Eddie Van Halen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eddie Van Halen
Eddie Van Halen at the New Haven Coliseum 2.jpg
Eddie Van Halen 1978-ban a New Haven Coliseumban. A képen védjegyszerű tapping technikáját alkalmazza.
Életrajzi adatok
Születési név Edward Lodewijk van Halen
Született 1955január 26. (59 éves)
 Hollandia, Amszterdam
Pályafutás
Műfajok Heavy metal, hard rock
Aktív évek 1967-
Együttes Van Halen
Hangszer Gitár, basszusgitár, dob, zongora, billentyűsök
Tevékenység Zenész, dalszerző, producer
Kiadók Warner Bros.
Együttesének weboldala

Edward Lodewijk van Halen (Amszterdam, Hollandia, 1955. január 26. –) ismertebb nevén Eddie Van Halen, holland-születésű amerikai gitáros, billentyűs és producer, a Van Halen nevű zenekar alapítója és gitárosa. A 20. század egyik legnagyobb hatású, legeredetibb gitárosa. Zenekarával a Van Halennel 1978-ban adta ki első lemezüket, mellyel megváltoztatta a rockgitározás arculatát.[1]

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két Van Halen testvér, Edward és Alex Hollandiában született, majd 1962-ben költözött át a család a kaliforniai Pasadena-ba. Édesapja, Jan Van Halen már Európában is aktív zenész volt, klarinétozott, szaxofonozott, így nem csoda, hogy a fiúk is idejekorán elkezdtek zenélni. Már az általános iskolában is volt zenekaruk, a The Broken Combs, ahol Edward zongorázott, Alex pedig szaxofonozott. Nem sokkal később Edward dobolni kezdett, Alex pedig flamenco gitárleckéket vett, de hamar kiderült, hogy ha cserélnek, mindenki jobban jár. Középiskolás zenekaruk a Genesis nevet viselte, ahol már a rádiós slágerek mellett legendás rockdalokat is nyomtak, főként Cream klasszikusokat, mivel Eddie legnagyobb példaképe ekkortájt Eric Clapton volt. Robin "Rudy" Leirin Edward gitártechnikusa így emlékszik vissza a fiatal Edwardra: Hihetetlen volt, hogy egy korunkbeli srác hangról hangra nyomja Clapton témáit. Aztán Mammoth lett a zenekar neve és a helyi templom pincéjében játszottak minden nap a Hendrix és Cream dalokat, hétvégén pedig játszottak ahol csak tudtak: iskolákbank, partikon, alkalmanként még a barátok nappalijában is. Edward-ot végül kirúgták az iskolából joint birtoklása miatt, de ekkor már a hollywoodi klubokat célozták meg, az új énekessel David Lee Roth-tal. Michael Anthony basszusgitáros csatlakozásával jött létre a legendás felállás, először egy Black Sabbath szám nyomán Rat Salade, majd Van Halen néven.

A gitársztár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edward egy 1977-es New Haven-i koncerten.

Eddie Van Halen ekkor kezd dolgozni a kétkezes tapping technikán, ami nemsokára védjegyévé válik. Hamar a környék legjobb gitárosaként kezdik tisztelni. Ron Masterjohn rajongó a korai Van Halen koncertekről: Eddie olyan dolgokat játszott a gitáron mint senki más. Tökösen, telten szólt a gitárja, korábban sosem hallott hangerővel, pedig nem egyszer a fal felé fordította az erősítőjét. Ebben az időben javasolta neki Alex, hogy a kétkezes, tappingelős trükkjeit háttal a közönségnek játssza, nehogy valaki lemásolja. A zenekar 1978-ban adta ki első lemezét melyen Eddie forradalmasította a gitározást. Kiutat mutatott a blues-ból, akkoriban hihetetlennek számító sebességével és tapping trükkjeivel hamar a 80-as évek első felének legnépszerűbb gitárosa lesz. 1979-ben a Guitar Player olvasói az Év Gitárosának választják meg az ekkor még csak 22 éves Edwardot, aki olyan gitárosokat előzött így meg, mint: Jimmy Page, Carlos Santana, Steve Howe, majd öt éven át mindig ő kapta a legtöbb szavazatot. "Eruption" című szólója pedig 2. helyezést ért el a Guitarist magazin listáján, ahol a 100 legjobb gitárszólót listázták.

