Oktáv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az oktáv (latin octava = 'nyolcadik') a zenében a diatonikus hangsor nyolcadik fokát jelenti, illetve azt a hangközt, amely az első fokot a nyolcadiktól elválasztja. Jelölheti még az egy oktáv hangközön belüli hangok összességét is. Az oktávhang frekvenciája kétszerese az alaphangnak, ez 1200 cent hangköznek felel meg.

Az oktáv a prím fordított, inverz hangköze, tehát az a hangköz, amely azt oktávra egészíti ki.

A zenei hang első felhangja az oktáv, tehát ha egy hang és annak oktávja együtt szól, azokat a fülünk egyáltalán nem, vagy csak alig tudja egymástól elkülöníteni, hangszínként érzékeli. Ezért szokás az oktávot (a prím után) a legkonszonánsabb hangköznek tekinteni. Az oktávhangot ugyanazzal a hangnévvel jelölik, mint az alaphangot.

Az oktáv a legfontosabb, legalapvetőbb hangköze a zenének, minden nyugati hangsor az oktávnak kisebb hangközökre való felosztásán alapul.

Példa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az A jó lovas katonának de jól vagyon dolga kezdetű dal első felugró hangköze oktáv (a szövegben vastagítással jelölve).

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Brockhaus Riemann zenei lexikon I–III. Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983–1985. ISBN 963-330-540-3