VHS

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VHS kazetta

A VHS (Video Home System) 1976 óta létező mozgókép-felvétel- és lejátszási technológiára vonatkozó szabvány, videokazettát kezelő készülékek számára. A japán JVC cég fejlesztése, ez a szabvány vált általánossá az otthoni felhasználók között az 1980-as évektől kezdve. A VHS kazetta ma már elavultnak számít, helyét fokozatosan átveszi a jobb minőségű, olcsóbban előállítható, de sajnos kevésbé strapabíróbb DVD lemez és a Blu-ray. A VHS kazettákra jellemző, hogy lejátszásnál a mágnesszalag kopik, így a kép és a hang minősége minden lejátszásnál romlik.

Felnyitva látható a szalag a VHS kazettában
VHS kazetta belseje
VHS lejátszó vagy videomagnó

Videókép rögzítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A VHS rendszernek hozzávetőlegesen 3MHz sávszélesség áll rendelkezésre a kép- és 400 kHz a színvivő jel számára, melyet alacsony szalagsebesség mellett, döntött szalagsávú leolvasással érnek el. A kép intenzitási (fényességi vagy szürkeárnyalatos) jelét frekvenciamoduláltan rögzítik. A videoszalagon a képi információt hordozó "sávok" a szalag lejátszási irányához képest megdöntve foglalnak helyet, mint egy szöveges sorban a per jelek "///". Minden egyes ilyen sáv a kép egy fél sorának információját hordozza, hasonlóan az analóg televíziós sugárzási rendszerekhez. A PAL rendszerű VHS felvétel 576 sort volt képes rögzíteni képkockánként.

Hangsáv rögzítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti VHS szabványban a hangjeleket a szalag felső szélén lévő folytonos sávra rögzítették alapsávi jelként, hasonlóan ahogyan egy magnetofon működik. A rögzített hangsáv frekvencia tartománya a szalag sebességétől függött. A normál lejátszási sebesség mellett NTSC rendszerű felvételnél ez durván a 100 Hz-től 10 kHz-es frekvenciák visszaadását jelentette, az ennél lassabb szalagsebességű PAL rendszerű jelrögzítésnél még szegényebb volt a hangtartomány.

A VHS egyéb változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • VHS-C (camcorderek számára kifejlesztett kisebb méretű kazetta)
  • S-VHS (Super VHS), melyet 1987-ben vezettek be, nagyobb képfelbontású mint a sima VHS.
  • S-VHS-C (a VHS-C super VHS változata)
  • D-VHS (digitális)

Műszaki specifikációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lejátszási/felvételi sebesség SP üzemmódban: PAL rendszerben 2,339 cm/s, NTSC rendszerben 3,335 cm/s.
  • Szalagszélesség: 12,70 mm (½ inch)
  • Jelátvitel: 3-3,5 MHz
  • Vízszintes képfelbontás: jobb, mint 240 sor
  • Függőleges képfelbontás: PAL rendszerben 576 sor, NTSC rendszerben 486 sor
  • Frekvenciaátvitel: állófejjel: 100–9000 Hz +-3dB; forgófejjel: 20–20000 Hz +-1dB (jel-zaj arány: 42dB, ill. <72 dB)

Játékidő és szalaghossz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

PAL/SECAM rendszerben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Típus Standard Play Long Play Szalaghossz
E-30 30 perc 60 perc 148 láb
E-60 60 perc 120 perc 290 láb
E-90 90 perc 180 perc 429 láb
E-120 120 perc 240 perc 173 méter / 570 láb
E-180 180 perc 360 perc 259 méter / 851 láb
E-195 195 perc 390 perc
E-200 200 perc 400 perc
E-210 210 perc 420 perc
E-240 240 perc 480 perc 348 méter / 1142 láb
E-300 300 perc 600 perc

NTSC rendszerben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Típus Standard Play Long Play Extended Play / SLP Szalaghossz
T-20 20 perc 40 perc 60 perc 145 láb
T-30 30 perc 60 perc 90 perc 211 láb
T-45 45 perc 90 perc 135 perc 310 láb
T-60 60 perc 120 perc 180 perc 412 láb
T-90 90 perc 180 perc 270 perc 610 láb
T-120 120 perc 240 perc 360 perc 247 méter / 812 láb
T-160 160 perc 320 perc 480 perc 327 méter / 1075 láb
T-180 180 perc 360 perc 540 perc 369 méter / 1210 láb
T-240 240 perc 480 perc 720 perc 433 méter / 1421 láb

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz VHS témájú médiaállományokat.