Mia Martini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mia Martini
Mia-martini-1986.jpg
Mia Martini 1986-ban
Életrajzi adatok
Születési név Domenica Berté
Született 1947. szeptember 20.
Bagnara Calabra
Elhunyt 1995. május 12. (47 évesen)
Cardana al Campo
Tevékenység énekesnő, dalszerzőnő

Mia Martini, született Domenica Berté (Bagnara Calabra, 1947. szeptember 20.Cardana al Campo, 1995. május 12.) világhírű olasz könnyűzenei énekes-dalszerzőnő.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családjában a négy lánygyerek közül ő volt a második. Nővére, Leda 1945-ben, szintén dalszerző-énekes húga, Loredana 1950-ben, Olivia 1957-ben született. Édesapjuk Giuseppe Amades Berté latin-görög szakos középiskolai tanár volt, akivel Marchébe költözött a család, állása betöltése végett.

1964-ben megnyerte a bellariai zenei fesztivált a Come puoi farlo tu (Hogy tudod azt megtenni) című dalával, Mimi Berté néven. Ezt újabb siker, az Ed ora che abbiamo litigato (Most, hogy épp veszekedtünk) című követte.

1970-ben lett a művészneve Mia Martini, a Mia nevet Mia Farrow nevéből vette, a Martinit pedig abból a három dologból vette, amiről a külföldieknek elsőként Olaszország jut eszükbe: spagetti, pizza és Martini. 1972-ben immáron ezen a néven aratta az első komoly sikerét a Piccolo uomo (Kis férfi) című dalával megnyerte a Festivalbárt. 1973-ban a Minuetto (Menüett) című dalával ért el komoly sikereket.

Lemezei több országba eljutottak, dalai spanyolul, franciául és németül is megjelentek. A francia közönség őt tartotta az olasz Édith Piafnak, jellegzetes hangja miatt.

1977-ben ő képviselte hazáját a Londonban megrendezett Eurovíziós Dalfesztiválon, ahol a 18 versenyző közül a 13. helyezést érte el Libera (Szabad nő) című dalával. Ebben az évben kezdett el együtt dolgozni Ivano Fossatti énekes-dalszövegíróval, akivel szerelmi viszonya is kialakult.

Anyagi és egészségi (méhfibróma) gondok nyomasztották, a hangulatjavítók rabja lett, ami húsz éves szünetet okozott karrierjében és később, viszonylag korai halálához is vezetett.

1989-ben hosszú idő után visszatért a zenei életbe az Almeno tu nell'universo (Legalább te a Világmindenségben) című dalával. A figyelem ekkor Loredana húgának Björn Borggal kötött házassága folytán is rájuk irányult. Mina, a másik remek énekesnő volt egyik zenei partnere akkoriban, de több híres énekessel együttműködött. 1990-ben a Sanremói Fesztiválra, a La nevicata del '56 ('56 havazása) című dallal tért vissza. (Az 1956 februárjában Rómában pusztított, -35 ○C-os, dermesztő fagyok emléke.) Még abban az évben Claudio Baglionival a Stelle di stelle (Csillagok csillagai) című duettet énekelte, amely Baglioni Oltre című albumában jelent meg. 1992-ben Sanremóban, a Gli uomini non cambiano (A férfiak nem változnak) című dalával újra nagy sikert aratott.

Énekversenyeken[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azzurro[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1989: Donna
  • 1990: Danza pagana
  • 1992: Cu'mme és O' marenariello

Cantagiro[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1971: Amore...amore...un corno és Padre davvero
  • 1972: Piccolo uomo
  • 1990: Donna, Danza pagana, Domani più su, Un altro atlantico, Piccolo uomo, Minuetto, E non finisce mica il cielo, La nevicata del '56, Almeno tu nell'universo és Quante volte
  • 1992: Gli uomini non cambiano, Lacrime és Minuetto - három szakaszt megnyert
  • 1993: Vieneme (Enzo Gragnaniello és Roberto Murolo közreműködésével)

Canzoniere dell'estate[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1992: Rapsodia
  • 1993: Vieneme (Enzo Gragnaniello és Roberto Murolo közreműködésével)

Caravella dei successi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1975: Al mondo

Eurofestival[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1977, London: Libera - 13. hely
  • 1992, Malmö: Rapsodia - 4. hely

Sanremói Fesztivál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1982: E non finisce mica il cielo - döntős, Kritikusok Díja
  • 1989: Almeno tu nell'universo - 9. helyezés, Kritikusok Díja
  • 1990: La nevicata del '56 - döntős, Kritikusok Díja
  • 1992: Gli uomini non cambiano - 2. helyezés
  • 1993: Stiamo come stiamo (húgával, Loredana Bertével) - 14. helyezés
  • 1972-ben, az RCA Italiana jelölte Sanremóba, a Credo c. dallal, de a válogatásnál kiesett
  • 1976-ban, a Ricordi jelölte Sanremóba, a L'amore è il mio orizzonte, aztán meg is jelentette
  • 1981-ben, a DDD jelölte Sanremóba, az E ancora canto, aztán bekerült Mimì c. albumba
  • 1985-ben, a DDD jelölte Sanremóba, a Spaccami il cuore, de kiesett
  • 1994-ben, a Polygram kötelezte a Fesztiválon való fellépésre, az E la vita racconta c. dallal, de segítségül egy lemágneseződött demószalagot küldtek el, így nem győzte meg az elbírálókat.

