Mia Martini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mia Martini
Mia Martini 1986-ban
Mia Martini 1986-ban
Életrajzi adatok
Születési név Domenica Berté
Született 1947. szeptember 20.
Bagnara Calabra
Elhunyt 1995. május 12. (47 évesen)
Cardana al Campo
Pályafutás
Műfajok popzene
Tevékenység énekesnő, dalszerzőnő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mia Martini témájú médiaállományokat.

Mia Martini, született Domenica Berté (Bagnara Calabra, 1947. szeptember 20.Cardana al Campo, 1995. május 12.) világhírű olasz könnyűzenei énekes-dalszerzőnő.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családjában a négy lánygyerek közül ő volt a második. Nővére, Leda 1945-ben, szintén dalszerző-énekes húga, Loredana 1950-ben, Olivia 1957-ben született. Édesapjuk Giuseppe Amades Berté latin-görög szakos középiskolai tanár volt, akivel Marchébe költözött a család, állása betöltése végett.

1964-ben megnyerte a bellariai zenei fesztivált a Come puoi farlo tu (Hogy tudod azt megtenni) című dalával, Mimi Berté néven. Ezt újabb siker, az Ed ora che abbiamo litigato (Most, hogy épp veszekedtünk) című követte.

1970-ben lett a művészneve Mia Martini, a Mia nevet Mia Farrow nevéből vette, a Martinit pedig abból a három dologból vette, amiről a külföldieknek elsőként Olaszország jut eszükbe: spagetti, pizza és Martini. 1972-ben immáron ezen a néven aratta az első komoly sikerét a Piccolo uomo (Kis férfi) című dalával megnyerte a Festivalbárt. 1973-ban a Minuetto (Menüett) című dalával ért el komoly sikereket.

Lemezei több országba eljutottak, dalai spanyolul, franciául és németül is megjelentek. A francia közönség őt tartotta az olasz Édith Piafnak, jellegzetes hangja miatt.

1977-ben ő képviselte hazáját a Londonban megrendezett Eurovíziós Dalfesztiválon, ahol a 18 versenyző közül a 13. helyezést érte el Libera (Szabad nő) című dalával. Ebben az évben kezdett el együtt dolgozni Ivano Fossatti énekes-dalszövegíróval, akivel szerelmi viszonya is kialakult.

Anyagi és egészségi (méhfibróma) gondok nyomasztották, a hangulatjavítók rabja lett, ami húsz éves szünetet okozott karrierjében és később, viszonylag korai halálához is vezetett.

1989-ben hosszú idő után visszatért a zenei életbe az Almeno tu nell'universo (Legalább te a Világmindenségben) című dalával. A figyelem ekkor Loredana húgának Björn Borggal kötött házassága folytán is rájuk irányult. Mina, a másik remek énekesnő volt egyik zenei partnere akkoriban, de több híres énekessel együttműködött. 1990-ben a Sanremói Fesztiválra, a La nevicata del '56 ('56 havazása) című dallal tért vissza. (Az 1956 februárjában Rómában pusztított, -35 ○C-os, dermesztő fagyok emléke.) Még abban az évben Claudio Baglionival a Stelle di stelle (Csillagok csillagai) című duettet énekelte, amely Baglioni Oltre című albumában jelent meg. 1992-ben Sanremóban, a Gli uomini non cambiano (A férfiak nem változnak) című dalával újra nagy sikert aratott.

Énekversenyeken[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azzurro[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1989: Donna
  • 1990: Danza pagana
  • 1992: Cu'mme és O' marenariello

Cantagiro[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1971: Amore...amore...un corno és Padre davvero
  • 1972: Piccolo uomo
  • 1990: Donna, Danza pagana, Domani più su, Un altro atlantico, Piccolo uomo, Minuetto, E non finisce mica il cielo, La nevicata del '56, Almeno tu nell'universo és Quante volte
  • 1992: Gli uomini non cambiano, Lacrime és Minuetto - három szakaszt megnyert
  • 1993: Vieneme (Enzo Gragnaniello és Roberto Murolo közreműködésével)

Canzoniere dell'estate[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1992: Rapsodia
  • 1993: Vieneme (Enzo Gragnaniello és Roberto Murolo közreműködésével)

Caravella dei successi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1975: Al mondo

Eurofestival[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1977, London: Libera - 13. hely
  • 1992, Malmö: Rapsodia - 4. hely

Sanremói Fesztivál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1982: E non finisce mica il cielo - döntős, Kritikusok Díja
  • 1989: Almeno tu nell'universo - 9. helyezés, Kritikusok Díja
  • 1990: La nevicata del '56 - döntős, Kritikusok Díja
  • 1992: Gli uomini non cambiano - 2. helyezés
  • 1993: Stiamo come stiamo (húgával, Loredana Bertével) - 14. helyezés
  • 1972-ben, az RCA Italiana jelölte Sanremóba, a Credo c. dallal, de a válogatásnál kiesett
  • 1976-ban, a Ricordi jelölte Sanremóba, a L'amore è il mio orizzonte, aztán meg is jelentette
  • 1981-ben, a DDD jelölte Sanremóba, az E ancora canto, aztán bekerült Mimì c. albumba
  • 1985-ben, a DDD jelölte Sanremóba, a Spaccami il cuore, de kiesett
  • 1994-ben, a Polygram kötelezte a Fesztiválon való fellépésre, az E la vita racconta c. dallal, de segítségül egy lemágneseződött demószalagot küldtek el, így nem győzte meg az elbírálókat.

Festival Italiano[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1994: Viva l'amore

Festivalbar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1972: Piccolo uomo - 1. helyezés
  • 1973: Minuetto - 1. helyezés
  • 1974: Inno - vendégfellépő
  • 1975: Donna con te - 4. helyezés
  • 1976: Che vuoi che sia... se t'ho aspettato tanto - 7. helyezés
  • 1978: Vola
  • 1981: Ti regalo un sorriso
  • 1989: Donna - Martini Mia c. albumával aranylemezes lett
  • 1990: Domani più su - 3. helyezés

Midem, Cannes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1973: Tu t'en vas quand tu veux
  • 1975: Sabato
  • 1977: Se finisse qui

Velencei nemzetközi könnyűzenei mustra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1972/73: Donna sola - Aranygondola-díj
  • 1973/74: Il guerriero és Bolero
  • 1974/75: Inno és Agapimu
  • 1976/77: Che vuoi che sia... se t'ho aspettato tanto
  • 1981: E ancora canto

Tenco-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1989: Almeno tu nell'universo és Donna

Saint-Vincent[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1978: Vola
  • 1982: Bambolina bambolina
  • 1985: Spaccami il cuore
  • 1989: La donna cannone

Garda-parti Aranyvitorla[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1982: Quante volte
  • 1991: Pensieri e parole

Viva Napoli[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1994: Luna rossa

World Popular Song Festival Yamaha[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1977: Ritratto di donna - 1. helyezés

Egyéb dalbemutatók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1963: Festival di Bellaria: Come puoi farlo tu - 1. helyezés
  • 1971: Festival di Avanguardie e Nuove Tendenze: Padre davvero - 1. helyezés
  • 1975: Musical de Mallorca: Nevicate - Európai Kritikusok Díja
  • 1981: Girofestival: a Mimì c. albummal
  • 1982: Premiatissima: Quante volte, Io appartango a te és Solo noi
  • 1992: Il Canzoniere dell'estate: Rapsodia
  • 1993: Il Canzoniere dell'estate: Vieneme, Roberto Murolo és Enzo Gragnaniello közreműködésével

Díjak és elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1964: 1. helyezés, Festival di Bellaria az Il magone c. dallal
  • 1971: 1. helyezés, Festival di Musica d'Avanguardia e Nuove Tendenze di Viareggio a Padre davvero c. dallal
  • 1972: Premio della critica discografica a Nel mondo, una cosa c. albumért
  • 1972: 1. helyezés, Festivalbar a Piccolo uomo c. dallal
  • 1972: Aranylemez a Piccolo uomo c. dallal
  • 1972: 1. helyezés, Mostra Internazionale di Musica Leggera di Venezia a Donna solával
  • 1973: 1. helyezés, Festivalbar 1973 a Minuetto c. dalért
  • 1973: Aranylemez a Minuetto c. dallal
  • 1973: Ezüstálarc az év legjobb énekesnőjének
  • 1974: Premio Deborah per il miglior trucco
  • 1974: Aranylemez az év másfélmillió példányban eladott lemezért
  • 1975: Premio della Critica di Palma de Mallorca a Nevicatéért
  • 1975: Premio Deborah per il miglior trucco
  • 1975: Premio de Il canzoniere dell'estate az év legjobb énekesének
  • 1975: Telegatto a Vota la voce szavazásban az év legjobb énekesnőjének
  • 1977: Megnyerte a "World Song Popular Festival Yamaha di Tokyo" versenyt, a Ritratto di donnával
  • 1981: Eolo d'oro (Arany Aiolosz) Milazzo városától
  • 1982: a Fesztivál Mia Martini-díja a E non finisce mica il cielo c. dalért
  • 1984: Sigillo d'oro (Aranypecsét) a Rete 4-től
  • 1989: Targa Tenco, az év legjobb előadójának
  • 1989: a Fesztivál Mia Martini-díja a Almeno tu nell'universo c. dalért
  • 1989: Telegatto, az év legjobb előadónőjének
  • 1989: Címlapon az Il mattino 1891 újságban, „megújult sikereiért, amelyek hangja kivételes megjelenítő képességének köszönhetők"
  • 1990: a Fesztivál Mia Martini-díja a La nevicata del '56-ért
  • 1990: Targa Onda TV, Szicília helyi tévéhálózatától
  • 1991: La più bella sei tu és az Almeno tu nell'universo
  • 1992: 1. helyezés Sanremói Fesztiválon
  • 1992: Rokonszenv-díj a Lacrime televíziós bemutató sajtókonferenciáján
  • 1992: Három megnyert szakaszdíj, és 852 pont a Cantagirón
  • 1992: Premio de Il Canzoniere dell'estate az év legjobb előadójának
  • 1992: Premio Civiltà del mare Bagnara Calabra városától

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legkeresettebb kislemezei: a Minuetto, Piccolo uomo, Donna sola és Almeno tu nell'universo; -albumai: a Nel mondo, una cosa, Il giorno dopo, Martini Mia és Lacrime.
  • 30 éves pályafutása alatt sokszor váltott lemezkiadót: CAR Juke Box, Durium, Esse Records, RCA Italiana, Dischi Ricordi, Warner Bros Records, DDD, Fonit Cetra, Polygram, RTI Music.
  • 1978-ban részt vett a Stryx c. műsorban a Bene c. dalával, amelyben máglyán megégetett boszorkányt alakított, válaszként a neki címzett sok átokra.
  • 1982-ben, sok tévés szereplésén Mia Martini azt a zongoraklaviatúrát ábrázoló sálat és övet viselte, amelyet húgától, Loredana Bertétől kapott ajándékba.
  • Utolsó fellépőruháit Giorgio Armani tervezte.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]