Lordi
| Lordi | |
 |
|
| Balról jobbra: Kita, Ox, Mr. Lordi, Awa, Amen | |
| Információk | |
| Eredet |  Finnország |
| Aktív évek | 1996 – napjainkig |
| Műfaj | Heavy Metal Hard Rock |
| Kiadó | Sony Music (2008- ) GUN Records (2008- ) / The End Records (2006- ) BMG Finland (2002-2004) Drakkar (2002-2008) Sony BMG (2004-2008).svg&filetimestamp=20120116103613){kind=small} Sanctuary (2004-2005) |
| Kapcsolódó előadók | Deathlike Silence, Dolchamar, Wanda Whips Wall Street, SO, Naked Idol |
| Tagok | |
| Mr. Lordi Amen Ox Awa |
|
| Korábbi tagok | |
| G-Stealer Magnum Enary Kalma Kita Otus |
|
|
|
|
| A(z) Lordi együttes weboldala | |
A Lordi egy finn Heavy metal / Hard Rock együttes. Jellemző rájuk szörnyekre, zombikra emlékeztető színpadi jelmezük, és a koncertjeiken látható pirotechnikai, és egyéb effektek felhasználása. A csapatot Tomi Putaansuu alapította 1996-ban. Debütáló albumuk, a Get Heavy 2002-ben jelent meg, miután sikeres lett első kiadott daluk, a Would You Love a Monsterman? Az együttes 2006-ban tett szert világhírnévre, amikor az általuk képviselt Finnország először nyerte meg az Eurovíziós Dalfesztivált, a Hard Rock Hallelujah című számmal.
A zenekar nagy elismerésnek örvend Amerikában, Japánban, Franciaországban, Németországban, Finnországban, és szerte Európában. A 2008-as Dark Floors nevű film pedig arany DVD lett Finnországban.
Magyarországon eddig kétszer jártak: 2009. március 11-én és 2010. november 17-én, mindkét alkalommal a Petőfi Csarnokban léptek fel.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Tagok
| 1996-1997 | |
|---|---|
| 1997-1999 |
|
| 1999-2000 |
|
| 2000-2002 |
|
| 2002-2005 |
|
| 2005-2010 | |
| 2010-2012 |
|
Tomi Putaansuu 1992-ben indult el a zenei pályán, ekkor 18 éves volt. De ekkor még nem zenekart alapított, hanem szólókarrierben akart zenész lenni. Egy interjúban elmondottak szerint 1994-1995 táján gondolta úgy, hogy zenekart kéne építenie a szólózásból. Putaansuu akkoriban a finn Kiss fanclub, a KISS Army elnöke volt. Egy ilyen összegyűlésen találkozott Sami Wolking-al, akinek felajánlotta a basszusgitáros posztot épülő zenekarába, azonban Wolking ezt akkor még visszautasította. Putaansuu itt ismerkedett meg többek között még Sampsa Astala dobossal is. 1996-ban Putaansuu egy Kiss koncerten találkozott a zenekar következő kettő tagjával Jussi Sydänmaa gitárossal, és Sami Keinänen basszusgitárossal. Ez utóbbi 1999-ben munkaügyi okokból Angliába ment és távozott a zenekarból, helyére Sami Wolking érkezett. Eközben 1997-ben érkezett a billentyűs hangszerek mögé Erna "Enary" Siikavirta. Eredetileg az volt a tervük, hogy dobos nélkül játszanak. 2000-ben viszont ezt az álláspontot megváltoztatták, és a dobok mögé Sampsa Astala került, aki a már korábban távozott G-Stealer unokaöccse. 2002-ben Magnum azonban nappali munkájának fenntartása érdekében elhagyta a zenekart, amely ekkor még nem rendelkezett biztos jövedelemmel. A Get Heavy felvételein viszont még ő felel a basszusért. Az új basszer Niko Hurme lett Kalma álnévvel, aki korábban együtt zenélt Kitával az SO nevű finn rockbandában. Ez a felállás egészen 2005-ig állt fenn, mígnem Enary, és Kalma kiléptek. Helyükre Awa, és Ox kerültek. Ez a felállás 2006 januárjában játszott először közösen a rajongóknak. 2010-ben bejelentették, hogy Kita kilép a zenekarból, helyére Otus került, aki 2012 februárjában elhunyt.
