Marc-Antoine Charpentier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marc-Antoine Charpentier
MA Charpentier II.jpg
Életrajzi adatok
Született 1643.
 Franciaország
Párizs
Származás francia
Elhunyt 1704. február 24.
(54 évesen)
 Franciaország
Párizs
Pályafutás
Műfajok opera, klasszikus zene
Hangszer orgona
Tevékenység zeneszerző
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Marc-Antoine Charpentier témájú médiaállományokat.

Marc-Antoine Charpentier (Párizs, 1643. – Párizs, 1704. február 24. francia barokk zeneszerző. Lully mellett a francia középbarokk zeneművészet másik kimagasló alkotója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1643-ban Párizs közelében született. Apja írnok volt, és jó kapcsolatokat ápolt a párizsi előkelőségekkel. Ennek köszönhetően fia a jezsuitáknál kiváló oktatásban részesült, majd jogi tanulmányokba kezdett Párizsban. 18 éves korában utazott Itáliába, egyes feltételezések szerint először festészetet akart tanulni, de Rómában Giacomo Carissimi hatása alá került, és érdeklődése a zeneművészet felé fordult. Három évig volt Carissimi tanítványa, megismerte a korabeli olasz mestereket, és volt alkalma tanulmányozni zeneművészetüket. Párizsba visszatérve jelentős mennyiségű zenei kéziratot vitt magával.

Párizsban Lotaringiai Mária szolgálatába lépett. Jean-Baptiste Lully ekkoriban került konfliktusba Molière-rel, aki megszakította az alkotói együttműködést a zeneszerzővel, és Charpentier-t kérte fel, hogy komponáljon kísérőzenét legújabb művéhez. Végül több Molière és más szerzők darabjainak is elkészítette a zenés betéteit Molière színháza számára, ezek közül a két legjelentősebb: Le Mariage forcé (1672) és a Le Malade imaginaire (1673). Charpentier Molière halála után is, egészen 1685-ig komponált a Théâtre Francais-nek. A drámákhoz írt kísérőzenék mellett ekkoriban főleg pasztorális kamaraoperákat komponált: Orphée, Actéon, Les arts florissants. Közben elfogadta a zenemesteri állást a jezsuiták párizsi Szent Lajos-templomában. Spirituális tragédiákat, oratorikus műveket, szertartászenét komponált a rend számára. Kinevezték az orleans-i herceg zenetanárává és zeneszerzőjévé, ezalatt főleg az egyházi zenének és az elméleti műveknek (pl. Règles de composition et abrégé des règles pour l’accompagnement) szentelte idejét. 1688-ban meghalt Lotaringiai Mária. Ezután még tíz évig maradt a jezsuiták szolgálatában, majd 1698-ban kinevezték a Sainte-Chapelle zenemesterévé. Ezt az állást haláláig töltötte be. 1704. február 24-én Párizsban halt meg. Halála után a Királyi Könyvtár számára elkobozták a Sainte Chapelle zenemestereként írt művei kéziratait. Többi művének kéziratát 1727-ben családja adta el a Királyi Könyvtárnak.

Művei halála után 200 évig feledébe merültek, majd az 1900-as évek elején néhány francia zenész felfedezte Charpentier műveit, és elkezdték játszani őket. A második világháború után megjelent az első Charpentier-monográfia. Ezután egyre nagyobb számban jelentek meg zenéjével foglalkozó írások. A William Christie által az 1970-es évek végén létrehozott, régi zenét játszó Les Arts Florissants zenekar sokat tett Charpentier zenéjének megismertetéséért. Később Párizsban megalakult a Société Marc-Antoine Charpentier, s azóta több darabját előadták és felvételen is rögzítették. Actéon című darabja 2007-ben a Miskolci nemzetközi operafesztiválon is előadásra került, a Thália Színház pedig Három bibliai történetét tűzte műsorra.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korának egyik legnagyobb egyházzene szerzője, 12 miséje a 17. századi francia zeneművészet egy szerzőtől származó terjedelmes misetermése. Művészetére nagy hatást gyakoroltak az itáliai mesterek, főleg egykori tanára, Giacomo Carissimi munkái. Zenéjében sikeresen ötvözte a francia és az olasz barokk stílusjegyeit, francia létére olykor olasz nyelvű szövegeket is megzenésített.

