Digitális televíziózás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Digitális televíziózásnak nevezzük azt a technológiát, amikor a televíziós vevőkészülékek nem hagyományos, analóg jeleket vesznek, hanem digitálisat. Az újonnan gyártott készülékek túlnyomó többsége már ennek a technológiának megfelelően készül, a régebbieket azonban el kell látni egy külső jelátalakítóval, úgynevezett „set top box”-szal, hogy továbbra is használhatóak legyenek. Az átállás Európában már évek óta folyamatosan zajlik, országtól függően. Magyarországon 2013-ban fejeződik be a folyamat, de csak a földfelszíni sugárzást érinti.

Szabványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Digitális földfelszíni tv-sugárzási szabványok elterjedtsége a világon

██ DVB-T

██ ATSC

██ ISDB-T

██ DMB-T/H

██ Többféle szabvány

██ Nincs információ

1993-ban alkották meg a DVB (Digital Video Broadcasting) nevű európai szabványcsaládot, melynek részei:

  • DVB-T digitális földfelszíni műsorszórás a VHF-UHF sávban
  • DVB-H digitális műsorszórás mobiltelefonra vagy más mobil készülékre
  • DVB-S digitális műsorszórás műholdon keresztül
  • DVB-C digitális műsorelosztás kábelhálózatokon

Észak-Amerikában az ATSC (a kifejlesztő Advanced Television Systems Committee nevéből) szabványcsalád érvényes:

Japánban és Dél-Amerikában az ISDB (Integrated Services Digital Broadcasting) szabványcsalád terjedt el:

Kínában a DMB-T/H szabvány szerint történik a műsorszórás.

Előnyök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Digitális átállás a világon

██ Csak digitális

██ Folyamatban, a nagy adók digitálisan, a kicsik analógon adnak

██ Folyamatban, digitális és analóg egyszerre

██ Még nem kezdődött el, csak analóg

██ Nem szándékozik átállni, csak analóg

██ Nincs információ

  • Több csatorna sugározható azonos sávszélességen, egy hagyományos csatorna (transzponder) helyén több digitális adás kaphat helyet.
  • A hibajavításnak köszönhetően a vételi minőség romlása egy bizonyos szintig észrevehetetlen, ellenben a hagyományos TV-adásokkal, ahol szemmel is látható a romlás.
  • Jobb képminőség (megfelelő bitráta esetén).
  • Jobb hangminőség (megfelelő bitráta esetén).
  • Az adótornyoknak kisebb teljesítménnyel kell sugározniuk (olcsóbb üzemeltetés).

Hátrányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csak az újabb tévékészülékek tudják közvetlenül venni az ilyen adást, amikbe már beépítették a digitális dekódoló egységet is. A régi készülékeknél külső „set top box” szükséges a vételhez.
  • Minél alacsonyabb a bitráta, annál több csatorna alakítható ki egy transzponderen. Túlságosan alacsony bitráta viszont a hagyományos, de jó minőségű adásokhoz képest rosszabb minőséget eredményez, elsősorban gyors mozgások vagy vételi zavar esetén
  • Egy bizonyos vételi szint alatt a hagyományos esetben még kivehető kép helyett a digitális adás feldolgozhatatlanná válik. Vagyis a minőségromlás a hibamentes kép → nyeklik a hang/szétesik a kép (a hibajavítás már nem elég) → nincs vétel állapotok között mozoghat

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]