Bakelit (műanyag)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leo Hendrik Baekeland, a bakelit feltalálója

A bakelit a legrégebben használt valódi szintetikus műanyag. A polikondenzációs műanyagok csoportjába tartozik.

Leo Hendrik Baekeland flamand vegyész 1907. július 13-án szabadalmaztatta a saját magáról elnevezett műanyagot. A fenol és a formaldehid között végbemenő kondenzációs reakció hosszú láncokat képez, amely hevítve megolvad, majd formába sajtolva térhálós szerkezet alakul ki, ami már hőre nem lágyul. A polikondenzációval létrejövő anyagokat gyűjtő néven fenoplasztoknak nevezik. A bakelit volt az első polikondenzációval előállított heteroláncú mesterséges polimer. Kedvező fizikai tulajdonságai miatt főleg az elektronikai és elektromos ipar használja jó szigetelő képessége miatt. Az első bakelitből készült termék egy textilipari orsó volt.

A belőle készülő tárgyak mechanikai tulajdonságait a gyantába ágyazott szálas, rostos töltőanyagokkal szokták javítani. (Papírbakelit, textilbakelit.)

A bakelit képlete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bakelit.png

A bakelit szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bakelit Struktur.png

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bakelitfekete színnév kialakulásának története: a Leo Baekeland által feltalált műanyag a feltaláló nevéből márkanév, majd anyagnév lett, és ebből önállósodott a színnév. A bakelitet többféle színben gyártották, de a fekete volt a legelterjedtebb.

A hőre keményedő bakelitből soha nem készítettek hanglemezt, mert a rideg, törékeny bakelitbe nem lehet préselni semmit. Az 1920-as években elterjedt, magas, például 78/perc fordulatszámmal lejátszandó gramofonlemezeket először cinklemezből, keménygumiból és sellakból - ami egy trópusi vidéken élő levéltetű, a Laccifer lacca vöröses színű, sűrűn folyó elgyantásodott váladéka - készítették. A későbbi, elektromos erősítésű lemezjátszók normál, majd mikrobarázdás hanglemezei pedig a hőre lágyuló poli-vinil-klorid és a poli-vinil-acetát kopolimerjéből, acetilcellulóz-polivinilkloridból készültek, aminek a márkaneve Vinyl. Magyarországon a CD hanghordozók megjelenése után kezdték „bakelit”-nek nevezni a régi hanglemezeket a magyar műszaki és zenei szlengben. A téves szóhasználat, a metonímia okozója, hogy a vinyl hanglemezek anyaga is fekete és viszonylag kemény, hasonlóan a telefonkészülékek, fogantyúk anyagaként régen jól ismert bakelithez.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakelit témájú médiaállományokat.