Betamax

Betamax kazetták

A Betamax (gyakran Betának becézik) egy régi otthoni videokazetta-típus, melyet a Sony fejlesztett, és 1975. május 10-én hozott forgalomba. A szalag szélessége 12.7 mm, a kazetta formátuma pedig hasonlít a Betamaxot megelőző U-Matic videokazettákéhoz.

Riválisa, a VHS 1976. szeptember 9-én jelent meg a JVC szárnyai alatt. Ez a formátum a Betamaxszal ellentétben nem használt biztonsági sávot, azonban azimut-alapú felvételi technológiát alkalmazott, hogy ne legyen képáthallás. A "Betamax" név kettős jelentésből ered. A beta egy japán kifejezés, ami a felvételhez használt jeleket jelentette, a "MAX" pedig a maximumot, a formátum nagyszerűségét próbálta leírni.

A Sanyo is létrehozott egy Beta-típust, ez volt a Betacord, amit gyakran hívtak a Betamaxhoz hasonlóan BETA-nak. Érdekes, hogy a Beta-rendszerű videómagnókat a Toshiba, Pioneer, Murphy, Aiwa és a NEC, valamint Zenith Electronics Corporation és a WEGA cégek is hamar elkezdték gyártani a Sonyval kötött szerződés értelmében.

A Betamax-VHS-harc végén érdekes módon végül a VHS került ki győztesként, pedig a Betamax jobb képminőséggel és kisebb mérettel rendelkezett.

Játékidő és szalaghossz

PAL/SECAM rendszerben

Típus	Felvételi idő	Szalaghossz
L-125	30 perc
L-250	65 perc
L-370	95 perc
L-500	130 perc
L-750	195 perc	222 méter / 728 láb
L-830	215 perc

NTSC rendszerben

Típus / felvételi mód ->	Beta-I	Beta-II	Beta-III
L-125	15 perc	30 perc	45 perc
L-250	30 perc	60 perc	90 perc
L-370
L-500	60 perc	120 perc	180 perc
L-750	90 perc	180 perc	270 perc
L-830	100 perc	200 perc	300 perc