Piezoelektromosság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Piezoelektromosság. Vannak olyan kristályok, amelyekben összenyomás hatására elektromos feszültség keletkezik, illetve elektromos feszültség hatására alakváltozás jön létre, a kristály összehúzódik vagy kitágul. Ilyen kristály például a kvarc. Egy piezoelektromos kristály sajátrezgését nagyon pontosan tartja, ez adja a "kvarcórák" időalapját.

A piezoelektromosság és elektrostrikció felfedezése Pierre Curie és Marie Curie nevéhez fűződik. A piezoelektromosság lényege, hogy bizonyos kristályok felületén deformáció hatására töltések jelennek meg.

Az egyik leggyakrabban alkalmazott kristály a kvarc, mely hatszöges rendszerben kristályosodik, ahol a rácspontokban pozitív és negatív ionok helyezkednek el felváltva.

Egy ilyen kristályt két fémlap közé helyezve, majd összenyomva azt, a fémlemezek töltöttekké válnak, szikrát lehet ütni.

Ennek a jelenségnek a fordítottja az elektro-strikció. Lényege, hogy villamos térbe helyezve egy kvarckristályt, annak felülete deformálódik, egyik irányba megnyúlik, másikba összenyomódik. A rákapcsolt feszültségnek köszönhetően e megnyúlás és összenyomódás többször előfordul, mely hatására rezgőmozgást végez a kristály. Ezt a mozgást szabályozva eljuthatunk a kvarcóra működésének alapjaihoz.