Műanyag
A műanyagok mesterséges úton előállított, vagy átalakított óriásmolekulájú anyagok, szerves polimerek. Jelen vannak életünk szinte minden fontos területén a háztartásokban, a járművekben, az egészségügyben, az elektronikában, az űrkutatásban stb.
A feldolgozási technológiájuk alapján a műanyagokat alapvetően két fő csoportra lehet osztani (bár vannak ma már átmenetet képező műanyagok): a hőre keményedő (thermoset), a hőre lágyuló (thermoplastics), illetve a rugalmas műanyagokra.[1]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
1838-ban Victor Regnault laboratóriumban PVC-t (polivinilklorid) állított elő. Egy évvel később Goodyear felfedezte, hogy a gumifa tejszerű nedvéből, a latexből kiválasztható nyers kaucsuk kénnel keverve és melegítve vulkanizált kaucsuk, vagyis gumi lesz. Fia 1851-ben jött rá arra, hogy nagyobb kénmennyiséggel keménygumi (ebonit) állítható elő. Az első műanyagokat hamarosan követték a többiek: 1844-ben lett ismeretes a linóleum, nem sokkal később a műbőr, majd a vulkánfíber. 1865 óta ismerjük a celluloidot, 1897 óta a galahitot és a század végén megjelentek az első műselymek. A műanyagok fejlődése, és főként felhasználása a 20. században, illetve inkább annak második felében vált meghatározóvá.
1912-ben Fritz Klatte rakta le elsőként a PVC gyártásának technikai alapjait, de az anyag ipari termelése csak 1938-ban indult meg, miután sokoldalú felhasználási lehetőségeit felismerték. A mesterséges anyagok tömeges előállításának igénye az első világháború éveiben merült fel, néha azonban ezen igények a kutatás kezdeti stádiumában lévő műanyagipar és az általa előállított műanyagok teljesítőképességét jóval felülmúlták. Mindenesetre nagy lökést adott a szerves kémiai kutatásoknak. Az 1920-as éveiben indult el a polimer műanyagok pályafutása. Ezen kutatások keretében fedezte fel Dr. Hermann Staudinger (1885-1965) német kémikus 1922-ben, hogy a szerves anyagok vázát nagyon hosszú molekulaláncok képezik. Õ javasolta először a műanyagokra a „makromolekula” megnevezést. 13 év kellett ahhoz, hogy kutatási eredményeit elismerjék, majd 1953-ban munkájáért Nobel-díjat kapott.[2]
[szerkesztés] Hőre lágyuló műanyagok
[szerkesztés] Szerkezetük
A hőre lágyuló műanyagok amorf (amorphous) vagy részben kristályos (semi-crytalline) szerkezetűek, lineáris vagy elágazó, hosszú, fonal alakú molekulaláncokból állnak, melyek fizikai erővel (nem elsőrendű kémiai kötéssel) kapcsolódnak.
[szerkesztés] Előállításuk
Kondenzációs folyamat közben keletkeznek, ami azt jelenti, hogy a monomerek makromulekulává alakulása során melléktermék, jobbára víz keletkezik. Ilyen műanyag például a PET, a polikarbonát, a PBT, a nylon, a poliamidok, a bakelit. A fenolból vagy fenolszármazékokból és formaldehidből polikondenzációval létrehozott műanyagokat fenolplasztoknak nevezik. Némely ragasztó például fenolplaszt alapú.[3]
A polimerizáció során a monomerek melléktermék keletkezése nélkül egyesülnek óriásmolekulává. A folyamatot gyorsítani is lehet, a fény, a koncentráció növelése, hőmérséklet vagy a nyomás változtatásával. Az egyik legleterjedtebb polimerizációs műanyag a polietilén, de ilyen eljárással készül például a polipropilén, a PVC, a PTFE vagy a polisztirol is. A láncpolimerizáció az aktív centrumok jellege szerint további négy csoportra osztható: gyökös, kationos, anionos, sztereospecifikus.[4]
[szerkesztés] Felosztásuk
A hőre lágyuló műanyagok ezen belül felhasználásuk szerint két nagy csoportra sorolhatóak a műanyagok, vannak az úgynevezett közszükségleti vagy commodity műanyagok, mint a polipropilén vagy a polietilén, melyeket általában nagy mennyiségben vásárolnak, és az úgynevezett műszaki vagy engineering műanyagok, melyeknek nagyobb műszaki elvárásoknak kell megfelelniük és általában jóval drágábbak a közszükségleti műanyagoknál. Ilyen például az akrilnitril-butadién-sztirol (ABS), a polikarbonát (PC), a PEEK. A közszükségleti műanyagokat gyakran felhasználják műszaki műanyagok előállításához is, keveréssel (compounding) vagy vegyítéssel (alloying).[5]
[szerkesztés] Legfontosabb típusai
- Polietilén (PE)
- sátorfólia, szatyor, palack, vízvezeték, elekrtomos vezetők szigetelésére, vízvezeték, hordók, csővek, vezetékek, háztartási eszközök készitésére.
- Polipropilén (PP)
- élelmiszeripari csomagolás, háztartási eszközök, járműalkatrész (például lökhárító), kötelek, húrok, szőnyegek, ragasztószalagok, tartályok, csomagolófóliák háztartási eszközök készitése.
- Polisztirol (PS)
- csomagoló anyag, élelmiszer csomagolás, eldobható pohár, tányér, evőeszköz, CD és DVD tartók.
