Olaszország az Eurovíziós Dalfesztiválokon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Olaszország
Adatok
Műsorsugárzó RAI
Nemzeti válogatók Sanremói Fesztivál
Részvételek
Részvételek 40
Először 1956
Legjobb eredmény 1. (1964, 1990)
Legrosszabb eredmény utolsó (1966)
Összpontszám a döntőben 2004 óta 449 (23.)
Külső hivatkozások
Honlap Olaszország profilja a eurovision.tv-n

Olaszország negyven alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon.

Az olasz műsorsugárzó a Radiotelevisione Italiana, amely 1950-ben alapító tagja volt az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és az első, 1956-os versenyen debütált.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évről évre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marco Mengoni Malmőben (2013)

Olaszország egyike annak a hét országnak, melyek részt vettek a legelső, 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválon.

Egyszer, 1966-ban végeztek az utolsó helyen, a többi alkalommal mindig az első tízben, vagy annak közelében végeztek. Kétszer tudták megnyerni a versenyt, 1964-ben és 1990-ben. Az 1965-ös versenynek Nápoly, az 1991-esnek Róma adott otthont.

A RAI 1981-ben visszalépett a versenytől a helyi érdeklődés hiányára hivatkozva, de két kihagyott verseny után újból neveztek. Nem vettek részt 1986-ban, illetve 1994 és 1996 között sem. 1997-ben ismét részt vettek, de ezután az olasz tévé a visszalépés mellett döntött. Tizenhárom kihagyott verseny után a Németországban rendezendő 2011-es Eurovíziós Dalversenyre benyújtotta jelentkezését az olasz köztelevízió.[1] Visszatérésük sikeresen zárult, a második helyen végeztek a döntőben. 2012-ben a 9., 2013-ban pedig a 7. helyen végeztek. Visszatérésük óta 2014-ben fordult elő először, hogy nem lettek top 10-esek: ekkor a 21. helyen zártak.

Nyelvhasználat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olaszország negyvenegy dalából harminckilenc olasz nyelvű, kettő pedig angol és olasz kevert nyelvű volt.[2]

A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis Olaszország indulóinak olasz nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre eltörölték. Ekkor a szabad nyelvhasználatot kihasználva 1976-ban egy olasz- és angol nyelvű részeket is tartalmazó dallal neveztek. 2011-es visszatérésükkor ismét angol és olasz kevert nyelvű dallal neveztek, ahogy a következő évben is. 2013-ban és 2014-ben ismét teljes egészében olasz nyelvű dalt indítottak.

Nemzeti döntő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1956 és 1966 között az olasz nemzeti döntő az Eurovíziós Dalfesztivál létrehozásának ötletét is adó Sanremói Fesztivál volt. A győztes dalt – 1956-ban az első két helyezettet – automatikusan benevezték a nemzetközi versenyre.[3]

1966 után ez már nem volt jellemző, a RAI belső döntéssel választotta ki az indulót. Azonban a Sanremói Fesztivál továbbra is fontos volt, többször is az adott évi verseny győztesét nevezték, de egy másik dallal. Kétszer fordult elő, hogy az olasz fesztivál győztesével neveztek a versenyre: 1972-ben és 1997-ben. 2011-ben a fesztivál "Giovani" (fiatalok) kategóriájának győztesével neveztek.

