2001. szeptember 11-ei terrortámadások

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 40° 42′ 40″, ny. h. 74° 00′ 42″

2001. szeptember 11-ei terrortámadások
September 11 Photo Montage.jpg
Fentről le: az égő World Trade Center; az összedőlő Pentagon; a 175-ös járat WTC 2-be ütközése; egy tűzoltó segítséget kér a Ground Zeronál; a 93-as járat hajtóművének kiemelése a földből; a 77-es járat Pentagonba ütközése

Helyszín New York City; Arlignton County; és Shanksville közelében
Célpont World Trade Center, Pentagon, Capitolium
Időpont 2001. szeptember 11. (kedd)
8:46 – 10:28 UTC-4
Típus Tömeggyilkosság, öngyilkos merénylet, repülőgépeltérítés
Fegyverek 2-2 db Boeing 767-es és 757-es repülőgép
Áldozatok 2976 + 19 géprabló
Sérültek több mint 6000
Gyanúsítottak al-Káida, Oszáma bin Láden
Elkövetők Géprablók
Térkép
Szeptember 11 repülőútvonalak.png
2001. szeptember 11-ei terrortámadások  (USA)
2001. szeptember 11-ei terrortámadások
2001. szeptember 11-ei terrortámadások
Pozíció az USA térképén
é. sz. 40° 42′ 40″, ny. h. 74° 00′ 42″

A 2001. szeptember 11-ei terrortámadások (gyakori rövidítése: 9/11, ami a szeptember 11-ei dátum amerikai írásmódja; kimondva: nine-eleven) az al-Káida terrorszervezet összehangolt öngyilkos merényletsorozata volt az Egyesült Államok ellen. Azon a reggelen 19 al-Káida gépeltérítő szállt fel amerikai utasszállító repülőgépekre. A terroristák terveik szerint az USA fő jelképeinek számító épületekbe vezették bele szándékosan a repülőgépeket. A New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba két repülőgép csapódott be, ezzel megölve a környező emeleteken dolgozó embereket. Mindkét épület két órán belül összeomlott. Ezt követően több épület is az ikertornyokhoz hasonlóan összedőlt, vagy megrongálódott. A harmadik repülőgép a Pentagon Virginia állambeli arlingtoni épületébe repült. A negyedik eltérített gépet egyes feltételezések szerint a terroristák a Fehér Házba irányították volna, de az utasok visszafoglalták, azonban már nem tudták megmenteni a lezuhanásról, az utasszállító repülő Washingtontól mindössze 15 percnyire, Pennsylvania államban, Shanksville mellett csapódott a földbe. A repülőjáratok egyetlen utasa sem élte túl a támadásokat.

A terrorakció folyamán géprablókkal együtt összesen 2995 ember vesztette életét.[1][2] Az áldozatok túlnyomó többsége civil volt. Az Egyesült Államok válasza a terrorizmus elleni háború volt, melynek első eszköze Afganisztán megszállása volt. Így próbálták meg elkapni a tálibokat, akik al-Káida tagokat rejtegettek.

A Pentagonban okozott károkat egy éven belül kijavították, majd később a helyszínen megépítették a Pentagon Memorial emlékművet. A World Trade Center helyszínén a romok eltakarítását követően elkezdődtek az újjáépítések, 2006-ban fejezték be a 7 World Trade Center irodaépületét. A 1 World Trade Center (korábbi tervek szerint Freedom Tower) jelenleg építés alatt áll, 2013-ra tervezik az átadását. A mintegy 541 méter (1776 láb) magasra tervezett épület így Észak-Amerika legmagasabb épületeinek egyike lesz. 2007 és 2012 között további három épület átadását tervezik. 2009. november 8-án adták át a 93-as járat emlékhelyét (Flight 93 National Memorial). Ez volt az első mérföldköve a tizedik évfordulóig tervezett építkezéseknek.

Csaknem tíz év hajtóvadászat után Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy amerikai katonák egy tűzharc során megölték Oszáma bin Ládent, a támadások kitervelőjét.[3]

Hírszerzési információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az USA Nemzeti Bizottsági vizsgálati anyaga, amely a terrortámadás körülményeivel foglalkozik, megállapította, hogy a hírszerzés a támadáshoz vezető események során sokszor zavartan, felkészületlenül és hibásan reagált. Néhány alkalommal azonban a hivatalos személyek egészen pontosan ítélték meg a helyzetet.

Kenneth Williams, az arizonai Phoenixben szolgáló FBI-ügynök 2001. július 10-én emlékeztetőt küldött az ügynökség központjába. A helyi repülőiskolába érkező közel-keleti hallgatókról számolt be. Gyanúja szerint esetleg terroristák próbálnak beszivárogni a civil repülési rendszerbe. Williams emlékeztetőjét figyelmen kívül hagyták.

Augusztus 16-án FBI-ügynökök tartóztatták le Zacharias Moussaouit egy repülőiskolában mutatott gyanús viselkedése miatt. Moussaoui csekély érdeklődést mutatott a leszállás vagy landolás megtanulása iránt. Az őt letartóztató ügynök szó szerint azt írta: olyan személyiség, aki képes bármivel belerepülni a Világkereskedelmi Központba. Az esettel foglalkozó másik FBI-ügynök arra figyelmeztetett, hogy egy óriási repülőgépet akár fegyverként is használhatnak a terroristák.

Biztonsági tisztek eligazításokat tartottak a Fehér Házban 2001 nyarán, ahol Bush elnököt arról tájékoztatták, hogy bin Láden terroristahálózata amerikai repülőgépek eltérítésével kísérletezhet, látványos támadásokra kerülhet sor, melyeket úgy terveznek, hogy tömeges áldozatokkal járjanak, és hogy az FBI tudatában van a terroristák előkészületeinek New York-i épületek lerombolására.[4]

A támadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A térképen láthatók a Világkereskedelmi Központba csapódó repülőgépek rajza
A kép a United 175-ös Világkereskedelmi Központba való ütközését mutatja
Manhattan a WTC összeomlása után

2001. szeptember 11. reggelén 19 géprabló átvette az irányítást négy, Bostonból, Newarkból és Washingtonból San Franciscóba és Los Angelesbe induló repülőjáraton.[5] 8:46-kor az American Airlines 11-es járata, amely egy Boeing 767–223ER volt, a World Trade Center északi tornyába ütközött, 9:03-kor a United Airlines 175-ös járata, egy Boeing 767–222, csapódott a déli toronyba.[6][7]

Géprablók egy másik csoportja vezette az American Airlines 77-es járatát, egy Boeing 757–223-at, a Pentagon épületébe reggel 9:37-kor.[8] A negyedik gép, a United Airlines 93-as járata, ami egy Boeing 757–222 volt, Pennsylvania államban, Shanksville közelében zuhant le 10:03-kor, miután a gép utasai visszafoglalták a repülőgépet. A támadás eredeti célpontja a Capitolium, vagy a Fehér Ház lehetett.[9][10]

2002 szeptemberében Joszri Fúda dokumentumfilmjében Hálid Sajh Mohammad és Ramzi bin as-Sajba azt állította, hogy a negyedik eltérített gép nem a Fehér Ház felé, hanem a Capitolium irányába tartott. Interjújukban azt is megemlítették, hogy az al-Káida kezdetben a World Trade Center helyett atomerőművekbe vezette volna az eltérített gépeket, ám később a New York-i célpontok mellett döntöttek.[11]

A géprablók a repülőgépekre felcsempészett szúrófegyverek segítségével ölték meg vagy tették hatástalanná a pilótákat, utaskísérőket és utasokat. Az eltérített gépekről indított telefonhívásokból tudhatjuk, hogy késeket használtak két esetben is.[12][13] Néhány utasnak sikerült kapcsolatba lépnie földön tartózkodókkal a repülőgépek telefonjairól, vagy saját mobiltelefonjukról.[14][15]