- Ütésálló polisztirol (HIPS)
- mélyhűtőzacskó, csomagoló anyag, eldobható pohár.
- Akrilnitril butadién sztirol (ABS)
- elektronikai eszközök borítása (például monitor, nyomtató, billentyűzet).
- Poli(etilén-tereftalát) (PET)
- üdítős palack, fólia, mikrohullámtűrő csomagolás.
- Poliamid (PA)
- szál gyártás, csapágygolyó, horgászzsinór, autóipari borítások.
- Poli(Vinil-Klorid) (PVC)
- csőgyártás, kábelborítás, zuhanyfüggöny, ablakkeret, padlóburkoló, fóliák(viaszosvászon, linóleum), cipők és táskák készitésére felhasznált műbőr, elekrtonikai készülékek alkotórészei, játékok, szigetelők gyártására használt polimer.
- Poliuretán (PU)
- szigetelő hab, tűzvédelmi hab, autóipar.
- Polikarbonát (PC)
- CD, napszemüveg, pajzsok, biztonsági üveg, jelzőlámpa, lencsék.
- Polivinilidén-klorid (PVDC)
- csomagolóipar (gyógyszer és élelmiszer), folpak.
- Poli(tetrafluoroetilén)(PTFE)
- korrózív folyadékok edényei, tartályai készítésére és legjobban ismeretesen sütő felületek ragadásmentesítésére
- Polisztirol
- porózus anyagok(szivacsok), expandált sztirol(hő és hangszigetelő) és csomagolóanyagok gyártására.
[szerkesztés] Feldolgozási eljárások
- extrúzió
- fröccsöntés
- extrúziós fúvás
- fröccsfúvás
- termoformázás
- kalanderezés
- rotációs öntés
- hegesztés
[szerkesztés] Hőre keményedő műanyagok
[szerkesztés] Szerkezetük
A legtöbb hőre keményedő műanyag (műgyanta) kiindulási monomerek funkciós csoportjainak számától függően lehetnek enyhén vagy erősen térhálósak. A hőre keményedő duroplasztok (például a bakelit) erősen térhálós szerkezetűek.[6]
[szerkesztés] Előállításuk
A poliaddíciós folyamat során a makromolekulák kémiailag különböző molekulákból (két- vagy többfunkciós alapvegyület) jönnek létre, katalizátor nélkül, alacsony hőmérsékleten, melléktermék nem keletkezik. Ilyen eljárással jönnek létre a poliuretánok, az epoxigyanták és a polikarbamidok.[4]
- Szervetlen kiindulási lánccal
A szervetlenláncú műanyagok közé sorolják a szilikonokat: az egy vagy két komponensű szilikongyantákat.[4]
A természetes alapú műanyagok közé tartoznak a cellulózalapú műanyagok, mint a vulkánfíber, melyet úgy állítanak elő, hogy papírt 70%-os cink-klorid oldattal kezelnek. Az eredmény egy kemény, szívós műanyag, melyet korábban például bőröndök előállítására használtak.[7] Ide tartozik még a viszkóz (melyből például műselymet állítanak elő) vagy a celluloid.[4] Természetes alapúak a fehérjeszármazékokból készült műanyagok is, a műszaru lehet például kazeinalapú vagy vérfehérje alapú.[4] Ide tartoznak még a kaucsukszármazékok is, mint például az ebonit vagy keménygumi. Természetes alapú műanyag még a linóleum, a bitumen, a különféle kátrányok és a növényi eredetű sellak.[4]
[szerkesztés] Legfontosabb típusai
- Telítetlen poliészterek
- Fenol-formaldehid (PF)
- Vinilészterek
- Epoxigyanták
- Poliuretánok (PUR)
- Polikarbamidok (PU)
- Szilikongyanták
- Fenoplasztok
- Aminoplasztok
- Melamin-formaldehid gyanták
[szerkesztés] Feldolgozási eljárások
- reaktív fröccsöntés (RIM)
- kézi laminálás
- pultrúzió
- tekercselés
- vákuum injektálás
- sajtolás
- szórás
[szerkesztés] Rugalmas műanyagok
A rugalmas anyagok elasztomérek, amelyekben összegubancolódott makromolekulák vannak. Húzásra kiegyenesednek, megnyúlnak, a külső erő megszüntével visszanyerik eredeti alakjukat.
[szerkesztés] Magyarországi gyártás
- Tiszai Vegyi Kombinát:
A hazai piacon jelentős szerepet tölt be a műanyag alapanyagok (LDPE, HDPE és PP granulátumok) gyártásában.[8]
- Szeplast Műanyag Alapanyaggyártó Kft.:
Az 1994-ben alakult cég, évi 10000 tonna műanyag granulátomot (főleg PVC-t) gyárt.[9]
- PEMŰ Műanyagipari Rt.:
A vállalat 1950-ben alakult, jelenleg teflon és szilikon termékeket gyártanak, PUR habosítást és PUR öntést végeznek.[10]
- BASF Poliuretán Hungária Kft.:
A BASF Poliuretán Hungária Kft.1986-ban kezdte meg működését a Budapest közeli Solymáron. A cég jelentős szerepet tölt be a poliuretán habrendszerek gyártásában és értékesítésében.[11]
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Források
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Plastic című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.
[szerkesztés] További információk
Műanyag hulladék 10. -es kémia tankkönyv