Résztvevők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Előadó Dal Magyar fordítás Döntő Pontszám Elődöntő Pontszám
1956 Franca Raimondi Aprite le finestre Nyisd ki az ablakokat n.a. n.a.
Nem volt elődöntő
Tonina Torrielli Amami se vuoi Szeress, ha akarsz n.a. n.a.
1957 Nunzio Gallo Corde della mia chitarra A gitárom húrjai 6. 7
1958 Domenico Modugno Nel blu dipinto di blu Kékre színezett kékben 3. 13
1959 Domenico Modugno Piove (Ciao, ciao bambina) Esik az eső (Szia, szia kedvesem) 6. 11
1960 Renato Rascel Romantica Romantikus 8. 5
1961 Betty Curtis Al di là Azon túl 5. 12
1962 Claudio Villa Addio, addio Viszlát, viszlát 9. 3
1963 Emilio Pericoli Uno per tutte Egy mindenkiért 3. 37
1964 Gigliola Cinquetti Non ho l’età Nem vagyok elég idős 1. 49
1965 Bobby Solo Se piangi, se ridi Ha sírsz, ha nevetsz 5. 15
1966 Domenico Modugno Dio, come ti amo Istenem, mennyire szeretlek 17. 0
1967 Claudio Villa Non andare più lontano Ne menj messzebb 11. 4
1968 Sergio Endrigo Marianne Marianna 10. 7
1969 Iva Zanicchi Due grosse lacrime bianche Két nagy fehér könny 13. 5
1970 Gianni Morandi Occhi di ragazza Női szemek 8. 5
1971 Massimo Ranieri L'amore è un attimo A szerelem egy pillanat 5. 91
1972 Nicola di Bari I giorni dell'arcobaleno A szivárvány napjai 6. 92
1973 Massimo Ranieri Chi sarà con te Ki lesz veled 13. 74
1974 Gigliola Cinquetti Igen 2. 18
1975 Wess és Dori Ghezzi Era Ez volt 3. 115
1976 Al Bano & Romina Power We'll Live It All Again Mindent át fogunk élni újra 7. 69
1977 Mia Martini Libera Szabadon 13. 33
1978 Ricchi e Poveri Questo amore Ez a szerelem 12. 53
1979 Matia Bazar Raggio di luna Holdfény 15. 27
1980 Alan Sorrenti Non so che darei Nem tudom, mit adhatnék 6. 87
1983 Riccardo Fogli Per Lucia Lucának 11. 41
1984 Alice és Franco Battiato I treni di Tozeur Tozeur vonatai 5. 70
1985 Al Bano & Romina Power Magic Oh Magic Varázslat, ó varázslat 7. 78
1987 Umberto Tozzi és Raf Gente di mare A tenger népe 3. 103
1988 Luca Barbarossa Vivo (Ti scrivo) Élek (Neked írok) 12. 52
1989 Anna Oxa és Fausto Leali Avrei voluto Azt akartam volna 9. 56
1990 Toto Cutugno Insieme: 1992 Együtt: 1992 1. 149
1991 Peppino di Capri Comme è ddoce 'o mare Milyen édes a tenger 7. 89
1992 Mia Martini Rapsodia Rapszódia 4. 111
1993 Enrico Ruggeri Sole d'Europa Európa Napja 12. 45
1997 Jalisse Fiumi di parole Szavak folyamai 4. 114
2011 Raphael Gualazzi Madness of Love A szerelem bolondsága 2. 189
Az Öt Nagy tagja
2012 Nina Zilli L'amore è femmina (Out of Love) A szerelem egy nő (Szeretetből) 9. 101
2013 Marco Mengoni L'essenziale A lényeges 7. 126
2014 Emma Marrone La mia città Az én városom 21. 33
2015

Szavazás (1975-2014)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olaszország a következő országoknak adta a legtöbb pontot:

# Ország Pont
1.  Franciaország 98
2.  Egyesült Királyság 94
3.  Írország 93
4.  Spanyolország 83
5.  Németország 73

Olaszország a következő országoktól kapta a legtöbb pontot:

# Ország Pont
1.  Portugália 154
2.  Spanyolország 147
3.  Finnország 118
4. Svájc Svájc 104
5.  Franciaország 96

Forrás:[4]

Megjegyzés: A táblázat csak az 1975-ben bevezetett pontozási rendszer alatt kiosztott pontokat veszi figyelembe.

Rendezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Város Helyszín Műsorvezető(k)
1965  Olaszország, Nápoly Sala di Concerto della RAI Renata Mauro
1991  Olaszország, Róma Studio 15 di Cinecittà Gigliola Cinquetti, Toto Cutugno

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Italy applied for 2011 Eurovision Song Contest!. eurovision.tv. (Hozzáférés: 2010. december 2.)
  2. Olaszország indulóinak listája. diggiloo.net. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  3. 1956-os olasz nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  4. Olaszország által adott és kapott pontok (1975-2013). EurovisionRecords. (Hozzáférés: 2009. június 24.)