Marc-Antoine Charpentier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marc-Antoine Charpentier
MA Charpentier II.jpg
Életrajzi adatok
Született  Franciaország
Párizs
1643.
Származás francia
Elhunyt  Franciaország
Párizs
1704. február 24.
(54 évesen)
Pályafutás
Műfajok opera, klasszikus zene
Tevékenység zeneszerző

Marc-Antoine Charpentier (Párizs, 1643. – Párizs, 1704. február 24. francia barokk zeneszerző. Lully mellett a francia középbarokk zeneművészet másik kimagasló alkotója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1643-ban Párizs közelében született. Apja írnok volt, és jó kapcsolatokat ápolt a párizsi előkelőségekkel. Ennek köszönhetően fia a jezsuitáknál kiváló oktatásban részesült, majd jogi tanulmányokba kezdett Párizsban. 18 éves korában utazott Itáliába, egyes feltételezések szerint először festészetet akart tanulni, de Rómában Giacomo Carissimi hatása alá került, és érdeklődése a zeneművészet felé fordult. Három évig volt Carissimi tanítványa, megismerte a korabeli olasz mestereket, és volt alkalma tanulmányozni zeneművészetüket. Párizsba visszatérve jelentős mennyiségű zenei kéziratot vitt magával.

Párizsban Lotaringiai Mária szolgálatába lépett. Jean-Baptiste Lully ekkoriban került konfliktusba Molière-rel, aki megszakította az alkotói együttműködést a zeneszerzővel, és Charpentier-t kérte fel, hogy komponáljon kísérőzenét legújabb művéhez. Végül több Molière és más szerzők darabjainak is elkészítette a zenés betéteit Molière színháza számára, ezek közül a két legjelentősebb: Le Mariage forcé (1672) és a Le Malade imaginaire (1673). Charpentier Molière halála után is, egészen 1685-ig komponált a Théâtre Francais-nek. A drámákhoz írt kísérőzenék mellett ekkoriban főleg pasztorális kamaraoperákat komponált: Orphée, Actéon, Les arts florissants. Közben elfogadta a zenemesteri állást a jezsuiták párizsi Szent Lajos-templomában. Spirituális tragédiákat, oratorikus műveket, szertartászenét komponált a rend számára. Kinevezték az orleans-i herceg zenetanárává és zeneszerzőjévé, ezalatt főleg az egyházi zenének és az elméleti műveknek (pl. Règles de composition et abrégé des règles pour l’accompagnement) szentelte idejét. 1688-ban meghalt Lotaringiai Mária. Ezután még tíz évig maradt a jezsuiták szolgálatában, majd 1698-ban kinevezték a Sainte-Chapelle zenemesterévé. Ezt az állást haláláig töltötte be. 1704. február 24-én Párizsban halt meg. Halála után a Királyi Könyvtár számára elkobozták a Sainte Chapelle zenemestereként írt művei kéziratait. Többi művének kéziratát 1727-ben családja adta el a Királyi Könyvtárnak.

Művei halála után 200 évig feledébe merültek, majd az 1900-as évek elején néhány francia zenész felfedezte Charpentier műveit, és elkezdték játszani őket. A második világháború után megjelent az első Charpentier-monográfia. Ezután egyre nagyobb számban jelentek meg zenéjével foglalkozó írások. A William Christie által az 1970-es évek végén létrehozott, régi zenét játszó Les Arts Florissants zenekar sokat tett Charpentier zenéjének megismertetéséért. Később Párizsban megalakult a Société Marc-Antoine Charpentier, s azóta több darabját előadták és felvételen is rögzítették. Actéon című darabja 2007-ben a Miskolci nemzetközi operafesztiválon is előadásra került, a Thália Színház pedig Három bibliai történetét tűzte műsorra.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korának egyik legnagyobb egyházzene szerzője, 12 miséje a 17. századi francia zeneművészet egy szerzőtől származó terjedelmes misetermése. Művészetére nagy hatást gyakoroltak az itáliai mesterek, főleg egykori tanára, Giacomo Carissimi munkái. Zenéjében sikeresen ötvözte a francia és az olasz barokk stílusjegyeit, francia létére olykor olasz nyelvű szövegeket is megzenésített.

