Andrew Lloyd Webber

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andrew Lloyd Webber
AndrewLloydWebber2.jpg
Andrew Lloyd Webber
Életrajzi adatok
Született 1948. március 22. (66 éves)
London
Pályafutás
Műfajok musical
Díjak Laurence Olivier-díj
Tevékenység zeneszerző

Andrew Lloyd Webber weboldala

Sir Andrew Lloyd Webber vagy Lloyd-Webber, Sydmonton bárója (London, 1948. március 22.) a zenés színház nagy sikerű angol zeneszerzője.

A késő 20. század egyik legnépszerűbb színházi (musical) zeneszerzője, több sikerdarabjával, melyek egy évtizednél tovább futottak mind a Broadwayn, mind a West End-en. Pályafutása alatt 16 musicalt, több filmzenét, és egy latin nyelvű requiemet szerzett. Rengeteg díjjal tüntették ki, beleértve hét Tony-díjat, három Grammy-díjat, egy Oscar-t, egy Nemzetközi Emmy-díjat, hat Laurence Olivier-díjat és egy Golden Globe-díjat. Számos dala, különösen a „Hogy szeressem én, mondd” („I Don't Know How to Love Him”) a Jézus Krisztus szupersztárból (Jesus Christ Superstar), a „Miért kell, hogy sírj, Argentína” („Don't Cry for Me, Argentina”) az Evitából (Evita), az „Éjfél” („Memory”) a Macskákból (Cats), és „Az éj zenéje” („The Music of the Night”) Az Operaház Fantomjából (The Phantom of the Opera) széles körben ismertté váltak és slágerek voltak az anyamusicaljükon kívül is. Vállalata, a Really Useful Group London egyik legnagyobb színházi szervezete.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andrew Lloyd Webber 1948. március 22-én Londonban, Dél-Kensingtonban született. Apja, William Lloyd Webber zeneiskolai igazgató, egyházi zeneszerző és templomi orgonista, anyja, Jean Johnstone Lloyd Webber zongoratanárnő és öccse, Julian Lloyd Webber csellista. Három éves korától tanult hegedülni, két év múlva már zongorázott is, és később a trombitálás tudományát is elsajátította.

Első szerzeményét 9 éves korában írta. Három évvel később szüleitől kapott egy bábszínházat, melynek bábuival zenés darabokat játszott el és ezekhez a muzsikát maga komponálta.

A Westminster School-ban és az oxfordi Magdalen College-ban (az utóbbit nem fejezte be), majd a Royal College of Music-on tanult.

Első felesége Sarah Hugill volt. 1972. július 4-én esküdtek meg és két gyermekük lett, Imogen (született 1977. március 31.) és Nicholas (született 1979. július 2.). Lloyd Webber és Hugill 1983-ban váltak el. Utána az énekes és táncos Sarah Brightmant vette el 1984. március 22-én. Brightmannak adta Az Operaház Fantomja főszerepét. Azonban tőle is elvált 1990-ben, de barátok maradtak. Jelenlegi kedvesét, Madeleine Gurdon-t, 1991. február 9-én vette el, három közös gyermekük van: Alastair (1992. május 3.), William (1993. augusztus 24.) és Isabella (1996. április 30.).

1992-ben lovaggá ütötték, 1997-ben pedig megkapta a nem örökölhető főnemesi rangot, mint Sydmonton Lloyd-Webber bárója, Hampshire megyében. (Főnemesi címe kötőjeles, de családneve nem.) A 87. személynek sorolták be A leggazdagabb britek listája a Sunday Times szerint 2006-ban című névsorban 700 millió fontos (kb. 265,8 milliárd forintos) felbecsült vagyonnal.

Politikailag a Konzervatív Párt támogatója, annyira, hogy külön zenét írt a párt kampányához. Az elmúlt években azonban eltávolodott a konzervatívoktól.

Dante Gabriel Rosetti festmény Lloyd Webber gyűjteményéből

Lord Lloyd Webber a viktoriánus művészet szenvedélyes műgyűjtője. Gyűjteményének darabjait egy kiállítás keretében bemutatta a Royal Academy-n 2003-ban Pre-Raphaelite and Other Masters – The Andrew Lloyd Webber Collection címmel.

Szakmai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andrew Lloyd Webber első musicalje Tim Rice szövegíróval a The Likes of Us volt, mely Thomas John Barnardo igaz történetét dolgozta fel. Ezt a musicalt nem adták elő egészen 2005-ig, amikor színpadra állították Andrew Lloyd Webber Sydmonton Festival-ján. Lloyd Webber és Rice sok pop dalt írtak. Wes Sands, Ross Hannaman, Paul Raven és Gary Bond közte vannak annak a sok előadónak, akikkel a korai Lloyd Webber/Rice műveket felvették. Ezeknek a korai felvételeknek a válogatását újra kiadták egy öt lemezes gyűjteményben, Andrew Lloyd Webber: Now And Forever (2003) címmel.

A zenének és a szövegnek van egy könnyed és élénk varázsa, ami jellemzi a következő musicaljüket, a József és a színes, szélesvásznú álomkabátot (Joseph and the Amazing Technicolor Dreamcoat), a darabot, amellyel a Colet Curt előkészítő iskola bízta meg őket 1968-ban. A József elnyert néhány elismerést a második színre vitelekor. Későbbi előadásain az eredetileg csak 15 perces musical Lloyd Webber és Rice számos átdolgozásán ment keresztül, beleértve további dalok írását, amik kibővítik a musicalt egy tekintélyesebb időtartamra. Ez egy kétórás produkcióban tetőzött, amit a West End-en harmadik közös musicaljük, a Jézus Krisztus szupersztár sikere után mutattak be.

A Jézus Krisztus szupersztár (Jesus Christ Superstar) Ian Gillannal készült lemez volt, melyet színpadra alkalmaztak 1971 októberében, a West End-en, a Lyceum Theatre-ben. Ez egy olyan rockopera, ami Jézus utolsó napjait mutatja be. Hangszíne keményebb, mint a Józsefé, habár nyújt néhány tréfás könnyítést a hallgatóságnak a „Heródes király dalá”-ban („King Herod's Song”), Heródes könnyed számában, amely megtöri a darab előzményeinek feszültségét.

Lloyd Webber következő projektje Timothy Rice-szal egy musical-komédia P. G. Wodehouse Jeeves and Wooster c. regénye alapján készült. Rice bizonytalan volt ezzel a vállalkozással kapcsolatban, és miután elkészült néhány kezdeti munkálattal a szövegen, abbahagyta az írását. Lloyd Webber a későbbiekben megírta a musicalt Alan Ayckbournnal. A Jeeves megbukott, háromheti játék után levették a repertoárról. Lloyd Webber és Ayckbourn újra elővette évekkel később, ekkor egy teljesen átdolgozott és sikeres verzióját mutatták be a By Jeevesre (1996) átkeresztelt darabnak. Csak két dalt hagytak meg az eredeti produkcióból („Half a Moment” és „Banjo Boy”). A filmváltozata Magyarországon Két lökött inas címmel jelent meg.

Andrew Lloyd Webber megírta az It's Easy For You című dalt, melyet Elvis Presleyvel vettek fel az utolsó időszaka alatt, 1976. október 29-én és a Moody Blue című album utolsó számaként jelent meg.[1]

Az 1970-es évek közepétől[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő zenei együttműködés Lloyd Webber és Rice között az Evita (1976) volt, egy darab Evita Perón élete alapján. Mint a Jézus Krisztus szupersztár, ez a musical is lemezen jelent meg először, melyben Julie Covington énekelte Eva Perónt. A „Miért kell, hogy sírj, Argentína” („Don't Cry for Me, Argentina”) önálló slágerré vált, a musicalt pedig hamarosan színpadra állították a Prince Edward Theatre-ben Harold Prince rendezésében Elaine Paige-dzsel a címszerepben. Rendkívüli sikerrel futott tíz évig a West End-en és 1979-ben a Broadwayn is bemutatták. Rice és Lloyd Webber útjai az Evita után hamarosan különváltak. Ennek oka sosem került nyilvánosságra.

Lloyd Webber akkor egy magán projectbe, a Variationsbe kezdett csellista öccsével, Julian Lloyd Webberrel. Niccolò Paganini 24. capriccioján alapult. Masszív sláger volt, mely az Egyesült Királyságban elérte a pop albumok slágerlistájának második helyét (1978). Főtémáját még mindig használják a London Weekend Television hosszú ideje futó South Bank Showjának dallamaként.

Az 1980-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zeneszerző következő musicalje a Macskák (Cats) (1981) volt, T. S. Eliot Old Possum's Book of Practical Cats-je (1939) alapján, mely Lloyd Webber gyermekkori kedvence volt. A musical dalai Eliot verseiből és a zeneszerző zenéjéből állnak, ez alól kivételt képez a musical leghíresebb dala, az „Éjfél” („Memory”), melynek szövege a rendező, Trevor Nunn feldolgozása egy nem hozzá kapcsolódó, nem Possum Eliot költeményből, az átnevezett „Rhapsody on a Windy Night”-ból. A Macskák volt a Broadwayn a leghosszabb ideig futó musical (egészen 2006 januárjáig, amikor a Fantom megelőzte), több mint húsz éves folyamatos futással.

A Macskákat követően írta Lloyd Webber a Csillag-Expressz-t (Starlight Express), egy musicalt, melyet szintén Trevor Nunn rendezett, mely nagy pénzügyi siker volt, de a kritikusoknak nem tetszett. Rekordideig futott a West Enden, a Broadwayn kevesebb mint három évig adták.

Lloyd Webber ezután írt egy requiemet, amit 1985. február 25-én mutatták be New Yorkban, a St. Thomas Churchben. Ezt a művet egy újságcikk ihlette, amit a kambodzsai árvák helyzetéről olvasott. Apja, William Lloyd Webber emlékének szentelte, aki 1982-ben elhunyt. Habár egy gyászmise meglepő irányváltoztatásnak tűnhet a színpadi musicalekhez képest, de John Snelson rámutat Lloyd Webber életrajzában, hogy a templomi zenének nagy szerepe volt a zeneszerző nevelkedésében, és hogy Lloyd Webber számos alkalommal írt egyházi zenét az évenként megrendezett Sydmonton Festivalra (Snelson, 2004). 1986-ban Grammy-díjat kapott a Requiemért a legjobb klasszikus zenemű kategóriában. Érdekesség, hogy bár a klasszikus besorolást adták neki, a Pie Jesu a Requiemből a pop slágerlista élére került Nagy-Britanniában.

Her Majesty's Theatre, London, Az Operaház Fantomja ősbemutatójának helyszíne

1986-ban Lloyd Webber bemutatta a következő musicaljét Az Operaház Fantomja (The Phantom of the Opera) címmel, melyet az 1911-es Gaston Leroux-regény inspirált. Christine szerepét akkori feleségének Sarah Brightmannek írta, aki el is játszotta az eredeti londoni és broadwayi előadásokban Michael Crawford oldalán. Harold Prince rendezte a darabot, aki az Evitát is színre vitte. Charles Hart írta a musical dalszövegeit néhány Richard Stilgoe anyagot felhasználva. Habár a musical vegyes visszajelzéseket kapott a kritikusoktól, hatalmas sláger lett és a mai napig megy mind a West Enden, mind a Broadwayn, ahol 2006 januárjában megelőzte a Macskák-at, mint a leghosszabb ideje futó musical.

Az 1990-es évektől napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt A szerelem arcai (Aspects of Love) követte 1990-ben, mely David Garnett történetét feldolgozó musical. A dalszöveget Don Black és Charles Hart írták, az eredeti előadást Trevor Nunn rendezte. Míg a Fantomot bonyolult volt színpadra állítani, és alapos kidolgozottságot igényelt, A szerelem arcai egyszerűbb, a hangsúly a színházi élmény meghittségen van. Lloyd Webber úgy határozott, kisebb zenekari árkot használ, ami némileg hasonlóbbá teszi a zenét a kamara munkához. A musical sikeresen ment Londonban négy évig, de nem volt ilyen sikere a Broadwayn, ahol kevesebb, mint egy évvel az indulás után befejezték az előadásokat.

Lloyd Webbert megkérték, hogy írjon egy dalt az 1992-es barcelonai olimpiára. Ekkor megkomponálta az „Amigos Para Siempre”-t („Friends For Life”, „Barátok mindörökké”; magyar cím: „Már soha egymás nélkül”) Don Black-kel, aki a szöveget írta hozzá. Ezt Sarah Brightman és José Carreras adta elő a megnyitóünnepségen.

Lloyd Webbernek sok további musical darabja van, mint például az Alkony sugárút (Sunset Boulevard), a Fütyüld a szélben! (Whistle Down the Wind), a Song and Dance, a Volt egyszer egy csapat (The Beautiful Game) és A fehérruhás nő (The Woman in White).

Amíg néhány munkája szédületes pénzügyi siker volt, az ő pályafutása se volt mentes kudarcoktól, különösen az Egyesült Államokban. A Song and Dance, a Starlight Express és A szerelem arcai: mind sikeresek voltak Londonban, de nem találtak hasonló fogadtatásra New York-ban és mind rövid ideig, pénzveszteséggel és negatív kritikákkal futottak. 1995-ben az Alkony sugárút nagyon sikeres, talán a Broadway történetében legnagyobb várakozással bemutatott, abban az évben hét Tony-díjat elnyert darabbá vált. Azonban a magas heti költségével a történelem legnagyobb gazdasági musical bukása lett, 25 millió dollár (4,8 milliárd forint) veszteséggel. A későbbi darabjait (Fütyüld a szélben! és Volt egyszer egy csapat) be se mutatták a Broadwayn. A legutóbbi musicalje, A fehérruhás nő nagyon rövid ideig ment New York-ban. Az, hogy levették a műsorról, talán annak tudható be, hogy sok előadás alkalmával hiányoztak a színészek; 108-ból csak 39-szer volt teljes a szereplőgárda. Maria Friedman és Michael Ball gyakran hagytak ki előadásokat; előbbi mellrákkal küzdött, utóbbi torokgyulladásban szenvedett.

