Kvint

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kvint (latin quinta = 'ötödik') a zenében a diatonikus hangsor ötödik fokát jelenti, illetve azt a hangközt, amely az első fokot az ötödiktől elválasztja. A tiszta akusztikus kvint frekvenciája 3/2 arányban áll az alaphanggal, ez 702 cent hangköznek felel meg, míg kiegyenlített hangolású tiszta kvint esetén ez 700 cent. (128 tizenkettedik gyöke.)

A kvint a kvart fordított, inverz hangköze, tehát az a hangköz, amely azt oktávra egészíti ki.

A zenei hang második felhangja az elsőtől (az oktávtól) kvint távolságra van, tehát erősen konszonáns hangköz, a középkori többszólamúság legfontosabb hangköze volt.

Fajtái:

  • a tiszta kvint (jelölése: T5), amikor az öt hang között egy kis szekund (K2) található (például dó-szó);
  • a bő(vített) kvint (Bő5), amikor nincs kiszekund (például tá-fi);
  • és a szűk(ített) kvint (Szűk5) amikor két kisszekund is jelen van (például ti-fá).

Példa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A hull a pelyhes fehér hó kezdetű dal első felugró hangköze tiszta kvint.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Brockhaus Riemann zenei lexikon I–III. Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983–1985. ISBN 963-330-540-3
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap