemenetén keresztül átvihető a hanganyag-feldolgozásra. Az említett hangformátumok használatának harmadik módja, amikor a maga a Blu-Ray lejátszó dekódolja a digitális adatfolyamot a saját D/A (digitális-analóg) konvertere segítségével, majd az így kapott, immár analóg jeleket továbbítja az erősítő felé. Ilyenkor csatornánként egy-egy RCA-RCA kábelt szükséges a lejátszóból az erősítő megfelelő bemenetéhez (5.1 v. 7.1 external input) csatlakoztatni (emiatt ugye értelemszerűen gyengébb a minőség).

A HDTV Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon jelenleg HD adást műholdon, kísérleti rendszerben földfelszínen sugárzott csatornákon, illetve egyes kábelszolgáltatók által lehet nézni. Kábelen a UPC-nél az alábbi városokban lehet fogni: Budapest, Debrecen, Pécs, Miskolc, Szolnok és Székesfehérvár. Kábelen a Rubicom-nál az alábbi településeken lehet fogni: Budapest (III. kerület: Pók utcai lakótelep, Kaszásdűlő lakótelep, Szőlő utcai lakótelep), Fót, Göd, Gödöllő, Csömör, Isaszeg, Kisnémedi, Püspökszilágy, Mogyoród, Galgagyörk, Galgamácsa, Váckisújfalu, Vácegres, Verseg, Sződ, Sződliget, Szendehely, Katalinpuszta, Csörög, Nógrád, Berkenye, Diósjenő, Vácrátót, Váchartyán, Vácduka, Őrbottyán, Csomád, Püspökhatvan, Rád, Penc, Acsa, Csővár, Aszód, Iklad, Domony, Szolnok.

Magyar nyelvű HD csatornák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Voom HD sugárzása Európában 2009. szeptember 1-jén megszűnt. (Megszűnik a Voom HD Európában)

Budapesten 2008 augusztus elejétől kísérleti adásként DVB-T rendszerben az m1 HD minőségben vehető. Ezzel egy időben optikai kábelen elérhetővé tették a kábeltévék számára is.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]