A 9/11 Bizottság megállapította, hogy két géprabló korábban Leatherman márkájú multifunkcionális kézi szerszámokat vásárolt.[16] A 11-es járat egyik utaskísérője, a 175-ös járat egy utasa és a 93-as járat utasai bombákkal felszerelkezett terroristákról beszéltek, ám az utasok egyike szerint működésképtelen bombák voltak támadóiknál. A becsapódások helyszínein nem találtak robbanóanyag származékokat, így a 9/11 Bizottság a jelentésében álbombákról számolt be.[12]

A World Trade Center épületkomplexumának három épülete szerkezeti sérüléseik miatt még a támadások napján összeomlott.[17] A déli toronyban (2 WTC) a 175-ös járat becsapódását követően nagyméretű tűz keletkezett, melynek következtében 56 perccel később (megközelítőleg 9:59-kor) az épület összeomlott.[17] Az északi torony (1 WTC) 102 perccel a támadás után, kb. 10:28-kor dőlt össze.[17] Az északi torony megsemmisülésekor törmelékdarabok tüzet okoztak a hetes épületben (7 WTC). A több órán át tartó tüzek súlyos károkat okoztak az épület főbb szerkezeti elemeiben, majd a tűztől meggyengült vázú épület 17:20 és 17:21 között összedőlt.[18][19] Az egész Egyesült Államokban a támadások zavart keltettek a légiirányítóknál. Az USA egész területén háromnapos, civil légi járművekre vonatkozó repülési tilalmat vezettek be.[20] A már levegőben tartózkodó gépeket visszafordították, vagy Kanadába és Mexikóba irányították.

Áldozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A WTC parázsló romjai 6 nappal a támadások után
Áldozatok
New York World Trade Center 2,605[21]

[22] [23] [24]

American 11 87[25]
United 175 60[26]
Arlington Pentagon 125[27]
American 77 59[28]
Shanksville United 93 40[29]
Összesen 2,976

A támadásoknak összesen 2995 ember esett áldozatául (2976 áldozat, 19 géprabló). Az áldozatokból 246 a négy repülőgép egyikén (egyetlen túlélője sem volt az eltérített gépeknek), 2605 New Yorkban a tornyokban vagy a tornyok közvetlen közelében, 125 pedig a Pentagon épületénél vesztette életét.[30][31] Valamennyi áldozat civil volt, kivéve 55 katonát, akik a Pentagont érő támadásban lelték halálukat.[32]

Több mint 90 ország állampolgárait érintették a World Trade Center érő terrorakciók[33] 2007-ben a New York-i egészségvizsgáló hivatal a szeptember 11-ei terrortámadások halálos áldozataihoz adta Felicia Dunn-Jones-t. Dunn-Jones öt hónappal a terrorcselekmények után halt meg tüdőbetegségben, melyet a WTC összeomlása után keletkezett por okozott.[22] Leon Heywardot, aki 2008-ban limfómában hunyt el, 2009-ben adták hozzá a hivatalos áldozatlistához.[24]

Az NIST becslése szerint 17 400 civil tartózkodott a World Trade Center épületeiben a támadások alatt, míg a kikötői hatóság szerint általánosan 14 154 ember tartózkodott az ikertornyokban 8:45-kor.[34][35] Az emberek túlnyomó többségét sikeresen evakuálták, köztük a 18 civillel, akik a becsapódási zónában tartózkodtak és a déli torony lépcsőházát használták menekülésükkor.[36] Az északi toronyban legalább 1366-an lelték halálukat, akik az ütközési területen, vagy afelett tartózkodtak, a déliben (ahol az evakuálás már az első becsapódást követően megkezdték) legalább 618-an[37] – ez az ott dolgozók és látogatók 90%-át jelentette.

A bizottsági jelentés szerint emberek százai lelték halálukat a gépek toronyba ütközését követő pillanatokban, a többi áldozat csapdába esett a füstölő tornyokban, majd azok összeomlásakor haltak meg.[38] Nem kevesebb mint 200-an ugrottak ki az égő épületekből a biztos halálba.[39] A tornyokban dolgozók közül néhányan a tetőre mentek helikopteres mentés reményében, de a tetőre vezető ajtók mind zárva voltak. Egyetlen terv sem készült helikopteres mentésről, és szeptember 11-én a sűrű füst, valamint a nagy hő is nehezítette volna a légi mentést.[40]

Összesen 411, mentésben segítő halt meg tűzoltás vagy az evakuálás során. A New York-i tűzoltóság (FDNY) 343 tűzoltót,[41] a rendőrség (NYPD) 23 rendőrt,[42] a parti őrség 37 alkalmazottját,[43] és 8 további EMT-t veszített el a támadásokban.[44][45]

A Cantor Fitzgerald L.P. befektetési bank, melynek központja a 1 WTC 101. és 105. szintje között volt, 658 alkalmazottját veszítette el – ez jelentősen több minden eddigi veszteségnél a történelemben.[46] A Marsh & McLennan Companies-t, mely rögtön a Cantor Fitzgerald alatt, a 93. és a 101. emeleteken (a 11-es járat becsapódásának helyén) működött, 355 halálos áldozattal sújtotta a terrorakció. Itt volt a székhelye az Aon Corporationnek is, melynek 175 dolgozója halt meg.[47] New York után New Jersey volt a legtöbb áldozattal sújtott állam, Hoboken városával.[48]

Hetekkel a támadások után 6000-re becsülték az áldozatok számát.[49] A hatóságok mindössze 1600 holttestet tudtak azonosítani az ikertornyok romjainál. Az egészségvizsgáló hivatal összegyűjtött kb. 10 ezer azonosíthatatlan csontot és szövetdarabot, melyeket nem tudtak az eltűntekkel azonosítani.[50] Csontszilánkokat találtak 2006-ban munkások, akik a Deutsche Bank Buildinget készültek lerombolni. A bontási művelet 2007-ben ért véget. 2010. április 2-án archeológus és régész kutatók kezdtek kutatni emberi maradványok, szerszámok és személyes tárgyak után a Fresh Kills Landfillen Staten Islanden. Május 23-ig 48 csontdarabot találtak és azonosítottak emberi maradványként.

Károk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pentagonban tűz pusztított és részben össze is dőlt

Az ikertornyok 110 emelete mellett számos más épület is megsemmisült vagy súlyosan megrongálódott a World Trade Center közelében, ezek a következők: 7 World Trade Center, 6 World Trade Center, 5 World Trade Center, 4 World Trade Center, a Marriott World Trade Center (3 WTC), a World Financial Center épületegyüttese és a Szent Miklós ortodox templom.[51] A tornyok kártyavárszerű összeomlása volt az egyetlen példa eddig acélszerkezetű épület teljes megsemmisülésére.

