Tracy Chapman

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tracy Chapman
Tracy Chapman 3.jpg
Tracy Chapman 2009-ben
Életrajzi adatok
Született 1964. március 30. (50 éves)
Származás Cleveland, Ohio USA
Pályafutás
Műfajok Folk, blues, alternatív rock, pop, soul
Aktív évek 1988 -
Hangszer ének, gitár, billentyűs, buzuki, bendzsó, klarinét, harmonika
Kiadók Elektra Records

Tracy Chapman weboldala

Tracy Chapman (Cleveland, Ohio, 1964. március 30. –) amerikai zeneszerző, énekesnő. Legismertebb számai a Fast Car, Talkin' Bout a Revolution, Baby Can I Hold You, Crossroads, Give Me One Reason és a Telling Stories.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már gyermekként elkezdett gitározni és dalokat írni. Középiskolai és egyetemi tanulmányait a A Better Chance alapítvány támogatja. Egyetemi tanulmányait a massachusettsi Tufts University-n folytatja, ahol 1986-ban diplomázik néprajz és afrikanisztika szakon.

Zenei pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alsóéves egyetemista korában utcazenéléssel próbálkozott, kávéházakban lépett fel. Később az egyetemi rádióban vesz fel számokat és a bostoni folkzenészek körében szerez ismertséget. 1986-ban leszerződik az Elektra Records kiadóhoz, és megjelenik első albuma (Tracy Chapman). A lemez sikeres lesz, Tracy turnézni kezd, ismertsége és népszerűsége növekszik. Az igazi áttörést a Nelson Mandela 70-ik születésnapjára szervezett televíziós koncerten való részvétele hozza meg. A koncert után két nap alatt 12.000 lemeze fogy el, a Fast Car c. szám megjelenik az amerikai slágerlistákon, a Tracy Chapman album platinalemez lesz és négy Grammy-díjat nyer. 1988-ban az Amnesty International emberi jogokért szervezett Human Rights Now! koncertkörútján már kiemelt előadó.

A következő album (Crossroads 1989) kevésbé sikeres, Tracy népszerűsége alábbhagy. Az 1992-ben megjelenő Matters of the Heart már egy kisebb, de odaadó rajongótábornak szól. 1996-ban jelenik meg a következő album (New Beginning), amelyről a Give Me One Reason átütő siker lesz és elnyeri a legjobb rockdal Grammy-díját. A soron következő album (Telling Stories, 2000) főleg Európában népszerű. Hatodik albuma 2002-ben jelenik meg, Let It Rain címmel, amelyet 2003-ban amerikai és európai koncertkörút követett. 2005-ben jelent meg hetedik stúdióalbuma, a Where You Live, amellyel Európában és Amerika jelentősebb nagyvárosaiban turnézott.

Az 1990-es évek közepén Alice Walker írónő volt a partnere.[1]

Lemezei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1988Tracy Chapman (US #1, UK #1)
    • "Fast Car" – US 6; UK 5 (88 > 73 > 46 > 26 > 10 > 7 > 5 > 7 > 12 > 18 > 30 > 50 > 61 | 13 héten át)
    • "Talkin' 'Bout A Revolution" – US 75 [24 – US Modern Rock]; UK 85 (90 > 85 > 86 | 3 hétig)
    • "Baby, Can I Hold You?" – US 48; UK 94 (100 > 94 | 2 hét)
  • 1989Crossroads (UK #1)
    • "Crossroads" – US 7 (Modern Rock chart); UK 61 (69 > 61 > 75 | 3 hétig)
    • "Subcity"
    • "All That You Have Is Your Soul"
  • 1995New Beginning
    • "Give Me One Reason" – US 3
    • "New Beginning"
    • "Smoke and Ashes"
    • "The Promise"
  • 2001Collection (best of album) (UK #3)
    • "Baby, Can I Hold You?"
  • 2002Let It Rain (UK #36)
    • "You're the One"
    • "Another Sun"

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sara Wajid. „No retreat”, The Guardian, 2006. december 15. 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap