Dolly Parton
| Dolly Parton | |
 |
|
| Dolly Parton 2005-ben | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Dolly Rebecca Parton |
| Született | 1946. január 19. (67 éves) |
| Származás | Sevierville, Tennessee  |
| Pályafutás | |
| Műfajok | pop, country |
| Aktív évek | 1959 – |
| Kapcsolódó előadó(k) | Kenny Rogers, Tammy Wynette |
| Hangszer | vokál, gitár, bendzsó, zongora |
| Kiadók | Goldband (1959–1965) Monument (1965–1967) RCA (1967–1986) CBS (1987–1995) Rising Tide (1995–1998) Decca (1997–1998) Blue Eye (1998–1999) Sugar Hill (1998–2005) Dolly (2006-present) |
|
|
|
| Dolly Parton weboldala | |
Dolly Rebecca Parton (1946. január 19.) amerikai country- és pop-énekesnő, dalszerző, színésznő, filantróp.
Évtizedeken át tartó pályafutása során a countryzene egyik legsikeresebb előadójává vált. Huszonöt slágerlista-vezető dalának, és rekordmennyiségű negyvenkettő Top 10-es albumának köszönhetően a "Countryzene Királynője"-ként is nevezik.[1] Az egyetlen előadó, aki az utóbbi négy évtized mindegyikében rendelkezett listavezető dallal.[2]
Tartalomjegyzék |
Élete[szerkesztés]
Az amerikai Tennessee államban, Sevierville-ben született egy szegény család tizenkettő gyermeke egyikeként. Gyermekkoráról a Coat of Many Colors című dalában énekel.
Nagy hatással voltak rá gyermekkori templomi élményei. Nagyapja a pünkösdi mozgalom egyik képviselője volt.[3] Koncertjei során ma is gyakran énekel spirituális dalokat.
1966-ban ment feleségül Carl Thomas Dean-hez. Férje kerüli a nyilvánosságot, és csak ritkán kíséri el feleségét a fellépéseire. Parton állítása szerint férje egyetlenegyszer látta őt fellépni. Bár saját gyerekük nincs, Parton testvéreinek gyerekeire gyakran vigyáztak.
Énekesként[szerkesztés]
Parton már gyerekként gyakran fellépett helyi rádiók műsoraiban. Tizenhárom éves korában fellépett egy Nashville-i rádióműsorban. Itt találkozott először Johnny Cashsel, aki bátorította őt.[4] A középiskola elvégzése után Nashville-be költözött és a Monument Records-hoz szerződött le. Először zeneszerzőként ért el sikereket: Bill Philips és Skeeter Davis számára írt egy-egy dalt nagybátyjával közösen, melyek a countryzenei slágerlistán az első tízbe kerültek. Ezután lehetőséget kapott, hogy saját dalt adjon ki: a Dumb Blonde és a Something Fishy első önálló albumának előfutárai voltak.
1967-ben Porter Wagoner meghívta őt televíziós műsorába, egy hetente jelentkező countryzenei programba. Később leszerződtette saját kiadójához, az RCA-hez. Itt kiadott első dala, a Just Because I'm a Woman a tizenhetedik helyig jutott a countryzenei listán. Sikeresebb volt Wagonerrel duettben, 1968-ban a Countryzenei Díjátadón az év együttesének választották őket. Ám szóló dalai továbbra sem hozták meg a sikert. 1970-ben Wagoner elénekeltette vele a Mule Skinner Blues-t, egy hagyományos country-dal feldolgozását, mely a harmadik helyig jutott. Ezt követte első listavezető dala, a Joshua, majd további sikeres dalok. Az igazi áttörést az 1974-ben kiadott Jolene című dal hozta meg számára. Ezután úgy döntött, hogy kilép Wagoner műsorából, hogy a szóló karrierjére koncentrálhasson. Ekkor írta meg az I Will Always Love You című dalt, melyben Wagonernek ad hálát. A dal listavezető lett, és Elvis Presley is szerette volna feldolgozni. Partont érdekelte a lehetőség, de Presley menedzsere, Colonel Tom Parker a dalszerzői jogok átadását kérte, amelybe Parton végül nem ment bele.[5]
1974 és 1980 között szinte minden dala az első tízbe került a countryzenei slágerlistán, és nyolc listavezető dala is volt. 1976-ban önálló televíziós műsort indított, és 1977-ben már ő volt a producere a lemezeinek, mely nagyobb alkotói szabadságot tett lehetővé számára. 1977-es Here You Come Again című albuma volt az első, mely átlépte az egymillió eladott lemezt, és az azonos című kislemeze volt az első, mely a Billboard Hot 100 popzenei slágerlistán is az első tízbe került. Ezt követően több dala a countryzenei slágerlista mellett a popzeneire is feljutott. 1978-ban nyerte első Grammy-díját, legjobb countryénekes kategóriában.
