Warner Music Group

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Warner Music Group
Információk
Alapítás éve 1970
Aktív évek napjainkig
Alapító(k) Kinney National Company
Ország  Egyesült Államok
Székhely New York City
Státusza nagykiadó
Terjesztő(k) WEA (nemzetközi)
Műfaj(ok) különböző
Honlap
http://www.wmg.com/

A Warner Music Group (rövidítve WMG) a világ harmadik legnagyobb lemezkiadói csoportosulása, a négy nagy kiadói csoport egyike, valamint az egyetlen lemezkiadó-társaság, amelynek részvényeivel a tőzsdén kereskednek (NYSE: WMG).

A WMG története a Warner Bros. Records 1958-as létrehozásával kezdődött. Nagy kiadói csoporttá 1969-ben, a Warner Bros. Records, az Elektra Records és az Atlantic Records lemezkiadók egyesülésével vált. Jelenlegi formájában a cég 2004 óta létezik, amikor a társaság kivált a Time Warner vállalatból. A különböző zenei stílusokkal foglalkozó lemezkiadók mellett a Warner/Chappell Music zeneműkiadó is a Warner Music Group része. A cég magyar leányvállalata a Warner Music Hungary.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1960-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Warner Bros. Records (röviden WBR) lemezkiadót a Warner Bros. filmstúdió részlegeként alapították 1958-ban. A lemezkiadó megalapítását az váltotta ki, hogy a Warnernél filmszínészként foglalkoztatott Tab Hunter előző évben megjelent kislemeze (Young Love) a slágerlista első helyére került a Paramount Pictureshöz tartozó Dot Records kiadásában, a sajtót pedig jobban érdekelte Hunter kislemezsikere, mint legújabb filmje. 1963-ban a Warner Bros. megvásárolta a Frank Sinatra által három évvel korábban alapított Reprise Recordsot, mely szorosan együttműködött a WBR-rel.

Amikor 1967-ben Jack Warner eladta részesedését a Seven Arts Productionsnek, a most már Warner Bros.-Seven Arts néven működő cég megszerezte az Atlantic lemezkiadó többségi tulajdonát. A közös tulajdonos ellenére az Atlantic Records és leányvállalata az Atco a következő két évben a WBR-től és a Reprise-tól függetlenül működtek.

1970-es/80-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1969-ben a New Jersey-i parkolási társaság Kinney National Company lett a Warner Bros.-Seven Arts tulajdonosa, aki összevonta a lemezkiadói tevékenységeit. A következő évben megvásárolták az Elektrát és leányvállalatát a Nonesuch Recordsot, majd létrehozták a Warner-Elektra-Atlantic (röviden WEA) nevű csoportot. A WEA International megalapításával az Egyesült Államokon kívül is terjeszkedni kezdett a csoport és a világ minden táján sorra nyitották meg irodáikat. 1972-ben a Kinney National Company megszabadult nem-szórakoztatóipari érdekeltségeitől és a WEA anyacége Warner Communications néven működött tovább.

A David Geffen alapította folk rock kiadót, az Asylum Recordsot 1973-ban vásárolta fel a WEA és tette az Elektra részlegévé. 1978-ban még csak tulajdonrészt szerzett a Warner Bros. Records a punk rock/new wave kiadó Sire Recordsban, de két évvel később teljes egészében felvásárolta.

1986-ban létrehozták a WEA Manufactoring nevű leányvállalatot, hogy CD-lemezeket állítsanak elő. 1987-ben megszerezték a Chappell & Co. zeneműkiadót és létrehozták a Warner/Chappell Music zeneműkiadót, amely többek között Cole Porter, George Gershwin vagy Eric Clapton dalainak felhasználási jogaival rendelkezik. Ugyanebben az évben jelentették be, hogy a Warner Communications egyesül a Time Inc.-vel. Az ügylet 1990-re zárult le, amikor az egyesülés eredményeként létrehozták a Time Warner vállalatot.

1990-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A WEA kiadói már az 1980-as években is számos független lemezkiadó albumait terjesztették. Például, a Warner Bros. terjesztette a Straight Records, a DiscReet Records, a Bizarre Records, a Bearsville Records, és a Geffen Records anyagait (ez utóbbit az MCA vásárolta fel 1990-ben), illetve az Atlantic Records terjesztette a Swan Song Records kiadványait. 1993-ban az immár Warner Music Group megalapította az Alternative Distribution Alliance (röviden ADA) elnevezésű leányvállalatát független kiadók albumainak terjesztésére és gyártására. Az ADA mai napig a legnagyobb ilyen típusú terjesztőcég az Egyesült Államokban.

1990-ben az Atlantic 35 év után újjáélesztette EastWest Records America nevű alkiadóját és Sylvia Rhone vezetésére bízta. A következő évben összevonták az Atcoval és rövid ideig Atco/Eastwest Records néven működött, de 1993-tól újra az EastWest elnevezés állt vissza. Az EastWest Records America terjesztette a Warner pénzügyi támogatásával szintén 1990-ben létrehozott Interscope lemezkiadó anyagait is, akik a gangsta rap felfutásának révén váltak sikeressé. A Warner Music Group 1995-ben adta el az Interscope-ot az MCA Music Entertainment Groupnak.

1998-ban a Warner felvásárolta a válogatásalbumokra és újrakiadásokra specializálódott Rhino Entertainmentet.

2000-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004-ben a Time Warner egy független befektetői csoportnak adta el a Warner Music Groupot, hogy csökkentse adósságait. Az ügylet lezárultával a WMG szerződtette a Universal Music Grouptól Lyor Cohent, hogy átszervezze a céget, csökkentse a kiadásokat és növelje a hatékonyságot. Például, eladták a WEA Manufacturing céget. 2005 a Warner Music Groupot bevezették a New York-i tőzsdére. 2006 májusában a konkurens EMI Music ajánlatot tett a Warner Music Group megvásárlására, amit a WMG visszautasított.[1] Ezután a Warner Music Group akarta felvásárolni az EMI-t, de az angolok is ellenálltak.

2006-ban a WMG létrehozta az Independent Label Groupot a Warnerrel kapcsolatban álló független lemezkiadók összefogására. A csoport tagja lett az Elektra alapítója, Jac Holzman által az előző évben alapított Cordless Records, amely kizárólag online zenekiadásra specializálta magát, továbbá a Frank Zappa felvételeit birtokló Rykodisc is. 2007-ben a rock/metal stílus egyik vezető független kiadójában, a Roadrunner Recordsban vásárolt tulajdonrészt a Warner.

2007. december 27-én jelentették be, hogy a Warner Music Group a jövőben másolásvédelem (DRM) nélkül terjeszti digitális kiadványait az AmazonMP3 online zeneáruházon keresztül.[2] A következő évben a New York Times adta hírül, hogy a WMG kötelékébe tartozó Atlantic Records az első nagykiadó az Egyesült Államokban, amely éves eladásainak több mint felét digitális formában értékesítette.[3]

2010-ben a vezérigazgató magyarázta döntését, miszerint megszünteti az online szabad zenehallgató oldalakkal való együttműködését - így pl. a Spotify, a We7 és a Last.fm portálokon nem lesznek elérhetőek a kiadó hatáskörébe tartozó előadók anyagai.

2011 májusában Len Blavatnik, orosz származású amerikai üzletember Access Industries nevű cége vásárolta meg a Warner Music Groupot.[4]

A Warner Music Grouphoz tartozó lemezkiadók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Atlantic Records Group[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Warner Bros. Records Inc.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rhino Entertainment[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Independent Label Group (ILG)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

WEA International Inc.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A WEA International Inc. világszerte jelen van kirendeltségeivel, Ausztráliában, Japánban és egész Európában. Ezeknek a leányvállalatoknak a megnevezése gyakran a Warner Music név kiegészítve az ország nevével (például Warner Music Hungary). Egyes leányvállalatoknak, mint például Angliában a Warner Music UK-nek több alkiadója is van.

Lemezkiadók az Alternative Distribution Alliance (ADA) terjesztésében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]