1984-es Eurovíziós Dalfesztivál
| Eurovíziós Dalfesztivál 1984 | |
| Théâtre Municipal, Luxembourg |
|
| Döntő | 1984. május 5. |
| Műsorvezető | Désirée Nosbusch |
| Rendező csatorna | |
| Győztes dal | (Diggi-Loo Diggi-Ley) |
| Magyar versenyző | — |
| Szavazási rendszer | Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1-8, 10, és 12 pontot kapnak. |
| Indulók száma | 19 |
| Először résztvevő országok | — |
| Visszatérő országok | |
| Visszalépő országok | |
| Nulla pontos dal | — |
| Meghívott előadók | Pierre Cao |
|
|
|
|
|
|
Az 1984-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a huszonkilencedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Luxemburg fővárosa, Luxembourg adott otthont. A helyszín a luxembourgi Théâtre Municipal volt.
Tartalomjegyzék |
A résztvevők [szerkesztés]
Egy év kihagyás után tért vissza Írország. Görögország és Izrael visszalépett, így 19 dal versenyzett
Izrael távolmaradásának oka, hogy a verseny napja egybeesett az izraeli Megemlékezés Napjával.[1] Az izraeli induló Ilanit Balalaika című dala lett volna. Az énekesnő korábban két alkalommal, 1973-ban és 1977-ben képviselte hazáját a versenyen.
Az 1972-es Eurovíziós Dalfesztivál után másodszor vett részt a német Mary Roos, illetve 1982 után a jugoszláv Izolda Barudžija. Az itt második helyezett ír Linda Martin később, 1992-ben győzni tudott.
A verseny [szerkesztés]
Az est házigazdája a mindössze tizenkilenc éves Désirée Nosbusch volt, aki – akkoriban szokatlan módon – meglehetősen könnyed stílusban vezette a műsort. A verseny során bemutatta bámulatos nyelvtudását: a felvezető szövegeket angolul, németül, franciául és luxemburgi nyelven is elismételte.[1]
Először fordult elő a dalverseny történetében, hogy a közönség fújolt egy dal után. Ez az Egyesült Királyságot képviselő Belle & the Devotions együttes produkcióját követően történt. Valószínűleg ennek oka az volt, hogy nem sokkal a verseny előtt egy 0:4-re végződött Luxemburg-Anglia labdarúgó-mérkőzés után dőlt el, hogy Anglia nem jutott ki az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságra, és a csalódott angol szurkolók a meccs után Luxembourg városában okoztak botrányt.
A szavazás [szerkesztés]
A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.
A szavazás izgalmasan alakult, az utolsó, portugál zsűri előtt 141-135-re vezetett Svédország Írország előtt. Azonban az utolsó zsűri mindössze két pontot adott az ír, és négyet a svéd dalnak, így végül Svédország nyerte meg a versenyt. Az ABBA 1974-es diadala után ez volt a második alkalom, hogy Svédország tudott győzni.
A Diggi-Loo Diggi-Ley című dalt a három Herrey-fivér adta elő. Az előadás az énekesek által viselt aranycipőkről – amelyekről maga a dal is szólt – maradt emlékezetes.[1] Az Eurovíziós Dalfesztivál dalainak szövegét összegyűjtő diggiloo.net weboldal is e győztesről kapta a nevét.
A győztes svéd, és a negyedik helyen végzett dán dal mindegyik zsűritől kapott pontot.
Máig ez az utolsó alkalom, hogy a fellépési sorrendben elsőként előadott dal győzött.
Eredmények [szerkesztés]
Ponttáblázat [szerkesztés]
| Zsűrik | |||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Össz | |||||||||||||||||||||
| 145 | 6 | 6 | 4 | 10 | 7 | 12 | 7 | 12 | 12 | 10 | 4 | 12 | 12 | 3 | 8 | 10 | 6 | 4 | |||
| 39 | 7 | 7 | 5 | 5 | 8 | 4 | 3 | ||||||||||||||
| 61 | 2 | 2 | 6 | 3 | 10 | 12 | 8 | 4 | 7 | 7 | |||||||||||
| 106 | 10 | 8 | 10 | 6 | 4 | 6 | 3 | 7 | 7 | 2 | 2 | 6 | 12 | 3 | 8 | 12 | |||||
| 29 | 8 | 7 | 1 | 3 | 2 | 6 | 2 | ||||||||||||||
| 63 | 3 | 1 | 3 | 8 | 2 | 2 | 8 | 1 | 4 | 1 | 2 | 7 | 1 | 4 | 10 | 6 | |||||
| 31 | 4 | 1 | 4 | 10 | 12 | ||||||||||||||||
| 70 | 12 | 12 | 2 | 3 | 8 | 3 | 4 | 5 | 10 | 1 | 10 | ||||||||||
| 137 | 12 | 5 | 3 | 10 | 4 | 8 | 10 | 12 | 3 | 7 | 10 | 10 | 10 | 7 | 12 | 12 | 2 | ||||
| 101 | 5 | 3 | 8 | 6 | 12 | 12 | 5 | 8 | 10 | 3 | 6 | 4 | 5 | 2 | 5 | 1 | 5 | 1 | |||
| 34 | 2 | 7 | 8 | 1 | 6 | 5 | 5 | ||||||||||||||
| 26 | 2 | 3 | 8 | 3 | 8 | 2 | |||||||||||||||
| 5 | 1 | 4 | |||||||||||||||||||
| 34 | 4 | 7 | 2 | 6 | 2 | 5 | 1 | 2 | 5 | ||||||||||||
| 37 | 6 | 5 | 4 | 2 | 1 | 10 | 3 | 6 | |||||||||||||
| 46 | 7 | 5 | 1 | 5 | 4 | 6 | 3 | 5 | 1 | 6 | 3 | ||||||||||
| 30 | 1 | 10 | 1 | 5 | 8 | 1 | 4 | ||||||||||||||
| 70 | 10 | 12 | 1 | 7 | 6 | 7 | 12 | 7 | 8 | ||||||||||||
| 38 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 8 | |||||||||||||||
Visszatérő előadók [szerkesztés]
| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| Izolda Barudžija | 1982 (Aska tagjaként) | |
| Mary Roos | 1972 |
Térkép [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ^ a b c Az 1984-es Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 16.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||