1980-ban minden addiginál nagyobb sikereket ért el. Első filmjének, a Kilenctől ötignek azonos címmel írt betétdala a Billboard Hot 100-on a csúcsig jutott. (Parton egyetlen szóló dala, melynek ez sikerült.) A dal emellett Golden Globe és Oscar-díj jelölést is hozott számára. 1983-ban ismét a Hot 100 élére került, ekkor a Kenny Rogersszel közösen előadott Islands in the Stream című dalnak köszönhetően. A sikerek ellenére az RCA Records nem hosszabbított vele szerződést, így 1987-ben átigazolt a Columbia Recordshoz. Már itt jelentette meg Trio című albumát, melyet két másik country-énekesnővel, Linda Ronstadttel és Emmylou Harrisszel közösen készített. Az album egy Grammy-díjat (Legjobb country együttes), illetve egy jelölést (Az év albuma) hozott a trió számára. Új szólóalbuma, mellyel ismét megpróbált a popzenében sikert aratni, a vártnál gyengébb eredményeket ért el, ezután úgy döntött, hogy visszatér gyökereihez, a countryzenéhez. A következő lemezéről két dal is listavezető volt a countryzenei slágerlistán.
1992-ben Whitney Houston feldolgozta 1974-es I Will Always Love You című dalát, az egész világon óriási sikert aratva. A következő évben James Ingrammal adta elő a The Day I Fall In Love című dalt, mely a Beethoven 2. filmzenéje volt, és Oscar-díjra is jelölték. Parton és Ingram a díjátadó ceremónián is előadták a dalt. 1994-ben a Trióhoz hasonló albumot adott ki, ezúttal két másik country énekesnővel, Loretta Lynn-nel és Tammy Wynette-tel közösen,[6] majd ezt követte 1999-ben egy újabb trió album, ekkor 1987-es partnereivel, mely elnyerte a legjobb country együttesnek járó Grammy-díjat. Ugyanebben az évben bekerült a Countryzenei Hírességek Csarnokába.[6]
Az ezredforduló után a countryzenéhez közel álló bluegrass-albumokat adott ki. 1999-es The Grass Is Blue című albumáért elnyerte a legjobb bluegrass albumnak járó Grammy-díjat, míg 2001-es albumáért a legjobb countryénekes kategóriában nyerte el a díjat. 2005-ös albumán olyan híres dalok feldolgozását énekli, mint John Lennon Imagine című dala. Ugyanebben az évben kapta második Oscar-díj jelölését Travellin' Thru című daláért, melyet a Transamerica című filmhez írt.
2007-ben hozta létre saját kiadóját Dolly Records néven. Backwoods Barbie című albuma második helyig jutott a countryzenei listán, illetve a tizenhetedik helyen debütált a Billboard 200 listán, mely pályafutása legjobb eredménye.[7] 2009-ben kiadott egy 4 CD-t tartalmazó kiadványt, mely kilencvenkilenc dalt tartalmaz, egész pályafutását összefoglalva.[8]
Dalszerzőként[szerkesztés]
Parton nemcsak énekesként, hanem dalszerzőként is sok sikert aratott. Egy 2009-es interjúban állítása szerint hét éves kora óta több, mint háromezer dalt írt eddig, és minden nap ír valamit, legyen az egy új dal vagy csak egy ötlet.[9] 2001-ben bekerült az amerikai dalszerzői Hírességek Csarnokába.[10] Parton dalait számos filmben felhasználták.
1980-ban első alkalommal kapott filmszerepet a Kilenctől ötig című filmben. Az általa írt és előadott betétdalt Golden Globe-ra és Oscar-díjra is jelölték. Második filmjének szintén ő írta a betétdalát: az I Will Always Love You című dalt később számos énekes feldolgozta. Whitney Houston 1992-es változata minden idők legnagyobb példányszámban eladott női kislemeze lett, tizenkét millió eladott példánnyal.
2005-ben megírta a Transamerica című film egyik betétdalát, a Travellin' Thru-t, melyet Golden Globe-ra és Oscar-díjra is jelöltek a legjobb eredeti dal kategóriában. Az Oscar-ceremónián a dalt élőben is előadta.
2008-ban Kilenctől ötig című filmjéből musicalt készítettek, melynek ő volt a zeneszerzője.
Színésznőként[szerkesztés]
A '70-es években Parton televíziós szereplésekkel próbálta szélesíteni a közönségét. Első próbálkozása az 1976-ban elindult Dolly! című műsor volt. Bár nagy volt a nézettsége, csak egy évig futott, miután Parton maga kérte a műsor befejezését. 1987-ben ismét indított egy tévéműsort Dolly címmel, de az is csak egy évig tartott.
Első filmszerepét 1980-ban kapta, amikor a Kilenctől ötig című filmben Jane Fonda oldalán szerepelhetett. Alakítását két Golden Globe-jelöléssel jutalmazták. Emellett ő írta és adta elő a film azonos című betétdalát. A dalt Golden Globe-ra és Oscar-díjra jelölték, illetve két Grammy-díjat is nyert, és a Billboard Hot 100 lista első helyéig jutott.
Második filmje, A legjobb bordélyház Texasban egy újabb Golden Globe-jelölést hozott számára. Az 1984-es Énekes izompacsirta című filmben Sylvester Stallone partnere volt. 1989-ben az Acélmagnóliákban olyan színésznőkkel alkotott csapatot, mint Julia Roberts, Daryl Hannah, Sally Field, Shirley MacLaine és Olympia Dukakis. Utolsó főszerepét az 1992-es Egyenes beszéd című filmben játszotta James Woods oldalán.
Parton önmagát alakította az 1993-as Beverly Hill-dili és a 2005-ös Beépített szépség 2. – csábítunk és védünk című filmben. Majd a Hannah Montanában Miley nagynénjét alakította Miley Cyrus és Boby Ray Cyrus mellett.
Filantrópként[szerkesztés]
A '80-as évektől Parton sok jótékony célt támogatott. 1986-ban alapította Dollywood nevű vidámparkját szülővárosa közelében. A létesítményen belül színház, étterem és aquapark is található. A Dollywood évente hárommillió látogatót vonz.[11]
1996-ban létrehozta a Dollywood Alapítványt. A program keretében minden hónapban ingyen könyveket biztosítanak a gyermekeknek ötéves korukig. Évente körülbelül két és fél millió könyvet osztanak szét. 2006-ban kiadott egy szakácskönyvet Dolly's Dixie Fixin's: Love, Laughter and Lots of Good Food címmel, melynek bevételeit az alapítvány támogatására fordította.[12][13]
2006-ban ötszázezer amerikai dollárt ajánlott fel egy szülővárosában épülő kórház javára, és jótékonysági koncertet adott, melynek bevételét szintén az építkezés támogatására fordította.[14]
Díjak és elismerések[szerkesztés]
Parton évtizedeken át tartó pályafutása során számos díjban és elismerésben részesült. Az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége huszonöt kislemezét vagy albumát nyilvánította arany-, platina- vagy többszörös platinalemezzé. Huszonhat dala volt listavezető az amerikai Billboard countryzenei slágerlistáján, és összesen száztíz dala került fel a listára. Albumai közül negyvenkettő jutott az első tíz közé a countryzenei albumeladási listán. Kiadványait világszerte már több, mint százmillió példányban adták el.[15]
Hét Grammy-díjat nyert, és összesen negyvenöt alkalommal jelölték erre a díjra.[16][17] Az Amerikai Zenei Díjátadókon tizennyolc jelöléséből hármat váltotta díjra, míg a Countryzenei Díjátadókon tíz díjban, és negyvenkettő jelölésben részesült. Dalszerzőként két ízben jelölték Oscar-díjra: 1981-ben és 2005-ben. Színésznőként három Golden Globe- és egy Tony-díj jelölésben részesült.