- Jelenlegi felállás
- Mr. Lordi - ének (1996-napjainkig, alapító)
- Amen - gitár (1996-napjainkig, alapító)
- Awa - billentyűs hangszerek, vokál (2005-napjainkig)
- Ox - basszusgitár (2005-napjainkig)
- Korábbi tagok
- G-Stealer - basszusgitár (1996-1999; alapító)
- Magnum - basszusgitár (1999-2002)
- Kalma - basszusgitár, vokál (2002-2005)
- Enary - billentyűs hangszerek, vokál (1997-2005; alapító)
- Kita - dobok, vokál (2000-2010; a zenekar első dobosa)
- Otus - dobok (2010-2012)
[szerkesztés] A zenekar története
[szerkesztés] Korai évek (1996-2002)
A zenekar énekese Tomi Putaansuu ugyan már 1992-től elindult zenei karrierben, ám csak 1994-1995 táján gondolta úgy, hogy zenekart kéne felállítania. Addig szólókarrierben próbálkozott. 1996-ban, Putaansuu KISS koncertre ment, ahol megismerkedett a zenekar következő két tagjával: G-Stealerrel, és Amennel.
Ez volt a Lordi eredeti felállása, majd 1997-ben Erna Siikavirta "Enary” néven beállt a zenekarba szintetizátorozni. Ugyanebben az évben szert tettek legelső menedzserükre. A zenekarnak először az volt az elképzelése, hogy dobos nélkül játsszon. Így vállalkoztak arra, hogy 1999-ben elkészítsék debütáló albumukat. Az albumot Sami Wolking stúdiójában vették föl, akit Putaansuu már 1995-ben hívott a csapatba basszusgitározni. Az album 17 dalt tartalmazott, és a Bend Over And Pray The Lord nevet kapta. Miután az albumot felvették, és kiadót nem találtak mellé, a lemezt soha nem adták ki, és a dallista is ismeretlen. Az album a tervek szerint az Anaconda Records gondozásában került volna a boltokba.
Még 1999-ben G-Stealer munkaügyi okokból távozott Angliába, és Putaansuu ismét Wolkingot kérte föl a basszusgitáros posztra. Wolking Magnum néven állt be a zenekarba basszusgitározni. A csapat még mindig dobos nélkül állt, és 2000-ben jött csak el az idő arra, hogy az egykor még bandatag G-Stealer unokaöccse Sampsa Astala legyen a zenekar dobosa, Kita néven. Kita unokatestvére volt jelmezét kapta meg.
2002-ben, a zenekar leszerződött a Sony BMG kiadóval, és kiadták maxi CD-n a csapat első dalát, a Would You Love A Monsterman?-t. Ehhez a dalhoz videoklip is készült, majd még ugyanebben az évben kiadták első nagylemezüket.
[szerkesztés] Áttörés (2002-2003)
A zenekar első albumát 2002-ben jelentette meg, T.T. Oksala producer közreműködésével. Az albumot Finnországban, és Németországban adták ki, Get Heavy névvel. A lemez borítóját a nagy példakép KISS, 1977-es albumának, a Love Gun borítójáról mintázták. Az album hatalmas sikereket hozott a zenekarnak, igaz csak ebben a két országban. Csak Finnország területén 67 000 példány talált gazdára. A zenekarban azonban változások történtek. Magnum kilépett, nappali munkájának fenntartása érdekében, mivel a Lordi ekkor még nem rendelkezett biztos jövedelemmel. Első igazán nagy koncertjüket 2002. december 8-án tartották, Helsinkiben. 2003 tavaszán egy németországi turné következett, a Wacken Road Show 2003, majd még nyár végén felléptek a Wackeni fesztiválon.
