Basszusgitár
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
A cikk/szakasz nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
Az elektromos basszusgitár (bassgitár) külsőre hasonlít a szólógitárhoz, azzal a különbséggel, hogy a basszusgitárnak hosszabb nyaka van és nagyobb a bundok közötti távolság, a hangolás pedig egy oktávval mélyebb a szólógitárénál. A basszusgitár az 1950-es években jelent meg a nagybőgő helyettesítő hangszereként. A legtöbb műfajban a ritmusszekcióhoz tartozik, de a jazz és funk stílusokban szólózásra is használják. Meghatározó szerepe miatt szinte az összes könnyűzenei műfaj elengedhetetlen szereplője.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történet
[szerkesztés] 1930-as évek: Korai basszusgitárok
Paul Tutmarc egy gitárhoz hasonló basszus hangszert készített bundokkal, amelyet vizszintesen kellett tartani. Az új gitár formának köszönhetően egyszerűbbé vált a hangszer hordozása és szállítása, a bundok pedig egyszerűbbé tették a pontos megszólaltatást, ami a hangszeren való játszást, és ennek a megtanulását is megkönnyítette.
[szerkesztés] Az 1950-es és '60-as évek: A Fender basszusgitár
Az 1950-es években egy Leo Fender nevű villamosmérnök létrehozta a világ első sorozatgyártott basszusgitárját. A Fender Precision Bass-t (avagy a P-Basst) 1951-ben mutatták be. A formája a Stratocaster gitáréhoz hasonló kényelmesebb, lekerekített testtel és egyetlen darab osztott pickuppal.
A Fender következő basszusgitárja az 1960-ban bemutatott Jazz Bass volt, ami a Jazzmaster gitár basszus változata volt. Két egyszerű hangszedővel rendelkezett, egy közel a húrlábakhoz, egy pedig a P-Basséval megegyező helyen, mindekettő külön hangerő-, és hangszínszabályozóval rendelkezett.
[szerkesztés] Basszusgitár típusok
[szerkesztés] Elektromos basszusgitárok
A basszusgitárok legelterjedtebb formája a négy fémhúrral és hangszedővel ellátott elektromos basszusgitár. A test tömör, általában fából készül, a hang létrehozásában ennek van az egyik legmeghatározóbb szerepe. Ezek a fajtájú gitárok a leggyakoribbak. Elektromos basszusgitároknál beszélhetünk aktív és passzív gitárokról. Az aktív elektronikás basszusgitárokban van egy előfok, amely lehetővé teszi a hangszínszabályzást a hangszeren. Passzív gitárok esetén csak a hangerőt, és a hangszínt állíthatjuk. Az árak 20000Ft-tól kezdődnek és a határ a csillagos ég. A szín és forma már ízlés dolga és persze, hogy milyen zenét akarunk játszani.
[szerkesztés] Akusztikus basszusgitárok
Az akusztikus basszusgitár (Acoustic Bass Guitar – ABG) felépítése a jól ismert akusztikus gitár, vagy a klasszikus gitáréhoz hasonlít, a hang létrehozására szolgáló üreges fa test azonban valamivel nagyobb. A modern akusztikus basszusgitárt a korai 1970-es években kezdték el kifejleszteni, az ilyen gitárok építésének úttörője Ernie Ball. Az alapvető ötlet szerint, ha az elektromos gitárhoz az elektromos basszusgitár illik, akkor miért ne lehetne az akusztikus hangszereket akusztikus basszusgitárral kísérni. Az újabb modelleket piezzoelektromos hangszedővel, ritkábban mikrofonnal látják el, mivel a kierősítetlen hangszer hangereje, nem elegendő még kisebb kocerteken sem. A hangjuk tónusa közelebb áll a nagybőgőhöz, ám a méretük, és az áruk csak a töredéke annak. Ezek a gyakorlatias előnyök, egyre elterjedtebbé teszik.
[szerkesztés] Basszusgitárok több húrral
- Öt húrnál általában H-E-A-D-G,vagy F#-H-E-A-D (a Slap hangolás) vagy ritkábban E-A-D-G-C (esetleg E-A-D-G-H) hangolás a legjellemzőbb. Általában tehát a hangskála lefelé történő kiterjesztésének céljából alkalmazzák az ötödik húrt, ritkábban pedig a magasabb hangok kényelmesebb elérése céljából. A kilencvenes évek eleje óta létezik a A-E-A-D-G hangolás amely a "drop" A-ra hangolt gitárokon játszó zenekarok basszusgitárosainál vált divattá. Ezt a hangszer hangtartományának radikálisan lefelé kiterjeszését eredményező hangolást szinte kizárólag a keményebb metalt játszó zenekarok alkalmazzák.
