Chuck Berry

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Chuck Berry
Chuck Berry51.JPG
Életrajzi adatok
Születési név Charles Edward Anderson Berry
Született 1926október 18. (88 éves)
St. Louis
Pályafutás
Műfajok Rock 'n' roll
Aktív évek 1955 – napjainkig
Hangszer Gitár
Kiadók Chess Records, Mercury, Atco

Chuck Berry weboldala
Chuck Berry, You can't catch me, 1956.

Charles Edwards Anderson „Chuck” Berry (St. Louis, Missouri, 1926. október 18. –) amerikai gitáros, énekes, a rock and roll egyik legfontosabb személyisége. Az utána következő nagy nevek mind tőle tanultak, vagy inkább továbbfejlesztve zenéjét továbbhaladtak az ösvényen. 88 éves kora ellenére ma is aktív előadó. Jellegzetes színpadi „kacsajárása” (duck walking) védjegyévé vált, de többen utánozzák, például Angus Young az AC/DC, és Keith Richards a The Rolling Stones gitárosa is.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai St. Louisban nőtt fel a város szegénynegyedétől távol, egy főleg gazdagabb feketék lakta városrészben. Már egészen kiskorában megismerkedett a zenével, középiskolásként barátaival klubokban léptek fel. Érettségi előtt rossz társaságba keveredett és fegyveres rablásért őrizetbe vették 1944-ben Kansas Cityben. 10 évet kapott, de jó magaviselet miatt nem sokkal 21. születésnapja (az Amerikai Egyesült Államokban a nagykorúság határa) előtt szabadult.

Chuck Berry 2007-ben

Az elkövetkező években rengeteg különböző szakmából tartotta el magát. 1948 és 55 között fotózott, fodrászkodott, autógyári munkás is volt, és a zenéléssel is próbálkozott: Főleg Charlie Christian és a Carl Hogan gitárjátéka volt rá hatással. '55-ben Chicagoban találkozott Muddy Watersszel, aki bemutatta több producernek és kiadónak. Az "Ida Mae" című szerzeményét, mely később "Maybellene" címen lett sláger, köszönhetően a rádiós játszásnak. Ezzel a számmal Chuck Berry volt az első fekete előadóművész, akinek sikerült betörnie a popzene piacára. Ettől a ponttól kezdve két éven keresztül folyamatosan írta a rock and roll számokat, de a siker csak váratott magára egészen az 1957-es "School Days"-ig, amivel a lázadó tinédzserek egyik „alapművét” tette le az asztalra.

Chuck Berry nagy újítása volt még az ekkor még senki másra sem jellemző gitárstílus: Rövid, gyors riffeket játszott változatos stílusban, amivel megtörte az addigi zene harmonikus voltát. Dalaiban a tinédzserekhez szólt, az ő életüket leginkább érintő problémákat feszegette. Dalainak nyelvezete egyszerű és kifejező volt. Ő volt az első dalszerző, aki szövegeiben új kifejezéseket, szójátékokat használt.

1957-től rengeteg koncertet adott. Turnézott Buddy Hollyval és Jerry Lee Lewisszal is. 1958-ban egy kiskorú megrontása miatt 3 évre ítélte a bíróság. A börtönben élte meg dalainak világhírét, aminek köszönhetően kiábrándult a zeneiparból. Az 1960-as évek közepétől magányos zenészként járja a világot. Néha ad egy-egy koncertet, amin többnyire egy trió társaságában előadja örökzöld slágereit, majd ahogy jött – kedvetlenül távozik a színpadról.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élő felvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kislemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelenés Cím Lista helyezés
US Hot 100 US R&B UK
1955 "Maybellene" (A-Side) #5 #1
→ "Wee Wee Hours" (B-Side) #10
1955 "Thirty Days" #2
1955 "No Money Down" #8
1956 "Roll Over Beethoven" #29 #2
1956 "Too Much Monkey Business" #4
→ "Brown Eyed Handsome Man" (B-Side) #5
1956 "You Can't Catch Me"
1957 "School Days" #3 #1 #24
1957 "Oh Baby Doll" #57 #12
1957 "Rock and Roll Music" #8 #6
1958 "Sweet Little Sixteen" #2 #1 #16
1958 "Johnny B. Goode" #8 #2
1958 "Beautiful Delilah" #81
1958 "Carol" #18 #9
1958 "Sweet Little Rock and Roller" (A-Side) #47 #13
→ "Jo Jo Gunne" (B-Side) #83
1958 "Merry Christmas Baby" (A-Side) #71
→ "Run Rudolph Run" (B-Side) #69 #36
1959 "Anthony Boy" #60
1959 "Almost Grown" (A-Side) #32 #3
→ "Little Queenie" (B-Side) #80
1959 "Back In The USA" (A-Side) #37 #16
→ "Memphis, Tennessee" (B-Side) #6
1959 "Broken Arrow" #108
1960 "Too Pooped To Pop (Casey)" (A-Side) #42 #18
→ "Let It Rock" (B-Side) #64 #6
1960 "Bye Bye Johnny"
1960 "I Got To Find My Baby"
1960 "Jaguar and Thunderbird" #109
1961 "I'm Talking About You"
1961 "Come On" (A-Side)
→ "Go Go Go" (B-Side) #38
1963 "Diploma For Two"
1964 "Nadine (Is It You?)" #23 #27
1964 "No Particular Place To Go" #10 #3
1964 "You Never Can Tell" #14 #23
1964 "Little Marie" #54
1964 "Promised Land" #41 #26
1965 "Dear Dad" #95
1965 "It Wasn't Me"
1966 "Ramona Say Yes"
1967 "Laugh and Cry"
1967 "Back to Memphis"
1967 "Feelin' It"
1968 "Louie to Frisco"
1969 "Good Looking Woman"
1970 "Tulane"
1972 "My Ding-A-Ling" (live) #1 #42 #1
1972 "Reelin' and Rockin'" (live) #27 #18
1973 "Bio"
1975 "Shake, Rattle and Roll"
1979 "California"

Válogatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A rock története I. (Budapest, Glória Kiadó, 2005, ISBN 963-9587-09-5)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]