1984-es Eurovíziós Dalfesztivál
| Eurovíziós Dalfesztivál 1984 | |
| Théâtre Municipal, Luxembourg |
|
| Elődöntő | — |
| Döntő | 1984. május 5. |
| Műsorvezető | Désirée Nosbusch |
| Győztes dal | (Diggi-Loo Diggi-Ley) |
| Magyar versenyző | — |
| Szavazási rendszer | Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1-8, 10, és 12 pontot kapnak. |
| Indulók száma | 19 |
| Először résztvevő országok | — |
| Visszatérő országok | |
| Visszalépő országok | |
| Nulla pontos dal | nem volt |
| Meghívott előadók | Pierre Cao |
|
|
|
|
|
|
Az 1984-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a huszonkilencedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Luxemburg fővárosa, Luxembourg adott otthont. A helyszín a luxembourgi Théâtre Municipal volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A résztvevők
Egy év kihagyás után tért vissza Írország. Görögország és Izrael visszalépett, így 19 dal versenyzett
Izrael távolmaradásának oka, hogy a verseny napja egybeesett az izraeli Megemlékezés Napjával.[1] Az izraeli induló Ilanit Balalaika című dala lett volna. Az énekesnő korábban két alkalommal, 1973-ban és 1977-ben képviselte hazáját a versenyen.
Az 1972-es Eurovíziós Dalfesztivál után másodszor vett részt a német Mary Roos, illetve 1982 után a jugoszláv Izolda Barudžija.
[szerkesztés] A verseny
Az est házigazdája a mindössze tizenkilenc éves Désirée Nosbusch volt, aki – akkoriban szokatlan módon – meglehetősen könnyed stílusban vezette a műsort. A verseny során bemutatta bámulatos nyelvtudását: a felvezető szövegeket angolul, németül, franciául és luxemburgi nyelven is elismételte.[1]
Először fordult elő a dalverseny történetében, hogy a közönség fújolt egy dal után. Ez az Egyesült Királyságot képviselő Belle & the Devotions együttes produkcióját követően történt. Valószínűleg ennek oka az volt, hogy nem sokkal a verseny előtt egy 0:4-re végződött Luxemburg-Anglia labdarúgó-mérkőzés után dőlt el, hogy Anglia nem jutott ki az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságra, és a csalódott angol szurkolók a meccs után Luxembourg városában okoztak botrányt.
[szerkesztés] A szavazás
A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.
A szavazás izgalmasan alakult, az utolsó, portugál zsűri előtt 141-135-re vezetett Svédország Írország előtt. Azonban az utolsó zsűri mindössze két pontot adott az ír, és négyet a svéd dalnak, így végül Svédország nyerte meg a versenyt. Az ABBA 1974-es diadala után ez volt a második alkalom, hogy Svédország tudott győzni.
A Diggi-Loo Diggi-Ley című dalt a három Herrey-fivér adta elő. Az előadás az énekesek által viselt aranycipőkről – amelyekről maga a dal is szólt – maradt emlékezetes.[1] Az Eurovíziós Dalfesztivál dalainak szövegét összegyűjtő diggiloo.net weboldal is e győztesről kapta a nevét.
A győztes svéd, és a negyedik helyen végzett dán dal mindegyik zsűritől kapott pontot.
Máig ez az utolsó alkalom, hogy a fellépési sorrendben elsőként előadott dal győzött.
[szerkesztés] Eredmények
[szerkesztés] Ponttáblázat
[szerkesztés] Visszatérő előadók
| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| Izolda Barudžija | 1982 (Aska tagjaként) | |
| Mary Roos | 1972 |
[szerkesztés] Térkép
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||