- A hat húros basszusgitár hangolása általában H-E-A-D-G-C (esetleg H-E-A-D-G-H), vagyis a négyhúros változathoz képest a hangterjedelem fölfelé és lefelé is ki van terjesztve. Kevésbé gyakori, de ugyancsak jellemző az E-A-D-G-H-E hangolás, amelynél további két magasabb húrt alkalmaznak a megszokott négy húr mellett.
- Léteznek 7,8,9,10,11,12 húros basszusgitárok is, ezeket kevesen használják, mert leginkább a "stick"-hez hasonlóan 2 szólamban játszanak rajtuk. Ez megkövetel egy igen magas virtuózitást. Ezek hangolása: 7 húrosnál H-E-A-D-G-C-F, 8 húrosnál H-E-A-D-G-C-F-Bb, 9 húrosnál F#-H-E-A-D-G-C-F-Bb, 10 húrosnál F#-H-E-A-D-G-C-F-Bb-Eb, 11 húrosnál F#-H-E-A-D-G-C-F-Bb-Eb-Ab, 12 húrosnál F#-H-E-A-D-G-C-F-Bb-Eb-Ab-Db. Ezek persze változhatnak kényelem, zenei stílus és játszott dal függvényében. Neves képviselői a 8-9 húros basszusgitárnak Bill Dickens, AL Caldwell. Vannak olyan 8,10,12 húros basszusgitárok, amelyek hasonlóan az akusztikus, és szólógitároknál is előforduló oktávhúrokat kapnak.
A több húros basszusgitár jazz, latin, de a heavy metal zenében is alkalmazott.
[szerkesztés] Érintő nélküli basszusgitárok
Bővebben: érintő nélküli gitár
Az érintő nélküli basszusgitárok ("fretless bass") profi zenészek számára biztosítják az igazán kifinomult játékra a lehetőséget. A húrok közvetlenül a fogólap felületének nyomódnak neki, emiatt a hangszer hangja eltér az érintővel ellátott gitárok hangszínétől. Esetenként az érintők helyett csak jelölő vonalak vannak, amelyek nem emelkednek ki a fogólapból, de leggyakrabban ezek is elmaradnak. Az első fretless hangszert Bill Wyman - a Rolling Stones basszusgitárosa - készítette 1961-ben egy olcsó japán basszusgitár bundjainak eltávolításával. Az első piacra dobott modell pedig az Ampeg AUB 1 volt, 1966-ból. A '70-es évek elején Jaco Pastorius maga készítette el az első fretless basszusgitárját egy Fender Jazz Bassből némi epoxi gyanta felhasználásával; ekkor azonban már létezett a Fender Precision Bass-nek is egy bund nélküli változata.
Az érintő nélküli basszusgitárokat széleskörben alkalmazzák a jazz zenében. Többek között olyan híres jazz basszusgitárosok használták (és használják), mint Jaco Pastorius, Victor Wooten vagy Steve Bailey. Ezen kívül feltűnik a hangszer más műfajokban is; például Les Claypool, Sting, vagy John Paul Jones is játszik különböző fretless modelleken.
[szerkesztés] Basszusgitárok fej nélkül
A megszokottól eltérően a fej nélküli basszusgitárnál a nyak végén fixen rögzíthetők a húrok, a hangolás pedig a test hátsó részén valósul meg. (Érdekesség: a Rammstein Seemann klipjében a basszusgitáros fretless-fejnélküli basszusgitárt használt)
[szerkesztés] A négyhúrosok hangolása
- E-A-D-G, a leggyakoribb hangolás, „standard” hangolásnak is nevezhető. A húrok egy oktávval lejjebb szólnak a hathúros gitárok alsó négy húrjánál. Az E húr 41 Hz-es frekvenciája szolgál alapul.
- H-E-A-D, ahol a legmélyebb H húrt külön kell hozzáadni a másik három „standard” húrhoz
- D-A-D-G, „standard” húrkészlet alkalmas hozzá, csak az E húrt kell lejjebb hangolni
- D-G-C-F, mélyebb hangok felé terjeszti ki a hangterjedelmet, ugyancsak „standard” húrkészlettel, vagy .50-es hibrid készlettel
- C-G-C-F, mélyebb hangok felé terjeszti ki a hangterjedelmet, ugyancsak „standard” húrkészlettel
- A-D-G-C, tenor basszus hangolás, magasabb hangskála esetén
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- TuneMyBass.com – basszusgitárok hangolása
- basszusgitáros online magazin
- www.bassplayer.com
- Lap.hu linkgyűjtemény