Lloyd Webber számos musicaljének létezik filmadaptációja: a Jézus Krisztus szupersztárt (1973) Norman Jewison, az Evitát Alan Parker, 2004-ben pedig Az Operaház Fantomját Joel Schumacher rendezte meg (az utóbbinak Lloyd Webber társproducere). Az Alkony sugárút filmváltozata a tervek szerint 2008-ban jelenik meg a mozikban Glenn Close főszereplésével.

Lloyd Webber 2002-ben mutatta be a Bombayi álmokat (Bombay Dreams) egy indiai zeneszerzővel, A. R. Rahmannal.

Aktuális munkája The Sound Of Music bemutatása, melyet 2006 novemberében kezdenek játszani. Azt a vitatott elhatározást hozta, hogy válasszanak egy ismeretlen színésznőt a női főszerep, Maria szerepére, egy „reality show” segítségével. Ez a 2006 szeptemberéig futó How Do You Solve A Problem Like Maria? volt, ahol ő volt a bíró. A győztes Connie Fisher lett.

2006 szeptemberében Lloyd Webbert kiválasztották, hogy legyen Zubin Mehtával, Dolly Partonnal, Steven Spielberggel és William „Smokey” Robinsonnal együtt a tekintélyes Kennedy Center Honors címzettje, elismerésül a kiemelkedő hozzájárulásáért az amerikai művészethez.

Augusztus 25-én jelent meg hivatalos oldalán, hogy a következő munkája talán A Mester és Margarita (bár Webber bevallása szerint ez inkább opera, mint musical) lesz.

Andrew Lloyd Webber és Jade Ewen az Eurovíziós Dalfesztiválon (2009)

2008 szeptemberében a brit közszolgálati műsorszolgáltató, a BBC felkérte őt, hogy megírja a 2009-es Eurovíziós Dalversenyre az Egyesült Királyságot képviselő dalt. Az énekest a Your Country Needs You (Az országodnak szüksége van rád) elnevezésű tehetségkutató verseny keretében választották ki. Lloyd Webber maga is részt vett a műsorban, minden héten ő választotta ki a továbbjutót a közönségtől legkevesebb szavazatot kapott két énekes közül. Az utolsó műsorban mutatták be először az It’s My Time (Itt az én időm) című versenydalt, melyet mindhárom döntős előadott.[2][3] A győztes Jade Ewen volt. Webber később úgy döntött, hogy maga is fellép a moszkvai versenyen, és zongorán kísérte az énekesnőt. Végül 173 ponttal az ötödik helyen végeztek, az Egyesült Királyság legjobb eredményét elérve a 2002-es harmadik hely óta.

Webber és Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bizony, Budapest volt az első kelet-európai főváros, ahol engedélyeztem a darabjaimat a hidegháborús időkben.[4]

Bármerre is járok, mindenütt azt hallom, hogy Budapest egyre inkább a zenei színjátszás fővárosává válik.[5]

Lloyd Webber megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét[6] a magyar kultúra támogatásáért, nemzetközi hírnevének öregbítéséért és műveinek magyar feldolgozására biztosított egyedi lehetőségekért.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Musicalek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindegyik esetben a szövegíró neve van megadva zárójelben.

Filmzenék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Biography of Andrew Lloyd Webber (angol nyelven) (HTML). (Hozzáférés: 2007. február 9.)
  2. Andrew Llyod Webber: X-Factor stílusú nemzeti döntő az Eurovízióra. esctoday.com. (Hozzáférés: 2008. december 5.)
  3. "Your Country Needs You". bbc.co.uk. (Hozzáférés: 2008. december 5.)
  4. Návai Anikó: Egy kis Fantom, egy kis Hollywood, meg egy kis Budapest (HTML). Nők Lapja, 2005. február 22. (Hozzáférés: 2006. október 8.)
  5. Magas állami kitüntetést kapott Andrew Lloyd Webber (HTML). uno.hu, 2005. május 30. (Hozzáférés: 2006. október 8.)
  6. Andrew Lloyd Webber - Müpapédia | Művészetek Palotája

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrew Lloyd Webber témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak