Szilikon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szilikon azon műanyagcsoport elnevezése, ahol a polimer szerkezet alapját sziloxán lánc alkotja, vagyis a vegyületek "gerincét" egymáshoz kapcsolódó szilícium- és oxigénatomok alkotják.A sziloxán egységek rövidebb láncoktól (olajok) a többszörösen kapcsolódó térhálós szerkezetet is felvehetik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A polidimetil-sziloxán kémiai felpítése (PDMS).

A szilícium szerves vegyületeinek megismerése Frederick Kipping angol kémikus nevéhez fűződik, aki 1901-ben felismerte a szilíciumoxid polimerek és változatai újdonságát. A szilikon tömegtermelése az 1940-es években kezdődött. Először az USA-ban, majd 20 év alatt világszerte elterjedt anyag lett.

Gyakorlati alkalmazásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gyógyászatban: rugalmas kontaktlencse, mell-implantátum, rugalmas protézisek, pl. szemlencse.
  • Építőiparban: időjárásálló festékek
  • Elektronika: vezetékszigetelés, tömítés, rezgéscsillapítás.

Megjegyzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol nyelvű szóhasználatban silicon a szilicium elem neve, míg a silicone a polimerizált anyag (például szilikon műgumi, szilikon műgyanta), – e szócikk témája.

Források, Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilikon témájú médiaállományokat.