B. B. King

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
B.B. King
Bbking (300dpi).jpg
B.B. King 2009-ben Oakland-ben.
Életrajzi adatok
Születési név Riley B. King
Becenév B.B. King
Született 1925szeptember 16. (89 éves)
 Amerikai Egyesült Államok, Mississippi, Itta Bena
Pályafutás
Műfajok Blues, electric blues, blues-rock, Memphis blues, soul-blues, rock and roll
Aktív évek 1947 – napjainkig
Kapcsolódó előadó(k) Richie Sambora, Eric Clapton
Hangszer Gitár, ének, zongora
Díjak Blues Hall of Fame
Presidential Medal of Freedom
Tevékenység Zenész, énekes, dalszerző, felvétel vezető
Kiadók Interscope, Bullet, RPM, Crown, ABC, MCA, Geffen, Reprise

B.B. King weboldala

Riley B. King (B. B. King) (Itta Bena, Mississippi, Egyesült Államok, 1925. szeptember 16.) Minden idők talán leghíresebb bluesgitárosa.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy ültetvényen született a Mississippi állambeli Itta Benában. 9 évesen kezdett gitározni, közben kórusba is járt, ahol énekelni tanult. 20 éves korában Memphisbe ment unokatestvéréhez, ahol kezdetben utcazenélésből próbált megélni, később a helyi WDIA rádióállomás lemezlovasaként dolgozott, amivel regionális szinten ismertté vált. Lemezlovasként kapta a „The Beale Street Blues Boy” becenevet, mely később „Blues Boy King”-re, végül csak B. B. Kingre rövidült. Egy idő után ismét gyerekkori szerelme, a gitár felé fordult, és a Modern Records kiadásában elkészítette első felvételeit.

1968-ban Johnny Winterrel és Mike Bloomfielddel koncertezett nagy sikerrel, aminek következtében a The Rolling Stones 1969-ben meghívta amerikai turnéjára. Ugyanebben az évben játszotta fel Rick Darnell és Roy Hawkins The Thrill Is Gone című dalát, mellyel már nem csak a blues, de a poplisták élére is felkerült. A dal sikereinek köszönhetően King egyre inkább a kommersz popzene felé fordult. Egyre keresettebb előadó lett, dalai megjelentek TV reklámokban, TV showkban, ezzel együtt azonban egyre kevesebb lemezt adott ki.

Munkássága elismeréseként 1984-ben beválasztották a Blues Foundation Hall Of Fame-be, 1987-ben pedig a Rock And Roll Hall Of Fame-be. Minden idők legaktívabb zenésze, még 70 éves korán túl is évi 200 fellépése van. Szenvedélyes szerencsejátékos lett, vegetáriánus, nem iszik alkoholt és nem dohányzik. Állítása szerint tizenöt gyermek apja, melyek mind más anyától származnak.

1992-ben játszott Gary Moore After Hours című albumán.

1993-ban részt vett a Blues Summit-on, 2000-ben pedig elkészítette az Eric Claptonnal közös, Riding with the King c. lemezt. 2005-ben a University of Mississippi díszdoktorává avatták.

Zenéje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kisgyerek korától gitározó King soha nem járt tanárhoz, tudását teljes egészében autodidakta módon sajátította el. Az évek során folyamatosan fejlődött technikája, és pár év alatt a bluesvilág egyik legjellegzetesebb gitártechnikáját tudhatta magáénak. Stílusában érződik a delta blues lüktetése, de ezt a hangzást sikerrel vegyítette a kor más gitárosaira jellemző dzsesszes motívumokkal, így létrehozva az eredeti B. B. King-hangzást. Saját bevallása szerint az akkordjáték sosem volt az erőssége, de tempóérzéke, ujjvibratoja, és az egész dallamjátéka egyedülálló.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. King of the Blues (1960)
  2. My Kind of Blues (1960)
  3. Live at the Regal (Live, 1965)
  4. Lucille (1968)
  5. Live and Well (1969)
  6. Completely Well (1969)
  7. Indianola Mississippi Seeds (1970)
  8. B.B. King In London (1971)
  9. Live in Cook County Jail (1971)
  10. Lucille Talks Back (1975)
  11. Midnight Believer (1978)
  12. Live Now Appearing at Ole Miss (1980)
  13. There Must Be a Better World Somewhere (1981)
  14. Love Me Tender (1982)
  15. Why I Sing the Blues (1983)
  16. B.B. King and Sons Live (Live, 1990)
  17. Live at San Quentin (1991)
  18. Live at the Apollo (Live, 1991)
  19. There is Always One More Time (1991)
  20. Deuces Wild (1997)
  21. Riding with the King (2000)
  22. Reflections (2003)
  23. The Ultimate Collection (2005)

Vendégzenészként:

  1. After Hours (Gary Moore album) (1992)

Filmográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The Electric B.B. King – His Best (1960)
  2. Great Moments with B.B. King (1981)
  3. The King of the Blues: 1989 (1988)
  4. Got My Mojo Working (1989)
  5. King of the Blues (Box Set, 1992)
  6. Why I Sing the Blues (1992)
  7. Martin Scorsese Presents the Blues: B.B. King; (2003)
  8. Ultimate Collection (2005)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A rock története I. (Budapest, Glória Kiadó, 2005, ISBN 963-9587-09-5)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz B. B. King témájú médiaállományokat.