Miséi vokális szólamában sajátosan váltakoznak a tuttik és a szólók. Sajátos a mise egyes részeinek elhagyása, ezeket orgonaimprovizációkkal pótolta. Különlegességnek számít az egyetlen szólamra komponált Messe pour le Port-Royal című darab. Miséi mellett mintegy 30 oratóriumát találták meg kéziratai között. A szerző életművének súlypontját alkotják, de a francia zenei életben elszigetelten állnak, nem teremtenek hagyományt, újfajta oratórium formát. Carissimi zenei nyelvét sikeresen kötik össze a francia opera és motetta stílusával. Charpentier a Historia scarae, a Cantica és a Dialoghi műfaj megjelölésekkel él. A Históriák nagyszabású alkotások (együttesek, szólók, kórusok) és Carissimi műveinél gazdagabban hangszereltek. A Cantica-k és Dialogusa-ok kevesebb előadót igényelnek.

Egyházzenei művei mellett jelentősek színpadi művei is, amelyeknek nagy része sajnos elkallódott. A Molièrrel közösen írt darabjai életművének kevésbé igényes alkotásai, de a Le Mariage forcé és a Le Malade imaginaire így is jelentős darabok. A Lully-féle monopólium miatt béklyókba szorítottan kényszerült komponálni: a zenekar és az énekesek száma is korlátozott. Ennek ellenére mégis sikerült egy rendkívül gazdag operai életművet is létrehoznia, az ötfelvonásos Médée Lully és Rameau darabjai mellett a francia barokk operairodalom legjobb alkotása. Charpentier dallamosságával, a harmonizáció, a szólamok kidolgozottságával, hangszerelésével messzemenően megelőzi kortársait. Te Deum című motettájának kezdő taktusait az Eurovízió szignáljának választották.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Operák
    • Les Amours d'Acis et de Galatée (elveszett) (1678)
    • Les Arts florissants H. 487(1685–1686)
    • La Descente d'Orphée aux enfers H. 488 (1686–1687)
    • Le Jugement de Pâris (1690)
    • Philomèle (elveszett) (1694)
    • Médée H. 491 (1693–1694
    • David et Jonathas (1688)
  • Pasztorálok
    • Actéon, H. 481 (1684)
    • La Couronne de fleurs, H. 486 (1685)
    • La Fête de Ruel, H. 485 (1685)
    • Il faut rire et chanter: la dispute des bergers (1685)
    • Le Retour du printemps
    • Cupido perfido dentral mio cor
    • Petite pastorale de bergers
    • Amor vince ogni cosa
    • Les Plaisirs de Versailles (1680)
  • Zenés jelenetek
    • Circé (1675)
    • Andromède (1682)
  • Kísérőzenék és betét darabok komédiákhoz
    • Idylle sur le retour de la santé du roi (1686–1687)
    • La Comtesse d'Escarbagnas (1672)
    • Le Médecin malgré lui (1672)
    • Le Fâcheux (1672)
    • L'Inconnu (1675)
    • Les Amours de Vénus et d'Adonis (1670)
  • Balett komédiák
    • Le Mariage forcé, H. 494 (1672)
    • Le Malade imaginaire (1673)
    • Le Sicilien ou l'Amour peintre (1667)
  • Interludes
    • Le Triomphe des dames (1676)
    • La Pierre philosophale (1681)
    • Endymion (1681)
  • Zenekari darabok
    • Noëls pour les instruments – H.531
    • Noëls sur les instruments – H.534
    • Préludes et Ouvertures
    • Sonate – H.548
    • Concert pour quatre parties de violes – H.545
    • Messe pour plusieurs instruments au lieu des orgues – H.513
  • Egyházzene
    • Quatre Miserere
    • Miserere – H.219
    • Dix Magnificat
    • Pour le sacrement
    • Pour le saint sacrement au reposoir – H.346
    • Pour la seconde fois que le saint sacrement vient au même reposoir – H.372
    • Himnuszok
    • Misék
    • Motetták (Te Deum)
    • Motet pour une longue offrande (anciennement Motet pour l'offertoire de la messe rouge) – H.434
    • Oratóriumok
    • Zsoltárok Leçons des Ténèbres
    • Les neuf repons pour le mercredi saint – H.111–119

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gerhard Dietel: Zenetörténet évszámokban I: A 2. századtól 1800-ig. Budapest: Springer. 1996. 309–303. o. ISBN 9638455845  
  • Matthew Boyden: Az opera kézikönyve. Budapest: Park Könyvkiadó. 2009. 23–24. o. ISBN 9789635308545