A Deutsche Bank Buildinget később lakhatatlannak ítélték.[52][53] A West Broadway-n található Borough of Manhattan Community College Fiterman Hallját is lebontásra ítélték súlyos sérülései miatt.[54] Más szomszédos épületek is jelentős károkat szenvedtek a támadásokban, ezeket azóta kijavították.[55] A World Financial Center épületei, a One Liberty Plaza, a Millenium Hilton és a 90 Church Street kisebb mértékben sérültek, ezek restaurációja is megtörtént már.[56] Távközlési felszerelések (rádió és televízió antennatornyok), melyek az északi torony tetején voltak, szintén megsemmisültek.[51][57] Arlington megyében a Pentagonban a tűz miatt az épület egy kisebb része összedőlt.[58]

A mentés és helyreállítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pentagon evakuálása után egy sérült férfit ápolnak

A New York-i tűzoltóság 200 egységet vezényelt a romokhoz, akiknek munkáját számos szolgálaton kívüli tűzoltó és katasztrófavédelmi szakember segítette.[59][60][61] A rendőrség vészhelyzetet kezelő alakulatokat és más rendőrségi alkalmazottakat, beleértve légi egységeket is a helyszínre vezényelt.[62]

Ahogy a körülmények rosszabbra fordultak, a rendőrségi helikopterek jelentették az épület súlyos állapotát parancsnokuknak, akik evakuálták rendőreiket a tornyokból, így a legtöbb rendőr biztonságban el tudta hagyni az épületeket.[62]

Az első torony összeomlását követően a tűzoltóság parancsnokai az épület elhagyására szólították fel tűzoltóikat, ám a rádiós rendszerük meghibásodása miatt több tűzoltó nem is hallhatta az irányítóktól érkező utasításokat.[60] A terrorakciót követő órákban megkezdődött a tényleges keresési és mentési akció. Hónapokig tartó munkálatok után 2002 májusára befejeződött a Ground Zero megtisztítása.[63]

A támadók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A támadást követően pár órával az FBI meg tudta nevezni a terroristákat, néhány esetben azok személyes ismertetőjegyeit is.[64][65] Az egyiptomi Muhammad Atta volt a géprablók vezetője és a pilóták egyike.[66] Atta társaival együtt meghalt, de poggyásza, mely nem került fel a gépre, felfedte a terroristák személyazonosságát, és más terveket, részleteket és támadásuk hátterét is.[67] A támadások napján a Nemzetbiztonsági Hivatal és német nyomozóirodák Oszáma bin Ládennek szóló üzeneteket hallgattak le.[68][69]

A jelentéseket Donald Rumsfeld figyelmen kívül hagyta, majd még aznap délután utasítást adott a Pentagonnak egy Irak elleni támadás megtervezésére.[70]

2001. szeptember 21-én az FBI nyilvánosságra hozta a géprablók fényképeit és számos információt lehetséges álneveikről és nemzetiségükről.[71] A terroristák közül 15 Szaúd-Arábiából, 2 az Egyesült Arab Emírségekből, 1 Egyiptomból és egy Libanonról származott.[72]

A bizonyítékok, melyek összekötik a szeptember 11-ei eseményeket az al-Káidával és bin Ládennel teljesen egyértelműek és megcáfolhatatlanok!
– FBI[73]

A George Washington University egy filozófia professzora és korábbi CIA ügynök, Jerrold Post szerint a támadók műveltek, vallásukat illetően teljesen eltökéltek voltak.[74]

A terrortámadásokat vizsgálók egyike volt az FBI is, melynek PENTTBOM kódnevű vizsgálata volt az iroda legnagyobb, legösszetettebb nyomozása, melyben több mint 7000 különleges ügynök működött közre.[75] Az Egyesült Államok kormánya az FBI állításával állapította meg, hogy a bin Láden által vezetett al-Káida vállalta a felelősséget a támadásokért. Az Egyesült Királyság kormánya is hasonló következtetéseket vont le az al-Káida és Oszáma bin Láden bűnösségét illetően.[76]

Al-Káida[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az al-Káida története a Szovjetunió afganisztáni háborújáig, 1979-ig vezethető vissza. Az invázió után nem sokkal Oszáma bin Láden Afganisztánba utazott, hogy segédkezzen az arab mudzsáhid megszervezésében és a Maktab al-Hadamát (MAK) megalapításában. A Szovjetunióval való háborúskodás alatt bin Láden és harcosai amerikai és szaúdi segítséget kaptak, melyek a pakisztáni hírszerzésen, az ISI-n keresztül jutottak el Afganisztánba.[77] 1989-ben a szovjetek kivonulásával a MAK a dzsihádban a muszlimokat elnyomó országok ellen harcoló szervezetté alakult át. Ajman az-Zaváhiri vezetése alatt bin Láden még radikálisabbá vált.[78] 1996-ban bin Láden megjelentette első fetváját, melyben felszólította az amerikai katonákat Szaúd-Arábia elhagyására.[79]

Az 1998-ban kiadott második fetvájában bin Láden körvonalazta ellenvetéseit az USA izraeli külpolitikáját, valamint az Egyesült Államok öbölháborút követő szaúdi katonai jelenlétét illetően.[80] Bin Láden mohamedán szövegeket használt, ezzel buzdítva embereit amerikai katonák és állampolgárok elleni erőszakos akciókra.[80]

A támadások kitervelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szeptember 11-ei terrortámadás ötletét 1996-ban Khalid Sheikh Mohammed vetette fel Oszáma bin Ládennek.[81] Ekkor helyezte át székhelyét bin Láden és az al-Káida Szudánból Afganisztánba.[82] Az 1998-as afrikai nagykövetség robbantás és bin Láden 1998-as fetvája fordulópontot jelentett az Egyesült Államok megtámadását illetően.[82] 1998 decemberében a Központi Hírszerzési Hivatal terrorista-elhárító központja jelentette az elnöknek, hogy az al-Káida az Egyesült Államok elleni támadásokra készül, többek között terroristák kiképzésével repülőgépek eltérítésére.[83]

1998 végén, vagy 1999 elején bin Láden engedélyt adott Mohammednek a támadás megszervezésére. 1999 tavaszán Hálid Sajh Mohammad, Oszáma bin Láden és helyettese, Muhammad Átef számos alkalommal találkozott.[82] Mohammed felajánlotta segítéségét a támadáshoz, többek között a célpontok kiválasztását, valamint a géprablók kiindulási pontjukba való utaztatását is.[82] Bin Láden elutasította Mohammed segítségét, visszautasítva számos potenciális célpontot, mint a U.S. Bank Tower Los Angeles-i épületét,[84] mert véleménye szerint nem volt elegendő idejük egy ekkora művelet megtervezésére.[85]

Bin Láden vállalta a vezető szerepet a támadások lebonyolításában, annak anyagi támogatásában, sőt részt vett a támadók kiválasztásában is.[86] Bin Láden első választottja két tapasztalt Bosznia-Hercegovinában harcoló dzsihádista, Naváf al-Házmi és Hálid al-Mihdár volt. Házmi és Mihdár a malajziai al-Kádia találkozó után 2000 január közepén érkeztek az Egyesült Államokba. 2000 tavaszán mindketten repülőórákat vettek a Kalifornia állambeli San Diegoban, ám egyikük sem beszélt jól angolul, valójában csak megfélemlítésre tudták őket használni a támadások során.[87][88]

1999 végén arabok egy csoportja – többek között Muhammad Atta, Marván as-Sehhi, Háni Handzsúr és Ramzi bin as-SajbaAfganisztánba érkeztek Hamburgból.[89] Bin Láden őket választotta, mert műveltek voltak, beszéltek angolul és éltek már nyugaton.[90] Az al-Káida újabb toborzásba kezdett, melynek során különleges képességekkel rendelkezőket kerestek; így választották ki Hani Handzsúrt is, aki már rendelkezett pilótajogosítvánnyal.[91]

Handzsúr 2000. december 8-án csatlakozott Házmihoz San Diegóban. Nem sokkal később Arizonába utaztak, ahol Handzsúr újabb repülőleckéket vett. Május végén Marván as-Sehhi, június 3-án Atta és június 27-én Dzsarráh csatlakozott társaihoz. Bin as-Sajba többször próbált vízumot szerezni, hogy beléphessen az Egyesült Államok területére, ám mivel korábban a megengedettnél tovább maradt az USA-ban, illegális bevándorlóként tartották számon. Bin as-Sajba Hamburgban maradt, biztosítva a kapcsolatot Atta és Hálid Sajh Mohammad között. A három hamburgi terroristacsoport-tag Dél-Floridában vett pilótaleckéket.