A Frankenstrat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Frankenstrat.

Mivel a Gibson hangját szerette volna Stratocaster-jellegű kényelmes testű, vibratókaros hangszerből hallani, saját gitárok építésébe fogott. Végül egy Fender Stratocaster testbe húrláb-hangszedőnek Gibson PAF pick-upot helyezett. Ez a hangszer a legendás Frankenstrat volt, egy olcsó, használt alkatrészekből házilag összefabrikált gitár, amit először feketére, majd fehérre fújt Schwinn bringfestékkel, végül vörösre pingálta, kiegészítve fekete és fehér kriksz-krakszokkal. A hangszer testét szigetelőszalag csíkokkal ragasztotta tele, ami szintén védjegyévé vált. Ez a gitár látható az első album borítóján is, és az első érában ez volt a meghatározó hangszere. Érdekesség, hogy a kettes lemez hátsó borítóján látható fekete-sárga csíkozású "méhecske" gitárja ma már Dimebag Darrell koporsójában van.

A fénykor után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenekara a Van Halen, a 80-as évek egyik legsikeresebb rockcsapata volt, mely sikerét még Sammy Hagar csatlakozása után is meg tudta őrizni. A zenekarban mindig is nagy egók csaptak össze, így 1996-ban Sammy Hagar kilépett. Ezt követően jött egy kevésbé aktív korszak egy gyengébben sikerült lemezzel (Van Halen 3), és egy új énekessel(Gary Cherone. Alkoholproblémáit igazából a mai napig nem sikerült legyőznie, de a feleségével Valerie Bertinelli-vel is gondjai akadtak.(Később el is váltak.) A régi tagokkal sincs jóban, hiszen a '96-os David érás újjáalakulás is megbukott, valamint a 2004-es Sammy Hagar féle reunion se tartott sokáig.

Napjaink[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eddie Van Halen 2007-ben.

2007-ben újra színpadra állt a zenekarral egy óriási sikerű USA turné alkalmával az alábbi felállással: David Lee Roth, Alex Van Halen, Eddie Van Halen, valamint akkor 15 éves fia Wolfgang Van Halen.

Stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stílusa meghatározta a 80-as évek rock/metal gitározását, számos követője akadt, de hatása még ma is jelentős. A tapping-technika kifejlesztéséért szerzett érdemeket, de precíz frázisaival, staccato riffjeivel, harmónia és dallamvilágával is hozzájárult hírnevéhez. A 90-es évek elején saját gitárszériát tervezett az Ernie Ball cégnél, mielőtt az évtized közepén a Peavey-hez szerződött volna. A sebességcentrikus gitározás előfutára, melyet olyan későbbi játékosok fejlesztettek tovább, mint Yngwie Malmsteen, Paul Gilbert, George Lynch, Tony MacAlpine, stb. A tapping-technikája pedig többek közt Stanley Jordan, Jeff Wattson (ex-Night Ranger) fejlesztéseiben él tovább. Hatása szinte felbecsülhetetlen, számos zenész nevezi meg példaképei közt, például Paul Gilbert, Zakk Wylde, Dimebag Darrell, Trey Azaghtoth, Mike Einziger, Ron Thal, David Readman, Doug Aldritch, Reb Beach, vagy Derek Sherinian.

Felszerelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gitárok: Peavey Wolfgang modell Erősítő: 6 db Peavey 5150 EVH erősítő. Néha 100 wattos Marshall Super-Lead vagy HiWatt fejeket is használ. Pedálok: Boss OC-2 Octave, Boss DS-1 Super Overdrive, Custom Audio Electronics RS-10 MIDI Foo Controller, Dunlop Cry Baby Wah, MXR Phase 90 Phaser, MXR Stereo Flanger Rack-effektek: Custom Audio Electronic Amp Selector/Router, Eventide H3000/3500 Harmonizer, Lexicon PCM-70 Reverb, Palmer Speaker Simulator, Rockman Smart Gate Noise Gate, Roland SDE-3000 Digital Delay

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stúdióalbumok

Valamint vendégként közreműködött Michael Jackson Beat It című számában, de dolgozott többek között Brian Mayjel, és Sammy Hagar szólólemezén is (I Never Said Goodbye).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]