1974-es Eurovíziós Dalfesztivál
| Eurovíziós Dalfesztivál 1974 | |
| The Dome, Brighton |
|
| Döntő | 1974. április 6. |
| Műsorvezető | Katie Boyle |
| Rendező csatorna | |
| Győztes dal | (Waterloo) |
| Magyar versenyző | — |
| Szavazási rendszer | Mindegyik országnak 10-10 zsűritagja volt, akik 1 pontot adtak a kedvenc daluknak. |
| Indulók száma | 17 |
| Először résztvevő országok | |
| Visszatérő országok | — |
| Visszalépő országok | |
| Nulla pontos dal | — |
| Meghívott előadók | The Wombles |
|
|
|
|
|
|
Az 1974-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a tizenkilencedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a nagy-britanniai Brighton adott otthont. A helyszín a brightoni The Dome volt.
Luxemburg pénzügyi okok miatt nem élt a rendezés jogával, mivel az 1973-as Eurovíziós Dalfesztiválnak is Luxemburg adott otthont. A brit BBC vállalta, hogy ismét megrendezi a versenyt.
Tartalomjegyzék |
A résztvevők [szerkesztés]
Görögország ebben az évben vett részt először a versenyen.
Először fordult elő, hogy egy ország alig néhány nappal a verseny előtt lépett vissza. Franciaország a köztársasági elnök, Georges Pompidou halála miatt döntött a visszalépés mellett. Dani La vie à vingt-cinq ans című dala lett volna a francia résztvevő, és 14. lett volna a fellépési sorrendben.[1] Ez volt az első dalfesztivál, melyet Franciaország nélkül rendeztek meg.
A norvég Anne Karine Strøm 1973 után másodszor, a Monacót képviselő Romuald Figuier 1964 és 1969 után már harmadszor csatlakozott a verseny mezőnyéhez.
Az Egyesült Királyságot Olivia Newton-John képviselte, aki néhány évvel később a Grease című filmmel lett világhírű.
A verseny [szerkesztés]
Katie Boyle 1960, 1963 és 1968 után negyedszer – és utoljára – volt a dalverseny műsorvezetője.
Az 1964-es Eurovíziós Dalfesztivál győztese, az olasz Gigliola Cinquetti másodszor vett részt a versenyen, és ezúttal a második helyen végzett. Az olasz RAI tévé azonban nem közvetítette a versenyt, és a dalt is cenzúrázták, ugyanis úgy vélték, hogy a Sì („Igen”) című dal burkolt kampány a következő hónapban esedékes választással kapcsolatban, melynek témája a válások engedélyezése vagy további tiltása volt. Éppen ezért a RAI és számos rádióállomás a választásokig megtagadta a Sì játszását.
A portugál dal is politikai színezetet kapott, ugyanis a portugáliai Szegfűs Forradalom egyik jelképévé vált.
Az itt győztes ABBA már az 1973-as fesztiválra is nevezett, de akkor csak a harmadik helyen végeztek a svéd nemzeti döntőben Ring-Ring című dalukkal, így nem vehettek részt a nemzetközi versenyen.[1]
A szavazás [szerkesztés]
Az 1971-es Eurovíziós Dalfesztiválon bevezetett szavazási rendszert elvetették. Visszatértek az eredeti lebonyolítási módhoz, azaz az országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik 1 pontot adtak az általuk legjobban ítélt dalnak. Vagyis mindegyik ország tetszőlegesen osztott szét tíz pontot a többi ország dalai között. Ez volt az első alkalom arra, hogy a zsűrik szóvivőit véletlenszerű sorrendben szólították.[1] Ez később 2006-tól vált szokássá. A szavazás során Svédország rögtön az élre állt, és végül előnyét végig őrizve zárt az élen.
Svédország először tudott diadalmaskodni. Az ABBA lett az első együttes, mely győzni tudott. A Waterloo című győztes dal pedig világsláger lett. Az Egyesült Királyságban a toplisták első helyén volt két hétig, az együttes 9 egyesült királysági toplistás dala egyikeként. Szintén első lett Írországban, Belgiumban, Finnországban, Norvégiában, Svájcban, az NSZK-ban és Dél-Afrikában, továbbá az első háromban volt a dal hazájában, Svédországban (az angol változata a 2., a svéd a 3. helyet érte el), Ausztriában, Hollandiában, Franciaországban, és Spanyolországban. Egy Eurovízió-győztes dalhoz képest lenyűgöző eredmény, hogy az első tízben volt Zimbabwében (akkor még Rhodesia néven), Új-Zélandon, Ausztráliában és az amerikai Billboard Hot 100 listán.
2005. október 22-én az Eurovíziós Dalfesztivál 50. évfordulóját ünneplő Congratulations elnevezésű eseményen a Waterloo-t választották a Dalfesztivál történetének legjobb dalává.[1]
Eredmények [szerkesztés]
Ponttáblázat [szerkesztés]
| Zsűrik | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Össz | |||||||||||||||||||
| 4 | 1 | 2 | 1 | ||||||||||||||||
| 14 | 1 | 1 | 4 | 1 | 1 | 2 | 1 | 3 | |||||||||||
| 10 | 2 | 1 | 3 | 1 | 1 | 2 | |||||||||||||
| 3 | 1 | 1 | 1 | ||||||||||||||||
| 7 | 2 | 4 | 1 | ||||||||||||||||
| 11 | 2 | 1 | 2 | 1 | 2 | 3 | |||||||||||||
| 6 | 1 | 1 | 1 | 1 | 2 | ||||||||||||||
| 24 | 5 | 1 | 2 | 2 | 1 | 1 | 3 | 1 | 2 | 5 | 1 | ||||||||
| 14 | 1 | 1 | 2 | 2 | 1 | 1 | 3 | 1 | 2 | ||||||||||
| 14 | 2 | 1 | 1 | 1 | 2 | 2 | 1 | 2 | 1 | 1 | |||||||||
| 10 | 2 | 5 | 3 | ||||||||||||||||
| 15 | 1 | 1 | 2 | 1 | 3 | 3 | 1 | 1 | 1 | 1 | |||||||||
| 11 | 1 | 2 | 2 | 1 | 2 | 2 | 1 | ||||||||||||
| 3 | 1 | 1 | 1 | ||||||||||||||||
| 3 | 1 | 1 | 1 | ||||||||||||||||
| 3 | 1 | 2 | |||||||||||||||||
| 18 | 2 | 5 | 2 | 1 | 1 | 4 | 1 | 1 | 1 | ||||||||||
A szavazás véletlenszerű sorrendben történt.
A szavazás menete [szerkesztés]
Első alkalommal a szavazás a fellépési sorrendtől eltérően, véletlenszerű sorrendben történt. A sorrend a következő volt:
Visszatérő előadók [szerkesztés]
| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| Anne-Karine Strøm | 1973 (Bendik Singers tagjaként) | |
| Romuald Figuier | 1964, 1969 (Luxemburg színeiben) | |
| Gigliola Cinquetti | 1964 (győztes) |
Térkép [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- YouTube videó: Az 1974-es Eurovíziós Dalfesztivál
- YouTube videó: Waterloo
- YouTube videó: A francia induló
|
|||||