A sikereket csak növelte az, hogy 2003-ban új kislemez jelent meg, valamint egy videoklip is, mindez a "Devil Is A Loser" című dallal kapcsolatban. A dal már a Get Heavy-n is szerepelt. A dal nagy siker lett, köszönhetően pörgősségének, és a fülbemászó refrénnek. Az áttörést segítette az is, hogy a Get Heavy lett 2002 legjobb hard rock/heavy metal albuma, az Emma-gálán.[1] A Lordi valaha volt egyik legnagyobb koncertje, a 2003-as Rauma városban tartott fellépés volt. Itt előadták, a másik nagy példakép Alice Cooper "He's Back (The Man Behind The Mask)" című dalát.
[szerkesztés] Lassítás (2004-2005)
A zenekar 2003 kései szakaszában látott neki a következő stúdióalbum felvételeinek. A produceri teendőket ezúttal viszont nem Oksala, hanem Hiili Hilsema látta el, aki több HIM kiadványt is producerelt már. Az album felvezető kislemeze a "My Heaven Is Your Hell" március 31-én került a boltokba, majd április hónapban kijött az új album, The Monsterican Dream névvel. Az album igazán sikeres dala, a "Blood Red Sandman", amely kislemezként is megjelent, majd videoklip is készült a dalhoz. Az albumból mindössze 33 000 példány fogyott Finnország területén. Ez fele annyi értékesített példányt jelent, mint elődje, a Get Heavy.
A zenekar szerepet kapott egy filmben is. 2004-ben mutatták be a The Kin nevű filmet, amelyben a zenekar alakítja a szörnyeket. A filmben szerepel az a lány is, aki a zenekar első videoklipjében, a Would You Love A Monsterman?-ben is szerepel.
A zenekar azt az elismertséget, amelyet Finnországban kapott, megpróbálta kiterjeszteni más országokra is. 2005-ben a Sanctuary Records kötött velük szerződést Nagy-Britanniában. Így jelent meg 2005-ben a The Monster Show nevű válogatáslemez, amely a Get Heavy, és a The Monsterican Dream legjobb dalait tartalmazza. Eredetileg azt tervezték, hogy az albumot az Egyesült Államokban is kiadják, ám némi nehézségek akadtak, amelyek ezt megakadályozták. A CD-t Finnországban a Sony adta ki.
Ezek után a zenekar egy európai turnéra indult, a már megjelent kettő lemez dalaival. Ez volt az Europen Monstour. Azonban a koncertkörút alatt kiéleződtek a tagok közötti ellentétek. Ennek következtében a turné végeztével Mr. Lordi kirúgta a zenekarból a szintetizátoros Enary-t. Helyére Awa került. A zenekar így látott hozzá a következő album előkészületeinek.
[szerkesztés] 2006-os Eurovíziós Dalfesztivál nyertese (2006-2008)
Még Kalma társaságában készítették el a The Arockalypse című albumot. A zenekar számos sikerdala ezen a lemezen található. Ilyen felvétel például a Hard Rock Hallelujah, a Who's Your Daddy?, az It Snows In Hell, a They Only Come Out At Night, vagy a Bringing Back the Balls to Rock. Az albumon kevésbé van erőltetve a szintetizátor, és a billentyűs hangszerek. Ez érződik is a The Kids Who Wanna Play With The Dead, a Supermonstars (The Anthem of the Phantoms), és a The Deadite Girls Gone Wild nevű dalokban. Mindennek ellenére az album sikeres lett, és Finnországban az első helyre került a listákon. Hazájukban 97 149, Európában pedig 350 000 példányt sikerült értékesíteni. Ez volt a zenekar első albuma amely Finnország, és Németország mellett, még az USA-ban, Kanadában, és Japánban is a boltokba került, bár a Get Heavy-t a zenekar amerikai és kanadai kiadója 2008-ban Észak-Amerikában is megjelentette.
