Bruce Springsteen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bruce Springsteen
Bundesarchiv Bild 183-1988-0719-38, Bruce Springsteen, Konzert in der DDR.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Bruce Frederick Joseph Springsteen
Becenév The Boss
Született 1949. szeptember 23. (64 éves)
Freehold, New Jersey, USA
Származás  Amerikai Egyesült Államok
Pályafutás
Műfajok rock
folk rock
heartland rock
hard rock
roots rock
Aktív évek 1965–napjainkig
Együttes E Street Band
The Castiles
Steel Mill
Dr. Zoom and the Sonic Boom
Bruce Springsteen Band
The Seeger Sessions Band
Jen Chapin
USA for Africa
Hangszer ének, gitár, basszusgitár, szájharmonika, zongora, ütős hangszerek, bendzsó, billentyűs hangszerek
Kiadók Columbia Records
Sony BMG

Bruce Springsteen weboldala

Bruce Frederick Joseph Springsteen (Freehold, New Jersey, 1949. szeptember 23. –) becenevén The Boss (a Főnök), amerikai énekes, zenész, gitáros, aki az E Street Band nevű együttessel készít lemezeket és turnézik.

Springsteen felvételei között vannak népszerű rock-albumok és komorabb hangulatú, folk-ihletésű dalok. Legsikeresebb stúdióalbumai: a Born in the U.S.A. és a Born to Run megmutatják azt a tehetséges művészt, aki képes az amerikai emberek mindennapjaiért harcolni és aki több mint 65 millió lemezt adott el az Egyesült Államokban és több mint 120 milliót világszerte. (forrás) Springsteen számos díjat nyert el: 21 Grammy-díjat, 2 Golden Globe díjat, 1 Academy Award-ot. A XX. század egyik legmeghatározóbb dalszövegírójának tartják, 2004-ben a Rolling Stone zenei magazin minden idők 23. legnagyobb művészévé választotta. A Born to Run című lemez a 18. lett a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján.

1957–1972: Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Douglas Frederick Springsteen holland-ír származású gyári munkás – kertész, börtönőr, buszsofőr. Anyja, Adele Zerilli olasz származású titkárnő.

1957-ben Bruce meglátta Elvis Presleyt a tv-ben, az Ed Sullivan show-ban, és ez döntően hatott pályaválasztására.[1] 1962-ben az összespórolt 18 dollárjáért vett magának egy használt elektromos gitárt, és ettől fogva szinte minden idejét gyakorlással töltötte.

Bruce nem viselte jól a St. Rose of Lima Katolikus Általános Iskola légkörét, de 1963-ban végül elvégezte az iskolát.[2] Középiskolai tanulmányait a Freehold Regional High Schoolban kezdte meg.[3] Itt alakították meg a Castiles együttest [4]: George Theiss (ének, gitár), Bart Haynes (dob), Frank Marziotti (basszus), Paul Popkin (ének, gitár). Menedzserük: Gordon „Tex” Vinyard volt. A tizenhat éves Bruce nem sokkal az alapítás után csatlakozott a csapathoz.

Springsteen először 1966. május 16-án dolgozott stúdióban – a helyi Bricktown Stúdióban rögzítették a That’s What You Get és a Baby I című számokat. Mindkettőt a Theiss-Springsteen páros írta.[5]

1968, a legendás év rosszul indult Springsteennek. A Castiles-nak vége, Bruce katonai behívót kapott, a sorozóbizottság viszont kipontozta: szolgálatra alkalmatlan. Bruce beiratkozott az Ocean County College-ba, mindeközben megalakította John Grahammel és Michael Burke-kel az Earth formációt. Irányvonaluk Cream-es, erőteljes minimál R&B volt. Az Earth mindössze egy évig működött, eközben sokszor megfordultak Asbury Parkban. Kezdett bekerülni a Jersey Shore zenei vérkeringésébe. Hasonszőrű együttesekben vendégeskedett, gyakorolt és játszott, amikor és ahol csak tudott. Ez idő tájt találkozott későbbi nagy barátjával, Steven Van Zandttal. 1969-ben Bruce törzsvendéggé vált az Asbury Park nem sokkal korábban nyílt Upstage klubjában.[6][7] A helyi zenei körök gyors és kiváló gitárosként tartották számon.

Steven Van Zandt
Garry W. Tallent
Clarence "The Big Man" Clemons
Roy Bittan
Max Weinberg

Vini „Mad Dog” Lopezzel megalapította a Child együttest.[8] A négytagú csapatban Vini Roslyn basszusozott, Danny Federici orgonált. Bruce gyakorlatilag kirúgatta magát a College-ból, ezzel befejeződött iskolai pályafutása.[9] Úgy tűnt, hogy ezt nem igazán sajnálja. Egy lapra tett fel mindent: a zene, a zene, a zene.

Családja édesapja munkája miatt Kaliforniába költözött. Bruce már szinte az Asburyn lakott eddig is, ezután még inkább. Vinivel és Dannyvel egy szörfdeszkagyáros, Tinker West tágas műhelyében laktak és próbáltak; Tinker afféle önjelölt menedzserként is segítette az együttest. Miután Long Islanden már létezett egy Child, nevüket Steel Millre változtatták. 1970-1971-ben A Steel Mill átutazott az Államokon, hogy Kaliforniában próbáljon szerencsét, hátha a nyugati parton sikeresebbek lehetnek. Játszottak párszor a San Franciscó-i Matrix klubban, ahol jól fogadták őket, és néhány dalukat stúdióban is rögzítettek. Lemezajánlatot is kaptak, de ebből nem lett semmi, így visszatértek a keleti partra. Ott helyi sikereket arattak, de igazi továbblépés híján Bruce egy, az Upstage Clubban tartott koncert után (1971. január 23.) feloszlatta a Steel Millt.[10] Az év további részét új csapatok (Bruce Springsteen Jam, a Dr. Zoom and the Sonic Boom és a Bruce Springsteen Band) alapításával és koncertezéssel töltötte, kísérletező jelleggel.

1972-1974: Küzdelem a sikerért[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tavasszal a Bruce Springsteen Band különböző formációkban koncertezett New Jersey-ben és Virginiában, majd ez is feloszlott. Bruce ezután úgy döntött, hogy szólókoncerteket ad New York City különböző kávézóiban, klubjaiban. Ekkortájt találkozott Mike Appellel, aki első valódi menedzsere lett. 1972. május 2-án Mike Appel bejuttatta őt a Columbiához, ahol játéka elragadtatta a korábban Bob Dylant is felfedező John Hammondot. Az énekes játszott neki néhány dalt az irodájában, mire Hammond azonnal szervezett neki egy esti meghallgatást a New York-i Gaslight Clubba. A meghallgatás nagy sikert aratott, a Columbia szerződött egy lemezre az előadóval. Ezután Bruce szóló zeneszerzőként és előadóként szerződött a CBS-szel; a híres Hammond Demo-kat a New York-i CBS Stúdiókban rögzítette. Ezeken egyedül zenélt egy gitárral és egy zongorával, a keverőpultnál maga John Hammond ült. A dalok közül kettőt később feltettek az 1998-as, ritkaságokat tartalmazó Tracks-re.

Greetings From Asbury Park, N.J.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyáron Bruce, Garry W. Tallent, Vini Lopez, Clarence Clemons és David Sancious rögzítette a Greetings From Asbury Park, N.J. albumot.[11] Az E Street Band november 12-én adta első koncertjét. A Greetings album rögzítésében résztvevő zenészek mellé (David Sancious nélkül, aki csak 1973 júniusától zenélt Bruce-szal), csatlakozott Danny Federici, mint a zenekar teljes jogú tagja.

1973. január 5-én megjelent Bruce bemutatkozó albuma, a Greetings From Asbury Park, N.J. az Amerikai Egyesült Államokban. Tavasszal Bruce és az E Street Band mind a keleti, mind a nyugati parton turnézott. Májusban és júniusban néhányszor felléptek a Chicago együttes előzenekaraként is. A nagy arénákban szerzett tapasztalatok hatására Bruce úgy döntött, hogy soha többé nem lép fel ekkora tömeg előtt, mert az nem passzol az ő zenéjéhez. Ezt a fogadalmát három évig meg is tartotta.

The Wild, the Innocent & the E Street Shuffle[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Júliusban és augusztusban rögzítették a The Wild, the Innocent & the E Street Shuffle albumukat, ami 1973. szeptember 11-én jelent meg az USA-ban.[12]

Február 12-én, a második album turnéja alatt Vini „Mad Dog” Lopez távozott a zenekarból, és néhány héttel később Ernest „Boom” Carter lépett a helyére. 1974. május 9-én Jon Landau zenekritikus megtekintette egy show-jukat a Harvard Square Theaterben (Cambridge, Mass.) és leírta híressé vált mondatát:

Láttam a rock'n'roll jövőjét, úgy hívják: Bruce Springsteen.

Ez a cikk volt Bruce és jövendő menedzserének első kapcsolata.[13] A mondatot reklámszlogennek átvette a CBS is.

1974. augusztus 6-án vették fel „minden idők első számú popdalát”,[14] a Born to Runt – de legalábbis a dal néhány sorát: a teljes dal felvétele több napig tartott. Szeptemberben Max Weinberg (dob) és Roy Bittan (zongora) lépett be az E Street Band-be Ernest Carter és David Sancious helyére, és ősztől sokat turnéztak. Néhány koncerten Suki Lahav (hegedű) is csatlakozott hozzájuk, ő 1975 márciusáig maradt az E Street Banddel.

1975-1983: Az áttörés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Born to Run[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1975 márciusától júliusig a Born to Run című lemezt rögzítették a New York-i Record Plantben. A dalok nehezen nyerték el végső formájukat, Bruce kereste a 'hangzást', ez volt az eddigi legnehezebb időszakuk. Bruce új barátja, Jon Landau mindinkább átvette az irányítást a stúdiózásban kevésbé tapasztalt Mike Appeltől. A felvételek alatt Steve Van Zandt is csatlakozott az E Street Bandhez. 1975. július 20-án, hat héttel a nagylemez megjelenése előtt indultak el a Born to Run turnéra.

1975. augusztus 13-ától 17-ig az E Street Band addigi karrierjének legfontosabb koncertjeit adta.[15] A New York-i Bottom Line klubban léptek fel, egyik show-jukat a rádió élőben közvetítette. Ezekkel az előadásokkal Bruce-t megismerte a zeneipar és a zenei sajtó, benne volt a levegőben, hogy a harmadik nagylemez valóban meghozza a hőn áhított nagy áttörést. Ezek után, amikor megjelent a Born to Run album, október 27-én Bruce egyszerre került fel a Time és a Newsweek címlapjára. 1975. november 18-ától Bruce és a zenekar elkezdte első európai turnéját: négy koncertet adtak három városban. Bruce-t zavarta a túl nagy hype, ráadásul a Jersey-i klubok bensőséges hangulata után nem érezte teljes sikernek a híres, de sokkal nagyobb Hammersmith Odeonban adott bulit.[16] Híressé vált az az esemény, amikor Bruce berohant a koncert előcsarnokába és letépkedte a posztereket, amiken ez állt:

London végre felkészült Bruce Springsteenre

És valóban, London ekkor még egyáltalán nem volt kész Springsteenre. Ekkortájt hangzott el alábbi elhíresült kifakadása is:

Nincs hamburger Londonban? A turné lefújva!

A Born to Run turné a philadelphiai Tower Theaterben (1975. december 31-én) tartott újévi koncerttel ért véget.[17]

A Chicken Scratch Turné[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tavasszal Bruce újra útnak indult, és az úgynevezett Chicken Scratch turnén kis előadótermekben játszottak. Az első helyszín: Township Auditorium, Columbia, S.C..[18] Egy Memphisi show után Bruce és Steve Van Zandt taxival Elvis Presley házához hajtott Gracelandbe. Bruce átmászott a kerítésen, mert találkozni akart Elvisszel, de egy őr kitessékelte.[19]

1976. július 27-én Bruce beperelte menedzserét, Mike Appelt, miután rájött, hogy az ellopta mind a koncertekből, mind a lemezeladásokból befolyt pénzt és a szerződések is jogilag kifogásolhatók voltak.[20] Két nappal később Mike Appel is pert indított. Az ügy egészen következő év tavaszáig elhúzódott, ami miatt Springsteen nem tudott hogy stúdióba vonulni. Mivel új nagylemezt a per miatt 1978-ig nem készíthetett, az 1976-os év hátralévő részét turnézással töltötte olyan vendégekkel, mint Patti Smith, Southside Johnny és mások. A zenekar 1977-ben tovább turnézott, és néhány show-jukban feltűnt a színpadon a Miami Horns is. A turnét három bostoni koncerttel zárták. 1977. május 28-án Bruce és Mike Appel peren kívül megegyezett, és ezzel gyakorlatilag szakítottak.[21] Springsteen ezután teljesen maga határozta meg zenéjét, albumait, koncertjeit.

Darkness on the Edge of Town[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyártól egészen őszig stúdióban dolgozott New Yorkban. Következő albumát Darkness on the Edge of Town néven adta ki 1978. június 2-án.[22] A felvételek egészen az év végéig húzódtak. Márciusban befejezték a Darkness on the Edge of Town felvételeit. A kész album olyan dalokat tartalmaz, mint a Promised Land, Badlands, Prove It all Night, Racing in the Street…. Sötét tónusú lemez, mely később igazi Springsteen-klasszikussá vált. 1978. május 23-án Buffalóban kezdték el a Darkness on the Edge of Town turnét, és 1978. június 2-án jelent meg maga a Darkness on the Edge of Town album. Júliusban Jon Landau hivatalosan is Bruce menedzsere lett. 1978. augusztus 24-én Bruce először került fel a Rolling Stone magazin címlapjára.[23]1978. szeptember 19–21. között a New Jersey-beli Passaicban, a Capitol Theatre-ben tartottak három show-t, ezeket később Springsteen legfontosabb és legemlékezetesebb fellépései között tartották számon.[24] Az első koncertet a rádió is közvetítette, és később az ismert Piece de Resistance vagy Passaic Night címmel kalózlemezként is kiadták. A Darkness turné 1978. május 23-án indult, Buffalo volt az első állomása. Összesen 115 koncertet adtak Amerikában és Kanadában. A turné utolsó állomása az Ohio-beli Richfield volt 1979. január 1-jén.[25] Egy néző petárdája Bruce arcához közel robbant fel (ezt Springsteen - a kalózlemezen jól hallhatóan - szóvá is tette), de azért is emlékezetes maradt, mert 31 dalával új hosszúsági rekordot döntött – ez a csúcs azonban csak a következő turnéig élt.

E Street Band: The River[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1979. április 3-án Bruce újra a stúdióba ment az E Street Band-del, hogy elkezdjék felvenni a The River dalait. Bruce motorbalesetet szenvedett: egy fának ütközött, eltörte a lábát, és három hétig ágyban kellett maradnia. A baleset hírére olyan pletykák is megjelentek a sajtóban, hogy Springsteent megölték. 1979. szeptember 21-én[26], szeptember 22-én [27] Bruce és a zenekar olyan művészekkel lépett fel, mint Jackson Browne, Chaka Khan, Bonnie Raitt és Tom Petty, két antinukleáris jótékonysági bulin a New York-i Madison Square Gardenben, a No Nukes koncerteken.[28] Bruce 90 percig játszott mindkét éjjel, és először játszotta el nyilvánosan a The River-t. A második estén, ami harmincadik születésnapja is volt, Bruce a szokottnál is extatikusabb volt. Tortáját a nézők közé dobta, majd később feldühítette ex barátnőjét, a fotós Lynn Goldsmith-et, amikor megkérte, hogy ne fotózza őt. A ráadásként adott Detroit Medley felkerült a No Nukes albumra, és látható a koncertről készült filmben is.[29] A Video Antologyn látható The River videoklip is itt készült. Ősszel és télen is tartottak az új lemez felvételei. Késő ősszel már késznek tűnt az album, ami a The Ties That Bind címet kapta volna, de Bruce az utolsó pillanatban visszakozott és további, új dalokat vett fel. Szeptemberben végre véget értek a The River album két éve kezdett felvételei. Ez idő alatt Springsteen több mint 60 dalt írt, és szokása szerint sokat több változatban is kipróbált a zenekarral. A The River turnét mint máskor is, a nagylemez megjelenése előtt Ann Arborban kezdték 1980. október 3-án.[30] Műsoraik hihetetlenül hosszúak, több mint három órásak voltak, egy-egy állomáson többnyire 30-nál is több dalt játszottak el.

Bruce Springsteen 1981-ben Norvégiában

1980. október 17-én jelent meg a The River dupla album a Columbia Records kiadásában.[31] Ez lett Springsteen első olyan albuma, amely (november 8-án) első helyre került a Billboard Hot 100-as listáján. A Hungry Heart lett Bruce első Top 10-es kislemeze – a Billboard's Charton az 5. helyig jutott el. Az év végén a New York-i Nassau Coliseum-ban a zenekar három estés koncertsorozatot tartott, amit a New Years Eve show-val zártak – mimdmáig ez Springsteen leghosszabb koncertje 38 dallal, több mint 4 óra zenéléssel. A tervezett európai turnét Bruce kimerültsége miatt későbbre halasztották, csak április 7-én kezdték el Hamburgban. Ez az első, Észak-Amerikán kívüli turnéjuk – 33 koncerttel 10 országban. Ebből Angliában volt 16 előadás, közülük hat London-ban, a Wembley Arénában. A műsor rövidebb volt, mint a korábbi években. Európából visszatérve Bruce és az E Street Band július 2-án folytatta a turnét East Rutherfordban, a Meadowlands Arénában egy hat éjszakás koncertsorozattal. A július 2-ai show volt a Meadowland Aréna megnyitója.

1981. augusztus 20-án Springsteen a Los Angeles-i Sports Arenában jótékonysági koncertet adott a vietnamii veteránokért.[32] Ez lett egyik legjobb és leghíresebb show-ja. Szeptember 14-én Cincinnatiben fejezték be a The River turnét. Egészen 1999-ig ez volt az utolsó olyan előadásuk, amin Steve Van Zandt az E Street Band hivatalos tagjaként lépett fel. A turnén mindenhol telt előtt játszottak, és Bruce nyilatkozatai szerint először jutottak el oda, hogy nem voltak anyagi gondjaik, komolyabb bevételre tettek szert.

Nebraska[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1982. január 3-án Bruce a New Jersey-beli Holmdelben, otthonának hálószobájában egy négysávos magnóval rögzített néhány dalt, később ezek váltak a Nebraska című album alapjává.[33] Márciusban Bruce és az E Street Band csatlakozott az új albumának stúdiófelvételeit készítő Gary U.S. Bondshoz.[34] Bruce írt hét dalt a lemezre, aminek borítóján producerként is feltűnik Steve Van Zandttal egyetemben. Áprilisban stúdióba vonult, hogy felvegye a The Rivert követő lemezt. A január 3-án rögzített felvételeket ebben az időszakban demóként használták, de csak néhányat próbáltak el a teljes zenekarral. (Ilyen volt a Born in the U.S.A. és a Downbound Train.) Bruce nyáron a legkülönbözőbb együttesekkel lépett fel a Jersey Shore bárjaiban. Sokat játszott helyi bandákkal az Asbury Park-ban álló Stone Pony klubban; a Cats on a Smooth Surface nevű csapat lett az egyik kedvence.[35] Ezeket a klub-bulikat az év hátralévő részében és 1983-ban is folytatták. Október 4-én jelent meg a még januárban rögzített Nebraska című dal, gyakorlatilag demó változatban. December 22-én jelent meg az MTV-n Bruce első igazi videoklipje, az Atlantic City. Springsteen nem tűnik fel a klipben.

1983 tavaszán Bruce Kaliforniában maradt, és egymaga készített felvételeket. Az ekkor rögzített dalok: Follow That Dream, Your Hometown (a My Hometown egy korábbi változata), County Fair stb. Hollywood Hills Garage Tapes néven váltak ismertté. Néhányuk feltűnt a Born in the U.S.A. kislemezek B oldalain. Az E Street Band májustól egészen az év végéig folytatta a felvételek rögzítését. Ekkor Steve Van Zandt már nem volt a zenekar tagja, mert saját szóló karrierjét építgette.

1984–1991: Népszerűség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Born in the U.S.A.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tavasszal Bruce és a zenekar keményen dolgozott az új albumon. Áprilisra, az 1982-ben kezdett időszak végére jó száz dalt rögzítettek. Ezek közül csak 12 került fel a nagylemezre, további néhány különböző kislemezek B-oldalain jelent meg. 1984. május 4-én jelent meg a Dancing in the Dark, mint az első kislemez, hogy „kóstolót” adjon az új albumról. A dal mintegy az óriási robbanás előszeleként fokozta az érezhető érdeklődést és várakozást. 1984. június 4-én jelent meg a Born in the U.S.A., Springsteen kereskedelmi szempontból magasan legsikeresebb albuma, a Dancing in the Dark kislemezt kedvelőkhöz új rajongók csatlakoztak – olyanok is, akik korábban alig ismerték Springsteent. 1984. június 29-én St. Paul-ban kezdték el a Born in the U.S.A. turnét.[36] Steve Van Zandt hivatalosan is kilépett a zenekarból, és Nils Lofgren lépett a helyére. Csatlakozott a vokálénekes Patti Scialfa is. Ezen a nyitókoncerten vették fel a Dancing in the Dark videoklipjét is, amin a Jóbarátokból is ismert Courtney Cox együtt táncolt a színpadon Bruce-szal. A Born in the U.S.A. az első helyre kerül a Billboard slágerlistáján. Hét hétig ott is maradt, a legjobb 10-ben pedig 85 hétig. 1984. augusztus 5-e és 20-a között tízszer léptek fel New Jersey-ben a Meadowlands Arénában, jelezve, hogy hazaérkezett a Born in the U.S.A. turné. A koncertek telt házasak voltak, minden jegy órák alatt elfogyott. A tizedik buli egy 33 dalból álló, négy órás maraton volt, amin a Miami Horns mellett Steve Van Zandt is fellépett.

Reagan elnök Bruce nevét is felhasználta egy kampánybeszédében a Jersey-beli Hammonton-ban.[37] Néhány nappal később Bruce határozottan válaszolt neki egy pittsburghi koncert színpadáról. 1974 óta a tacomai volt az első olyan koncertjük, amin nem játszották el a Rosalitát. Bruce és a zenekar az év hátralévő részében is az USA-ban és Kanadában turnézott.

1985. január 28-án a Dancing in the Darkkal Springsteen elnyerte első Grammy-díját a legjobb pop/rock énekes kategóriában.[38] Az átadón nem vett részt. 1985. Január 28-án és 29-én részt vett a We Are the World című jótékonysági dal felvételein. A Rolling Stone magazin év végi szavazásán a legtöbb kategóriában Bruce győzött.[39]Március 21-én lépett fel Bruce és a banda először Ausztráliában – majd még hétszer.[40] Először kapott negatív kritikát az újságíróktól, amikor testőrei erőszakkal távolították el a helyi szakírókat a reptéren. Március 31-én Ausztráliában a Brisbane-i buli volt Springsteen első valódi, nem stadionban adott, outdoor koncertje.[41] Április 4–22. között először látogattak Japánba, ahol Tokió után még hétszer léptek fel, óriási sikerrel. Május 13-án egy szűkkörű rendezvényen, Oregonban Bruce feleségül vette Julianne Philips színésznőt.

Az európai turnét 1985. június 1-jén folytatták a Slane Castle-ben, Írországban, ahol egy parkban közel 100 000 rajongó és számos kolléga - például a U2 tagjai - látták koncertet.[42] A show jó példája volt az Európán végigsöprő 1985-ös Bruce-mániának. A Függetlenség napján 70 000 ember előtt játszottak a londoni Wembley Stadionban.[43] A show-t az Independence Day akusztikus változatával kezdték, és a műsorban színpadra lépett Steve Van Zandt is, akit Bruce már szóló művésznevén, Little Steven-ként mutatott be. Augusztus 5-én kezdték a Born in the U.S.A. turné utolsó szakaszt Washingtonban. Augusztus 18. és szeptember 1. között Bruce nyolcszor lépett fel a New Jersey-ben Giants Stadionban – mindegyik buli telt házas volt 80 000 nézővel. Bruce több más sztárral, például Bonoval vendégként szerepelt Little Steven apartheid-ellenes dalában, a Sun City-ben. A Born in the U.S.A. turné négy, szeptember 27. és október 2. között a Los Angeles-i Memorial Coliseumban tartott show-val ért véget. Az utolsó koncert ráadása egy órát tartott: a Glory Days-szel zárták, és még Jon Landau, Springsteen menedzsere is színpadra lépett. A 15 hónapos turnén Springsteen a világ egyik legnagyobb rocksztárjává vált. A legutolsó buli az It's too late too stop now című bootlegen érhető el. Újra Bruce-t választották az év művészévé a Rolling Stone magazin szavazásán, de gyakorlatilag minden egyéb kategóriában is ő nyert.[44]

Január 19-én lépett újra színpadra az E Street Band több tagjával együtt a felszámolásra ítélt 3M plant részére rendezett jótékonysági koncerten Freeholdban. Februárban visszautasította a Chrysler elnöke, Lee Iaccoca 12 millió dolláros ajánlatot arra, hogy felhasználhassa kampányában a Born in the U.S.A. dalt.[45]

Miközben egy élő albumon dolgozott, Bruce régebbi dalai közt válogatott és többet újrakevert. Október 13-án rendezték az első igazi akusztikus bulit 1972 óta: Bruce fellépett Neil Young: Bridge Benefit show-jában. Pár dalban Danny Federici (tangóharmonika) és Nils Lofgren (akusztikus gitár) is közreműködött. Ekkor hangzott el először a Born in the U.S.A. eredeti, akusztikus változatában, és a Fire élő videoklipjét is erről a koncertről ollózták ki.

Bruce Springsteen & the E Street Band: Live 75-85[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

November 10-én jelent meg a Bruce Springsteen & the E Street Band: Live 75-85 album 5 bakelitlemezen és 3 CD-n. Ez volt Springsteen pályafutásának első hivatalos élő felvétele, ennek megfelelően elképesztő sikert hozott: sorok kígyóztak a boltok előtt, a dalok élő előadása újabb rajongókat szerzett.

Sorozatban harmadszor választották Bruce-t az év művészévé a Rolling Stone magazin szavazásán.[46]

Január 21-én több neves művész mellett Bruce is fellépett azon az ünnepségen, amin Roy Orbisont beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be. A kis koncertet később Black & White Night címmel hivatalos videón is kiadták.

Bruce az év nagy részében magában dolgozott házi stúdiójában, a Jersey-beli Rumsonban a Born in the U.S.A.-t követő albumon. Az E Street Band tagjai be-bekapcsolódtak a felvételekbe, de együtt egyetlen dalban sem működtek közre.

Tunnel of Love[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tunnel of Love 1987. október 9-án jelent meg. Mindenki a Born in the U.S.A. második részét várta, ehelyett a lemez hangzása visszafogott, hangulata inkább melankolikus, és kizárólag a szerelemről, magányról, emberi kapcsolatokról szól. Sokakban felsejlett a kérdés: Csak nem Springsteen magánélete jutott válságba? Az album eladási adatai meg sem közelítették a Born in the U.S.A.-ét, de így is már a kiadás napján dupla platinalemez lett, és három hét után a slágerlisták élére került. Turnéról még nem szóltak a hírek, de tervezett koncertekről már igen. Tárgyaltak egy esetleges szóló (az E Street Band nélküli) akusztikus turnéról is.

Január 20-án Bruce részt vett Bob Dylan Rock and Roll Hall of Fame partiján. Február 25-én Worcesterben kezdődött el a hónap elején bejelentett Tunnel of Love Express turné – ehhez az E Street Bandet a Miami Horns fúvósszekcióval egészítették ki. Átszeli az Egyesült Államokat, és mindenhol telt házas stadionokban játszottak. A Tunnel Tourt Európában, az olaszországi Torinóban folytatták, majd két nap múlva Róma belvárosában, a csodálatos Spanyol lépcsőn álltak fel. Június 15-én és 16-án között stadion-koncerteket adtak Rómában, és eközben egy paparazzo lefotózta Bruce-t, ahogy alsóneműben ölelkezik, háttérénekesnőjével, Patti Scialfával. A fotó megerősítette a már turné elejétől terjedő pletykákat kettőjük viszonyáról.

Június 18-án Bruce előadott néhányy akusztikus dalt egy rasszizmusellenes jótékonysági fellépésen Párizsban. A négy számból kettőben Clarence Clemonce is közreműködött. Július 3-án 1978 óta először sugárzott egy rádióadó Bruce Springsteen show-t. A stockholmi buli első felét az egész világ élőben követhette. A koncert alatt Springsteen bejelentette, hogy az év második felében részt vesz az Amnesty International Human Rights Now! turnéján.

Bruce Springsteen 1988-ban az Amnesty International Turnén

Bruce július 19-én játszott először a vasfüggöny mögött. A kelet-berlini koncertet 180 000 ember látta: ez a volt legnagyobb tömeg, ami előtt Springsteen valaha is játszott. A közel 210 perces show nagy részét élőben adta a keletnémet tv. Július 23-án Bruce három dalt adott elő egy utcazenésszel Koppenhága utcáin; a jelenetet egy szerencsés járókelő kamerával rögzítette.

Augusztus 3-án a Tunnel of Love Express Tour Barcelonában ért véget. A tervezett New Jersey-i buli nem a Human Rights turné időbeosztása miatt nem jött össze: ez volt az első olyan turné, amin Bruce nem játszott otthonában. Rossz nyelvek szerint Springsteen frissen kirobbant zűrös magánügyei miatt sem akarózott hazatérnie Európából.

Szeptember 2-án Londonban, a Wembley Stadionban kezdődött el a The Human Rights Now! turné. Bruce-on kívül a fix fellépők Sting, Peter Gabriel, Youssour N'Dour és Tracy Chapman voltak. A show-t Bruce és az E Street Band zárta egy 80 perces műsorral.

Szeptember 6-án ért a The Human Rights Now! turné Budapestre. A telt házas koncert a Népstadionban óriási siker volt. Bruce több mint 1 órát tölt a színpadon, és magyarul is felolvasott néhány mondatot.
Az alábbi számokat játszották:

Szám Dal címe
1 Born in the USA
2 The promised land
3 Cover me
4 Working on the highway
5 The river
6 Cadillac ranch
7 War
8 My hometown
9 Thunder road
10 Hungry heart
11 Glory days
12 Born to run
13 Raise your hand
14 Chimes of Freedom
15 Get up, stand up

A The River-t Stinggel kettesben adták elő, a Chimes of Freedomot Sting, Peter Gabriel, Youssou N'Dour, Tracy Chapman és Bruce együtt énekelte, a Get Up, Stand Upba pedig még Hobo is bekapcsolódott. A 15 dal kalóz cd-n A Little Bit of Heaven Here in Budapest néven ismert. A turné eljutott Európán kívül Afrikába, Ázsiába, Észak- és Dél-Amerikába is, majd október 10-én a rádióban és tv-ben is világadásként közvetített, óriási Buenos Aires-i bulival zárult. Az E Street Band ezután legközelebb 1999-ben zenélt együtt.

Március 1-jén Bruce hivatalosan is elvált Julianne-tól. Júniustól szeptemberig Bruce ismét a klubokat járta, főleg Jersey Shore bárjaiban lépett fel.

Szeptember 23-án Bruce Asbury Park-ban, a Stone Pony-ban ünnepelte 40. születésnapját. Édesanyja és az E Street Band több tagja is színpadra lépett. Október 18-án telefonon felhívta az E Street Band összes tagját, és közölte velük, hogy következő albumát más zenészekkel fogja elkészíteni, és nyugodtan kezdjenek egyéni pályába. Ezzel az E Street Bandet feloszlatta.

Az új album munkálatait a télen, Los Angeles-ben kezdte el; 1973 óta először rögzített anyagot új zenészekkel. Decemberben vették fel például a Trouble in Paradise-t és a (később egy Elvis emlékalbumban megjelent) Viva Las Vegast. A zenészek egyik Jeff Porcaro, a Toto kiváló dobosa volt.

Az év elején Bruce új albumán dolgozott. Az „E Streeter”ek közül csak Roy Bittan maradt a csapatban, hogy segítsen kilábalni Bruce alkotói válságából. Bruce és Patti Beverly Hillsbe költözött. A következő években New Jersey és Los Angeles között ingázva éltek. Még ez évben megszületett első fiuk, Evan James Springsteen.

Los Angelesben a Christic Institute részére szervezett jótékonysági koncerten Bruce szólóban lépett fel, nagy sikerrel. Akusztikus gitáron és zongorán játszott, a régi sikerek mellett több új szerzeményt is előadott. A színpadon vendégként feltűnt Jackson Browne és Bonnie Raitt is.

Bruce és Patti összeházasodott, majd megszületett második gyermekük, Jessica Rae.

Human Touch[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bruce új albumain dolgozott. A Human Touch album gyakorlatilag készen állt, hogy decemberben megjelenjen, de ekkor Bruce megírta a Living Proof című dalt, ami után úgy gondolta, hogy az addigi anyagot egy 'társalbummal' kellene kiegészíteni. New Jersey-ben, a Stone Pony-ban találkozik Little Steven-nel, Jon Bon Jovi-val és Southside Johnny-val , hogy leforgassanak egy élő videót It's Been a Long Time címmel Southside új albumára.

1992–2001: Hullámhegyek és völgyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lucky Town[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Human Touch és a Lucky Town album ugyanaznap jelent meg. Bruce próbálni kezdett az új turnéra a következő zenészekkel:

  • Roy Bittan (billentyű),
  • Shane Fontayne (gitár),
  • Tommy Sims (basszusgitár),
  • Zachary Alford (dob),

majd később énekesként:

  • Bobby King,
  • Crystal Taliefero,
  • Carol Dennis,
  • Angel Rogers,
  • Cleo Kennedy,
  • Gia Ciambotti és persze
  • Patti Scialfa.

Az új zenekar először egy zártkörű koncerten lépett fel – ezt kizárólag a Sony dolgozói tekinthettek meg a New York-i Bottom Line-ban. Az új formáció első nyilvános fellépése New Yorkban, a Saturday Night Live stúdióban egyben Bruce első élő televíziós fellépése is volt.

Egy kaliforniai 'bemelegítő' show-ból az egész világ betekinthetett az új turné hangulatába. A műsort főleg az új anyagra építették, de több régi sikert is eljátszottak.

Bruce némileg konszolidáltabban viselkedett, mint korábban, és a koncert hangulata vidám volt annak ellenére, hogy már érződött: az új albumok nem érik el Bruce klasszikusainak sikereit a slágerlistákon. Négy év után újra európai turnéra indult Bruce: a sort Svédországban, Stockholm-ban nyitotta meg. Ezek a koncertek is háromórásak voltak, de a rajongók vegyesen fogadták őket: sokan több régi dalt szerettek volna hallani. Az egyik hiányzó nagy siker az 1975 óta mindig játszott Born to Run volt, amit aztán Milánóban vissza is tettek a műsorba.

Amerikába visszatérve Springsteen 1985 óta először újra New Jersey-ben lépett fel; 11-szer a Meadowlands Arénában, és koncertről koncertre több dalt vettek elő a régi sikerek közül. Felvettek egy kisebb műsort az MTV-nek is. Ez eredetileg az MTV's Unplugged része lett volna, de Bruce az első dal - a Red Headed Woman - után „becsatlakozott”, és gyakorlatilag egy korrekt kis rock-koncertet adott friss csapatával. Az észak-amerikai turnét Lexington-ban fejezték be.

A Creedence Clearwater Revival Rock and Roll Hall of Fame-be iktatásán Bruce mondta a beszédet, és fel is lépett John Fogerty-vel.

Az új európai turnéra készülve Springsteen tartott a zenekarral egy „bemelegítő” koncertet, ami után váratlanul teljesen felforgatta élő előadásainak programját. Olyan dalokat kezdett játszani, amelyeket a '70-es évek óta nem adott elő, és kiadatlan dalai közül is többet műsorra tűzött. A koncert első részét szóló akusztikusra módosította, ezzel is jelezve, merre kíván továbblépni. A turnét a skóciai Glasgow-ban kezdték; a Lucky Townt élőben adta az MTV. A turné Norvégiában, Oslóban ért véget.

Az In Concert - MTV (Un)Pluggedet csak Európában, csak korlátozott példányszámban adták ki.

Amerikába visszatérve két jótékonysági show-n vett részt New Jersey-ben, illetve New York City-ben. A New Jersey-i rendezvényt, ami a Concert to Fight Hunger nevet kapta, a Meadowlandben tartották; a négy órás műsorban rengeteg sztár vett részt meglepő számokkal. A vendégek között vol Clarence Clemons, Max Weiberg és Little Steven is. Roy Bittannel együtt már több mint a fél E Street Band közösen lépett fel, (nem alaptalan) felcsillantva némi reménysugárt, hogy esetleg újra összeállnak. Ezután Bruce először szerepelt David Letterman showjában, ahol Paul Schafer együttesével a Glory Dayst adta elő. A második jótékonysági show volt utolsó fellépése akkori zenészeivel.

Az év hátralévő részét visszavonultan töltötte, és közben egy új szerzeményt komponált kis házi stúdiójában. A dalt a filmrendező Jonathan Demme kérésére írta új filmje, a Philadelphia főcíméhez. Ez, a Streets of Philadelphia lett az évtized legsikeresebb Springsteen-szerzeménye.

Világra jött Bruce és Patti harmadik babája, Sam Ryan. A Rock 'n' Roll Hall of Fame buliján Springsteen Axl Rose-zal elénekelte Lennon Come Together-jét.

A Streets of Philadelphiával ismét elnyerte Golden Globe-díjat, majd az Oscart is. A dalt az átadón élőben, az 1992-93-as turné zenészeivel elő is adta. A Streets of Philadelphia az MTV Music Awardson is elnyerte a legjobb filmdal díját, és Springsteen ott is előadta élőben a dalt. Bejelentette, hogy gyakorlatilag kész új albuma, de ez az a lemez soha nem jelent meg. A soha ki nem adott album mellett régi motoros cimborája, Joe Grushecky új albumán, az American Babylonon is segédkezett.

Springsteen a befejezetlen 1994-es album helyett egy Greatest Hits lemezt kívánt kiadni, majd egy hirtelen elhatározásnak engedve megkereste az E Street Band tagjait és Little Stevent, hogy rögzítsenek néhány ráadás dalt a New York-i Hit Factory-ban. 1984 óta ez volt az első olyan alkalom, hogy együtt dolgoztak. A felvételek felkerültek a később megjelentetett Blood Brothers videóra is. Bruce és az újraegyesült zenekar fellépett a New York-i Trampsben, hogy egy meghívottakból álló közönség előtt rögzítsék a Murder Incorporated videót, amit Jonathan Demme rendezett. A videofelvétel egy kétórás koncertbe csapott át, amin sok régi dalt eljátszottak. A Greatest Hits első helyen debütált a Billboard chart-on.[47]

Az E Street Banddel lépett fel David Letterman Late Show-jában délután, és még aznap este két órás műsort adtak a Sony alkalmazottainak a New York-i Sony Studiókban. Ezidőtájt Springsteen több tv-interjút is adott.

Hozzáfogott egy akusztikus folk-albumhoz, amit augusztusban fejezett be. Énekel Berlinben, a Cafe Eckstein-ben, ahol a Greatest hits-hez kapcsolódó Hungry Heart videót rögzítették. Wolfgang Niedecken és más német zenészek kísérték, és a felvétel egy egyórás kis koncertbe fordult. A nyáron Bruce a Kanári-szigeteken pihent Tom Hanks családjával.

Az E Street Band újra összeállt a Rock 'n' Roll Hall of Fame múzeum nyitókoncertjére Clevelandben. Bár a terveztek egy Greatest Hits turnét is, egészen 1999-ig nem léptek fel többet együtt. Ezen a koncerten ők kísérték Chuck Berry-t és Jerry Lee Lewist is, Springsteen pedig Bob Dylannel is énekelt egy duettet. Springsteen egy hétre csatlakozott Joe Grushecky csapatához, a Houserockershez, és October Assault néven adtak hat show-t kis klubokban. Bruce segített népszerűsíteni régi barátjának új albumát, az American Babylont is. Ezután Neil Young akusztikus Bridge Benefit koncertjén lépett fel újra. Itt adott elő először két dalt még kiadatlan új albumáról, a The Ghost of Tom Joad-ról.

The Ghost of Tom Joad[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A The Ghost of Tom Joad című stúdióalbum 1995. november 21-én jelent meg. Ezen a napon kezdte el Bruce akusztikus turnéját, amin kis színházakban, kongresszusi központokban lépett fel. A turnét New Brunswick-ban indította, és a koncerteken egy szál gitárral adja elő dalait úgy, hogy régi sikereit többnyire teljesen átformálta.

Tovább turnézott az USA-ban és Kanadában. Az év elején bemutattak két olyan mozifilmet, amelyekre Springsteen dalt írt: Sean Penn The Crossing Guard-jában felcsendül az 1994-es Missing, Tim Robbins Dead Man Walking című filmjéhez pedig ő írta a címadó dalt. A szóló akusztikus turnét Európában folytatta: az első helyszín Frankfurt am Main volt. A Greatest Hits időszakában készült Blood Brothers videót először láthatták az amerikai tévénézők is.

Bruce megszakította európai turnéját, hogy visszatérjen az Egyesült Államokba és ott előadja a Dead Man Walkin'-t az Oscar-gálán, a dal azonban nem nyerte el a szobrot. Az európai turnét Madridban fejezte be, majd a nyári szünet után újra az USA-ban indult útnak a Tom Joad-turnéval. Részt vett egy Woody Guthrie emlékkoncerten, ahol részint Woody Guthrie dalait adta elő, részint saját szerzeményeit. Egy jótékonysági koncerten játszott régi középiskolájában, a Freehold-ban. Erre csak freeholdi lakosok léphettek be, és ők hallhatták a Freehold című új dalt.

Bruce három jótékonysági koncertet adott az Asbury Park-ban, a Paramount Theatre-ben. Ezeken a legrégib, a korábbi koncerteken ritkán játszott szerzeményei közül is felcsendült több dal. Vendégként Mad Dog Lopez, Danny Federici és Suzie Tyrell is besegített. A Tom Joad-turné utolsó előadását Charlotte-ban tartották.

Az akusztikus koncerteket Japánban folytatta; pusztán Tokióban hármat is tartottak. Ezután Ausztrália következett: tíz előadás Brisbane-ben, Melbourne-ben és Sydney-ben. A műsorba Woody Guthrie eredeti Tom Joad dalát is bevették.

A The Ghost of Tom Joad a Legjobb Folk Album kategóriában elnyerte a Grammy-díjat; az átadó ünnepségen Bruce elő is adta a dalt. Megkapja a svéd Polar Music Prize díjat is. A díj átadására elment svéd király is, majd a hivatalos vacsorán Springsteen eljátszotta két dalát.

A Tom Joad-turné utolsó szakaszát Bécsben kezdte el. Először lépett fel Lengyelországban (kétszer Varsóban), majd Csehországban is. A prágai koncert után Springsteent fogadta Václav Havel köztársasági elnök is. Nápolyi műsora után Springsteen kiállt a színház erkélyére, és a várakozó rajongóknak elénekelte a Thunder Road-ot. A Tom Joad-turné két párizsi koncerttel ért véget. Az 1995-ös indulásától a koncertek hangulata egyre javult, sok új, talking blues-szerű dal épült a műsorba, a kísérő szöveg is egyre szabadabb lett, a vége felé Springsteen sokszor már szinte komédiázott.

Szeptember 4-én a Wallflowers-szel lépett fel az MTV Video Awards bulin Los Angelesben: a One Headlight című dalt játszották közösen. Ezután belekezdett egy újabb folk-albumba, de az sem jelent meg soha.

Springsteen Clinton elnökkel énekelte fel a The Times They Are 'a-Changing című dalt a Kennedy Center Honors-ban egy Bob Dylan emlékalbumra.

Bruce fellépett New Jersey-ben egy rendőr, Patrick King részére rendezett jótékonysági koncerten. Részt vett ezen még Jon Bon Jovi és sok más New Jersey-i művész, többek között Southside Johnny, Little Steven, Bobby Bandiera, Clarence Clemons, Max Weinberg, Patti Scialfa.

Ebben az évben halt meg Springsteen édesapja. A temetés után Bruce belefogott egy korábban kiadatlan dalait tartalmazó box set munkálataiba. A boxot először 6 cd-re tervezték, végül 4 lett belőle.

Egy londoni bíróságon pert indított, amiért Before the Fame címmel kiadták '72-es demo felvételeit. A pert megnyerte, a kalózkiadványt bevonták a piacról. Bejelentették, hogy E Street Band Reunion turnéra készülnek.

Az Emberi Jogok Nyilatkozatának 50-edik évfordulóján Springsteen fellépett Párizsban az Amnesty International koncertjén, és egy szál akusztikus gitárral adta elő a Born in the U.S.A, a No Surrender és a Ghost of Tom Joad dalokat. Fellépett még Peter Gabriel, Youssour N'Dour és Tracy Chapman, a tíz évvel korábbi koncertsorozat csapatának állandó tagjai, és mellettük sok, azóta feltűnt előadó is: Alanis Morissette, a Radiohead, Shania Twain, Asian Dub Foundation stb.

Bruce Conan O’Brien Late Night show-jában előadta a Working on the Highway-t , majd „visszacsábította” Max Weinberget New Jersey-be, az E Streeter közelgő Reunion turnéjának próbáira.

Március 15-én iktatták be Bruce Springsteent és az E Street Bandet a Rock and Roll Hall of Fame-be. A ceremóniát New York City-ben, a Waldorf Astoria Hotelben rendezték. A köszöntőt Bono, a U2 énekese mondta, és Bruce maga hívja az egész E Street Band-et a színpadra, hogy megossza velük a nagy pillanatot. Később előadtak négy dalt a jelenlevőknek; 1995 szeptembere óta ez volt a zenekar első közös fellépése. Bruce és az E Street Band két bemelegítő koncertet tartott az Asbury Parkban, a Convention Hallban. Bruce „az E Street Band újraszületésének” nevezte ezeket a koncerteket. A turnét Spanyolországban, Barcelonában kezdték.

18 Tracks[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1999. április 12-én jelent meg a 18 Tracks című válogatásalbum, a korábban megjelent 4 lemezes Tracks egylemezes esszenciája három régi-új dallal.

Az E Street Band végigturnézta Európát: 36 koncert 26 városban, 13 országban. A 15 estéből álló New Jersey-i koncertsorozatot július 15-én nyitották; a jegyek egy nap alatt az összes napra elkeltek. Ezeket a hazai koncerteket 308 000 néző látta. New Jersey-ből továbbindultak a keleti part több más városába. 1999. szeptember 23-án Bruce Springsteen betöltötte 50. életévét. A turné 1999-es részét a nyugati parton és közép-nyugaton fejezték be. Egy három estés oaklandi sorozat után Patti Scialfa dobhártyája egy repülőúton megsérült ezért a hátralévő heteket kihagyta. A turnét Minneapolisban befejezték, de Bruce bejelentette a rajongóknak, hogy a 2000-es években újrakezdik.

Bár a The Promise című dalát két kategóriában is jelölték a Grammy-re, a díjakat végül a Red Hot Chili Peppers és Lenny Kravitz vitte haza. Til We Outnumber 'Em címmel rögzítették a zenekar egy élő koncertjét Clevelandben, és ezt egy Woody Guthrie tribute meg is jelentették. A CD-n hallható Springsteen néhány korábban kiadatlan dala is – a Riding in My Car és a Plane Wreck at Los Gatos. Az egyik atlantai előadáson Bruce eljátszotta két új dalát: a Further On Up the Road-ot és az American Skin (41 Shots)-ot. Ez utóbbi arról a rendőri túlkapásról emlékezik meg, amikor a New York-i rendőrök 41 lövéssel megölték Amadou Diallo teljesen fegyvertelen bevándorlót. Springsteent ezután nyilvánosan megtámadta Rudy Giuliani főpolgármester és New York City rendőrszövetségének néhány tagja. A rendőrség bejelentette, hogy bojkottálja Bruce koncertjeit. Springsteen továbbra is játszotta az American Skin-t, amit mind a tíz New York-i, június 12. és július 1. között az MSG-ben tartott koncertjén előadott.

Bruce Springsteen & The E Street Band

Július 1-jén tartották az utolsó Reunion koncertet a Madison Square Garden-ben. Olyan ritkaságok csendülnek fel, mint a The Promise, az E Street Shuffle és a Lost in the Flood. A Blood Brothers című dalt a korábbitól eltérő szöveggel adta elő Springsteen (ez a változat a Live in NY City DVD mellékleteként megjelent maxi cd-n érhető el). Mindez után néhányszor fellépett New Jersey-ben régi barátjával, Joe Grusheckyvel.

December 17-én és 18-án rendezték az ezredév utolsó hivatalos Springsteen-koncertjeit az Asbury Park-ban, a Convention Hallban. Itt Bruce két karácsonyi jótékonysági show-n lépett fel, megsegítve nyolc különböző, de egyaránt Jersey-hez kötődő karitatív szervezetet. Ezeken a koncerteken vendégeskedett a Max Weinberg 7 zenekar is, és meghívottként fellép több New Jersey-i sztár is: Southside Johnny, Bobby Bandiera és a teljes E Street Band. Ez volt Bruce új dala, az Asbury Parknak és New Jerseynek ajánlott My City of Ruins világpremierje is.

A Born to Run győzött a Rolling Stone magazin weboldalának Klasszikus Popdal-díj szavazásán.[48] Az American Skin második lett a kritikusok által odaítélt Legjobb kislemezdal kategóriában. A döntés külön érdekessége az volt, hogy ezt a dalt addig hivatalosan még nem adták ki. A Born to Run és a Darkness on the Edge of Town albumokat a VH1 zenei csatorna beválogatta A rocktörténelem legjobb 100 albuma közé – előbbit a 27., utóbbit a 68. helyen.

Blood Brothers - DVD[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Januárban jelent meg Bruce első DVD-je, a Blood Brothers (aminek tartalma megegyezett az azonos című 1996-os VHS-kiadvánnyal), valamint a Bruce Springsteen: The Complete Video Anthology - 1978-2000, ami a korábbi VHS-anyag mellett az azóta elkészült klipeket is tartalmazta.

Springsteen elveszítette a brucespringsteen.com domain névért indított pert. A bíróság úgy döntött, hogy a domain tulajdonosának van némi jogalapja a név birtoklására, és Springsteen nem tudja bebizonyítani, hogy a használat rosszhiszemű. Springsteen hivatalos honlapja ezért a www.brucespringsteen.net lett.

Bruce Springsteen and the E Street Band - Live in New York City[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Áprilisban jelent meg a rég várt élő album, a Bruce Springsteen and the E Street Band - Live in New York City, és az Egyesült Államokban 5., Angliában a 9., Olaszországban pedig az első helyen debütált. Bruce bekerült a HBO-csatorna műsorába egy két órás videóval, amit utolsó New York-i koncertjein rögzítettek a Madison Square Garden-ben. Az album kiadásának napján éjfélkor Bruce meglepte a New Jersey-i Red Bank-ben a lemezboltnál várakozó rajongókat: két órát töltött velük barátkozással, autogramok osztogatásával, fényképezgetéssel.

Júliusban Springsteent és a zenekart hat Emmy-díjra jelölték. Feleségével elment a Greenfingers című film bemutatójára – a film zenéjében felhanzik az If I Should Fall Behind című dala is. Augusztusban Bruce fellépett a Clearwater Festival-on, ahol néhány, akusztikus hangszerekkel kísért dalát adta elő.

A következő évek programjait jórészt a szeptember 11-ei terrortámadás határozta meg. Az America - A Tribute to Heroes Telethon jótékonysági tv-adást szeptember 21-én Springsteen egy dala nyitotta meg. Ez a dal a My City of Ruins volt,aminek 2000 decemberi szövegét csak minimálisan kellett átdolgozni. A felújított dalt Springsteen a WTC és a Pentagon elleni támadás áldozatainak ajánlotta. Bruce Neil Young, Stevie Wonder, Billy Joel, U2, Dave Matthews, Paul Simon és mások társaságában részt vett egy páros jótékonysági koncerten, aminek anyagát CD-n és DVD-n is kiadták. A felvétel két időpontja október 19. és 20. volt, helyszíne pedig a New Jersey-i Red Bankben álló Count Basie Theatre. A bevételt a 9/11-ei tragédia helyi áldozatainak megsegítésére fordították.

Bruce Springsteen and the E Street Band Live in New York City - DVD[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

November 6-án jelent meg a Bruce Springsteen and the E Street Band Live in New York City DVD. Ez a HBO műsorán túl még 80 percnyi új, a Madison Square Garden-be felvett anyagot tartalmaz. Bruce immár szokásosnak mondható karácsonyi bulijait ismét az Asbury Park-ban tartotta. 2000-ben csak két ilyen fellépés volt, 2001-ben már öt.

2002–napjainkig: Újabb mainstream sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Life Magazine a Rock and Roll 50-ik évfordulója alkalmából megválasztotta a rocktörténelem száz legnagyobb alakját, és közöttük Springsteen lett a 15.. Különböző sajtóhíresztelések új album és világ körüli turné előkészületeiről szóltak, és ezeket a híreket különböző interjúkban Steve Van Zandt, Nils és Clarence is alátámasztotta. Ezidőtájt Atlanta és New York stúdióiban dolgoztak.

Bruce Springsteen első magyarországi honlapja március 31-én indult el.

Springsteen a Rumson County Day School-ban előadta a Darlington County-t. Az Our Pa's each own one of the World Trade Centers, For a kiss and a smile I'll give mine all to you sorokat benthagyta a szövegben.

Május 14-én fellépett a Sony alkalmazottak számára ünnepségen, és öt új dalt: Mary's Place, Nothing Man, The Rising, Lonesome Day, Into the Fire adott elő a hamarosan megjelenő albumról. Később Gordon „Tex” Vinyard meghívására elment Freehold-ba egy park megnyitójára – a 60-as évek második felében Vinyard segítette anyagilag Springsteen első zenekarát, a The Castiles-t.

The Rising[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002. július 30-án jelent meg a The Rising, és hamarosan az eladási listák első helyére került. Ez volt Springsteen első stúdió-rockalbuma 1992 óta és az első igazi közös nagylemeze az E Street Banddel 1984 óta. Az új producer nem volt más, mint a Pearl Jam hangzásáért is felelős Brendan O'Brien. A The Today Show élőben sugározta egy minikoncertjüket az Asbury Parkból. A Convention Hall-ban négy dalt játszottak el:The Rising, Into the Fire,Lonesome Days,Glory Days. A következő két hét médiafellépések sorát hozta Springsteen és a zenekar számára: a David Letterman show-ban, a Night Line-ban, a VH-1-ben, a Time és a Rolling Stone magazinokban. A nagylemezek eladási versenyében augusztus 5-én, a megjelenés után egy héttel az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Belgiumban, Finnországban, Svédországban, Norvégiában, Dániában és Angliában is első helyre került a The Rising.

Augusztus 7-én a New Jersey-i Continental Airlines Arénában kezdték el a 2002-2003-as Rising World Tourt. A két következő helyszín: Washington, D.C. és New York-ban Madison Square Garden. Springsteen az MTV Video Music Awards díjátadóján meglepően hosszú „minikoncertet” adott a szakadó esőben a New York-i Rose Center előtt. A minnesotai egyetemen, a Frederick R. Weisman Art Museumban megnyitották a Springsteen: The Troubador of the Highway című fotókiállítást, amit később más városokba is átköltöztettek. A megnyitón maga Springsteen is megjelent.

Októberben adták ki a Kindred Spirits: A Tribute to the Music of Johnny Cash című emléklemezt, amin Springsteen a Give My Love to Rose című dalt adta elő. Európában az első helyszínük Párizs, Bercy volt. Először itt csendül fel a turnén a Backstreets című dal. A barcelonai koncert első feléről az MTV és a VH1 zenei csatorna is adott élő, illetve újrakevert műsort, a koncert több dala felkerült hivatalos cd-kre, dvd-kre. Különösen emlékezetes a Spirit in the Night szóló, zongorán kísért változata, ami közben Bruce elfelejtette a szöveget, és leleményesen vitte tovább a dalt a közönség nem kis derűjére. Az E Street Band és Bruce Clarence szemműtéte miatt néhány fellépést 2003-ra halasztott.

Springsteent öt kategóriában jelölték Grammy-díjra. Ezt korábban összesen hétszer tudta elnyerni – most hármat nyert, a következő kategóriákban: legjobb férfi rock hang, legjobb rock dal és a legjobb rock album. Mindhárom díjat a The Risinggal érdemelte ki. Ezt a dalt elénekelte az ünnepségen is, majd később Steven Van Zandt, Elvis Costello, Tony Kanal és David Grohl társaságában közreműködött a The Clash-féle London Calling előadásában is.

Január vége felé Bruce két jótékonysági akusztikus koncertet adott a Somerville színházban a Doubletake Magazine részére, a közönség aktív bevonásával, amolyan beszélgetős formában. Mindkét este felcsendült egy új dal is, a The Wall. Az E Street Band egykori első koncertjének helyszínén, a New Jersey-beli Atlantic City-ben előadták a Jersey Girlt, a ritkán játszott Roll of the Dice-t és a Beatles klasszikusát, a Tell Me Why-t is a műsort persze az Atlantic City nyitotta. A bécsi koncert után három nappal a milánói San Siro stadionban zárták a The Rising turné európai szakaszát. A záró koncertet különösen emlékezetessé tette, hogy második felében óriási felhőszakadás és villámlás jutott a lelkes közönségnek, így a dalok közé a Follow that Dream-en és a Growin' Up-on kívül sebtiben fölvették a Who'll Stop the Rain-t is. A műsort egy 10 perc hosszú Rosalitával fejezték be.

Augusztus elején Springsteen a Lincoln Financial Fielden épült, vadonatúj Eagles futballstadionban lépett fel. A három telt házas koncertet összesen több mint 150 000 rajongó látta. Sok igazi ritka csemege került a műsorba, többek között:

  • Night,
  • Lost in the Flood,
  • Something in the Night,
  • Trapped,
  • For You,
  • Spirit in the Night,
  • Tougher Than The Rest,
  • I'm a Rocker,
  • Pretty Flamingo,
  • I'm Going Down,
  • Incident on 57th Street,
  • Saint in the City,
  • Be True és
  • From Small Things.

A Zagat című könyv 10 500 válogatott zenerajongó szavazatai alapján felsorolta minden idők legnépszerűbb 1000 albumát. A lista első helyén már nem a Beatlesállt, hanem Bruce Springsteen, a Born to Run című lemezével, sőt a legjobb 10-be bekerült a Darkness on the Edge of Town is.

Október elején zárták a turnét három telt házas koncerttel a New York-i Shea stadionban. Ahogy a több mint 3 millió nézőt vonzó, több mint száz fellépésből álló, világ körüli utazás legutolsó 10–15 koncertjén, ezúttal is rengeteg ritkaság került a műsorba.

The Essential Bruce Springsteen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bruce a rajongóival, 2004-ben, New Yorkban

2003. november 11-én jelent meg az Essential Bruce Springsteen válogatáslemez: dupla CD-n az életmű kivonata + egy extra korongon kiadatlan felvételek és ritkaságok. Kiadták a Live In Barcelona DVD-t is: ez (2002. október 16., Barcelona Palau St. Jordi) lett Springsteen első, hivatalosan kiadott teljes koncertje.

Bruce a The Rising turné utáni feltöltődéssel töltötte az év első felét, miközben besegített felesége, Patti Scialfa második szólóalbumának munkálataiba. Színpadon először márciusban tűnt fel, amikor ő iktatta be Jackson Browne-t a Rock'N'Roll halhatatlanjai közé. Másnap közreműködött az újdonsült „halhatatlan” New York-i koncertjén is. Augusztus elején bejelentették, hogy Springsteen és az E Street Band is részt vesz a Vote for Change turnén, azon az 5 koncertből álló egyesült államok-beli koncertsorozaton, amely: kampány a jelenlegi kormány leváltásáért. Bruce hivatalos honlapján meg is indokolta döntését, és több, hosszabb lélegzetű interjút is ad erről a témáról.

A Vote For Change turné hangulata remek volt, bár – utóbb kiderült – tényleges hatást nem értek el vele, hiába kampányolt Bush ellen az amerikai zenei élet krémje - Bruce-ék mellett Bonnie Raitt, a Dave Matthews Band, a Dixie Chicks, a Bright Eyes, Jackson Browne, James Taylor, John Fogerty, John Mellencamp, a Jurassic 5, Keb' Mo', Kenneth „Babyface” Edmonds, a Pearl Jam és az R.E.M. - az elnököt újraválasztották. A turnén Springsteen és az E Street Band az R.E.M.-mel és a Bright Eyes-szal szerepelt egy műsorban, amit mindig Bruce-ék zártak. A Főnök (The Boss) meghívott vendégként közreműködött a R.E.M. néhány dalában is. A turné hivatalos zárókoncertjét az összes fellépővel The National Anthem címmel élőben sugározta az amerikai Sundance Channel tv-csatorna. Két nappal később a turné nagy sikerére tekintettel Bruce még a Jersey-i Meadlowands Arénában is fellépett egy amolyan ráadáson – kisebb csapattal, de változatlan elánnal.

Október 28. Bruce pályafutásának talán legnyíltabb politikai szerepvállalása: Kerry választási hadjáratának madisoni állomásán, 80 000 demokrata szavazó előtt nemcsak eljátszotta akusztikus gitár/szájharmonika kísérettel a The Promised Landet és a Kerry kampányának egyik fő dalává vált No Surrendert, de kisebb beszédben méltatta is a politikust.

Novemberben Bruce - immár sorban az ötödik esztendőben - fellépett a Parkinson-kórban szenvedők megsegítésre rendezett Light of Day jótékonysági koncerten – másfél órás műsort állítottak össze Joe Grushecky-vel és zenekarával. November 9-én Springsteen először tett ki az internetre egy saját feldolgozást: a hivatalos oldaláról letölthető a Vote for Change turné összes koncertjének nyitódala: az amerikai himnusz (The Star-Spangled Banner) stúdióban rögzített változata.

December 2-án egy újabb remek hangulatú jótékonysági koncertet adott Pittsburgh-ben, az árvízkárosultak javára, ugyancsak Grushecky-vel közösen, majd az évet a szokásos karácsonyi „Bruce és barátai jam” zárta: két nagyszerű buli Bobby Bandeirával, a Juke fúvósokkal és nagyon extra műsorral 19-én délután és este. A rendezvényt szokás szerint New Jersey-ben tartották – ezúttal a Harry's Roadhouse-ban.

Január-februárban Bruce új albumán dolgozott, az erről szóló híreket február közepén hivatalosan is megerősítették. A Joe Grushecky-vel közösen írt Code of Silence egy újabb Grammy-t hozott Springsteennek.

Március 14-én a New York-i Waldorf Astoriában, a Rock 'n Roll Hall of Fame ceremóniáján Bruce iktatta be a U2-t a rock halhatatlanjai közé, viszonozva a gesztust, amivel 1999-ben őt köszöntötte így Bono, a U2 énekese. A U2 helyszíni minikoncetjén Springsteen is közreműködött az I still haven't found what I'm looking for-ban.

Devils and Dust[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bruce Springsteen koncert, Frankfurt, 2005. június 15.

Április elején Bruce A VH1 Storytellers című sorozatában lépett fel, Red Bankben, a Two Tower Theater-ben. Nyolc dalt játszott el, és közöttük történeteket mesélt, hosszú bevezetőket mondott, és az előadás végén még egy kis kérdezz-felelek játékot is beiktatott. Az új, Devils & Dust turnét gyakorlatilag már a lemez megjelenése előtt elkezdték két bemelegítő koncerttel az Asbury Parkban. A koncertsorozat nyár közepéig tervezték:, május végig az USA-ban, utána Európában.

2005. április 26-án jelent meg Springsteen 13. stúdióalbuma, a Devils and Dust. A dalokat a Los Angeles-i és a New Jersey-i Thrill Hill Recording stúdiókban rögzítették, az utómunkálatokat Atlantában végezték. A producer most is Brendan O'Brien volt, és a lemezen az E Street Band néhány tagja mellett más zenészek is közreműködtek. Az album 13 dalát Bruce pályafutása során először egy különleges „dual disc” formában jelentették meg Amerikában. Ennek másik, DVD oldalán egy kis film látható, amin Springsteen öt dalt játszik el élőben a lemezről, némi kommentárral. Ez Európában is jár a lemezhez, csak az itt nem kétoldalas volt. A Devils & Dust az eladási listák első helyén debütált 10 országban: Amerikában, Angliában, Írországban, Olaszországban, Németországban, Dániában, Svédországban, Svájcban, Hollandiában, Ausztriában. Április-júniusban a Devils and Dust turné első körét, Springsteen számtalan meglepetéssel fűszerezte. Rengeteg dalt tartott műsoron, a programot állandóan változtatta. A Tom Joad turnéhoz képest újításként Springsteen nemcsak gitározott, de zongorázott és orgonált is a, továbbá a cappella éneklelt torzított mikrofonba, és néha még a bendzsót vagy az ukulelét is elővette. A számok teljesen szabad értelmezésben, sokszor többféle variációban is felcsendültek. A műsort minden este a Dream Baby Dream gospel-szerű átirata zárta. A turnéról hazafelé tartva rögtönzött koncerttel örvendeztette meg az izlandi Keflavik repülőterének személyzetét és néhány meglepett várakozót a tranzitban, amíg különgépe üzemanyagot vett fel.

Július-novemberben tartották a Devils and Dust turné második szakaszát Kanadában és újra az USA-ban, még több ritkasággal. November 19-én, Hollywoodban Clarence és Steve is közreműködött vendégként a Drive all Night-ban, A turné záróbuliján, a New Jersey-i Trentonban Bruce egész családjával és barátaival játszotta el a Santa Claust.

Born to Run: 30th Anniversary Edition[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2005. november 15-én a Born To Run kiadásának 30. évfordulója alkalmából megjelent a Born to Run album újrakevert változata két különleges ráadás lemezzel. Ezek egyike az 1975-ben, a londoni Hammersmith Odeon-ban tartott, több mint 2 órás koncert anyaga (a teljes show!) volt DVD-n, a másik egy körülbelül 90 perces dokumentumfilm arról, hogyan is készült az album. A filmben megszólalnak a zenekar tagjai, Jon Landau producer, Mike Appel, Bruce korábbi menedzsere, és Jimmy Iovine hangmérnök is.

Az 1975-ös koncert teljes anyagát zártkörű vetítésen a budapesti Toldi moziban is bemutatták. A magyar közönség először láthatott moziban Springsteen-koncertet.

Bruce Springsteen and the Seeger Sessions Band Milánóban 2006. május 12-én

A New York Guitar Festival nyitóműsora, a Nebraska Project Springsteen '82-es albumának tisztelgett, neves fellépőkkel (többek közt Mark Eitzel, Michelle Shocked, Jen Chapin, Chocolate Genius) és sok kommentárral. A végén Bruce is beszállt egy közös Oklahoma Hills-re. Februárban újabb Grammyt kapott, ezúttal a Best Solo Rock Vocal Performance kategóriában a Devils & Dust daláért.

We Shall Overcome - The Seeger Session[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006. április 25-én jelent meg a We Shall Overcome - The Seeger Session album. Ez volt Bruce 21. albuma – de az első olyan, amelyen egyetlen saját dalt sem játszott. Valamennyi szerzemény népdal, illetve a '20-as, '30-as években, azokhoz hasonló stílusban írt műdal feldolgozása volt, a legtöbbjüket a főleg az '50-es, '60-as években népszerű Pete Seeger folklegenda is énekelte. A lemez anyagát sem aprólékos stúdiómunkával, állították össze, hanem három, Bruce farmján nyélbe ütött összejövetelen vették fel egy külön erre a célra verbuvált együttessel, ami ilyenformán a Seeger Session Band nevet kapta.

Springsteen és a Seeger Session Band áprilisban öt nyilvános főpróbát tartott szokásos hazai pályáján, az Asbury Parkban álló Convention Hallban. Bruce a Seeger Session Band-del fellépett a New Orleans Jazz Fesztiválon. Itt Springsteen korábban még nem játszott, de folkos műsora és 20 tagú csapata nagy sikert aratott.

A Seeger Session európai turnéját májusban kezdték, és koncertek hangulata végig remek maradt. Springsteen felvette a programba több saját dalának - Cadillac Ranch, You Can Look, Johnny 99, Atlantic City stb. - újraértelmezett változatát és néhány, a lemezen nem szereplő népdalt is. A BBC televízió május 9-én egy különleges helyszínen, a londoni Szent Lukács templomban rögzítette műsorukat. Ezt az egyórás koncertet később a Magyar Televízió is többször levetítette. A turné után pletykák „kaptak szárnyra” arról, hogy Bruce és Patti házassága megromlott, válni készülnek – ezt Bruce hamarosan a honlapján cáfolta, de a sajtó egy rövid ideig Magyarországon is cikkezett erről. A nagy érdeklődésre tekintettel Bruce és a Seeger Session Band másodszor is ellátogatott az öreg kontinensre. Különleges helyszíneken is játszottak, mint például az 1600-as években épült Villa Magnin parkjában Udine mellett, a Veronai Arénában vagy a granadai Plaza del Torosban, egy bikaviadalokra épített amfiteátrumban. Az év hátralevő részében Bruce letudta a szokásos jótékonysági bálokat, először Joe „Light Of Day” Grusheckyvel, majd karácsony tájékán a családdal, a Mikulással, és mindenkivel, aki csak New Jersey-ben számít.

The Boss

Februárban Bruce két újabb szobrocskával gazdagította Grammy-gyűjteményét: A We Shall Overcome - The Seeger Session lemez a Legjobb hagyományos folk album, a Born To Run ünnepi kiadásának Wings for Wheels DVD korongja pedig a Legjobb egész estés zenei videó kategóriában nyert.

Február 15-én jelent meg a We All Love Ennio Morricone emlékalbum. Springsteen a Once upon a Time in the West (Volt egyszer egy vadnyugat) fő témájával szerepelt a lemezen. A New York-i Carnegie Hall-ban koncertet szerveztek tiszteletére. Fellépett egyebek közt: Steve Earl, Patti Smith, Ronnie Spector, Marah, Badly Drawn Boy, Jesse Malin is.

Live in Dublin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Június elején jelent meg a Live In Dublin dupla CD-n és DVD-n – ez a koncert gyakorlatilag a Seeger Sesssions korszak esszenciája. Bruce újra az E Street Band-del kezdett dolgozni egy új albumon Atlantában, Brendan O'Brien producer bábáskodásával.

Szeptember 28-án kora reggel egy emlékezetes minikoncert előzetest adtak New Yorkban, a Rockefeller Plaza előtt; ezt az NBC Today Show-ja élőben közvetített. Este még a Convention Hall-ban is előadtak egy szokásos, félhivatalos turné főpróbát.

Magic[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007. október 2-án adták ki a várva várt új albumot, a Magicet, 12 új dallal. Ezek közül az utolsó (Terry's Song) egy úgynevezett rejtett track – a dalt Bruce nemrég elhunyt barátja és turnémindenese, Terry Magovern emlékére írta. A kislemezes húzódal a Radio Nowhere volt, és hamarosan a Long Walk Home klipje is feltűnt a képernyőkön. A Magic turnét is az Egyesült Államokban kezdték és majd Európában folytatták. A koncertek tömörek és velősek voltak, az új dalok mellett igazi best of műsorral. A Magic album szerte a világon jól fogyott, és a koncertekre is röpke percek alatt keltek el a jegyek. A turné egyetlen szomorú híre az volt, hogy Danny Federici, a banda oszlopos tagja súlyos betegsége miatt már nem tarthatott a többiekkel Európába. Helyére a Sessions Band-ben megismert Charles Giordano ugrott be. Év végére már a 2008-as év tavaszi-nyári dátumait is lekötötték.

Working on a Dream[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wrecking Ball[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1973: Greetings from Asbury Park, N.J.
  • 1973: The Wild, the Innocent & the E Street Shuffle
  • 1975: Born to Run
  • 1978: Darkness on the Edge of Town
  • 1980: The River
  • 1982: Nebraska
  • 1984: Born in the U.S.A.
  • 1986: Live 1975-1985
  • 1987: Tunnel of Love
  • 1988: Chimes of Freedom
  • 1992: Human Touch
  • 1992: Lucky Town
  • 1993: In Concert MTV Plugged
  • 1995: Greatest Hits
  • 1995: The Ghost of Tom Joad
  • 1998: Tracks
  • 1999: 18 Tracks
  • 2001: Live in New York City
  • 2002: The Rising
  • 2003: The Essential Bruce Springsteen
  • 2003: Live in Barcelona (DVD)
  • 2004: In Concert MTV Plugged (DVD)
  • 2005: Devils & Dust
  • 2005: Born To Run: 30th Anniversary (3 CD)
  • 2006: Hammersmith Odeon London '75
  • 2006: We Shall Overcome: The Seeger Sessions
  • 2007: Live in Dublin
  • 2007: Magic
  • 2009: Working On A Dream
  • 2012: Wrecking Ball

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Grammy-díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Kategória Dal / Album címe
1984 Best Rock Vocal Performance, Male Dancing in the Dark (dal)
1987 Best Rock Vocal Performance, Male Tunnel of Love (dal)
1994 Song of the Year Streets of Philadelphia
1994 Best Rock Song Streets of Philadelphia
1994 Best Rock Vocal Performance, Solo Streets of Philadelphia
1994 Best Song Written Specifically for a Motion Picture or Television Streets of Philadelphia
1996 Best Contemporary Folk Album The Ghost of Tom Joad
2002 Best Rock Album The Rising
2002 Best Rock Song The Rising
2002 Best Male Rock Vocal Performance The Rising
2003 Best Rock Performance by a Duo or Group with Vocal Disorder in the House (Warren Zevonnal)
2004 Best Solo Rock Vocal Performance Code of Silence
2005 Best Solo Rock Vocal Performance Devils & Dust
2006 Best Traditional Folk Album The Seeger Sessions: We Shall Overcome
2006 Best Long Form Music Video Wings For Wheels: The Making of Born to Run
2007 Best Solo Rock Vocal Performance Radio Nowhere
2007 Best Rock Song Radio Nowhere
2007 Best Rock Instrumental Performance Once Upon a Time in the West

Golden Globe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A 2009-es Golden Globe-díjátadón Best Original Song - Motion Picture (legjobb filmbetétdal) kategóriában nyert a The Wrestler című számával.

Emmy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Bruce Springsteen & the E Street Band: Live in New York City album két Emmy-díjat is begyűjtött az évek során.

Oscar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A "Streets of Philadelphia" című számáért 1994-ben kapott egy Oscar-díjat filmbetétdal kategóriában.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bruce Springsteen című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://brucebase.wikispaces.com/1957-01-06+-+39%C2%BD+INSTITUTE+STREET%2C+FREEHOLD%2C+NJ
  2. http://brucebase.wikispaces.com/1957-09-00+-+ST+ROSE+OF+LIMA+SCHOOL%2C+FREEHOLD%2C+NJ
  3. http://brucebase.wikispaces.com/1963-09-00+-+FREEHOLD+REGIONAL+HIGH+SCHOOL%2C+FREEHOLD%2C+NJ
  4. http://www.castiles.net/the_castiles/story.html
  5. http://brucebase.wikispaces.com/1966-05-18+-+MR+MUSIC+INC+STUDIO,+BRICKTOWN,+NJ+%28rehearsal%29
  6. http://brucebase.wikispaces.com/Upstage+%28The%29%2C+Asbury+Park%2C+NJ
  7. http://brucebase.wikispaces.com/1969-02-21+-+THE+UPSTAGE%2C+ASBURY+PARK%2C+NJ
  8. http://www.imdb.com/name/nm0819803/bio
  9. Glory Days: Bruce Springsteen in the 1980s. Dave Marsh, 1987, 88–89. old.
  10. http://brucebase.wikispaces.com/1971-01-23+-+THE+UPSTAGE%2C+ASBURY+PARK%2C+NJ
  11. http://www.allmusic.com/album/greetings-from-asbury-park-nj-r18760
  12. http://www.brucespringsteen.net/albums/wild.html
  13. http://www.ew.com/ew/article/0,,20152218,00.html
  14. A BBC Radio egy 1995-ös szavazása alapján
  15. http://brucebase.wikispaces.com/1975-08-13+-+BOTTOM+LINE%2C+NEW+YORK+CITY%2C+NY
  16. http://brucebase.wikispaces.com/1975-11-18+-+HAMMERSMITH+ODEON%2C+LONDON%2C+ENGLAND
  17. http://brucebase.wikispaces.com/1975-12-31+-+TOWER+THEATER%2C+UPPER+DARBY%2C+PHILADELPHIA%2C+PA
  18. http://brucebase.wikispaces.com/1976
  19. http://brucebase.wikispaces.com/1976-04-29+-+ELLIS+AUDITORIUM%2C+MEMPHIS%2C+TN
  20. http://www.springsteenlyrics.com/lyrics/b/badlands.php
  21. http://www.greasylake.org/timeline.php?s_year=1970&s_year_end=1979&id=96&timelinePage=2
  22. http://brucespringsteen.net/1978?cat=6
  23. http://web.archive.org/web/20090318035930/http://www.rollingstone.com/photos/gallery/16970446/bruce_springsteen_the_rolling_sto
  24. http://brucebase.wikispaces.com/1978-09-19+-+CAPITOL+THEATRE%2C+PASSAIC%2C+NJ
  25. http://brucebase.wikispaces.com/1978
  26. http://brucebase.wikispaces.com/1979-09-21+-+MADISON+SQUARE+GARDEN%2C+NEW+YORK+CITY%2C+NY
  27. http://brucebase.wikispaces.com/1979-09-22+-+MADISON+SQUARE+GARDEN%2C+NEW+YORK+CITY%2C+NY
  28. http://waddywachtelinfo.com/NoNukes.html
  29. http://www.imdb.com/title/tt0081242/
  30. http://brucebase.wikispaces.com/1980-10-03+-+CRISLER+ARENA%2C+UNIVERSITY+OF+MICHIGAN%2C+ANN+ARBOR%2C+MI
  31. http://brucespringsteen.net/albums/the-river
  32. http://brucebase.wikispaces.com/1981-08-20+-+LOS+ANGELES+MEMORIAL+SPORTS+ARENA%2C+LOS+ANGELES%2C+CA
  33. http://brucespringsteen.net/1982?cat=6
  34. http://brucebase.wikispaces.com/1982
  35. http://brucebase.wikispaces.com/1982-06-13+-+THE+STONE+PONY%2C+ASBURY+PARK%2C+NJ
  36. http://brucebase.wikispaces.com/1984
  37. http://myhammonton.com/reaganhammonton.php
  38. http://www.grammy.com/nominees/search?artist=&title=dancing+in+the+dark&year=All&genre=All
  39. Rolling Stone magazin Artist of the Year 1985 Bruce Springsteen
  40. http://brucebase.wikispaces.com/1985-03-21+-+SYDNEY+ENTERTAINMENT+CENTRE%2C+SYDNEY%2C+AUSTRALIA
  41. http://brucebase.wikispaces.com/1985-03-31+-+QEII+SPORTS+CENTRE%2C+BRISBANE%2C+AUSTRALIA
  42. http://brucebase.wikispaces.com/1985-06-01+-+SLANE+CASTLE%2C+SLANE%2C+IRELAND
  43. http://brucebase.wikispaces.com/1985-07-04+-+WEMBLEY+STADIUM%2C+LONDON%2C+ENGLAND
  44. Rolling Stone magazin Artist of the Year 1986 Bruce Springsteen
  45. Pop-music.hu Springsteen news
  46. Rolling Stone magazin Artist of the Year 1987 Bruce Springsteen
  47. Billboard.com Bruce Springsteen Archives
  48. Rolling Stone magazin, American Gospel Bruce Springsteen
  49. http://www.amazon.com/Born-Run-Bruce-Springsteen-Story/dp/0385154437
  50. http://www.amazon.com/Bruce-Springsteen-Rockn-popstars-Fissinger/dp/0898131065
  51. http://www.amazon.co.uk/Bruce-Springsteen-Boss-Elianne-Halbersberg/dp/0451821475
  52. http://www.amazon.com/Bruce-Springsteen-Marianne-Meyer/dp/0034532218
  53. http://www.amazon.com/Springsteen-No-Surrender-Kate-Lynch/dp/0711910642
  54. http://www.amazon.com/Boss-Bruce-Springsteen-Sharon-Starbrooks/dp/0317009141
  55. http://www.amazon.com/Springsteen-live-Philip-Kamin/dp/082530170X
  56. http://www.amazon.com/Bruce-Springsteen-Peter-Gambaccini/dp/0399511504/ref=ntt_at_ep_dpt_4
  57. http://www.amazon.com/Springsteen-Robert-Hilburn/dp/0684184567
  58. http://www.amazon.com/Bruce-Springsteen-M-Stewart/dp/B001BYEIPC
  59. http://www.amazon.com/Racing-Street-Bruce-Springsteen-Reader/dp/0142003549/ref=pd_sim_b_1
  60. http://www.amazon.com/Greetings-Street-Story-Bruce-Springsteen/dp/0811853489/ref=pd_sim_b_2
  61. http://www.amazon.com/Bruce-Springsteen-Tour-Dave-Marsh/dp/1596912820/ref=pd_sim_b_2
  62. http://www.amazon.com/Days-Hope-Dreams-Intimate-Springsteen/dp/1608870316/ref=pd_sim_b_1
  63. http://www.amazon.com/Walk-Like-Man-Coming-Springsteen/dp/1553658450/ref=pd_sim_b_2
  64. http://www.amazon.com/Heart-Darkness-Bruce-Springsteens-Nebraska/dp/190144757X/ref=pd_sim_b_4

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bruce Springsteen témájú médiaállományokat.