Erdélyi Napló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Erdélyi Napló Nagyváradon született sajtótermék. Az Erdélyi Napló, a Stanik István kezdeményezésére, az igazgatása alatt működő Bihari Napló Kiadó keretében1990-ben napilapként indult, terjesztési gondok miatt szűnt meg. Az 1991-1995 közötti időszakban, Stanik István alapító-főszerkesztő vezetésével, hetilapként az Analóg Kiadóban jelent meg. Ezekben az években a legnépszerűbb hetilap volt Erdélyben, példányszáma elérte az ötvenezret. 1995-ben a kiadó Szőcs Géza tulajdonába kerül, a lapot pedig Barabás Zoltán, Sorbán Attila, majd Dénes László főszerkesztő vezette. Az RMDSZ holdudvarán kívül eső, gyakori pénzügyi gondokkal küzdő lap Dénes László főszerkesztő távozása után, 2004-től 2009. augusztusi megszűnéséig Kolozsváron jelent meg a Kalauz Kft. kiadásában, a nyomtatás a Garamond Kft. nyomdájában készült.

Főszerkesztője Makkay József, főmunkatársai Bagoly Zsolt, Borbély Zsolt Attila, Fábián Tibor (Nagyvárad), Ágoston Balázs (Budapest), Jakab Lőrinc (Csíkszereda), Román Győző (Bukarest), Somogyi Botond voltak.

A lap lényegében nem szűnt meg, folyamatosan megjelenik hetenként a Magyar Nemzethez és Hír TV-hez közeli üzleti vállalkozások finanszírozásában.[1] Erdélyi Napló – új honlap A kiadás székhelye Kolozsvár, igazgató-főszerkesztője Makkay József.

2012. április 1-jétől a lap főszerkesztője Csinta Samu, lapigazgatója Dénes László, kiadója az Udvarhelyi Híradó Kft.

Média címen 1991-től sajtószemle-melléklete jelent meg (megszűnése?).

A Napló jeles publicistái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]