A zenekar számára az újbóli áttörést a 2006-os Eurovíziós Dalfesztivál jelentette. 2006 márciusában döntötték el a finnek, hogy őket indítják az Eurovíziós dalfesztiválon. A nemzeti döntőn a nézők szavazatainak 42,2%-át szerezték meg, tizenegy vetélytársukat megelőzve.
Az elődöntőt 2006. május 18-án Athénban rendezték, ahol sikerült az első tíz között végezniük, ezzel jogot nyertek arra, hogy a 3 nappal későbbi döntőben is előadhassák dalukat. 2006. május 20-án a döntőben 292 pontot szereztek, maguk mögé utasítva a 248 pontot kapó orosz Dima Bilant, és a bosnyák Hari Mata Hari együttest, akik 229 pontot értek el. Ezzel a győzelemmel a Lordi Finnország első győzelmét szerezte az Eurovíziós Dalfesztiválok történetében. A szabályok szerint a döntő után hozták nyilvánosságra az elődöntő eredményét, amit szintén a Lordi nyert a bosnyák és az orosz versenyzőt megelőzve.
A zenekar, miután megnyerte a fesztivált, Finnország fővárosában, Helsinkiben tartott egy koncertet, amelyből kijött egy DVD is, a Market Square Massacre. A koncertnek hatalmas sikere volt. A színpad a tengerpart mellett, a kikötőtől nem messze lett felállítva, és hatalmas tömeg gyűlt össze a koncertre. A koncertet a 2006-os album intrója az "SCG3 Special Report" nyitotta meg, majd a Bringing Back The Balls To Rock nevű dallal vette kezdetét a tényleges koncert. Ezen a koncerten a zenekar, a 2002-es kitörés óta elkészített legsikeresebb számait játszotta el (pl: "Devil Is A Loser"; "Would You Love A Monsterman?"; "It Snows In Hell" ). Azonban a koncertet a legnagyobb sikert elért dal, "Hard Rock Hallelujah" zárta le.
A verseny megnyerésével a zenekar nagyobb népszerűségre tett szert, mint korábban. A banda terve az volt, hogy csak a reklám kedvéért nevez be a versenybe, arra nem gondoltak, hogy nyerhetnek is. Mr. Lordi a Hammer World Magazin 2007. februári számában a következőket nyilatkozta:
"Pusztán a reklám kedvéért neveztünk be. Tudtuk, hogy így egy csomóan látni fognak minket a tévében, de arról nem is álmodtunk, hogy akár nyerhetünk is. A döntő környékén kezdte mindenki azt mondogatni, hogy akár nagy meglepetést is okozhatunk. 3-4 évnyi kemény munkát spóroltunk meg azzal az egyetlen éjszakával, amikor megnyertük a versenyt. Szerencsére már korábban is volt egy kisebb rajongói bázisunk, nem voltunk teljesen ismeretlenek. Ha nem nyerjük meg a versenyt, akkor is turnéznánk, csak éppen kisebb helyeken, és valószínűleg nem kapnánk meghívásokat olyan fesztiválokra, mint akár a Wacken is."
A Lordi 2006-ban és 2007-ben végig turnézott. A Bringing Back The Balls To Europe nevű európai turné nyitó estjéről egy DVD lemez is készült, a Bringing Back the Balls to Stockholm. 2007-ben Japánban is turnéztak, az oszakai koncertről pedig egy koncertlemez jött ki, a Who's Your Monster?. Ezen kívül felléptek az Ozzfest-en, és az USA több pontján. A 2007-es New York-i koncerten az It Snows In Hell című dalban megjelent a színpadon a Twisted Sister-t megalapító Jay Jay French, aki a gitárszólót játszotta el ez alkalommal (Jay Jay, a Lordi 2006-os, The Arockalypse nevű albumán is feljátszott egy gitárszólót, a Chainsaw Buffett nevű dalban.