1984-ben kapott egy csillagot a Hollywoodi hírességek sétányán. Szülővárosában, Sevierville-ben egy bronzszobrot állítottak tiszteletére. Parton e szobrot nevezte a legnagyobb elismerésnek. 1999-ben megkapta a countryzene legnagyobb elismerését, amikor bekerült a countryzenei Hírességek Csarnokába. 2001-ben az amerikai dalszerzői Hírességek Csarnokába is bekerült.
2003-ban egy tribute-albumot adtak ki a tiszteletére. A Just Because I'm a Woman: Songs of Dolly Parton című albumon olyan művészek énekelték dalait, mint Norah Jones, Shania Twain és Sinéad O'Connor.
2004-ben az amerikai Kongresszusi Könyvtár kitüntetését vehette át, hozzájárulásáért az amerikai kulturális örökséghez.[18] A következő évben átvehette a National Medal of Arts nevű legmagasabb állami művészeti díjat. 2006-ban a Kennedy Center Honors díjazottja volt életműve elismeréseként.
Diszkográfia[szerkesztés]
Stúdióalbumok[szerkesztés]
Filmográfia[szerkesztés]
| Film | ||||
|---|---|---|---|---|
| Év | Cím | Magyar cím | Szerep | Megyjegyzés |
| 1980 | Nine to Five | Kilenctől ötig | Doralee Rhodes | Jelölés – Golden Globe-díj – a legjobb vígjáték vagy musical színésznő Jelölés – Golden Globe-díj – az év női felfedezettje Jelölés – Oscar-díj - legjobb eredeti dal |
| 1982 | The Best Little Whorehouse in Texas | A legjobb bordélyház Texasban | Mona Stangley | Jelölés – Golden Globe-díj – a legjobb vígjáték vagy musical színésznő |
| 1984 | Rhinestone | Énekes izompacsirta | Jake | |
| 1989 | Steel Magnolias | Acélmagnóliák | Truvy Jones | |
| 1992 | Straight Talk | Egyenes beszéd | Shirlee Kenyon | |
| 1993 | The Beverly Hillbillies | Beverly Hill-dili | cameo-szerep | |
| 2002 | Frank McKlusky, C.I. | Lökött ügynök | Edith McKlusky | |
| 2005 | Miss Congeniality 2: Armed and Fabulous | Beépített szépség 2. – csábítunk és védünk | cameo-szerep | |
Források[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Dolly Parton című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- ↑ Whitburn, Joel. Top Country Songs 1944–2005. Billboard/Record Research Inc.. 2005. ISBN 0-89820-165-9.
- ↑ „'Going' All The Way To No. 1, Dolly's 25th!”, Dollymania, 2006. február 22. (Hozzáférés ideje: 2009. december 21.)
- ↑ "Backwoods glam", The Washington Times, December 1, 2006.
- ↑ Cash, Johhny. Cash; The Autobiography.
- ↑ "Dolly Parton Reflects on Her Greatest Moments", CMT, July 7, 2006.
- ^ a b Dolly Parton biography
- ↑ "Janet Dethrones Jack To Top Billboard 200" Billboard Online, March 5, 2008"
- ↑ "Legacy Records Press Release"
- ↑ „Dolly Parton Speaks Out; Variety Entertainer Danny Gans Does Impressions and Talks About Comedy”, CNN LARRY KING LIVE, 2009. március 7.
- ↑ Songwriters Hall of Fame press release announcing 2001 inductees, April 16, 2001
- ↑ "Dollymania FAQ No 23", accessed 2009. december 21.
- ↑ Penguin USA (2006) Dolly's Dixie Fixin's: Love, Laughter and Lots of Good Food az Amazon.com oldalon, ASIN: B000SSP25C
- ↑ Dolly's Dixie Fixin..., hivatalos oldal.
- ↑ „Parton pledges $500,000 to hospital”, USA Today, 2006. december 13.
- ↑ "Dollymania - Díjak"
- ↑ "Relix: The Magazine For Music - From Rags To Riches With Dolly Parton, January 14, 2008"
- ↑ "Press Release: ORIGINAL BROADWAY CAST RECORDING OF 9 TO 5: THE MUSICAL’ NOMINATED FOR BEST MUSICAL SHOW ALBUM GRAMMY, December 3, 2009"
- ↑ Fischer, Audrey: Dolly Parton, Living Legend. Library of Congress