2001 tavaszán a többi géprabló is megérkezett az Egyesült Államokba.[92] 2001 júliusában Atta Spanyolországban találkozott bin as-Sajbával, ahol egyeztették a támadások részleteit és a végső célpontokat.[93]

Oszáma bin Láden[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyomozók szerint Oszáma bin Láden az Egyesült Államok elleni szent háborúra szóló felhívása, fetvái és számos ezekhez hasonló, 1998-ban megjelent, amerikai civilek meggyilkolására felszólító üzenetei lehettek a szeptember 11-ei támadások hátterében.[94]

Bin Láden eleinte visszautasította, majd később megerősítette szerepét az incidensben.[95] 2001. szeptember 16-án a katari Al Jazeera televízióban a következőt nyilatkozta: „Nyomatékosítom, hogy nem én terveltem ki ezt a támadást, véleményem szerint egyéni elkövetők szervezték meg és hajtották végre a szeptember 11-i terrorcselekedeteket.”[96] Bin Láden cáfolatát valamennyi országban leadták a televíziócsatornák.

2001 novemberében amerikai katonák az afganisztáni Jalakabadban egy lerombolt házban egy videót találtak, melyen Oszáma bin Láden beszél Khaled al-Harbinak arról, hogy ő már előre tudott a támadásokról.[97] Ezt a felvételt 2001. december 13-tól számos hírcsatorna bemutatta, bin Láden szokatlanul eltorzult külsejét és megjelenését a videó sérülésével magyarázták.[98] Azt, hogy bin Láden tisztában volt az akció kitervelésével, csak egy 2002 szeptemberében, Joszri Fúda által készített dokumentumfilmben elhangzott interjúból tudhatta meg a világ. Az interjúban Hálid Sajh Mohammad és Ramzi bin as-Sajba azt mondták, hogy az „amerikai vértanúi művelet” kitervelője az al-Káida haditanácsa volt 1999-ben; Atta a dátum kiválasztása után (2001. szeptember 11.9/11/01) informálta bin as-Sajbát 2001. augusztus 29-én. Bin Láden csak szeptember 6-án szerzett tudomást a támadás végleges időpontjáról.[99]

2001. december 27-én egy újabb bin Láden videó került elő, melyben így nyilatkozott: „Az Amerika-ellenes terrorizmus kiérdemelte a dicséretet, hiszen jó válasznak bizonyult az amerikai elnyomásra, igazságtalanságra, kényszerítve ezzel Amerikát arra, hogy hagyjon fel Izrael támogatásával, mely megöli embereinket.”[100]

Nem sokkal a 2004-es amerikai elnökválasztás előtt egy videóban bin Láden nyilvánosságra hozta, hogy az al-Káida vállalja a felelősséget az Egyesült Államokban történt terrortámadásokért, a támadásokban játszott saját szerepét is részletezte, valamint hozzátette, hogy a terrorakciókat azért hajtották végre, mert „szabadok vagyunk… és újra szabad nemzetet szeretnénk. Ha aláaknázod a mi biztonságunkat, mi is aláaknázzuk a tiédet.”[101] Oszáma bin Láden bevallotta, hogy ő személyesen utasította követőit a Világkereskedelmi Központ megtámadására.[102] Ugyanebben a felvételben hallható: „Megállapodtunk a főparancsnokkal, Muhammad Attával; Allah kegyelmébe fogadta, és valamennyi műveletnek 20 percen belül végbe kell menniük, mielőtt még Bush és az államapparátus reagálni tudna az eseményekre.”[95] 2006 szeptemberében az Al Jazeera hozzájutott egy másik videóhoz, melyen Oszáma bin Láden látható Ramzi bin as-Sajba-val, valamint két géprabló, előkészületeik közben.[103]

2011. május 1-jén az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama bejelentette, hogy a pakisztáni Abbottabadban egy tűzharc során Oszáma bin Láden életét vesztette. Az elnök bejelentését országszerte ünneplés követte.[104][105]

Hálid Sajh Mohammad[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hálid Sajh Mohammad pakisztáni elfogása után

Az arab televíziócsatorna, az Al Jazeera riporterének, Joszri Foudának Hálid Sajh Mohammaddel készített 2002 szeptemberi interjújából kiderül, hogy ő maga Ramzi bin as-Sajbával részt vett a „Keddi szent hadműveletben”.[106][107] A 9/11 Bizottság jelentésében olvasható, hogy Hálid Sajh Mohammadnak az Egyesült Államokkal szemben érzett ellenszenve és rosszindulata lehetett a fő oka a szeptember 11-ei terrortámadásoknak, mely nem tanulmányainak köszönhető, hanem inkább az USA és Izrael közös külpolitikájának.[82]

Muhammad Atta osztotta Mohammad véleményét, ugyanaz motiválta mindkettejüket. Ralph Bodenstein, Atta korábbi osztálytársa így nyilatkozott róla: „az ember, aki a legnagyobb gyűlölettel gondol az USA Izraelt védő külpolitikájára.”[108] Abd al-Azíz al-Omari, a 11-es járat egyik géprablója Muhammad Attával ezt mondta: „Az én munkám egy üzenet a hitetleneknek, hogy hagyják el az Arab-félszigetet és hagyjanak fel a gyáva zsidók támogatásával Palesztinában.”[109]

Hálid Sajh Mohammad volt az elvi és anyagi támogatója az 1993-as robbantásnak is a World Trade Centerben. Mohammad Ramzi Júszufnak, a robbantás vezetőjének nagybátyja.

Hálid Sajh Mohammadot 2003. március 1-jén a pakisztáni Rawalpindiben tartóztatta le a CIA és pakisztáni ügynökök; jelenleg Guantanamo Bay-en tartják fogva.[110] 2007 márciusában a tárgyalások során – melyet széles körben kritizáltak ügyvédek és emberjogi aktivisták, hogy az csak egy áltárgyalás – Mohammad ismételten bevallotta felelősségét a támadásokért: „A-tól Z-ig én voltam a felelős a szeptember 11-ei akciókért.”[111][112] Ezt a beismerő vallomást Mohammad a megkínzása után tette.[113] 2009 novemberében Eric Holder ügyvéd tábornok bejelentette, hogy Mohammadot és négy féltételezhető társát elszállítják a kubai Guantanamóról New Yorkba, és civil bíróság előtt fognak felelni tetteikért, ám dátumot nem adtak meg. Holder hozzátette, hogy mindegyik vádlott teljesen törvényes keretek között áll a bíróság elé, valamint azt is, hogy tárgyalásaik nyitottak lesznek a közönség és a világ számára.[114]

Más al-Káida tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hálid Sajh Mohammad tanúvallomásának helyettesítése miatt bíróság elé állított Zacarias Moussaoui vallomását követően öt férfit azonosítottak, mert a vallomás szerint tisztában voltak a szeptember 11-ei terrortámadások részleteivel. Ők Oszáma bin Láden, Hálid Sajh Mohammad, Ramzi bin as-Sajba, Abu Turáb al-Urdunni és Muhammad Átef.[115] Közülük csak bin Ládent nem vádolták meg.[116]

2005. szeptember 26-án a spanyol bíróságon Baltasar Garzón bíró 27 évi letöltendő börtönbüntetésre ítélte Abu d-Dahdáht a szeptember 11-ei terrortámadásokban való részvételéért és az al-Káida nevű terroristaszervezetben való közreműködéséért. Dahdáh tárgyalásával egy időben további 17 al-Káida-tagot ítéltek 6 és 11 év közötti börtönbüntetésre.[117][118] 2006. február 16-án a spanyol legfelsőbb bíróság csökkentette Abu d-Dahdáh büntetését 12 év letöltendő börtönbüntetésre, mert nem volt bizonyított részvétele a szeptember 11-ei terrortámadásokban.[119]

A támadások motivációja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A támadások motivációjának számít az Egyesült Államok szaúd-arábiai katonai jelenléte,[120] Izrael katonai segítése,[121] és az Irak elleni szankciók is.[122] Jelen indokokat az al-Káida fogalmazta meg a támadások előtti kiáltványaiban, beleértve bin Láden 1996-os,[123] valamint 1998-os rövidebb fetváját.[124] A terrorakciók után bin Láden és az-Zaváhiri közzétett néhány videó- és hangfelvételt, melyekben a fent említett okokat ismételték a támadások fő motivációjaként. Két különösen fontos publikációja volt bin Ládennek, melyekkel ösztönözte híveit: 2002-es levele az Egyesül Államoknak,[125] és a 2004-ben rögzített videofelvétele. Bin Láden és az al-Káida korábban tett kijelentésein felül számos elemző politikai okokat is említ a támadások okaiként.

Hasonló oknak tartják az Egyesült Államok öbölháborút követő katonai jelenlétét Szaúd-Arábiában,[124] a robbantást a Khobar tornyoknál, valamint az 1998. augusztus 7-ei amerikai nagykövetség elleni merényletet is, melynek időpontja pontosan nyolc évvel az USA hadseregének Szaúd-Arábiába küldését követően történt.[126] Bin Láden tolmácsolta Mohamed próféta azon tanítását, mely tiltja a „hitetlenek arab területen való tartózkodását”.[127] 1996-ban a terroristavezér megjelentette első fetváját, melyben felszólította az USA hadseregét Szaúd-Arábia elhagyására. Az 1998-as fetvában az al-Káida ezt írja: „Az Egyesült Államok több mint hét éve megszállta az iszlám szent földjét, az Arab-félszigetet, kifosztja vagyonából, saját szabályai szerint kormányozza azt, megalázza az ottani embereket, terrorizálja szomszédait és katonai bázisává alakítja a félszigetet, hogy háborúzhasson a környező muzulmán népekkel.”[128] 1999 decemberében Rahímulláh Júszufzaj interjújában azt mondta, bin Láden szerint az amerikaiak túl közel voltak Mekkához, ezt az arab világ felé provokációként értelmezte.[129]

Amerikának írt 2002 novemberi levelében bin Láden Izrael amerikai támogatását írta le motivációként: „Izrael létrehozása és támogatása az emberiség legnagyobb bűncselekménye, ti vagytok ennek a bűnténynek az elkövetői, és természetesen nincs szükség indokolni és bizonyítani segítségeteket Izraelnek. Izrael megteremtése egy bűn, melyet el kell törölni. Mindenkinek, akinek a keze Izrael támogatásától szennyeződött, meg kell fizetnie ennek a bűnnek az árát, méghozzá busásan.”[130] 2004-ben és 2010-ben bin Láden újra ismételte a szeptember 11-ei terrorcselekmények és az USA Izraelt való támogatása közötti kapcsolatot.[131][132]

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azonnali következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szeptember 11-ei terrortámadásoknak közvetlen és elsöprő hatásai voltak az amerikai emberekre.[133] Több rendőr és mentőszolgálat is New York Citybe sietett a támadások után, hogy túlélőket keressen az ikertornyok romjai között.[134] Szeptember 11-e után véradományok érkeztek az Egyesült Államok egész területéről.[135][136]

A történelem során először a légiközlekedés biztonságáért felelős szervezet (SCATANA) repülési tilalmat vezetett be, mely lezárta a légteret az Egyesül Államokban, Kanadában és más országokban a nem segélyszállító gépek számára.[137][138] A Szövetségi Repülési Igazgatóság (FAA) lezárta az államok légterét a nemzetközi járatok számára, ezzel kb. 500 járatot fordítottak vissza, vagy irányítottak át más országokba. Kanada 226 ilyet fogadott és elindította a Sárga szalag műveletet, hogy megbirkózhassanak a nagy számú földre kényszerített géppel és a nehéz helyzetbe került utasokkal.[139]

Katonai műveletek a támadások után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonák sora cipeli felszerelését a hátán a szállító helikopterre a sivatagban
Amerikai katonák Afganisztánban

A NATO tanácsa kijelentette, hogy az Amerikát ért támadás az összes NATO tagállamot érinti, ezzel utalva a hidegháború során az 1980-as évek közepén írt ötödik cikkelyre (mely kijelentette, ha az egyik tagállamot támadás éri, a többi államnak segítséget kell nyújtania, valamint egy esetleges ellentámadás során támogatnia kell a hadműveleteket).

John Howard ausztrál miniszterelnök beiktatta az ANZUS-paktum negyedik cikkelyét. George W. Bush meghirdette a terrorizmus elleni háborút, melyben több célt is megjelölt, ezek között a legfontosabbak bin Láden és az al-Káida törvény elé állítása, ezzel megelőzve számos más terrorszervezet fejlődését.

2001. október 7-én amerikai és brit erők részvételével megkezdődött az afganisztáni háború tálib és al-Káida táborok bombázásával, majd később földi egységekkel Afganisztán megszállásával folyatódott. A tálib rezsim megdöntésével egy, az USA által vezetett koalíció jött létre, mely a második legnagyobb művelet a terrorizmus ellen Amerika határain kívül. A Fülöp-szigetek és Indonézia több más nemzettel együtt növelték katonai készenlétüket, hiszen belső konfliktusuk volt az iszlám terroristákkal.[140][141]

Belföldi reakciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A támadásokat követően Bush elnök népszerűsége 90%-ra nőtt.[142] 2001. szeptember 20-án a Kongresszus ülésén összefoglalta az azt megelőző 9 nap eseményeit, kitérve a mentési-, és helyreállítási munkákra, valamint az esetleges későbbi reakciókra.

Számos segélyszervezet azonnali pénzügyi segítséget ajánlott fel az áldozatok hozzátartozóinak, valamint a túlélőknek. A 2003. szeptember 11-ei határidőig 2833 kártérítési kérelmet nyújtottak be.[143]

Az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb átszervezése következett, mikor törvénybe iktatták a Homeland Security Actet (vészforgatókönyv nukleáris támadás, vagy egyéb katasztrófák esetére), mellyel egy időben a Department of Homeland Security (belbiztonsági szervezet) felállítása is megtörtént. A Kongresszus a USA PATRIOT Actet is ekkor fogadta el, melynek célja a jövőbeli terrorcselekmények megelőzése és kivédése.[144] Civil csoportok kritizálták a PATRIOT Actet, azt állítva, hogy a rendelet lehetőséget ad a rendfenntartó szerveknek az állampolgárok magánéletébe való beférkőzésre.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. CNN áldozatok száma: More than 3000 Letöltve: 2009. szeptember 19.
  2. Victim List Letöltve: 2009. szeptember 19.
  3. http://www.msnbc.msn.com/id/42859770/ns/world_news-death_of_bin_laden/
  4. Martin Plimmer, Brian King: A véletlen játékai, Partvonal Kiadó, 2006
  5. Security Council Condemns, 'In Strongest Terms', Terrorist Attacks on the United States. United Nations, 2001. szeptember 12. (Hozzáférés: 2010. június 4.) „The Security Council today, following what it called yesterday’s "horrifying terrorist attacks" in New York, Washington, D.C., and Pennsylvania, unequivocally condemned those acts, and expressed its deepest sympathy and condolences to the victims and their families and to the people and Government of the United States.”
  6. Flight Path Study – American Airlines Flight 11 (PDF). National Transportation Safety Board, 2010. június 4
  7. Flight Path Study – United Airlines Flight 175 (PDF). National Transportation Safety Board, 2010. június 4
  8. Flight Path Study – American Airlines Flight 77 (PDF). National Transportation Safety Board, 2010. június 4
  9. The Attack Looms, 9/11 Commission Report. National Commission on Terrorist Attacks Upon the United States (2004). Hozzáférés ideje: 2010. június 4. 
  10. Flight Path Study – United Airlines Flight 93 (PDF). National Transportation Safety Board, 2010. június 4
  11. Al-Qaeda 'plotted nuclear attacks'”, BBC News, 2002. szeptember 8. (Hozzáférés ideje: 2010. június 4.) 
  12. ^ a b Chapter 1.1: 'We Have Some Planes': Inside the Four Flights, 9/11 Commission Report (PDF), National Commission on Terrorist Attacks Upon the United States, 4–14. o (2004). Hozzáférés ideje: 2010. június 4. 
  13. Encore Presentation: Barbara Olson Remembered”, Larry King Live, CNN, 2002. január 6. (Hozzáférés ideje: 2010. június 4.) 
  14. McKinnon, Jim. „The phone line from Flight 93 was still open when a GTE operator heard Todd Beamer say: 'Are you guys ready? Let's roll'”, Pittsburgh Post-Gazette, 2001. szeptember 16. (Hozzáférés ideje: 2010. június 4.) 
  15. Relatives wait for news as rescuers dig”, CNN, 2001. szeptember 13. (Hozzáférés ideje: 2010. június 4.) 
  16. National Commission Upon Terrorist Attacks in the United States. National Commission Upon Terrorist Attacks in the United States, 2004. január 27. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
  17. ^ a b c Miller, Bill: Report Assesses Trade Center's Collapse. The Washington Post, 2002. május 1. [2012. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
  18. World Trade Center Building Performance Study (PDF). Ch. 5 WTC 7 – section 5.5.4. Federal Emergency Management Agency, 2002. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  19. Final Report on the Collapse of World Trade Center Building 7 (PDF). National Institute of Standards and Technology, 2008. November. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  20. Profiles of 9/11 – About 9/11. The Biography Channel. A&E Television Networks. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
  21. World Trade Center Victims”, Washington Post (Hozzáférés ideje: 2010. június 4.) 
  22. ^ a b DePalma, Anthony. „For the First Time, New York Links a Death to 9/11 Dust”, The New York Times, 2007. május 24. 
  23. Missing Doctor Added to List of 9/11 Victims”, 2008. július 1. (Hozzáférés ideje: 2010. június 4.) 
  24. ^ a b Foderaro, Lisa W.. „9/11’s Litany of Loss, Joined by Another Name”, New York Times, 2009. szeptember 1. (Hozzáférés ideje: 2010. június 4.) 
  25. American Airlines Flight 11”, CNN (Hozzáférés ideje: 2010. június 4.) 
  26. United Airlines Flight 175”, CNN (Hozzáférés ideje: 2010. június 4.) 
  27. Pentagon”, CNN (Hozzáférés ideje: 2010. június 5.) 
  28. American Airlines Flight 77”, CNN (Hozzáférés ideje: 2010. június 5.) 
  29. Roddy, Dennis B.. „Flight 93: Forty lives, one destiny”, Pittsburgh Post-Gazette, 2001. október 1. (Hozzáférés ideje: 2010. június 5.) 
  30. September 11: Chronology of terror”, CNN, 2001. szeptember 12. (Hozzáférés ideje: 2010. június 4.) 
  31. First video of Pentagon 9/11 attack released”, CNN, 2006. május 16. (Hozzáférés ideje: 2010. június 5.) 
  32. Stone, Andrea. „Military's aid and comfort ease 9/11 survivors' burden”, USA Today, 2002. augusztus 20. (Hozzáférés ideje: 2010. június 4.) 
  33. Walker, Carolee: Five-Year 9/11 Remembrance Honors Victims from 90 Countries. United States Department of State, 2006. szeptember 11. [2008. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  34. Averill, Jason D., et al.. Occupant Behavior, Egress, and Emergency Communications, Final Reports of the Federal Building and Fire Investigation of the World Trade Center Disaster (PDF), National Institute of Standards and Technology (NIST) (2005). Hozzáférés ideje: 2010. június 5. 
  35. Dwyer, Jim and Kevin Flynn. 102 Minutes. Times Books (2005). ISBN 0805076824 
  36. Dwyer, Jim, et al.. „Last Words at the Trade Center; Fighting to Live as the Towers Die”, New York Times, 2002. május 26. (Hozzáférés ideje: 2010. június 5.) 
  37. Lipton, Eric. „Study Maps the Location of Deaths in the Twin Towers”, The New York Times, 2004. július 22. (Hozzáférés ideje: 2010. június 4.) 
  38. Heroism and Honor. National Commission on Terrorist Attacks upon the United States. U.S. Congress, 2004. augusztus 21. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  39. Cauchon, Dennis and Martha Moore. „Desperation forced a horrific decision”, USATODAY, 2002. szeptember 2. (Hozzáférés ideje: 2010. június 4.) 
  40. Poor Info Hindered 9/11 Rescue”, CBS News, 2004. május 18. (Hozzáférés ideje: 2010. június 5.) 
  41. Denise Grady, Andrew C. Revkin. „Threats and responses: rescuer's health; Lung Ailments May Force 500 Firefighters Off Job”, The New York Times, 2002. szeptember 10. (Hozzáférés ideje: 2010. június 5.) 
  42. Post-9/11 report recommends police, fire response changes”, USA Today, 2002. augusztus 19. (Hozzáférés ideje: 2010. június 5.) 
  43. Police back on day-to-day beat after 9/11 nightmare”, CNN, 2002. július 21. (Hozzáférés ideje: 2010. június 5.) 
  44. Joshi, Pradnya: Port Authority workers to be honored. Newsday, 2005. szeptember 8. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  45. 2001 Notices of Line of Duty Death. National EMS Memorial Service. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  46. Cantor rebuilds after 9/11 losses”, BBC, 2006. szeptember 4. (Hozzáférés ideje: 2010. június 5.) 
  47. Siegel, Aaron. „Industry honors fallen on 9/11 anniversary”, InvestmentNews, 2007. szeptember 11. (Hozzáférés ideje: 2010. június 5.) 
  48. Beveridge, Andrew: 9/11/01-02: A Demographic Portrait Of The Victims In 10048. Gotham Gazette. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  49. Source: Hijacking suspects linked to Afghanistan”, CNN, 2001. szeptember 30. (Hozzáférés ideje: 2010. június 5.) 
  50. Ground Zero Forensic Work Ends. CBS News, 2005. február 23. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  51. ^ a b World Trade Center Building Performance Study. FEMA, 2002. May. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  52. World Trade Center Building Performance Study – Bankers Trust Building (PDF). FEMA, 2002. May. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  53. The Deutsche Bank Building at 130 Liberty Street. Lower Manhattan Construction Command Center. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  54. Lower Manhattan – Fiterman Hall. LowerManhattan.info, 2007. július 1. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  55. Verizon Building Restoration. New York Construction (McGraw Hill). (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  56. World Trade Center Building Performance Study – Peripheral Buildings (PDF). FEMA, 2002. May. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  57. Bloomfield, Larry: New York broadcasters rebuild. Broadcast Engineering, 2001. október 1. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  58. The Pentagon Building Performance Report (PDF)
  59. McKinsey Report – Emergency Medical Service response (PDF). FDNY / McKinsey & Company, 2002. augusztus 9. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  60. ^ a b FDNY McKinsey Report – Executive Summary (PDF). FDNY / McKinsey & Company, 2002. August. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  61. Fire Apparatus Deployment on September 11 (PDF). FDNY / McKinsey & Company, 2002. August. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  62. ^ a b McKinsey Report – NYPD, 2002. augusztus 19. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  63. Ceremony closes 'Ground Zero' cleanup”, CNN, 2002. május 30. (Hozzáférés ideje: 2010. június 5.) 
  64. Clarke, Richard A.. Against All Enemies: Inside America's War on Terrorism. New York: Simon & Schuster, 13–14. o (2004). ISBN 0-743-26823-7 
  65. FBI Announces List of 19 Hijackers. Federal Bureau of Investigation, 2001. szeptember 14. [2001. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 17.)
  66. The Hamburg connection”, BBC News, 2005. augusztus 19. (Hozzáférés ideje: 2010. június 17.) 
  67. Dorman, Michael. „Unraveling 9–11 was in the bags”, Security Info Watch, 2006. április 17. (Hozzáférés ideje: 2010. június 17.) 
  68. Leaders, Al-Qa'edah. „Piece by Piece, The Jigsaw of Terror Revealed”, The Independent, 2001. szeptember 30. (Hozzáférés ideje: 2010. június 17.) 
  69. Tagliabue, John, Raymond Bonner. „A Nation challenged: German Intelligence; German Data Led U.S. to Search For More Suicide Hijacker Teams”, The New York Times, 2001. szeptember 29. (Hozzáférés ideje: 2010. június 17.) 
  70. Richard J.Aldrich, 'An extra copy for Mr Philby,' Times Literary Supplement, Feb 19, 2010 pp.7-8, p.8.
  71. The FBI releases 19 photographs of individuals believed to be the hijackers of the four airliners that crashed on September 11, 01. Federal Bureau of Investigation. United States Department of Justice, 2001. szeptember 27. [2001. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 17.)
  72. Johnston, David. „Two years later: 9/11 Tactics; Official Says Qaeda Recruited Saudi Hijackers to Strain Ties”, The New York Times, 2003. szeptember 9. (Hozzáférés ideje: 2010. június 17.) 
  73. Watson, Dale L.: The Terrorist Threat Confronting the United States. Federal Bureau of Investigation. United States Department of Justice, 2002. február 6. [2002. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 18.)
  74. Clayton, Mark: Reading into the mind of a terrorist. The Christian Science Monitor, 2003. október 30. (Hozzáférés: 2010. június 17.)
  75. Rolince, Michael E.: The Inspector General's Report and the September 11th Response. Federal Bureau of Investigation. United States Department of Justice, 2003. június 24. [2003. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 17.)
  76. Responsibility for the Terrorist Atrocities in the United States, September 11, 2001. 10 Downing Street, 2001. november 14. [2004. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 18.)
  77. Al-Qaeda's origins and links”, BBC News, 2004. július 20. (Hozzáférés ideje: 2010. június 18.) 
  78. Gunaratna, Ronan. Inside Al Qaeda. Berkley Books, 23–33. o (2002) 
  79. Bin Laden's Fatwa (1996). PBS. (Hozzáférés: 2010. június 18.)
  80. ^ a b Al Qaeda's 1998 Fatwa. The NewsHour with Jim Lehrer. Public Broadcasting Service. (Hozzáférés: 2010. június 18.)
  81. Suspect 'reveals 9/11 planning'”, BBC News, 2003. szeptember 22. (Hozzáférés ideje: 2010. június 19.) 
  82. ^ a b c d e National Commission on Terrorist Attacks Upon the United States. Chapter 5, 9/11 Commission Report. Government Printing Office (2004). ISBN 1577363418. Hozzáférés ideje: 2010. június 19. 
  83. Bin Ladin Preparing to Hijack US Aircraft and Other Attacks. Director of Central Intelligence, 1998. december 4. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
  84. Wright, Lawrence. The Looming Tower: Al-Qaeda and the Road to 9/11. Knopf (2006). ISBN 037541486X 
  85. Litchblau, Eric. „Bin Laden Chose 9/11 Targets, Al Qaeda Leader Says”, New York Times, 2003. március 20. (Hozzáférés ideje: 2010. június 20.) 
  86. Bergen, Peter. The Osama bin Laden I Know. Free Press (2006). ISBN 0743278917 
  87. Wright, Lawrence. The Looming Tower. Alfred P. Knopf, 309–315. o (2006). ISBN 8483068389 
  88. McDermott, Terry. Perfect Soldiers: The 9/11 Hijackers. HarperCollins, 191–192. o (2005). ISBN 006058470X 
  89. Bernstein, Richard. „On Path to the U.S. Skies, Plot Leader Met bin Laden”, New York Times, 2002. szeptember 10. (Hozzáférés ideje: 2010. június 20.) 
  90. Wright, Lawrence. The Looming Tower. Alfred P. Knopf, 304–307. o (2006). ISBN 8483068389 
  91. Wright, Lawrence. The Looming Tower. Alfred P. Knopf (2006). ISBN 8483068389 
  92. Staff Monograph on 9/11 and Terrorist Travel (PDF). 9/11 Commission, 2004
  93. Irujo, Jose Maria. „Atta recibió en Tarragona joyas para que los miembros del 'comando' del 11-S se hiciesen pasar por ricos saudíes”, El Pais, 2004. március 21. (Hozzáférés ideje: 2010. június 20.) (Spanish nyelvű) 
  94. Gunarathna, Rohan. Inside Al Qaeda, Global Network of Terror. Berkley Books, 61–62. o (2002) 
  95. ^ a b Full transcript of bin Ladin's speech”, Al Jazeera, 2004. november 2.. [2007. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. június 24.) 
  96. Pakistan to Demand Taliban Give Up Bin Laden as Iran Seals Afghan Border. Fox News Channel, 2001. szeptember 16. (Hozzáférés: 2010. június 24.)
  97. Bin Laden on tape: Attacks 'benefited Islam greatly'”, CNN, 2001. december 14. (Hozzáférés ideje: 2010. június 24.) „A végzetes támadás részletein hencegve bin Láden arabul henceg arról, hogy ő már előre tudott a támadásról, és azt is hozzátette, hogy nem is számított ilyen mértékű pusztításra, sőt így az iszlám világ jelentős haszonhoz juthatott.” 
  98. Haas, Ed: Taking the fat out of the fat bin Laden confession video. Muckraker Report, 2007. március 7. (Hozzáférés: 2010. június 24.)
  99. Al-Qaeda 'plotted nuclear attacks'”, BBC News, 2002. szeptember 8. (Hozzáférés ideje: 2010. június 24.) 
  100. Transcript: Bin Laden video excerpts”, BBC News, 2001. december 27. (Hozzáférés ideje: 2010. június 24.) 