Továbbá a Lordi 2006-ban új menedzserre tett szert. Arska Tainien-nel 9 év után 2006-ban szakítottak, és helyére Bill Aucoin került. Aucoin 1973 és 1981 között a Lordi nagy példaképének, a Kissnek volt a menedzsere.
2008 első felében is turnéztak. Itt többek között Új-Zélandon léptek föl, a Rock2wngt fesztiválon. A zenekar a turné befejeztével neki látott a negyedik stúdióalbum előkészületeinek.
[szerkesztés] Filmszerep, és a negyedik album (2008- )
2008 februárjában volt a Dark Floors nevű finn horrorfilm bemutatója. A film egy kórházban játszódott, ahol szörnyek garázdálkodnak. A zenekar kapta a szerepeket, és a tagok alakították a szörnyeket. A film főcímdala a Beast Loose In Paradise nevű dal volt, amely a Lordi első kislemeze is egyben 2008-ban. Január 9-én került a boltokba.
A dal nem új szerzemény. A zenekar már a '90-es évek végén elkészítette, ám akkor még Studs and Leather volt a címe, és a zenekar első, kinemadott albumán foglal helyet. A zenekar 2007 végén vette elő a demót, és elkészítette belőle a film főcímdalát. A dal felkerült a Deadache album japán kiadására is, mint bónuszfelvétel.
A zenekar május hónapban állt neki az album felvételeinek. Május 10-én került ki a hivatalos honlapra a hír, miszerint a Lordi stúdióba vonul, felvenni az új albumot. Júniusban végeztek a felvételekkel, és ezután egy európai turnéra indultak. A zenekar új jelmezeket is készített magának az albumhoz, amelyeket először az október 17-i berlini koncert alkalmával viseltek.
Az album első kislemeze szeptember 3-án került a boltokba. Ez volt a Bite It Like A Bulldog. Az album maga október 27-én jelent meg. Novemberben egy amerikai turnéra került sor, majd decemberben kijött a második kislemez, a címadó dallal. Az album európai turnéja 2009. január 29-től március 29-ig tartott. Ebben a koncertkörútban érintették Budapestet is, március 11-én.
2012. február 14-én, 38 éves korában, váratlanul elhunyt Otus (Tonmi Lillman), az együttes dobosa. [2] A halál oka ismeretlen.
[szerkesztés] Kritikák
Győzelmük, és már a döntőbe jutásuk után is rengeteg kritikát kapott a zenekar, főleg egyházi személyektől, akik szerint a Lordi sátánista tanokat terjeszt. A finn elnököt, Tarja Halonent meg is kérték még a rendezvény előtt, hogy a Lordi helyett inkább egy finn népi zenekart indítsanak a versenyen.
Győzelmük után főleg a különféle színpadi effektekkel telezsúfolt produkciójukat, a feltűnő jelmezüket, és a pirotechnikai effekteket érték kritikák. Eszerint ezek befolyásolták főleg a nézőket, és nem a zenei produkciójuk minősége.
A zenekarnak van egy riválisa, az amerikai Gwar akik szintén jelmezekben adják elő zenéjüket. Amikor a Lordi felhívást kapott a 2007-es W:O:A fesztiválra, a német újságírók Mr. Lordit kezdték el faggatni a Gwar után. A Lordi egészen eddig nem tudott az amerikai szörnycsoport létezéséről. Mr. Lordi, a Hammer World Magazin 2007. februári számában a következőket nyilatkozta:
"Mi olyan csapatokon nőttünk fel, mint a KISS, a Mötley Crüe, vagy a Twisted Sister, úgyhogy fogalmam sem volt a GWAR létezéséről, amíg a német újságírók el nem kezdtek faggatni róluk. Finnországban ez a banda tök ismeretlen. Utánanéztünk persze a bandának, de ahogy láttam, ők inkább megnevettetni akarják az embereket, míg mi egész mások vagyunk. Nálunk nincsenek műpéniszek, nem lövelünk műspermát a közönségre. A GWAR tehát nem hatott ránk, ahogy a White Zombie sem. De bizonyára vannak közös hatásaink. Egyes bandáknak jól áll a sima póló, és a farmergatya, ilyen az AC/DC, vagy a Maiden, de mi mások vagyunk..."
Ezek után az amerikai csapat, koncertjeiken Mr. Lordi karórahúzott fejével (mint színpadi kellék) álltak színpadra.
[szerkesztés] Zenei stílus
A zenekart, főként a Hard Rock, és a Heavy Metal műfajokba sorolják. A tagok elmondása szerint, főként az 1980-as évek zenéje inspirálta őket, olyan zenekarok, mint a KISS, a Twisted Sister, Alice Cooper, a W.A.S.P., a Skid Row vagy a Mötley Crüe. Ez érződik is a zenekar stílusán, és dalaiban. Bár kedvenceik között megtaláhatóak még az Accept, a Judas Priest. A zenekar a "They Only Come Out At Night" című számában énekel az Accept egykori énekese Udo Dirkschneider. A 2008-as W:O:A fesztiválon ezt a dalt közösen adták elő. Mr. Lordi egyszer a következőket nyilatkozta:
"…nem is metált játszunk, a kiadók akármennyire is ezt várják tőlünk, sokkal inkább a '80-as évek retro-rockjához nyúlunk vissza…"
A zenekart, a zenei stílusok mellett, az előbb már felsorolt zenekarok színpadi showelemei is befolyásolták, csakúgy, mint megjelenésben. Az ilyen stílusok közül, főként a Glam Metal, és a Sokk Rock volt rájuk hatással.
A zenekar készített feldolgozásokat is. 2003-ban feldolgozta a "He's Back (The Man Behind The Mask)" nevű dalt. Ezt a felvételt a finn rádió sugározta. Az eredeti felvételt Alice Cooper készítette el 1986-ban a "Constrictor" nevű albumára és a Péntek 13: Jasons Live filmzenéje lett. A 2007-ben kiadott "They Only Come Out At Night" nevű kislemezre felkerült a "Midnight Mover", amely eredetileg a német heavy metál banda, az Accept 1985-ös, "Metal Heart" nevű albumán szerepelt. A 2008-as "Deadache" album Finn kiadásán található meg bónuszdalként a "The House". Ez eredetileg a finn Dingo zenekar dala.
[szerkesztés] Előadásmód
[szerkesztés] Kosztümök
A zenekar megalakulása óta jelmezekben adja elő számait. Az első jelmezgarnitúra a megalakuláskor 1996-ban lett elkészítve. Amikor eldőlt, hogy ők fogják képviselni Finnországot a 2006-os dalversenyen, új jelmezeket készítettek. A harmadik garnitúra 2008-ban készült el, és legelőször Berlinben használták, egyik koncertjükön.
A jelmezeket, és az egész színpadi megjelenést Mr. Lordi tervezte meg. Egy interjúban elmondottak szerint, akár 5 órába is beletelhet míg egy-egy fellépés előtt a tagok minden jelmezt magukra vesznek, és a megfelelő sminket is felveszik. A jelmezeik miatt sokan Sátánizmussal vádolják őket azonban a zenekar tagjai elismerik Jézust. Sok rajongó erre a vádra a "Devil Is A Loser" nevű dalt hozza föl, melynek címe magyarra fordítva: "Az ördög egy vesztes".
A zenekar tagjai mind másfajta szörnyeket alakítanak a színpadon. Minden szörnynek van egy története. Az énekes Mr. Lordi a vezérszörny. Amen a megállíthatatlan múmia, aki az Anubisz dinasztia idején volt fáraó, és 2000 év után feltámasztották, hogy a Lordiban gitározzon. Awa a boszorkány, aki egy francia előkelő hölgy volt, és most vámpírként szintetizátorozik a bandában. Ox a minotaurosz, a Kalmageddon rend tagja, ki elődjét Kalmát váltva a basszer. Kita, a földönkívüli szörny, egy Alien, akit Mr. Lordi a Himalája hegyeiben talált meg, kiszabadítva a kígyódémon fogságából, és ezután szövetségre lépett vele.
G-Stealer, egy alien-harcos, aki 50 évvel ezelőtt egy másik galaxisban harcolt, ám a földre került és a Lordi basszusgitárosa lett. Magnum, egy galaktikai vadász, aki a Mu Arae csillagrendszer zsoldosai közül vált törvényenkívülivé. Mr. Lordi azonban megtalálta és javasolt neki egy szövetséget. Kalma a motoros zombi a pokolból, aki Kita által került be a zenekarba. És Enary a manipulatív valkyr, aki a billentyűs hangszerek mögé állt.
[szerkesztés] Színpadi show
A zenekart jelmezeik mellett főként színpadi show elemei tették ismertté. Ezekben a produkciókban is érződik a KISS, és Alice Cooper hatása. Az egész zenekar színpadra lépését, és előadásmódját Mr. Lordi tervezte meg. Minden dalhoz köthető egy-egy produkció. Ezek legtöbbször pirotechnikai elemek használatával mennek végbe. Minden tagnak külön-külön vannak show elemei a különböző daloknál.
a színpadi kellékeket bővebben láthatod a a monsterdiscohell.com oldalon
[szerkesztés] Koncertek, fesztiválok
A zenekar első nagy fellépése 2002 decemberében volt, Helsinkiben. Az egyik legemlékezetesebb koncertjük 2003-ban volt Rauma városban. Ebben az évben már Németországba is eljutottak. 2005-ben került sor az "Europen Monstour" nevű Európai turnéra. A koncertsorozat folyamán eljutottak Párizsba, Moszkvába, Szentpétervárra, Madridba, és még sok más helyre. 2006-ban a banda ismét egy európai turnéra indult mely a "Bringing Back The Balls To Europe" nevet kapta. Ennek nyitóestje Stockholmban volt, és erről a koncertről egy DVD is tanúskodik a "Bringing Back The Balls To Stockholm". A zenekar 2007-ben az Ozzfesten lépett fel. 2008-ban Fehéroroszországban is felléptek, majd tavasszal Új-Zélandon is koncerteztek a ROCK2WGNT fesztiválon, olyan előadókkal, mint a KISS, Alice Cooper, Ozzy Osbourne. Ez is azt mutatja, hogy a Lordi ott van a világ legjobb sokk-rock zenekarai között. 2008 május-július között azonban nem koncerteztek, az új album felvételei miatt. Ám ezután ismét Európai körútra indultak. 2008 novemberében Amerikában turnéztak, majd 2009-ben került sor a "Deadache Tour"-ra. Itt érintették Budapestet is.
[szerkesztés] Diszkográfia
Stúdióalbumok
| Megjelenés dátuma | Album címe | Producer | Lemezeladás (Finn) | Helyezés (Finn) | Kiadó |
| 2002. november 1. | Get Heavy | T.T. Oskala | 67 636 | 3 | BMG |
| 2004. június 1. | The Monsterican Dream | Hiili Hiilsema | 33 102 | 4 | BMG |
| 2006. március 10. | The Arockalypse | Jyrki Tuovinen | 97 149 | 1 | Sony BMG |
| 2008. október 29. | Deadache | Nino Laurenne | 5 | Sony BMG | |
| 2010. szeptember 15. | Babez for Breakfast | Michael Wagener | Sony Music |
[szerkesztés] Háttér
[szerkesztés] Producer
[szerkesztés] Menedzser
[szerkesztés] Kiadó
| Kiadó neve | Ország | Időszak |
|---|---|---|
| Sony BMG | |
2002 - |
| Drakkar Records | |
2002 - 2008 |
| Sanctuary Records | |
2004 - 2005 |
| The End Records | |
2006 - |
| GUN Records | |
2008 - |
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
.svg&filetimestamp=20110503193147){kind=small}