Miséi vokális szólamában sajátosan váltakoznak a tuttik és a szólók. Sajátos a mise egyes részeinek elhagyása, ezeket orgonaimprovizációkkal pótolta. Különlegességnek számít az egyetlen szólamra komponált Messe pour le Port-Royal című darab. Miséi mellett mintegy 30 oratóriumát találták meg kéziratai között. A szerző életművének súlypontját alkotják, de a francia zenei életben elszigetelten állnak, nem teremtenek hagyományt, újfajta oratórium formát. Carissimi zenei nyelvét sikeresen kötik össze a francia opera és motetta stílusával. Charpentier a Historia scarae, a Cantica és a Dialoghi műfaj megjelölésekkel él. A Históriák nagyszabású alkotások (együttesek, szólók, kórusok) és Carissimi műveinél gazdagabban hangszereltek. A Cantica-k és Dialogusa-ok kevesebb előadót igényelnek.

Egyházzenei művei mellett jelentősek színpadi művei is, amelyeknek nagy része sajnos elkallódott. A Molièrrel közösen írt darabjai életművének kevésbé igényes alkotásai, de a Le Mariage forcé és a Le Malade imaginaire így is jelentős darabok. A Lully-féle monopólium miatt béklyókba szorítottan kényszerült komponálni: a zenekar és az énekesek száma is korlátozott. Ennek ellenére mégis sikerült egy rendkívül gazdag operai életművet is létrehoznia, az ötfelvonásos Médée Lully és Rameau darabjai mellett a francia barokk operairodalom legjobb alkotása. Charpentier dallamosságával, a harmonizáció, a szólamok kidolgozottságával, hangszerelésével messzemenően megelőzi kortársait. Te Deum című motettájának kezdő taktusait az Eurovízió szignáljának választották.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Operák
    • Les Amours d'Acis et de Galatée (elveszett) (1678)
    • Les Arts florissants H. 487(1685–1686)
    • La Descente d'Orphée aux enfers H. 488 (1686–1687)
    • Le Jugement de Pâris (1690)
    • Philomèle (elveszett) (1694)
    • Médée H. 491 (1693–1694
    • David et Jonathas (1688)
  • Pasztorálok
    • Actéon, H. 481 (1684)
    • La Couronne de fleurs, H. 486 (1685)
    • La Fête de Ruel, H. 485 (1685)
    • Il faut rire et chanter: la dispute des bergers (1685)
    • Le Retour du printemps
    • Cupido perfido dentral mio cor
    • Petite pastorale de bergers
    • Amor vince ogni cosa
    • Les Plaisirs de Versailles (1680)
  • Zenés jelenetek
    • Circé (1675)
    • Andromède (1682)
  • Kísérőzenék és betét darabok komédiákhoz
    • Idylle sur le retour de la santé du roi (1686–1687)
    • La Comtesse d'Escarbagnas (1672)
    • Le Médecin malgré lui (1672)
    • Le Fâcheux (1672)
    • L'Inconnu (1675)
    • Les Amours de Vénus et d'Adonis (1670)
  • Balett komédiák
    • Le Mariage forcé, H. 494 (1672)
    • Le Malade imaginaire (1673)
    • Le Sicilien ou l'Amour peintre (1667)
  • Interludes
    • Le Triomphe des dames (1676)
    • La Pierre philosophale (1681)
    • Endymion (1681)
  • Zenekari darabok
    • Noëls pour les instruments – H.531
    • Noëls sur les instruments – H.534
    • Préludes et Ouvertures
    • Sonate – H.548
    • Concert pour quatre parties de violes – H.545
    • Messe pour plusieurs instruments au lieu des orgues – H.513
  • Egyházzene
    • Quatre Miserere
    • Miserere – H.219
    • Dix Magnificat
    • Pour le sacrement
    • Pour le saint sacrement au reposoir – H.346
    • Pour la seconde fois que le saint sacrement vient au même reposoir – H.372
    • Himnuszok
    • Misék
    • Motetták (Te Deum)
    • Motet pour une longue offrande (anciennement Motet pour l'offertoire de la messe rouge) – H.434
    • Oratóriumok
    • Zsoltárok Leçons des Ténèbres
    • Les neuf repons pour le mercredi saint – H.111–119

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gerhard Dietel: Zenetörténet évszámokban I: A 2. századtól 1800-ig. Budapest: Springer. 1996. 309–303. o. ISBN 9638455845  
  • Matthew Boyden: Az opera kézikönyve. Budapest: Park Könyvkiadó. 2009. 23–24. o. ISBN 9789635308545