  101. Michael, Maggie. „Bin Laden, in statement to U.S. people, says he ordered Sept. 11 attacks”, SignOnSanDiego.com, 2004. október 29. (Hozzáférés ideje: 2010. június 24.) 
  102. Al-Jazeera: Bin Laden tape obtained in Pakistan”, MSNBC, 2004. október 30. (Hozzáférés ideje: 2010. június 24.) 
  103. Bin Laden 9/11 planning video aired”, CBC News, 2006. szeptember 7.. [2007. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. június 24.) 
  104. Peter Baker és Helene Cooper: bin Láden meghalt,. New York Times. New York Times, 2011. május 1. (Hozzáférés: 2011. május 2.)
  105. Helene Cooper: Obama bejelenti bin Láden halálát. New York Times, 2011. május 1. (Hozzáférés: 2011. május 2.)
  106. 'We left out nuclear targets, for now'”, The Guardian, 2003. március 4. (Hozzáférés ideje: 2010. június 24.) 
  107. Alleged 9/11 mastermind wants to confess to plot”, Telegraph, 2008. október 10. (Hozzáférés ideje: 2010. június 24.) 
  108.  Making of the Death Pilots. MSNBC-TV.
  109. Whitaker, Brian. „Al-Qaida tape finally claims responsibility for attacks”, Guardian, 2002. szeptember 10. (Hozzáférés ideje: 2010. június 26.) 
  110. Khalid Sheikh Mohammed Names Names”, TIME, 2003. március 24. (Hozzáférés ideje: 2010. június 26.) 
  111. September 11 suspect 'confesses'”, Al Jazeera, 2007. március 15. (Hozzáférés ideje: 2010. június 26.) 
  112. Key 9/11 suspect 'admits guilt'”, BBC News, 2007. március 15. (Hozzáférés ideje: 2010. június 26.) 
  113. US judge orders CIA to turn over 'torture' memo-ACLU. Reuters, 2008. május 8. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
  114. 9/11 suspects face New York trial”, BBC News, 2009. november 13. (Hozzáférés ideje: 2010. június 26.) 
  115. Hálid Sajh Mohammad tanúvallomásának helyettesítése (PDF). United States District Court for the Eastern District of Virginia. Az Egyesült Államok Igazságügyminisztere, 2006. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
  116. Clewley, Robin: How Osama Cracked FBI's Top 10. Wired, 2001. szeptember 27. [2012. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
  117. Spain jails 18 al-Qaeda operatives. The Age, 2005. szeptember 27. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
  118. 18 jailed in Spanish Al-Qaeda trial. Forbes, 2005. szeptember 26. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
  119. Country Reports on Terrorism 2006. Spanyolországi Amerikai Nagykövetség. United States Department of State, 2007. október 2. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
  120. *David Plotz (2001)What Does Osama Bin Laden Want?, Slat* Bergen, Peter L.. Holy War Inc.. Simon & Schuster (2001). ISBN 978-0-7432-0502-3 * Yusufzai, Rahimullah. „Szemtől szemben Oszamával”, The Guardian, 2001. szeptember 26.. [2008. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. május 13.) * „Az Egyesült Államok kivonul Szaúd-Arábiából”, BBC News, 2003. április 29. (Hozzáférés ideje: 2009. november 29.) * Saga of Dr. Zawahri Sheds Light On the Roots of al Qaeda Terror. Wall Street Journal, 2002. július 2. (Hozzáférés: 2008. május 20.)* Tenth Public Hearing, Testimony of Louis Freeh. 9/11 Commission, 2004. április 13. (Hozzáférés: 2008. május 20.)* Jihad Against Jews and Crusaders: World Islamic Front Statement, 1998. február 23. (Hozzáférés: 2006. szeptember 8.)
  121. * Full text of Bin Laden's "Letter to America"* Bin Láden 2004-es felvétele a támadásokról az Al Jazeeran online here.* bin Láden felvétele 2010-ből,here.* Mearsheimer, John J.. The Israel Lobby and U.S. Foreign Policy. Macmillan (2007). ISBN 978-0-374-17772-0 * Kushner, Harvey. Encyclopedia of terrorism. SAGE (2003). ISBN 978-0-7619-2408-1 * Murdico, Suzanne. Osama Bin Laden. Rosen Publishing Group (2003). ISBN 978-0-8239-4467-5 * Kelley, Christopher. Executing the Constitution. SUNY Press (2006). ISBN 978-0-7914-6727-5 * Ibrahim, Raymond. The Al Qaeda reader. Random House (2007). ISBN 978-0-7679-2262-3 * Berner, Brad. The World According to Al Qaeda. Peacock (2007). ISBN 978-1-4196-1046-2 [halott link]
  122. * Bin Láden teljes beszéde. aljazeera. (Hozzáférés: 2009. november 29.)* bin Láden levele Amerikának"
  123. Az 1996-os fetva szövege, fordította a PBS
  124. ^ a b Az 1998-as fetva szövege fordította a PBS
  125. Bin Láden levele Amerikához, teljes szöveg. Guardian. (Hozzáférés: 2010. május 10.)
  126. Plotz, David (2001) Mit akar Oszáma bin Láden?
  127. Bergen, Peter L.. Holy War Inc.. Simon & Schuster (2001). ISBN 978-0-7432-0502-3 
  128. 1998 al-Káida fetva. Fas.org. (Hozzáférés: 2010. november 9.)
  129. Yusufzai, Rahimullah. „Szemtől szemben Oszamával”, The Guardian, 2001. szeptember 26. (Hozzáférés ideje: 2010. március 16.) [halott link]
  130. Bin Láden teljes levele Amerikához. Guardian. (Hozzáférés: 2010. november 9.)
  131. Bin Láden 2004-es videofelvétele a támadásokról, melyben elmondja a támadások motivációját: „Az események, melyek befolyásolták lelkemet, 1982-ben kezdődtek, mikor Amerika engedélyezte, valamint segítette Izraelnek Libanon megszállását. A bombázás elkezdődött és számos embert megölt, megsebesített, majd másokat terrorizáltak és elhurcoltak.” (Idézet az Al Jazerraból) [halott link]
  132. Bin Láden videofelvétele 2010. januárjából, melyben ezt mondta: „Az ellenetek (az Egyesül Államok) irányuló támadások addig folyatódnak, amíg támogatjátok Izraelt… Az üzenet, melyet nektek küldtünk a nigériai Umar Farouk Abdulmatallabbal, szeptember 11. hőseinek megerősítése volt (Idézet a Haaretz.com-ról) [halott link]
  133. Stein, Howard F. (2003.). „2001. szeptember 11-ei támadások utáni napok félelemben”. Journal for the Psychoanalysis of Culture and Society, Columbus, OH 8 (2), 187–199. o, Kiadó: Ohio State University Press. DOI:10.1353/psy.2003.0047.  
  134. Asthma Rates Up Among Ground Zero Workers”, CBS News, 2009. szeptember 10. (Hozzáférés ideje: 2013. szeptember 11.) (angol nyelvű) 
  135. Glynn, Simone A. (2003.). „A nemzeti tragédiát követő véradományok”. Journal of the American Medical Association 289 (17), 2246–2253. o. DOI:10.1001/jama.289.17.2246. PMID 12734136.  
  136. Red Cross Woes. PBS, 2001. december 19
  137. FDC: Repülési tilalom (PDF). Federal Bureau of Investigation (hosted atJudicialWatch), 2007. április 13
  138. Háború. A Nemzeti Bizottság az amerikai terrortámadásokról. U.S.A. kongresszusa
  139. Transport Canada (December 11, 2001). "A szeptember 11-ei terrortámadást követő akciók". Press release.
  140. C. S. Kuppuswamy. „Terrorizmus Indonéziában: Egy vallási szervezet feladata”, Kiadó: South Asia Analysis Group. [2007. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva].  
  141. Banlaoi, Rommel. A terrorizmus kézikönyve. Edward Elgar Publishing (2006) 
  142. Presidential Approval Ratings – George W. Bush”, Gallup (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 4.) 
  143. Barrett, Devlin. „9/11 Fund Deadline Passes”, CBS News, 2003. december 23. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 4.) 
  144. The USA PATRIOT Act: Preserving Life and Liberty. United States Department of Justice. [2010. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 28.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 2001. szeptember 11-ei terrortámadások témájú médiaállományokat.

Videók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

In memoriam. Fénypászmák a WTC helyén

Fényképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megemlékezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]