Festival Italiano[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1994: Viva l'amore

Festivalbar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1972: Piccolo uomo - 1. helyezés
  • 1973: Minuetto - 1. helyezés
  • 1974: Inno - vendégfellépő
  • 1975: Donna con te - 4. helyezés
  • 1976: Che vuoi che sia... se t'ho aspettato tanto - 7. helyezés
  • 1978: Vola
  • 1981: Ti regalo un sorriso
  • 1989: Donna - Martini Mia c. albumával aranylemezes lett
  • 1990: Domani più su - 3. helyezés

Midem, Cannes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1973: Tu t'en vas quand tu veux
  • 1975: Sabato
  • 1977: Se finisse qui

Velencei nemzetközi könnyűzenei mustra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1972/73: Donna sola - Aranygondola-díj
  • 1973/74: Il guerriero és Bolero
  • 1974/75: Inno és Agapimu
  • 1976/77: Che vuoi che sia... se t'ho aspettato tanto
  • 1981: E ancora canto

Tenco-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1989: Almeno tu nell'universo és Donna

Saint-Vincent[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1978: Vola
  • 1982: Bambolina bambolina
  • 1985: Spaccami il cuore
  • 1989: La donna cannone

Garda-parti Aranyvitorla[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1982: Quante volte
  • 1991: Pensieri e parole

Viva Napoli[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1994: Luna rossa

World Popular Song Festival Yamaha[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1977: Ritratto di donna - 1. helyezés

Egyéb dalbemutatók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1963: Festival di Bellaria: Come puoi farlo tu - 1. helyezés
  • 1971: Festival di Avanguardie e Nuove Tendenze: Padre davvero - 1. helyezés
  • 1975: Musical de Mallorca: Nevicate - Európai Kritikusok Díja
  • 1981: Girofestival: a Mimì c. albummal
  • 1982: Premiatissima: Quante volte, Io appartango a te és Solo noi
  • 1992: Il Canzoniere dell'estate: Rapsodia
  • 1993: Il Canzoniere dell'estate: Vieneme, Roberto Murolo és Enzo Gragnaniello közreműködésével

Díjak és elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1964: 1. helyezés, Festival di Bellaria az Il magone c. dallal
  • 1971: 1. helyezés, Festival di Musica d'Avanguardia e Nuove Tendenze di Viareggio a Padre davvero c. dallal
  • 1972: Premio della critica discografica a Nel mondo, una cosa c. albumért
  • 1972: 1. helyezés, Festivalbar a Piccolo uomo c. dallal
  • 1972: Aranylemez a Piccolo uomo c. dallal
  • 1972: 1. helyezés, Mostra Internazionale di Musica Leggera di Venezia a Donna solával
  • 1973: 1. helyezés, Festivalbar 1973 a Minuetto c. dalért
  • 1973: Aranylemez a Minuetto c. dallal
  • 1973: Ezüstálarc az év legjobb énekesnőjének
  • 1974: Premio Deborah per il miglior trucco
  • 1974: Aranylemez az év másfélmillió példányban eladott lemezért
  • 1975: Premio della Critica di Palma de Mallorca a Nevicatéért
  • 1975: Premio Deborah per il miglior trucco
  • 1975: Premio de Il canzoniere dell'estate az év legjobb énekesének
  • 1975: Telegatto a Vota la voce szavazásban az év legjobb énekesnőjének
  • 1977: Megnyerte a "World Song Popular Festival Yamaha di Tokyo" versenyt, a Ritratto di donnával
  • 1981: Eolo d'oro (Arany Aiolosz) Milazzo városától
  • 1982: a Fesztivál Mia Martini-díja a E non finisce mica il cielo c. dalért
  • 1984: Sigillo d'oro (Aranypecsét) a Rete 4-től
  • 1989: Targa Tenco, az év legjobb előadójának
  • 1989: a Fesztivál Mia Martini-díja a Almeno tu nell'universo c. dalért
  • 1989: Telegatto, az év legjobb előadónőjének
  • 1989: Címlapon az Il mattino 1891 újságban, „megújult sikereiért, amelyek hangja kivételes megjelenítő képességének köszönhetők"
  • 1990: a Fesztivál Mia Martini-díja a La nevicata del '56-ért
  • 1990: Targa Onda TV, Szicília helyi tévéhálózatától
  • 1991: La più bella sei tu és az Almeno tu nell'universo
  • 1992: 1. helyezés Sanremói Fesztiválon
  • 1992: Rokonszenv-díj a Lacrime televíziós bemutató sajtókonferenciáján
  • 1992: Három megnyert szakaszdíj, és 852 pont a Cantagirón
  • 1992: Premio de Il Canzoniere dell'estate az év legjobb előadójának
  • 1992: Premio Civiltà del mare Bagnara Calabra városától

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legkeresettebb kislemezei: a Minuetto, Piccolo uomo, Donna sola és Almeno tu nell'universo; -albumai: a Nel mondo, una cosa, Il giorno dopo, Martini Mia és Lacrime.
  • 30 éves pályafutása alatt sokszor váltott lemezkiadót: CAR Juke Box, Durium, Esse Records, RCA Italiana, Dischi Ricordi, Warner Bros Records, DDD, Fonit Cetra, Polygram, RTI Music.
  • 1978-ban részt vett a Stryx c. műsorban a Bene c. dalával, amelyben máglyán megégetett boszorkányt alakított, válaszként a neki címzett sok átokra.
  • 1982-ben, sok tévés szereplésén Mia Martini azt a zongoraklaviatúrát ábrázoló sálat és övet viselte, amelyet húgától, Loredana Bertétől kapott ajándékba.
  • Utolsó fellépőruháit Giorgio Armani tervezte.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]