1974-es Eurovíziós Dalfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1974-es Eurovíziós Dalfesztivál
The Dome, Brighton, Egyesült Királyság Egyesült Királyság
Döntő 1974. április 6.
Műsorvezető Katie Boyle
Rendező csatorna Egyesült Királyság BBC
Győztes dal Svédország ABBA (Waterloo)
Magyar versenyző
Szavazási rendszer Mindegyik országnak 10-10 zsűritagja volt, akik 1 pontot adtak a kedvenc daluknak.
Indulók száma 17
Először részt vevő országok Flag of Greece (1970-1975).svg Görögország
Visszatérő országok
Visszalépő országok Franciaország Franciaország
Nulla pontos dal
Meghívott előadók The Wombles
Előző
Következő
◄1973
1975►

Az 1974-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a tizenkilencedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a nagy-britanniai Brighton adott otthont. A helyszín a brightoni The Dome volt.

Luxemburg pénzügyi okok miatt nem élt a rendezés jogával, mivel az 1973-as Eurovíziós Dalfesztiválnak is Luxemburg adott otthont. A brit BBC vállalta, hogy ismét megrendezi a versenyt.

A résztvevők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Görögország ebben az évben vett részt először a versenyen.

Először fordult elő, hogy egy ország alig néhány nappal a verseny előtt lépett vissza. Franciaország a köztársasági elnök, Georges Pompidou halála miatt döntött a visszalépés mellett. Dani La vie à vingt-cinq ans című dala lett volna a francia résztvevő, és 14. lett volna a fellépési sorrendben.[1] Ez volt az első dalfesztivál, melyet Franciaország nélkül rendeztek meg.

A norvég Anne Karine Strøm 1973 után másodszor, a Monacót képviselő Romuald Figuier 1964 és 1969 után már harmadszor csatlakozott a verseny mezőnyéhez.

Az Egyesült Királyságot Olivia Newton-John képviselte, aki néhány évvel később a Grease című filmmel lett világhírű.

A verseny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katie Boyle 1960, 1963 és 1968 után negyedszer – és utoljára – volt a dalverseny műsorvezetője.

Az 1964-es Eurovíziós Dalfesztivál győztese, az olasz Gigliola Cinquetti másodszor vett részt a versenyen, és ezúttal a második helyen végzett. Az olasz RAI tévé azonban nem közvetítette a versenyt, és a dalt is cenzúrázták, ugyanis úgy vélték, hogy a („Igen”) című dal burkolt kampány a következő hónapban esedékes választással kapcsolatban, melynek témája a válások engedélyezése vagy további tiltása volt. Éppen ezért a RAI és számos rádióállomás a választásokig megtagadta a játszását.

A portugál dal is politikai színezetet kapott, ugyanis a portugáliai Krizantém forradalom egyik jelképévé vált.

Az itt győztes ABBA már az 1973-as fesztiválra is nevezett, de akkor csak a harmadik helyen végeztek a svéd nemzeti döntőben Ring-Ring című dalukkal, így nem vehettek részt a nemzetközi versenyen.[1]

A szavazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1971-es Eurovíziós Dalfesztiválon bevezetett szavazási rendszert elvetették. Visszatértek az eredeti lebonyolítási módhoz, azaz az országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik 1 pontot adtak az általuk legjobban ítélt dalnak. Vagyis mindegyik ország tetszőlegesen osztott szét tíz pontot a többi ország dalai között. Ez volt az első alkalom arra, hogy a zsűrik szóvivőit véletlenszerű sorrendben szólították.[1] Ez később 2006-tól vált szokássá. A szavazás során Svédország rögtön az élre állt, és végül előnyét végig őrizve zárt az élen.

Svédország először tudott diadalmaskodni. Az ABBA lett az első együttes, mely győzni tudott. A Waterloo című győztes dal pedig világsláger lett. Az Egyesült Királyságban a toplisták első helyén volt két hétig, az együttes 9 egyesült királysági toplistás dala egyikeként. Szintén első lett Írországban, Belgiumban, Finnországban, Norvégiában, Svájcban, az NSZK-ban és Dél-Afrikában, továbbá az első háromban volt a dal hazájában, Svédországban (az angol változata a 2., a svéd a 3. helyet érte el), Ausztriában, Hollandiában, Franciaországban, és Spanyolországban. Egy Eurovízió-győztes dalhoz képest lenyűgöző eredmény, hogy az első tízben volt Zimbabwében (akkor még Rhodesia néven), Új-Zélandon, Ausztráliában és az amerikai Billboard Hot 100 listán.

2005. október 22-én az Eurovíziós Dalfesztivál 50. évfordulóját ünneplő Congratulations elnevezésű eseményen a Waterloo-t választották a Dalfesztivál történetének legjobb dalává.[1]

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Ország Nyelv Előadó Dal Magyar fordítás Helyezés Pontszám
1 Finnország Finnország angol Carita Keep Me Warm Tarts melegen 13. 4
2 Egyesült Királyság Egyesült Királyság angol Olivia Newton-John Long Live Love Éljen soká a szerelem 4. 14
3 Flag of Spain (1945 - 1977).svg Spanyolország spanyol Peret Canta y sé feliz Énekelj és légy boldog 9. 10
4 Norvégia Norvégia angol Anne-Karine Strøm és Bendik Singers The First Day of Love A szerelem első napja 14. 3
5 Flag of Greece (1970-1975).svg Görögország görög Marinélla Kraszí, thálassza ke t’ agóri mu A bor, a tenger, és a barátom 11. 7
6 Izrael Izrael héber Kaveret Natati la chajai Neki adtam az életemet 7. 11
7 Jugoszlávia Jugoszlávia szerbhorvát Korni grupa Moja generacija Az én nemzedékem 12. 6
8 Svédország Svédország angol ABBA Waterloo Waterloo 1. 24
9 Luxemburg Luxemburg francia, angol Ireen Sheer Bye Bye, I Love You Viszlát, szeretlek 4. 14
10 Monaco Monaco francia Romuald Celui qui reste et celui qui s’en va Az, aki marad, és az, aki megy 4. 14
11 Belgium Belgium francia Jacques Hustin Fleur de liberté A szabadság virágai 9. 10
12 Hollandia Hollandia angol Mouth és MacNeal I See A Star Egy csillagot látok 3. 15
13 Írország Írország angol Tina Reynolds Cross Your Heart Esküdj meg 7. 11
14 Németország Németország német Cindy & Bert Die Sommermelodie A nyári dal 14. 3
15 Svájc Svájc német Piera Martell Mein Ruf nach dir Téged hívlak 14. 3
16 Portugália Portugália portugál Paulo de Carvalho E depois do adeus És a búcsú után 14. 3
17 Olaszország Olaszország olasz Gigliola Cinquetti Igen 2. 18

Ponttáblázat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zsűrik
Össz Finnország Egyesült Királyság Flag of Spain (1945 - 1977).svg Norvégia Flag of Greece (1970-1975).svg Izrael Jugoszlávia Svédország Luxemburg Monaco Belgium Hollandia Írország Németország Svájc Portugália Olaszország
 Finnország 4 1 2 1
 Egyesült Királyság 14 1 1 4 1 1 2 1 3
 Spanyolország 10 2 1 3 1 1 2
 Norvégia 3 1 1 1
 Görögország 7 2 4 1
 Izrael 11 2 1 2 1 2 3
 Jugoszlávia 6 1 1 1 1 2
 Svédország 24 5 1 2 2 1 1 3 1 2 5 1
 Luxemburg 14 1 1 2 2 1 1 3 1 2
 Monaco 14 2 1 1 1 2 2 1 2 1 1
 Belgium 10 2 5 3
 Hollandia 15 1 1 2 1 3 3 1 1 1 1
 Írország 11 1 2 2 1 2 2 1
 Németország 3 1 1 1
 Svájc 3 1 1 1
 Portugália 3 1 2
 Olaszország 18 2 5 2 1 1 4 1 1 1

A szavazás véletlenszerű sorrendben történt.

A szavazás menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első alkalommal a szavazás a fellépési sorrendtől eltérően, véletlenszerű sorrendben történt. A sorrend a következő volt:

Visszatérő előadók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előadó Ország Előző év(ek)
Anne-Karine Strøm Norvégia Norvégia 1973 (Bendik Singers tagjaként)
Romuald Figuier Monaco Monaco 1964, 1969 (Luxemburg színeiben)
Gigliola Cinquetti Olaszország Olaszország 1964 (győztes)

Térkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

██ Részt vevő országok

██ Országok, melyek korábban részt vettek, de ebben az évben nem

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1974-es Eurovíziós Dalfesztivál témájú médiaállományokat.